Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-17 / 81. szám
10 NOGRAD 1964. május 17. vasárnap Öreg feljegyzések és újabb feltevések a diégeli váiostzomzól, Szondi két apzódjázól Sok foglya őneki, kettőt ő hivata. Két énökös apród,iát elő állata, Azok előtt ily testan ént omot szólta: Az Ali basának két apródját ajánlá. Ezen igen kéri basát, ö nagyságát, Vitézségre tanítsa ő két apródját. És eltemettesse Szondi Györgynek tagját, Mert majd itt meglátják az ő szörnyű halálát. 1784. évben a megürese- Nagyon fájlalnám, ha ez delt nagyoroszi plébániára a jobb sorsra érdemes térén út pályázatot adtam be Esztergomba és a három jelűit között én is szerehetetlent vállal, aki szét akarja választani a kettőt. Van, vagy pontosabban volt valaki mégis, akinek tanúságtételét teljes hitellel fogadhatnánk el a dré- geli vár legvéresebb négy napjáról. A hiteles szemtanú pedig senki más, mint Így mondja a drégeli történelmet, mindjárt két évvel az esemény múltán, 1554-ben, budai Ali basáról szóló históriájában Tinódi Lantos Sebestyén. Nehéz lenne perbeszállni a kortárs-igric: Tinódi történeti hitelével nemcsak a drámai valóság egészét, de az oroszi pap: a részlethűséget illetően is. Nem szállt perbe véle a másik kortárs: tudós-bú- várkodó Istvánffy sem az ő históriai munkájában s háromszáz esztendővel utóbb Arany Jánosunk, amikor forrásként nyúlt az énekhez Szondi két apródiáról új eposzt dalolni. Tinódi azonban nemcsak krónikás volt, de költő is hát figyelmességgel kell lennünk minden olyan szó iránt, amely kiegészít, vagy helyreigazít. Jó másfél százados múltból egy most érkezett híradás, ha szavahihetőségben más helyről is megtámasztható lesz, meglepő mozzanatokkal egészítheti ki, illetve igazíthatja helyre Drégely egykori hős védőjével, Szondi Györggyel kapcsolatos eddigi ismereteinket. fiú ebben a vhítvány várban lenne eltemetve. A törököktől kényszerí- peltem. Ezután elmentem tett Márton pap Zondihoz megnézni Nagyoroszit, megy, aki ezt válaszolja: amely plébániának elnye- „Páter Mártony! Kegyelmére alig volt reményem, medre nem a hadak dolgát, több ellensége gráyó“'mnem a dregeh varat ha- kítja át és hőshöz méltó nem a nagyorosz, plebam- haláIlal fejezi ^ életét. Az Eunuchus basa megígy teszem, így fogom a törököt leszúrni! Az atya könnyei között így szól fiához: Jobb sorsra érdemes fiú, add ide a kardot. Majd ismét: Szegény gyermekem, jobb sorsra vagy méltó, semhogy a hitetlenek foglya légy, hogy ők öljenek meg téged!... Jobb, ha az atyai kéztől halsz meg! Fiát karddal átszúrja és siet már a várfalra feltörő törökök ellen. Nemsokára golyó találja térdét, a bal térdére rogy és így harcol tovább, hogy az ellenség kezére ne jusson élve. A fejét és mellét A VÉLETLEN k,—7"-----át és az ott lakó hívek oku gy hozta, hogy mielőtt ..... ..... .... . . ... S hogy feljőve M árton, az oroszi Kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jó Szondi, Magad! Meg nem marad itt anyaszülte. ,__a tatását bízták. Mit keveri „ ,. N ograd megye hatarát at- Keevelmed magát a hadak Parancsolja, hogy Zondi léptem volna, kocsin utaz- dolgába? Tudiuk , h}t holttestét a vár kapuján tam együtt Bartoloczky Jó- a Sök tngem kívü> “ék *1 a hős zsef vadkerti plébános, ke- ezen pogány se szép igé. rületi esperes úrral és reteivel, sem rajtam való Nógrád megye határán egy időtlen szánakozásával magas hegyen fekvő várat meg nem tsal; lántzait, mint rabja nem fogom pap, pöngetni, se vásárokon maraha gyanánt engem nem fognak ároltatni.” No, hisz épp ez a Márr láttam meg. Megkérdeztem ton, akiről a rétsági járási tőle, hogy milyen vár volt népművelési vezető szerint az hajdanában? ő közölte közlendői vannak a nagy- velem: ez Drégely vára, oroszi plébánosnak, a szép amelyről a nagyoroszi plé- nevű tisztelendőnek: Sudár bánia anyakönyve igen Jánosnak. említésre méltó dolgot kö. zöl Márton pap kezeírásáA világi embernek szóló MARTON PAP távozása után, Zondi a végső veszedelmet érezve, éjjel és nappal erre készíti elő vitézeit. Korán hajnalban, a félhomály- Bécs ban belép a szobájába, már? ahol aludni szokott, fele- Ezeket tartózkodás menten