Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-31 / 93. szám
1964. május 31. vasárnap NÖGRAd 11 VIHAR BÉLA: Francisc Munteanu: Dal egy szólamra Körülöttem a csendben csillag lobban, rebben, ringatózik fényességgel, áléit szerelemben. Fák, patakok, rétek szememmel felnéznek, tűnődve velem pillantják meg a mindenséget. Éji neszek szólnak, árnyak hallgatóznak; - jjá a szívemre, hegedűre illesztem vonómat. _ TRIFU APJA A PAPÍRGYÁR szontagságaival fűszerezte, mmt Az én apám is sok minapam egy három kilométerre denen keresztülment és volt a Szemafor utcától. eSY sereg történetet tudtam és olyan esetre sem emlékszem, hogy más kapott volna verést helyette. Megvártam, amíg befejezi a fuvarosról szóló törtélágon. Tudjuk, hogyan viselkedett, ha komoly volt, ha mérges, hányszor győzött, merre járt, kedvelte a virágokat, a halászatot és szerette a sört. Elhatároztam, hogy elmegyek és megismerkedem Trifu apjával, hogy aztán elmesélhessem a gyerekeknek, hogy milyen fajankó. Lehetetlenné kellett, hogy Az első világháború előtt vele kapcsolatban, de az . _ építették, mert falait már mind semmiség volt azok- netét és hozzáfogtam, hogy tegyem^különben”""rosszul erősen kikezdte az idő fo- hoz a viszontagságokhoz elmeséljem az én apám éreztem volna magam Kiga és kéménye is leomló- képest, melyeket Trifu ap- kalandját, amikor ban volt már. Mi, Szema- ja átélt. rész akart lenni, for utcai gyerekek azon- _ Egyszer> még _ Auj meg hé tengesir ÄSii -ssr-Ä .*ras-."m&t «a~r terveztem, hogy csapdát csinálok: kihúzok egy drótot Trifuék háza előtt, pul, ha összehasonlítottuk a város magas építményeit: te Trifu egy napon, az ezt már mesélted neDEMfiNT OTTÓ: A szigorú, szép tanítást A szigorú, szép tanítást őrzöm, ameddig élek. A jó szavak építenek, a rosszak mit sem érnek. Születtem és elzuhogott harmincötév felettem. Jó szavaim fölfénylenek, mást mindent elfeledtem. S ha kibontott kerítés alatt — hol ki-be jártam — elhullott a lopott gyümölcs — de megvártam sóváran, míg beérik az igazi. Célja az ültetésnek. Keményen zuhogó idő! Már mindegy, meddig élek; Megőriáiek a jó szavak, amíg sohasem hazudtak, s nem óvja őket semmi sem:, elhullanak a rosszak. csavart a eé- volt. Trifu azonban tudott a MMosi víztorony más- egy* inas bevádolta apá- künk!... félszer olyan magas volt, a átemel. Azt állí- mint a papírgyár kéménye, míg a katolikus katedrális és a víztorony mintegy kétszerese lehetett. A gyár gazzal benőtt udvarán szoktunk rabiósdit játszani; az esős napokon pedig a kocsiszín alatt jöttünk össze, hogy elszívjuk az utcán összegyűjtött csikkeket, egymásnak az iskolai kalandokat és a Tivoli moziban látott filmeket. tóttá róla, hogy elrontott valamilyen csavart a gé pen. A mester, aki kegyet- ofy len ember volt rögtön hívatta apámat és követelte a kártérítést. De tudjátok hogyan: durr egy pofon! Amíg be nem bizonyította ártatlanságát, a mester nem fukarkodott ám a po- . v ionokkal! Apám látta, t ^ h°gy az árul° közben jót nevet magában. Mit gonElhallgattam. Ha sikerülne végrehajtanom ezt a tervet, Trifut ezzel örökre letörölném a Igazuk föld színéről. Néhány nap múlva hosz- szas előkészület után sikerült drótot és néhány kampós szeget szereznem. Elmentem Tfifuék házához Ettől a naptól fogva de sajnos nem sikerült ki- nemcsak Trifut, hanem az vetnem a csapdát: Trifu apját is meggyűlöltem. anyja az udvaron mosott. elbeszélést a tengerészekről is, akik be akarták csapni az apját, de ez nem sikerült nekik. ESŐS HETEK követ- — Keresel valakit? — kérdezte a jámbor, szelid.... . , . „ „ - „ keztek ezután: sokszor jötdóitok, mi jutott eszébe.. .? tekösszea kocsiszínben és tekintetű asszonyka, ma- Figyeljetek ide, elmond- Trifu nem fogyott ki az el- közben kezeit foltozott kö- A gyár valójában nem aom: miiközben a verést beszélésekből. Egyik nap fényébe törölgette volt papírgyár: az épület kaPte, lassanként az áruló én is újdonsággal szolgállemállott falai között alu- fele haladt és amikor égé- tam. Elmeséltem, hogyan — Igen asszonyom, Tri- minium serpenyők, tejes szen közelébe ért hirtelen gyűjtötte össze apa