Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-05 / 70. szám
I NOGRAD 1964. májas 5, kedd Palóc falu- és bányamúzeum Érdekességek a megye idegenforgalma fejlesztésében Megyénk gazdag történelmi és természeti emlékeit idegenforgalmi nevezetességeit egyre többen ismerik meg. ' A megyében 13 védetté nyilvánítót várrom, 39 régi kastély, és 175 raűem- lékjellegű épület van. Néprajzi vonatkozásban is igen gazdag a megye. Idegenforgalma évről évre fejlődik, melyet a jövőben újabb létesítményekkel kivártnak fokozni. A balssagyarmati Palóc 'Múzeum kertjében palóc falut létesítenek, idehozzák a Litkén, Őrhalomban és egyéb helyeken található több százéves palóc létesítményeket. Mint már közöltük is, érdekesnek és az országban egyedülállónak látványosságnak ígérkezik az egyik salgói bánya tárnájában berendezett bá- nyaműzeum. Több épületet megvásárolnak és turistaházat, múzeumot és alkotóházát létesítenek bennük a különleges szépségű hollókői vár környékén. Salgótarján felett a Karancshegyen pedig kilátó torony épül. Klubok a nyugdíjasoknak Somoskőújfaluban csaknem 300 nyugdíjas él. A faluban elhatározták, hogy kulubbot létesítenek a nyugdíjasoknak hogy együtt szórakozhassanak a munkából kiöregedett társaikkal. Jttadóéit ^mre kér nénije A Tolna megyei Győr-, könyben Madách Imre kérvényére bukkant a szekszárdi levéltár egyik munkatársa. Nógrád-Hont vármegye árvaszékének 1847 szeptember 11-én keltezett gondnokrendelési véghatározata hátlapján látható Madách Imre sajátkezüleg írt levele és aláírása. A kérvényben Madách szakértőket és hivatalnokokat kér kiküldetni az alsó- sztregovai szeszgyárban , felállítani szándékozott gőzkazán megvizsgálására és kipróbálására 1856. november 10-re „a felsőbb rendeletek értelmében”, s azt is megjegyezte, hogy: ......a szabályszerűleg határozott 15 pfnyi taksát ide mellékelem.” P INTÉR-SZABÓ Hasonlóképpen nyugdíjas klub létesül Szécsény- ben is, ahol a szórakozás biztosítása mellett tanácsadó szerepet is betöltenek a klub: egyes, a nyugdíjazással kapcsolatos kérdésekhez, valamint a Jeg- gyakrabban előforduló ügyék intézéséhez adnak majd tanácsot az öregeknek. Klubot terveznek az öregeknek Nagylócon és Kálión is. Reggeltől estig a WIG 64-en Régóta járt a hír: a bécsi Dunapartján 1964 tavaszán világkiállítás lesz, virágokból. S április j.6-án, valóban megnyílt az utóbbi évek egyik legnagyobb KÜLCSH&f X/AbASlAf Nemsokára fakitermelő munkásokkal találkoztak. — Láttunk egy vactdisz- nócsordát Járfás elvtárs! — mondta az egyik az erdésznek. — Hol? — A katlanon fúl, a szarvaskői út mellett... Ha idejében fölérnek a gerincre, talán még csőre kapják... — mutatta az utat baltája nyelével az erdőmunkás. Járfás azonnal tolmácsolt a németeknek. A vadászok izgatottan kémleltek az erdő mélyébe. Aztán úgy nekilódult a kis csoport, mintha nem felfelé, hanem legalább is lejtőnek tartottak volna. Pálos és Liszkai a sor végére maradtak. Kihasználták az alkalmat: — A fényképek elkészültek? — Igen, azt mondják, hogy jól sikerültek. Megfog lepődni — intett Sipos felé fejével Liszkai főhadnagy, — ha meglátja a ké60. pet, mint tárgyi bizonyítékot ... Jól dolgozott a szerelőnk — nyomta meg az utolsó szót... De ismét abba kellett hagyniuk a beszélgetést, mert Kürt Müller, a német vadász cipőfűzője kibomlott, s lemaradt a többiektől. így Pálosék is beérték, s ettől kezdve együtt mentek tovább. — Sprechen Sie deutsch? — szólt