Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-10 / 50. szám

1964 április 10. pentek N Ö «5* ÄTf 3 Na^ig’iíiléí*» a Sjior nokban (folytatom a 2. oldalról) bogy az oroszországi októ­beri forradalmat követően a magyar dolgozók emel­ték magasba a tőke elleni harc zászlaját és kikiáltot­ták a Magyar Tanácsköz­társaságot. Vlagyimir 11- jics Lenin forrón üdvözöl­te a magyar forradalom győzelmét, és a forradalom vezérét, Kun Béla elvtár­sat. A szovjet-magyar barátság vonásai Mi, szovjet emberek, mindig emlékezni fogunk arra, hogy sok ezer ma­gyar internacionalista har­cos küzdött a vörös hadse­reg soraiban a polgárhá­ború frontjain, védelmezve a szovjet hatalmat. Ilyen forrásai vannak a szov­jet-magyar barátságnak! Ez még egy 'példa arra, elvtársak, hogy mit jelent a proletárnemzetköziség a gyakorlatban, Csaknem fél évszázad telt el azóta, Népeink sor­sa különbözőképpen ala­kult. A magyai- nép hosz- szu évekre a Horthy-fasdz- mus kegyetlen igájába ke­rült, A szovjet nép szívós harccal építette a szocialis­ta társadalmat. Századunkban azonban minden út a szocializ­mushoz vezet' A Szov­jetunió szétzúzta a hit­lerista hordákat, s ez­zel segített a magyar népnek abban, hogy megszabaduljon a fa­siszta igától. Ez kedvező feltételeket te­remtett országuk demok­ratikus és szocialista fejlő­dése számára. Ez ugyan­csak nemzetköziség volt a gyakorlatban! És immár csaknem húsz esztendeje, hogy partjaink, népeink együtt harcolnak a szocialista közösség lét­rehozásáért és megszilárdí­tásáért. Munkánk végcélja: a világforradalem A népgazdaság fejleszté­séért folytatott harcukkal a szocialista országok dol­gozói nagyban hozzájárul­nák mind a szocialista kö­zösség megszilárdításához, mind az egész világot át­fogó forradalmi folyamat fejlődéséhez. De bárhol dolgozzunk is, bátran kijelenthet­jük, hogy munkánk végeredményben a világforradalomnak, a szocializmusnak az ügyét segíti elő Az igazi internacionalista tudja, hogy minél erősebb a szocializmus, országaink gazdasági potenciálja, an­nál nagyobb lesz a szocia­lista világrendszer befo­lyása a történelmi fejlődés egész menetére, annál több lehetőségünk nyílik arra, hogy sokoldalú segítségben részesítsük az imperialista elnyomás miatt gazdasági fejlődésükben elmaradott népeket. A szocialista országok gazdasági fejlődése alkotja védelmi képességük alap­ját, ez teszi lehetővé, hogy gátat szabjanak az impe­rialisták agresszív próbál­kozásainak. Az imperialis­ták manapsag kénytelenek figyelembe venni, hogy a szocialista országok hatal­mas erőt képviselnek. Va­jon, ha a szocialista orszá­goknak nem lenne atom­fegyverük. és nem lenné­nek nagyerejű rakétáik, mosolyognának-e ránk az imperialisták, leülnének-e velünk egy asztalhoz, hogy a békés egymás mellett élésről beszélgessünk? Olyan „békés együttélést” mutatnának nekünk, hogy arról koldulnánk. Most azonban az imperialisták nem hagyhatják mindezt figyelmen kívül. Természetesen az im­perializmus ragadozó természete nem válto­zott meg és az impe­rializmus erős még. De nem .mindenható már. A forradalmi n». pék évről-évre mind inkább korlátozzák az imperializmus » cselek­vési szabadságát. ni magukat, hogy a szovjet rend nem áll ki ily súlyos megpróbáltatásokat, hogy lassan állítják helyre a szovjet népgazdaságot, hogy országunk évtizedek­kel elmarad a magasan fejlett tőkés országok szín­vonalától. önök is tudják, hogyan válaszolt a szovjet nép el­lenségeinek ezekre a rossz­indulatú számításaira. Önök tudják, hogy mi­lyen erőt képvisel ma a (nagy Szovjetunió — a világ második ipari hatalma, amely nép­gazdaságát jóval gyorsabb ütemben fej­leszti, mint az Egyesült Államok­Ipari termelésünk ma elé­ri a Egyesült Államok szintjének mintegy 65 szá­zalékát. Nincs azonban már messze az az idő sérti, amikor túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, mint ahogy már számos vezető iparág termelésében ma­gunk mögött hagytuk. Mindenki számára nyil­vánvaló, hogy nincs olyan gazdasági statisztika, amely a szocializmus vala­mennyi vívmányát teljes­séggel kifejezhetné. E