Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-12 / 52. szám
I NÓGRÁP MMiMlBMB«Wa»«^ Jlúluuf ónk r/)erk(wit$ (1894-1964) „A nagy proletár művész születése 70. évfordulójának kegyeletéül.” Jó alkalom a derkovitsi évforduló arra, hogy a mai képzőművészet sokrétű problematikájának vizsgálatát, természetesen, nem a teljesség igényével, de elsősorban a haladó hagyomány vizsgálatával ezúton boncolgassuk. Annál kézenfekvőbb ez, miután a ma élő művész alkotómunkában és a művészi gyakorlatban olyan hagyományokból indul ki, mely világnézetének, művészetszemléletének legmegfelelőbb. Nem lehet átugrani korokfet, avagy lezárni és semmibevenni hagyományokat és egyik évtizedről a ^másikra új stíluskorszakot nyitni. Az átmenetek társadalmi okai, azok vizsgálata egyik fontos szempont. A ma élő művészek munkásságát elsősorban a XX. század eleji — jelentős mesterek hagyományai befolyásolják, amíg a közönség nagy része még a múltszázadi műalkotások szemleletében gondolkodik, azok befogadására képes. Képtelenség lenne a művésztől azt várni, hogy a mült század művészetét, annak formavilágát vegye at és plántálja bele az új megváltozott társadalmi körülmények és viszonyok tartalmi koncepcióit. Nem lehet tehát egy elavult formavilág kereteibe beágyazni és megjeleníteni a kor emberének, társadalmának mai valóságát. A felszabadulás után hosszú időn keresztül tévúton jártunk. Munkácsy múltszázadi művészetét vettük példának, ezt a realizmust tartottuk követendő hagyománynak, s elvetettük a Derkovits, Dési- Huber, Nagy Balogh és a Forradalmi Művészcsoport tagjainak hagyományt jelentő munkásságát. Ez a téves koncepció abból táplálkozott, hogy bizonyítani igyekezett a realizmus közérthető, mondhatnám a látvány teljes egységének a tartalommal jelentkező formáját, mely összeházasítás, csak hamis lehetett, mert e valamely múltszázadi forma nem lehet hordozója egy mai valóságunkat tükröző tartalomnak. A mai művészet nem hagyhatja figyelmen kívül az elmúlt fél évszázad olyan örökségét, mely pontosan a jelenségek körének leszűkítésén keresztül igyekezett a lényeg feltárásához. Esztétikai vonatkozásban nem elemeztük elég mélyen a történeLEONY1D PER VOM AJ SZK1J Ballada a költőről, aki fiatal maradt Voltam én is fiatal, Talpraugrottam hajnalban, Megfürödtem friss harmatban, Szállt a fecske, szállt a dal Sápadt égen szállt a felhő; Jártam pázsitselymes parton. S tudtam, aznap majd ha él jő, Eppily boldog lesz az alkony, mert hisz értem zöld a föld, Engem ösztökél, sugall! Minden bennem tündökölt, Voltam en is fiatal. .Voltam en is fiatal. Komszomolklub-forgatagban Kedvesemre ráakadtam, Kék kendőcske, szőke haj, Mindörökre ottmaradt a Szivem, vagyam, bánatom. Most is hányódom miatta Evezőtlen csónakon, Hű tekintetében mennyi Kedvesség és diadal! Lángolni s szeretve lenni... Voltam én is fiatal. Voltam én is fiatal. Nem tudom már — tán véletlen Volt, ae egyszer úgy ébredtem, Hogy szivemben élt a dal; Ifjan, bátran, vakmerőén Szállott lelkem szárnyain Es mellettem és előttem Énekeltek társaim. Énekeltek s ez volt minden: Özön, étel és ital, Jártunk józan bűvöletben, Voltam én is fiatal. Radó György fordítása tiség szerepét, továbbá a tartalom és a forma problematikáját. Kizártunk és elhallgattunk olyan eredményeket, amelyek hatottak a mai művészi alkotómunkára. Derkovits expresszionista alkotómódszerében a dekadenciát véltük felfedezni, mert hiszen az expresszionizmus a polgári zsákutca útvesztőjének idejéből indul el. Itt viszont világosan kell látnunk! Az expresszionizmus, mint képzőművészeti irányzat akkor bontakozik ki, amikor a polgári társadalom bomlása, a monopoltőke, mint az őszi sár, szétfröcsköli a polgári idillt, s a munkásosztály ereje még a kiteljesedés nehéz lépteit igazítja. A kispolgári világ képviselői, maguk a művészek is, valamilyen módon menekülni akarnak a társadalmi valóságtól, az ellentmondásoktól visszariadnak, esetleg tiltakoznak, vagy szubjektív világukat a misztikus kiegyezés álomvilága felé fordítják. Természetesen nem egyértelmű ebben az időben a művészek állás- foglalása. Nagy részük a polgári szemlélődő gesztusával kapcsolódik az egyik szélső pólushoz, mely a burzsoá monopóltőkével kiegyezik, csak az ő zárt világát hagyják élni, mely természetesen félti „művészi szabadságát”, fél minden társadalmi megrázkódtatástól, tehát fél a proletárforradalomtól. Egy kisebb része azonban kiválasztja a társadalmi ellentmondások nemes, haladó vonatkozásait és felhasználja az expresszionizmus dinamikus stílusának formanyelvét a munkásosztály harcának segítésére, eszmei arculatának erősítésére. Derkovits, K. Koll- witz, Fr. Masereel átveszi a munkásosztály harcának szellemi tartalmát és csak addig megy a lényegkeresésben, amíg az formájában is a valósághűséget tolmácsolja korszerű módon. Derkovitsnál tehát nem a társadalmon kívüliség. hanem éppen a haladó tendencia jegyében telítődik meg ez, az új stílus. Az általános válság és zűrzavar a Nyolcak csooörtját sem bénította meg. hiszen a Tanácsköztársaság pla- katmüvészete. szuggesztiv ereje, osztályharcos lendülete ma is élő, korszerű hagyomány. Pór Bertalan, Uitz Béla. vagy Bíró Mihály az 1919-es plakátokon nagy erővel fejezik ki a harc. a hatalom tudatos mondanivalóját. Dekovits Dózsa-sorozata már 1929- ben elkészült, s nem kellett valamiféle cenzori felfedezés, hogy nyílván valóvá váljék: ebben a sorozatban az elnyomó úri rendszer nagy szimbóluma i ’ületett meg, hogy kifeje- ’.