Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-23 / 86. szám
1964. május 23. szombat NÖGRÄD 5 Ki helyettesítse a vb-elnököt? A járási t HŰVÖS a ceredi tanács vb-vezetőinek szobája; a tornác szélesen nyújtózó teteje kívül rekeszti a napsugarakat. Odakünn teljes, későtavaszi pompájukban díszlenek a virágok. — Gyönyörű az udvar, — dicséri a ven,dég a látványt, s nyomban meg is kérdi: — Sokba került? — Forintba alig. Társadalmi munkások készítették, — válaszolja Nádasi Imre, a községi tanács-vb elnöke. — Odabenn, a faluban is ilyen szorgalmasak? — Dolgoznak. Dolgozgatnak, — feleli óvatosan Simon Tibor vb-titkár. — Sokan maguk hozzák rendbe házuk előtt az árkot; mások inkább megfizetik a munka árát. — Ez nem az igazi! — figyelmeztetett Domonkos Imre, a salgótarjáni járási tanács-vb titkára. — Beszélnek erről választóikkal a tanácstagok? Halad a családlátogatás ? Halad éppen, csak lassan. .. A tanácstagok némelyike úgy véli: naponta találkozik a szomszédokkal, minek külön felkeresnie őket. Mások bátrak a bánya' sötétjében, kezükben csákánnyal, de félénkké válnak, ha több ember előtt kell beszélniök. — Eleinte bizonyára a tárnában is öszeszorult a szívük, — véli Domonkos Imre. — Ahogy ott tapasztaltabb társaik bátorították, segítették őket, ugyanilyen támogatást kapjanak a vb-vezetőktől, a vb tag- jaitól. Menjenek együtt. Menjen velük, például, a termelőszövetkezet elnöke. A hatalmassá fejlődött közös gazdaság termelési, szervezési gondjai kerülinács vb-titkárának nek erről szóba, s hamarosan kiviláglik, hogy a munkaszervezés motorja, lelke az elnök. Az említett — mint a vb-yezetők mondják —, úgy véli, akkor képviseli leghatásosabban választói érdekeit, ha virágzóvá teszi/ a közöst. A KÖZSÉGI tanács vég- -rehajtó bizottságának elnöke hosszabb ideje betegeskedik. Kínozza a szíve. A falu, a maga érdeke is úgy kívánja ,hogy mielőbb s teljesen meggyógyuljon. Maholnap szanatóriumba megy, valószínőleg több hónapra. Ennyi ideig nem dolgozhat az ő munkakörében is a fiatal vb-titkár, aki legfőbb ellenőre, mozgatója a községi útépítésnek. A tanácstörvény szerint most a vb-elnökhe- lyettesnek kell az elnöki asztalhoz ülnie. — Nem kenyerem a papírmunka, — szabódik Nagy József vb-elnökhe- lyettes. — S mi lenne addig a gépemmel az acélgyárban? — Emberekkel kellene foglalkoznia, nem aktákkal, — nyugtatja meg a munkást a járási vb-tit- kár. — A gépét átadhatja annak, akiben maga is a gyári vezetőség is megbízik. — Ha elnökösködik az uram, ki segít nekem a tsz-ben? — aggályoskodik az asszony. IGAZ, ami igaz. A vb- vezetők munkaideje elméletileg nyolc óra naponta. A gyakorlatban azonban inkább tizenkettő, mint tíz... — A falu érdeke kíván. egy napja ná így, — szól csöndesen Domonkos Imre. — Az pedig annyi, mint a miénk, a szövetkezeté, — viszonozza nem hangosabban, a családfő, s a vendég tenyerébe csap: — Vállalom! Szilaspogonyban Varga Barnabás vb-elnökkel. Fü- löp István vb-titkárral a fodrászüzlet elhelyezéséről diskurál a látogató. Úgy véli igazuk van a vb-ve- zetőknek abban, hogy visz- szalépést jelentene megszüntetni a műhelyt. Másfelől helyesli a járási tanács vb igazgatási osztályának álláspontját: a fodrászat nem maradhat mindörökké a tűzoltószertár épületében. Megszívle- lésre érdemes a javaslata: egyelőre maradjon helyén a fodrászüzlet, de vb-nek is legyen gondja rá, hogy újat keressen számára. Ez a kisebb probléma Pogonyban. A nagyobbik az, hogy nem tudják hová építeni a községfejlesztési alapból erre az évre tervezett ravatalozót. A temető domb lábánál két katlan is kínálkozik, de a KÖJÁL lakóházaik közelsége miatt — egyik helyet sem találja megfelelőnek. A dombtetőre? Eszetndők községfejlesztési alapját emésztené fel az útépítés... — Feltétlen beszélek a napokban a KÖJÁL-lal —, Ígéri Domonkos Imre. — Olyan megoldást keresünk, mely sokba sem kerül, s a közegészségügyi követelményeket is kielégíti. SZERVEZÉS tanácsadás, segítés. Ez volt á járási vb-titikár egy napjának programja. — b. z. — Tsxmtanácsadó s A kukorica legfőbb ellensége a gyom