a macs- fut keresem Legjobb ba- kannák, valamint a moto- eiugrott A mester, aki kákát, hogy azokkal tol- ráti- vaev(zu; yn _ rosok és öntők számára mar lendületben volt nem lépjen az Odeon cirkuszban. tj agyok' En vagyok a védőszemüvegek készültek, Judoit megállni ^és az áru- Tetszett a srácoknak és ^ Mi mégis papírgyárnak neveztük, mert az udvara állandóan hullámos csoma- gplópapirral volt tele. Ezen a bizonyos udvaron a kocsiszínben ismertük meg Trifut. Sovány, szeplős fiúcska volt, nagy átlátszó fülekkel és vékony görbe ajkakkal. Valahol a Szemafor utca végén lakott és mindig ugyanaz a lónak adta a pofont. nagyképűen tekintettem A KOCSISZÍNBEN Feri. — Mesélt nekem rólad, valamennyien kezdtünk. nevetni Trifura. ö is mosolygott, , . . .... de nem hagyta annyiban a most mncs itthon. Az dolgot. Elmesélte, hogyan iskolában van. tett ártalmatlanná apja egy XT , . , , vadállatot, amikor Usá- Nem akartam eredmeny A Gondolatok könyvéből Egy nőt«, ahhoz, hogy zansága; ízlés nélkül a igazán megszerethessünk, lángész csak fenkölt őrü- nem szabad eléggé ismer- let. nünk' Azt az ösztönt, amely ___________ V alóság híján, ábrándok- hazánkhoz köt nőinket, ak- részi (ttességgei'meséíbe Vi a tői fogva ellenszenves volt: sokat fecsegett, a legkisebb Trifu apja sincs kai igyekszünk áltatni magunkat. Az ízlés a lángész jókor érezzük a legerőseben amikor távol vagyunk tőle. Chateaubriand P oklos tanyán, mióta világ a világ, nem volt még akkora forgalom soha, mint a múlt héten. Mindenféle traktorok forgolódtak itt, gumikereküek, meg lánctalpasok is, amelyek olyannyira harckocsit mintáztak, hogy járatlan ember könnyen megijedt volna tőle, 'ia hajnali ködben úgy hirtelenjében elébe kerül, nagy csörgéssel, csattogással. Ez a sok gép, meg a hozzátartozó csapatnyi ember a tanya meg a vasútállomás között közlekedett napok óta. Az állomásra meg vonatszámra hozták a mozTenkely Miklós: Nyugdíjba megy a kútágas — Micsoda furfangos badult az Odeon cirkusz nélkül távozni. Ha nem ember volt a te apád! kertjéből. sikerült kivetnem a cs-ap— Hát igen, mondta meg — A vállán —, fejezte tegalább egy kis idő elégedetten mosolyogva he Trifu — még mindig megismerhessem az ap- Trifu, ilyen volt ő. De ez megvannak az állat karmo- ját Legalább azt lássam, semmi —, tette hozzá és lásának nyomai. Este, ha hogy néz ki. csíkos, mosástól fakó ing elkezdte mesélni apjának levetkőzik, odamegyek hoz- rajta. ^ Nekem kezdet- egy másik kalandját egy zá az ágyba és kérem, — -” —I... fuvarossaj( aki meg akarta hogy mutassa meg a válót lopni. lét. El tudjátok ti képzelni, milyen hatalmas vállai és Bosszankodtam, hogy az karjai vannak az én apámén apámnak soha nem nak? Ha ráér rendszerint san rámtekintett. volt dolga fuvarosokkal vasárnap, gyakran verek- __ Trifu apja?.., hogy s zik velem. Csak egyetlen hát te nem tudod? Tri- újját emeli fel és én má- funak nincs apja. Már szü- hogy fog majd jó ris a padlón vagyok. letésekor árva volt... nagy- És itthon ? filmeket és szinte bántóan jó memóriája volt. Elbeszéléseit legtöbbször apja viAZ ASSZONY I hosszaássák, felé dőlni Amikor dig még a birkáknak sem elegendő, éhen vesznének ezen a kopárságon. így aztán, majd lesz kukorica a helyén és ahogy mondják, nem is akármilyen, mert ez a sok mocsári fekete föld, meg egyéb szerek kigyógyítják a sziket. Hált ezen munkálkodtak a héten nagy szorgalommal. Deák Sándor bácsi, kiérdemesült számadó juhász, a Vörös Hajnal Termelő- szövetkezetnek immáron donyok a fekete morzsalé- második esztendős nyugdíágas mohás, vastag előtt a kút sorsát figyelte, kát, és kijelentette: Mert ez a kút neki igen nevezetes volt. Hogy egyebet ne mondjunk, itt ava- tódott bojtárrá, amikor tizenkét esztendős korában először bírta felhúzni a hordónyi favödröt, a káva két szélére terpeszkedve. huppanással elterült a fa, Trifu apja volt a leg- Románból Sándor bácsi szemügyre rendkívülibb ember a vi- Csongrády Béla vette, megkopogtatta az fordította: kos földet, amelyről Tóth Samú, a bakter, meg is állapította, hogy olyan mint a szén, de alighanem régi mocsárból származik, jas