Páloshoz a vadász, miután kifújta magát. — Nur ich spreche ein wenig ... — válaszolt Liszkai Pálos helyett. — Kár — mondta a német, — de azért fordítsa le az úrnak, hogy nagyon fárasztó ez az út... Liszkai lefordította a vadász szavait. Az őrnagy, aki szintén igyekezett fáradtnak mutatkozni bólogatott ... — Hallom, hogy ön zenetanár ... — Igen az vagyok — válaszolt Pálos az újdonsült tolmács segítségével. — Én már jártam Magyarországon amikor katona voltam... — Igen? — kérdezte közömbösen az őrnagy. — A visszavonulás idején .. . Egy hónapig laktam Sátoraljaújhelyen ... Járt már ott? — Ismerem a várost.. . — Szép ugye? Itt a szállodában vannak sátoraljaújhelyiek, tegnap beszélgettem velük — árulkodott akaratlanul is a német. Pálosnak hirtelen eszébe jutott vitéz Kertes ügye, amellyel a felszabadulás utáni években olyan sokáig foglalkozott. Azelőtt sohasem járt Sátorai jaúi helyen. Nyomoznia kelle' vitéz Kertes után, s ezalatt sok ismerősre, barátra tett szert a városban. Hetekig a rendőrkapitányság kis vendégszobájában aludt, bár azt alig lehetett alvásnak nevezni. Néhány órára ledőlt, de még akkor sem pihenhetett a sok poloska miatt. Éjjel-nappal dolgoés legszebb európai kiállítása, a Bécsi Nemzetközi Kertészeti Kiállítás. WIG 64. Ezt látni ma a bécsi utcán, a hidakon, a gépkocsik üvegén, az újságok hasábjain, szóval mindenütt. Nincs olyan „abszolút” idegen, aki ne találna el a kiállításra. Minden villamos idehoz, minden rendőr ideint, még a friss dunai szél is erre fúj. Amikor átlépjük a bejárati kaput, jó, ha mély lélegzetet veszünk. A 100 hektárnyi terület felderítéséhez ennyi legalább szükséges. A főpavilonnal kezdjük. Minden illatban Hatezer négyzetméter, üveg alatt. Kereken egy hold. Acélvázú, üvegfalú csarnok utakkal, tóval, híddal, pihenőkkel, hegyekkel és völgyekkel — s mindenütt virággal. — Ez a főpavilon. Találó volt az egyik osztrák lap megállapítása: virágtenger minden színben. De hozzákívánkozik: minden illatban. Az ember akarva-akarat- lan gyermekké válik. Rep- des a szeme, pillanatonként új szín és új illat vonza magához, azt veszi észre, hogy partnerét elhagyva, egymaga bolyong a virágtenger közepén. Bemenni nehéz a sok embertől, kijönni nehéz az élményektől. Ez csak egy pavilon volt. Még négy ilyen következik. Amolyan kistestvérek. De csak kisebbek, nem gyengébbek. Az egyikben orchideák: az ember nehezen lélegzik a tömény illatban. A másikban egy menyasszony a"kö- zépen — szekfűből. Le- omló uszálya a hófehér virágfejek sűrű szőtteséből készült, remekül.. Aztán zott... Lehet, hogy a vadász ismerte vitéz Kertest. Ha egy hónapot ott töltött, akkor feltétlen ismernie kellett. Ha pedig ismerte, s nem 'kiálltott fel, amikor megérkezett a szállodába, helytelen a'feltevése ... Pálos ugyanis logikai kapcsolatot talált az egykori DEE-prancsnoka és a B. 26-os személye között. Kiáltások verték fel a gondolataiból. A csoport élén haladók, mint valami vad indiánok, utána eredtek a völgyben rohanó csordának. Velük szaladt Járfás is. — Lőni! Lőni! — kiabált németül Járfás a külföldieknek, hogy ne sza- lasszák el a vaddisznókat. Dörögtek a fegyverek, mint a géppuska. Az egyik vad fájdalmasan felüvöl- tött, s láthatólag lemaradt a csordától. Járfás is lekapta válláról a puskát, s -> vadászokkal' együtt a ■’ió után rohant. A seüt állat már nem bírta vei. Ledőlt a földre. Va- '■•ki még egyet belelőtt, s a' vad végleg