A gyomok kártételére jellemző, hogy ha négyzet- méterenként 10 dkg gyomszárazanyag fejlődik, ez 50 literrel csökkenti a talaj négyzetméterenkénti vízkészletét. Ha négyzetméterenként 3 kukoricatővel számolunk, akkor az említett gyomosodás 1,5—2 kanna vizet von el minden egyes növénytől. A 10 dkg gyom közepes gyomosodást jelent és ez kát. holdra számítva 5—6 q szemes kukoricaterméscsökkenést okoz. A gyomirtásban az a legfontosabb, hogy megelőző jellegű legyen. A gyomirtás késése miatt a gyomnövények a talaj és a levegő felmelegedése után olyan gyorsan nőnek, hogy teljesen záródva meg is semmisíthetik a kukoricát. Amint a kelés jól megindult, azonnal fogasolni kell a táblát, mégpedig mindkét irányban. Ha rendelkezésre áll, akkor célszerűbb küllőskapát járatni. A kellő mennyiségű (6—10 cm) vetést a fogasolás nem veszélyezteti. A fogasolás annyira hasznos, hogy egyetlen üzemünkben sem szabad ezt az első és igen olcsó ápolási munkát elmulasztani. Fogasolás után — a korán megjelenő gyomok elpusztításéval — a kukorica gyors növekedésnek indul. Amint annyira megerősödik, hogy gépi, vagy fogatos kapálásakor nem kell tartani attól, hogy a föld betakarja a növényeket, — rendesen 3—4 leveles korban — végezzük el az első kapálást. Ez legyen a kukorica egyetlen mélykapálása. Ha a talaj tömődöttsége megkívánja, a vetés mélységében is járhat a kapa. Jó szerkezetű, érett talajba vetett kukoricában azonban ekkor sem szükséges mélyen kapálni. Amint 4—5 levele van a kukoricának, haladéktalanul meg kell kezdeni az egyelést. Szemelőtt kell tartani, hogy a későn egyelt kukorica gyengén fejlődik és ezért kevesebbet terem. Az egyelés utáni kapálások né legyenek mélyebbek 4 cm-nél. A mélykapálás ugyanis igen veszélyes, mert elvágjuk vele a kukorica gyökérzetének igen értékes részeit. A kapálások ideje és száma a talaj gyomosodásától függ, azok számát előre nem lehet meghatározni. Szabályként használjuk, hogy kapálni annyiszor kell, ahányszor a talaj gyo- mosodása szükségessé teszi, de legalább háromszor, négyszer. Géppel és fogattal csaknem mindenütt győzik a munkát. Lemaradás leggyakrabban a kézi kapálásban fordul elő. A kukoricát töltögetni és fattyazni szükségtelen, sőt káros, költséges. Dr. Botoz Lajos ivrem a legszerencsé- ' sebb időben toppantunk be a Balassagyarmati Bútorgyár végszereldéiébe.' Tizenegy órára várták a BŰTORÉRT képviselőjét, aki eldönti, hogy a kész kombinált szekrények közül melyik jó. esetleg melyik nem, s miért. Mindezeket Máth Sándor művezető mondta, amikor szóbahoz- tam, hogy Pistyur József szocialista címért küzdő brigádjával szeretnék beszélgetni. Nem sokkal később az egyik csillogó szekrény mögül előlép a teltarcú, jóvágású brigádvezető. Érdeklődéssel az arcán, szinte körültapogatva minden szót így kezdi: — Eddig még nem volt kifogás munkánkkal szemben. Ide olyan szakemberek kerülnek, akik nemcsak önállóan dolgoznak, hanem alapos ismerői munkájuknak. A legkényesebb műveleteket; illesztést, összeállítást, Emberek, segítőtársak... A munkások már tavaly is akarták. De akkor a Salgótarjáni .Síküveggyár Zagyva II. üzemének vezetője mondta: nem. Még korai. A javaslat az idén újra elhangzott. Ellenzői most is akadtak, de ezúttal az üzemvezető állt a pártjára: Kezdjük el, itt az ideje. Egy esztendő eltelte után Wilwerger Ferencet megfontolt embernek ismerik nemcsak itt a gépüzemben, az irodaépületben is. Tudják, ha az üzemvezető támogatja a négy szocialista brigád kezdeményezését — ebben az évben legyen szocialista üzemmé a Zagyva II. — erre nyomós okai vannak. — Tavaly még nem minden brigád állt elég szilárdan a lábán szakmailag. emberileg, politikailag. A termelés szempontjából is megalapozatlan lett volna egy ilyen vállalás. A Zagyva II. nagyjavítás előtt állt. Ilyenkor már nem jó az üveg, a nagyjavítás után is időnek kell eltelnie, hogy rendes kerékvágásba kerüljünk. — És az idén? — Technológiailag nagyon sokat fejlődött az üzem. Gépindulás után korábban nyolcríkilenc óra kellett, hogy \ méretnek megfelelő üveget húzzon. Jelenleg a