ésre jusson a figyelmeztetés: az ingyenélőkkel, a A VASÁRNAPI MELLÉKLETE élijiűa Ma lenne Derkovits 70 éves. Még igazán élhetne. Ki vitatná el, hogy történetiségében helyére téve művészetét nem is lehet más lobogónk az új szocialista-realista művészet megteremtésében, kialakításában, mint éppen ő, aki világviszonylatban is a művészet élvonalában képviselte a proletáriátus harcát. A tartalmi mondanivaló elsődlegessége bontakozik ki Derkovits művészeti hitvallásában is. Ernst Muzeum 1927. csoportkiállílá- san így ír a katalógusban; ,.Mint festőnek és mai cm- bernek, érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni, .t hiszem, teljesítem is ezt, mikor az aktualitásokat tudomásul veszem". Nem is lehet műveinek értelmezésekor nem észrevenni, mennyire párosult a modern képszerűség a forradalmi eszmei mondanivalóval, a korszerű forma az időszerű témával, aktualitással. Derkovits művészete a szocialista realizmus kialakításában, a művészi magatartás kérdésében olyan élő hagyomány és fundamentum, mint József Attila költészete . . . Mindkettőjük műveiben a forma és a mondanivaló szerves egységgé áll össze. A témaválasztás mar eleve olyan, hogy a keppéformálás, az érzelmek kivetítése szerencsésen párosul a tartalommal. A korszerű életérzés hozza létre a modern formát, művészetében, mely a forradalmár, harcos művész sajátja volt, s így nem vált formajátékká és idétlen próbálkozássá, különcködővé. A valóságból indult ki. s a társadalmi helyzet késztette indulatok, érzelmek feltárása volt tudatos művészeti hitvallása. Egyik fő művén keresztül láthatjuk ezt leginkább, mely önéletrajzi momentum is. ■ Végzés” címe a képnek. A képen a művész egy bírósági végzést tart a kezében. Mellette felesége fi gyei, szomorú görcsbeind1' ló szájjal, meleg, de riadt szemekkel. Az ablakban egy darab kenyér, alatta egy előbbi bírósági végzés Az ablakon keresztül mep nyitja a teret egy háztető re, ahol sejtelems. zöldé' árnyékként egy macska igyekszik a tetői napsütés ben csicsergő madárkához A kilakoltatási végzés, figyelem. a gondolkozz harcos proletárművész i- felesége azonban bízik jövőben. A gazságnak nen lehet győzni. A madár elöl ott a színes ég, a két ember összeforrottsaga pedig jövőbemutató erőt sugall a színek derűsen és erőtel jesen finom színes összhangjával. Harcos grafikáira, sztrájkotokra rohanó és kardlappal vagdalkozó rendőröket ábrázoló rajzai, döbbenetes > fesményei; Kivégzés, Viharban, Kenyérért, (Terror) mind, mind arra indítják a társadalmi vonatkozásban ma tisztánlá- tó művészeket, hogy a haladó hagyomány továbbépítő eszményképét lássák Derkovits művészetében. Ez a tiszta művészeti magatartás, haladó és harcos életigenlés segíti eligazodni a mai képzőművészeti viták bonyolult útvesztőiben is. Nem kapcsolódik a derkovits-hagyomá- nyok szellemében alkotó művész az elvont intellektuális művészet hozzáférhetetlen és érthetetlen világához, mely a valóságot megtagadja és örömest torzítja az elnyomorított, a beteges szeretetében. Másrészről elitéli a szürke, fényszerű, csupán külső hasonlóságot adó megjelenítést, mely belül üres, hazug és amelyen porlepte múltszázadbeli akadémiai szomorúság honol. E két irányzat fölött emelkedik a szocialista realista áramlat útja. mely a haladó hagyományokra építve az élethez,, a modern, szocialista társadalomhoz csatlakozik, mely új eszméket, energiákat hordoz egy űj boldogabb világ építését végzi. Olyan művészet teremthető és'születik a derkovitsi hagyomány útján, mely formájában világos, tartalmában a társadalom legfontosabb alapmotívumaihoz csatlakozik. A szemléletmód kialakítása hosszú folyamat, de a ma művészeink feladata áthidalni azt a hasadékot, mely a modern művészet és a közönség között keletkezett, anélkül, hógy visz- szafelé mennénk és idejüket múlt, elavult stílusokat másolnánk. Létrehozhatjuk az értékes hagyományok felhasználására építve az élet és a művészet egységét. Az új valóság megismerésére figyelmeztet Derkovits művészete, a nép lelke, a szépség megismerésére, hogy az új valóságot fejezzük ki, alkotómunkánkban, segítve . a progresszív társadalmi haladást, fejlődést. Czinke Ferenc Radtcs István, festménye herékkel szemben a leszámolás még nem ért véget! )