szét- val; és amit a nagyoroszi "égét átszúrva haláltusa- Bartalóczky a nagyoroszi tartózkodás menten szét „i^hános leírt, azt a kft- ban talalja, aki gyilkosa- pjebánia ------->-»----f oszlik, amint értesül a látogatás céljáról. — Legjobb lesz talán — indítványozza —, ha elolvassa azt a feljegyzést, amelyet néhány éve, 1956 júniusában Borsos Mihály nagyfödémesi plébános másolt ki az ottani matriku- lából s küldött meg nekem. plébános leírt, azt a kö vetkezőkben mondta el nekem: Az 1552. évben Drégely várát Aly Eunuchus budai basa ostromolta; a sok csatában győztes és elbizakodott basa azt gondolta, hogy a vár védői gyengék, a régi vár falai a nagy erővel szemben ellenállni nem tudnak és nak Apaffyt nevezi meg, a másik neve említése nélkül. Ez az Apaffy az előbbi napokban a törökökhöz szökött ki a várból és most hajnalban az Eunuchus basa parancsára Zondi meggyilkolása miatt jött vissza, de tévedésből ILLETÖDÉSSEL TULAJDONKÉPPEN egy rétsági barangolásnak köszönhetem, amit elmondok. A járási művelődésvezető javallottá: ha érdé- méltóbb Utódaimhoz! Sűrűn gépelt lapokat nyújt át s ezeket ovasha- tom izgalommal teli érdeklődéssel: „Krónikái előszó 1807- ből. El ős zó a legtiszteletrehallgatok a záró sorok után. Sudár ' tisztelendő kését akarok hallani a drégeli várvédőről, ha időt szánnék némi búvárkodásra, keressem meg a nagyoroszi plébánost, meglepő dolgokat őríz az egyházi matrikula. Egyik nyitja például annak a talánynak, élő valóság volt-e Szondi két apródja, akikről a költői krónikák megindít/ módon adnak hírt? ... hogy mi sorsot ért a várkapi ány házanépe? Ügy hozta a körülmény ;ogy Orosziba tartva, De.j árra kellett vargabetű' enni, de nem lett haszon- alan a kitérő, mert aSzon- li nyomait keresőnek úgy s elöbb-utóbb el kell jut- lia ide. Nem sok ugyan , unit róla számontart a közég. Legélőbben azt, hogy a mai tanácsépület volt tálán szülőháza, talán lakóotthona. — de mindenesetre birtoka volt itt, s az érseki uradalom ügyeit intézte. Azt kérdezhetné bárme- p a férj helyett a feleségét egy támadással fogja a vá- ölte meg. Most Zondi látrat elfoglalni. De a vár va a török és az Apaffyak, ostroma Zondi György vi- -a haza ellenségeinek áru- töri meg a csendet: tézsége miatt tovább hu- lását, elkeseredve készül — Bizonyára azt kérde- zódott és a török nagy a végső gyászra; zi: láthatná-e Márton pap vérveszteségeket szedve- Katonáinak kijelöli azt eredeti sorait? dett. a helyet, amelyet védeniök Bólintásra vár, hogy A török nem akart szé- kell és a végső harcra folytassa: gyenteljesen elvonulni Dré- buzdítja őket. Ezen munká- — Sajnos a nagyoroszi fut hót nléhánia matrikulái a Lregelypaiank. (Egykorú rajz a Hout megyei múzeumból). ENNÉL TÖBBRE nem igen segít a dejtári emlékezet, akár Szuho, akár Zondi néven keressük a hőst. Hiába: négy évszázad mélységes sír. — nagy temető. Még azt is nehéz lenne már eldönteni, hol húzódtak itt csak pár éve az egyéni mezsgyék, hát még azt, hogy mit nelyik a legtiszteletremáltobb azt gondolta, hogy mivel Utódaim közül, hogy mi még sok embert kell tel- ör.ztönzött engem, ezen fa- áldoznia a támadó har- lusi plébánia (nagyfödéme- cokban, magához hivatta távozhat a várból akkor, Márton atyát, a nagyoro- si) híveinek lelki gondozá- szi plébánost, és előtte sa mellett — a következő Zondi katonai erényeiről feljegyzésekre? Közlöm kezdett beszélni; majd ezt először szomorú szívvel mondta Márton papnak: méltatlankodásomat, mert Tudom, hogy ö a te sza- semmi régi esemény fel- vadra hallgat és irányítá- jegyzését nem találtam sodra sokat megtesz. Teezen a plébánián; másod- hát menj el és mondd meg hogyan fogja a törököt le- tett az udvarról. Tudniszor közlöm: Márton pap, neki: egészen biztos, hogy a nógrádmegyei nagyoro- a var nemsokára birto- veztek Szondi-dűlőnek a s2j plébános története volt komba jut, ő a várból elÍ3£ha™iók ar. indító oka annak, hogy ™ultha> . amelyet már teles való omlottak egy- , .............. nem tud tovább védelmezm ásba csodás keverület- leírjam, amit közölni fo- ni, támadásomnak már ké“* 9 tájoc s szinte le- gok. tud tovább ellenálni. tételezhető, hogy