kimúlt. Mire a többiek oda értek, a nyugatnémet vadász, aki először találta el, már az állat tetemén hasalt, s várta, hogy a vadásszokás szerint felavassák ... Az üdülők kíváncsian nézték, vajon mi fog következni. Az erdész elmagyarázta, hogy az a vadász, aki először lő valamilyen állatot, avatásra kerül... Bicskát vett elő, levágott egy galy- lyat, megtisztogatta, majd odalépett a vaddisznón hasaló vadászhoz. — Hubertus a vadászok védőszentje nevében' felavatom a vaddisznólövés mesterét! — mondta teljes komolysággal Járfás, és egy jó csípősét húzott a vadász fenekére, miközben a többiek, akik még nem láttak ilyent, a nevetés fojtogatta. Ezután minden jelenlevőnek ki kellett próbálni, hogy mit bír el egy vadász nadrágja ... A külföldi, bármilyen derekasan tűrte is az avatást, a huszadik ütésnél már feljaj- dult. De nem kímélték mindenkinek meg kellett fognia az avató pálcát... A szertartás végén aztán előkerültek a pálinkás kulacsok. Az üdülők nevetve tárgyalták, hogy vajon érdemes-e vaddisznót lőni. Járfás körbeadta a kulacsát, hogy a többiek is igyanak, a külföldiek azonban nem követték a példáját. ők fizették meg az árát, ők is fogyasztják el... (folytatjuk) végre egy ismerős felirat: Ungarn. Az asztalon szek- fű-vázák, tarka csokrok, szépen, ízlésesen. Ezüstérmet nyertünk velük. A föld felett Üjra a napfényen. Jöhet a többi látnivaló. Mert sok van belőle. Az első mindjárt mellettünk: a lebegőfotel. Drótkötél-pálya a magasban, rajta egy rúdon két ülés. Az ember menetközben ráhuppan, s már is lebeg, 10 méterre a föld felett. Legjobb, ha ezt tesz- szük mi is. Kezdjük. Tavaszi virágok, tarka árvácskák, kék, sárga fejei. Köztük pihenők, kerti székek. Most újra „földközelbe” érünk: néhány üres szék ismét megtelik, s jöhet a friss látnivaló. Ki- sebb-nagyobb szökőkút, vízi játék marad el mögöttünk, majd utcák, házak következnek. Hétvégi nyaralók egész sora, előttük kis kert, vízmedencével, virággal, pázsittal. A lift megy tovább. Most a faiskola felett haladunk, majd a gyógynövény kert következik. A másik oldalon mintha neki mennénk a Duna-toronynak, a kiállítás 252 méteres kilátójának. De nemcsak a kilátás szép, hanem az égi étterem és kávézó is. Rossz nyelvek szerint is méltóak a torony méreteihez. Minden korabeli Tovább a fák közt ismerős formák: a magyar pavilon körvonalai. Az üvegen keresztül jól látszanak a félbe vágott hordók, itt vitrin gyanánt állnak. Szép, ízléses a magyar bemutató, jól illeszkedik a nagy kiállítás képébe. Ismét landol a lebegő vonat, újabb állomás, s utána az utazás végső szakasza. Su- gárutat szelünk át, távolabb a Nemzetek Kertjének virágai és szobrai. A sétálók közt furcsa járművek, motoros riksák cikkáznak utasaikkal. Kis vonat fütyül a cserjék közt futó sínpáron, benne integető gyerekekkel. Azután egyszerre „elfogy” a föld, víz felett lebegünk. A kiállítás következő érdekességéhez érkeztünk, a hat holdnyi* mesterséges tóhoz. Alakja egész balatoni. Partján modem színpad, s szemben a másik oldalon, a közönség. Éppen egy korabeli rezesbanda, korabeli keringöt fúj, nagy tetszés közepette. Rövid a nap Megyünk-megyünk, míg szól a partner: le kellene ! ülni. A tó teraszra. Onnan i látni mindent, ami reggel ja napfényben, s most este a színes reflektorok suga- ' rában fürdik. Gyönyörű a | kép. Gyerünk tovább, hiszen (még nem láttunk mindent! De késő van, vége a nap- j nak. Milyen rövid is egy J nap! Nóber