tagja, naphosszat elnézegette ezt a felfordult világot. Poklps-tanyai lakása előtt fényesre kopott kis- pad áll emberemlékezet dere— Jó ez még! — Ezzel aztán elindult visszafelé, egy Zetor meg láncra kötve húzta utána a kútágast, ostorostól, koloncostól mindenestől. — Ide húzd fiam! — kiItt kapta élete legnagyobb ^hálta túl az öreg a gép pofonját is, boldogult mes- zúgását és a ház elé interétŐl. Szabó Illés száma- tett. dó juhásztól, amikor egy- A vödröt és a láncot felszer déli vízhuzás közben akasztotta a ház végébe, valahogy beakadt a vödör, a gerenda hegyire, a ko- nagyot rándult a kútostor loncot leterítették a goré és elszakadt a lánc. öt háta mögé, a kispadot pemert telis-tele van giz-gaz óta. Azon pihentette most korhadékkal. Erre a nagy felfordulásra pedig azért került sor, men a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet vezetősége úgy döntött, megszünteti a Poklos-tanyától az erdőig húzódó jó százholdnyi lehetvennyolc esztendejét. Ült, pipázott, nézelődött. Ahogy múltak a napok, mindinkább szélesebbre terpeszkedett a legelőn a fekete takaró, amit ráhordmeg úgy mellbecsapta a lendület, hogy hányát esett a birkák közé. Ekkor adta a szikrázó pofont Szobó Illés .kemény tenyerével, de nem annyira haragból, mint inkább ijedelemből, mivel igen szerette szorgalmas bojtárját. legény meg a kiszáradt gelőt és helyére kukoricát csordakútnál lapátolt. Bevet tavasszal, mert új em- ^ berekkel növekszik a szövetkezet, meg a jószág is szaporodik, kell a terület, ’iieg kell a takarmány. A igelőnek pedig már csak neve legelő régen, mert lyan szikes, hogy csak näk Ezt a moht álló kútágast . , is együtt készítették kétak az emberek. Néhány sőbb, Varga Balázs tanyádig Sándor bácsi bevitte a tornác alá, a pad helyére meg végignyújtóztatták a kútágast. Amikor a gumikerekű továbbment és kikanyarodott a vasút felé vivő dülőútra, Sándor bácsi megint körülszemlélte és megkopogtatta a kútágast és újra kijelentette: — Jó ez még! hányták, mert feleslegessé vált. A háború alatt a tanya pajkos kölykei teleMiután így megállapítot- gazda parancsára, mert a ta az öreg jószág használ- régi már megrokkant.. . Es hatóságát a jövőre nézve, most betemetik a kutat. kihozott a házból egy rossz Már megindultak a szé- bekecsdarabot, ráhajította len, az erdő hajlatában, a fa vastagabbik végére és dás úgy vassal, pléhekkel és hírlik, hogy akna is benne, amit a kato- dobtak bele. Később nitt-amott árválkodik raj- eztán ki is apadt a vize, nyaranként néhány fű- hogy nem használták, somó, a többi kiég. Ez pe- Sándor bácsi mindenekszórták lim-lommal, rozs- a lánctalpas masinák, ami- leült. Gondosan meggyújkor két ember ásni kéz- tóttá az elfoglaltság közte az ágas alját. Sándor bácsi is ott állt már mellettük. Leakasztotta a korhadt vödröt, letette maga mellé és várt. Botjával időnként odabnkötL hoav ben kihűlt pipáját, aztán nagy füstgombócokat bodo- rítva nézte, mint hasítanak sebeket a Sztalinyec ekéi a kivénült leaelő ma tes.tóha IVAN V. LALICS: MAHOLNAP KERTEK LESZNEK ITT Maholnap kertek lesznek itt s oly zöldellőek, hogy az itt-alvók emlékezete sem őriz álmukban olyat. Kertek, a lombhálók alatt karcsú szobrokkal, nedves kaviccsal és a rózsavérű régen-volt bronzbama lányok itt — kísértő mozdulataival, kertek, imbolygó terei a játszadozó napsugaraknak, és pihenő helye a suhogó esőknek, piros halacskáknak, az éggel lombosult halastavak hűs mosolyában. Lombok közt vetkőző oly pőre szél, mint egy íürdőző, megannyi el nem rebbenő madar telepszik majd a csönd vállaira a fény szemében; s így álommal vonulhat el a fűben és egy-egy magáról álmodott álommal gazdagultan térhet vissza onnan mindenki, mint utazásról, mintegy aranygyapjasan, nem is úgy ám, ahogy ezek az alvók szanaszét, ezek a szennyes angyalok a lombtalan alagutakból. Kertek kerekednek e helyt, nem pedig alagsor, szürkéllő visszhangjával — Iépegetőnek, ki arca képmását lesi tört ablakok cserepében, és túl az ablakokon csak éj és kormos' pitypang, , síkság, meg rozsdás drótra felkötött, himbáló nyurga szél. (Gereblués László fordítása)'