Márton pap feljegyzéseit az udvar ízlése, kívánsága szerint részben elhallgatta, részben meghamisította, vagy a csak halála után megjelent művön a későbbi cenzúra végzett erőszakot. Ha Bartalóczky kerületi esperes 1784-ben úgy beszélt a nagyoroszi plébániát meglátogató Szabó Jánosnak, a későbbi nagyfödémesi plébánosnak, mint aki látta a kérdéses matri- kulát és Márton pap keze- írását, azt is gyaníthatjuk, hogy a könyvet valamelyik korabeli főnemes tulajdonította el némely kellemetlen részlet miatt. í Persze, az események szerteágazó logikai menetét nem könnyű nyomon követni. katonának kijáró tisztelettel, a sírjára tűzzék fel lándzsáját és zászlóját. A parancsot vonakodva végrehajtó törököknek ezt mondja a basa: A hősi erényt az ellenségben is becsülni kell. Ha a német császárnak több ehhez hasonló vitéze volna, nem gondoljátok, hogy inkább ő lenne Konstantinápolyban, mint mi Budán? Vagy, ha miközöttünk lenne hozzá hasonló, nem közelében lennénk-e SUDÁR TISZTELENDŐ ŰR közölte velem anyakönyvéből. A többi nagyjából úgy van, ahogy írja Istvánffy a História Regni Hungáriáé című művében. írtam az 1807. évben, Krisztusban testvéretek, Szabó János plébános”. például így érvel: lélektani abszordum ,ha Szondi a saját fiát leszúrta, csak török kézre ne jusson, hogyan bízta volna állítólagos apródjait az ellenség gondjaira. Van még egy nagy kérdése a drégeli történelemnek: ha valóban létezik titkos alagútja a várnak mint ahogyan itt is ott is fellelni vélik egy-egy szakaszát, —, mért ne menekíthette volna el Szondi a falak között rekedt asz- szonynépet, családját, a költők által megénekelt kedves apródokat? Vagy a lőportorony felrobbanása, a falak romlása elzárta már a levezető utat? Sudár János úgy véli, hogy a várba vivő titkos alagút csak szép monda. De az is valóságos, ahova a palánki Szondi Tsz könyvelője vezetett el jókora keresgélés után, ott, ahol a várhegy alja kövér rétbe, termékeny szántóba hullámosodik át. Még évtizedekkel ezelőtt egy űzött borz vezette a hajtóvadászokat a szűk üreg szájához, amely rövid piszkáló- dás után öblös, a hegy alá vezető folyosóvá tárult, többfelé ágazó rókajáratokkal. Az már valóban csak legenda, hogy aki először járt lent, dús kincsekre lelhetett, mert más vidékre költözve gazdag módra élt. Mint ahogy legenda színezi azokat a vérvörös köveket .amelyeket Szondi-gránit néven emleget a nép a vérpatak alatt. Úgy mondják: a várvédők vére festette meg a tizen- kettedben kristályosodó köveket. De már nagyon elkalandoznék a mesevilágban. Térüljünk vissza, mert fogva tart a megejtő labirintus. | A VALÓ; éves fia, aki azt kéri az második kötettől, 1712-től atyjától, hogy neki is ad- maradtak meg. Az első jón egy kardot. Az apa el- kötetnek, amelyben az gondolkodva kérdi fiától: ostromot írva találhatnánk, minek neked a kard? A teljesen nyoma veszett, fiú feleli: én is törököt Feltételezéseim szerint ta- akarok ölni. Gyermekem, Ián éppen a császári ház, válaszolt Zondi — te nem vagy a császárhű nagy- tudod a kardot főrgatni, oroszi kegyurak valame- törököt nem tudsz vele öl- lyikének szándékosságával, ni. A továbbra is kérő mert Márton pap nem épfiának — aki utánozza, pen hízelgő feljegyzéseket szúrni —, Zondi egy kar- való, hogy Istvánffy, mint dot ad és parancsolja ne- nádori helytartó feltétlen ki, mutassa meg, hogyan híve a Habsburg háznak s fogadja a törököt. A tárna- mint az ítélkező bíróság dást és a szúrást utánzó elnöke, véres törvénysze- gyermek kezében a kard géstől sem riadt vissza, megremeg, de azt raendia: Ezen az a'apon joggal felderék Márton pap matri- kulája. Illetve: talán már az sem valóság. Elnyelte az idő, vagy valahol a bécsi, talán a prágai levéltár tartja fogságában soksok más történelmi bizonyságával a megyének — ahogy Beliczky János múzeumigazgatónk gyanítja. Mind | esetre, a nagyfödémesi pap másfél század távolából érkezett sorai azt bizonygatják, hogy volt. Történelmünk becsülését mutató, méltó feladat lenne tovább kutatnunk, hátha van is még valahol, ami feltétlen bizonysággal volt: az oroszi História Domus első kötete, jó Márton pap könyve-la -nr tábor /