technológiai előírásban is öt óra szerepel, de gyakran három órán belül méretre megy a gép. A négy-öt óráért manapság nálunk jóformán dicséret sem jár. Érdekes. hogy négy esztendeje a munkások sem hitték, hogy ez bekövetkezik és éppen a hitetlenek bizoHuszonegy éve dolgozik adminisztrációs munkakörben Schütz Viktomé a Nógrád megyei Kézműipari Vállalat salgótarjáni központjának anyagkönyvelője. nyitották be, hogy lehetséges. — Ez azt jelentené, hogy a technológia fejlődésével együtt az emberek is fejlődtek? — Feltétlen. Szakmailag is, de úgy is, hogy a brigádok együttműködése kialakult. Ami pedig az emberi fejlődést jelzi, a csoportok viszonya ma példás. Nem idegenek, nem ellenfelek, hanem munkatársak, egymás segítőtársai,. A minőség is A Zagyva II. három évvel ezelőtt naponta 6700 négyzetméter üveget termelt. Az idén több, mint kilencezrei A mennyiségi növekedésen kívül jelentősen , javult a minőség is. A változás legmegkapóbb jele mégis az üzemvezető és a munkások barátsága. Innen-onnan három esztendeje ismerem Wilwer- gert. Komolysága, szaktudása tekintélyt szerzett a számára kezdettől fogva. De nem hiszem, hogy szerették is. Ez alighanem hosszabb folyamat eredménye. Most vajon szeretik-e? Az egyik brigádvezető elmesélte, hogy a múltkor hőfüggöny kőcsere volt éjszaka. Hajnalig dolgoztak a munkások a kemence tetején. Wilwerger — mondja a brigádvezető — nem ám lentről dirigált bennünket. Följött a kemencére, egész idő alatt ott „égett” az emberekkel. Az „öreg“ Nos, ez a „többlet”, amit egy komoly, tekintélyes, nagy szaktudású vezető nyújt — kedves a munkások szemében. így lett „öreg”, ha egymásközt emlegetik a fiatal embert. S • ezért rohanják meg a munkanaplót műszak kezdés előtt, vajon milyen „osztályzatot” írt be, előző napi teljesítményükért. És mikor a négy brigád határozatot hozott, hogy elindítják a harcot a szocialista üzem cím elnyeréséért, egyhangúlag szavaztak, ki legyen a vezetője ennek a küzdelemnek: Wilwerger Ferenc. Nemrég a Kiváló dolgozó oklevéllel jutalmazták Cs. G. Talán vasalást ők végzik — folytatja a megkezdett gondolatot. A kollektíva 15 szakmunkásból áll. Tízen régi kollegák. Egyikük, másikuk között az évek folyamán mély és 1 igaz barátság fejlődött ki. Érdekességként még csak annyit említhetünk meg, hogy a legsokodalúbb szakemberek, mint például Dénes Laci, Herczeg Lajos, Fricska István itt kezdték pályafutásukat. S hogy a tanuló idő nem telt el haszontalanul, azt a sok kifogástalanul összeszerelt kombinált szekrény és a jutalmazottak listája bizonyítja, ahol Dénes Laci és még jónéhányuk neve gyakran szerepel. Sőt a brigád más műhelyekbe is szakmunkásokat ad. — Egyénileg a legtöbbet a brigádvezető adja — sikerül mondja a művezető. — A nyilvános dicséret jólesik a fiatalembernek, aki halkan annyit mond: — A normát teljesítetjük. Áprilisban is száznyolc százalékot értünk el. Ez szükséges ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a szocialista brigád címért folyó vetélkedésben is. — Két százalékkal csökkentjük az önköltséget, öt újítást adtunk be, hogy csak a jelentősebbeket említsem az évi vállalások közül — kapcsolódik a beszédbe az eddig csendesen szemlélődő Zólyomi Ferenc, aki arra a percre vár. hogy egy szakmai kérdést megbeszélhessen brigádvezetőjével. — És ki adta a fejét tanulásra? — érdeklődöm. _ — Bognár Mihály és Róza János. Mindketten elsős gimnazisták. — És maga? — szögezem az újabb kérdést a brigádvezetőnek. — Én nem. Vidékről járok be. A be — és a visszautazás sok időt vesz el. De nemcsak ő a bejáró. A négy helybeli szakmunkáson kívül tizenegyen utaznak. Egyikük Érsek- vadkertről, a másikuk Dej- tárról, a harmadik Patakról, sőt jönnek Szügyről, Csesztvéről, Endrefalváról is. Emiatt nincs lehetőség a különböző kulturális események együttes látogatására, amelyek ha nem is alapvetően határozzák meg a szocialista cím odaítélését. lényegesen, mert a szocialista módon tanulni elv fogalmába ez is beletartozik. A brigád tagjai tudják ezt, mégis bizakodva mondják: talán sikerül ... Vftuesz Károly