vív­mányokat mutatja az, hogy az új társadalmi rend sokmillió egyszerű embert serkentett öntudatos politi­kai életre, továbbá az is, hogy ez a rend a kultúra sosem látott mértékű fel­lendülését eredményezte és a kultúrát a történelem során elsőízben minden ember tulajdonává tette. Mindezt még a legokosabb számítógépek segítségével sem lehet kimutatni. A szocialista országok népei hősies munkájukkal törnek utat az emberiség számára a kommunizmus­hoz. Bátran nevezhetjük őket az új világ felfede­zőinek. Annak pedig, aki az élen halad, — aki kép­letesen szólva: kitapossa az utat — mindig nehezebb. Az előttünk álló legbo­nyolultabb feladatok közé tartozik a nemzetek, a szu­verén nemzeti államok közötti új, valóban test­véri kapcsolatok kialakítá­sa. E feladat megoldása közben a múlt keserves örökségét kell leküzde- nünk: az egykori nemzeti ellenségeskedés, a kölcsö­nös bizalmatlanság, a na­cionalista előitéletek ma­radványait. De bármily makacsul is tartsák magukat a nacio­nalizmus csökevényei, nem képesek ellenállni annak a hatalmas erőnek, amelyet a proletariátus, a világ va­lamennyi — egy közös cé­lért harcoló — dolgozójá­nak nemzetközi szolidari­tása jelent. A kommuniz­musért vívott közös harc, ha nem is egycsapásra, de megtisztítja a nemzeti kap­csolatokat a múlt öröksé­gétől, eevetlen nagy bará­ti családba egyesíti, tömö­ríti ' a népeket. A kínai renegát kalandorok A szocialista országokban minden előre mutat Alkalmam volt felkeres­ni sok szocialista országot. Jártam a tőkés világ or­szágaiban is. Az emberek mindenütt kétlábon jár­nak, de más és másképpen élnek. Nem a nemzeti szo­kásokra és a földrajzi kü­lönbségekre gondolok, ha­nem arra a két ellentétes életformára, amely a szo­cializmus győzelmének eredményeként Jött létre, s amely két társadalmi rend­szerre szakította a világot. Az egyik közülük az em­beriség múltja, a másik — jelene és jövője. A szocialista országokat olyan hatalmas építkezés­hez hasonlíthatjuk, ame­ly«! az új élet magasodik, ttt minder, előre mutat! Vegyink csak az elmúlt, húsz esztendőd Ez alatt az idő alatt számos közép- és kelet-európai ország népe megdöntötte a földesúri- burzsoá rendet és új, szo­cialista társadalmat épít. Ez történelmi átmenet volt az egyik korszakból a másikba, a magasabbrendű és fejlettebb korszakba. Országunk ipara és me­zőgazdasága ugyancsak vé­gigszenvedte a múlt hábo­rú minden megpróbáltatá­sát: sok száz várost, sok ezer községet és falut kel­lett újból felépítenünk. Miután eldördültek a há­ború utolsó össztüzei is, a világreakció és az impe­rializmus erői ismét olyan illúziókban kezdték ringat­A sajtóból már tudják, elvtarsak. hogy a napok­ban tették közzé a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt, a Szovjetunió Kom­munista Pártja es más testvérpártok fontos do­kumentumait, amelyek a kommunista világmozga- lom egységének megszilár­dításáért vívott harc kér­déseivel foglalkoznak. Ezek az okmányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadó r tevékenységét, megmutat­ják, hogy milyen számotte­vő veszélyt jelent a szocia­lista táborban és a nem­zetközi kommunista moz­galomban folytatott akna­munkájuk. Az utóbbi idők esemé­nyei nagy meggyőző erő­vei bizonyították, hogy a kínai vezetők sze­mélyében olyan embe­rekkel állunk szemben, akik baloldali, ultra­forradalmi frázisokkal a marxizmus-leniniz- mus iránti hűségre va­ló csküdözésükkel taka­róznak, miközben való­jában számos kérdés­ben egyre inkább a troekizmus és a nagy- kínai sovinizmus mo­csarába süppednek. A kínai vezetők akik először a világ mai fej­lődésének néhány kérdé­séről kezdtek vitát, ideoló­giai nézeteltéréseiket ki­terjesztették az államkö­zi kapcsolatokra: a szocia­lista országok egysége fel­lazításának útjára léptek és ezzel kárt okoatak a szocialista világrendszer­nek. A kínai vezetők frakciós tevékenységbe kezdtek a kommunista mozgalomban, és renegatokból (pariütők ­ből) t rockisták bői. vala­mint a munkásosztály ér­dekeinek es a szocializmus másfajta ellenségeiből kü­lönféle csoportocskákat tá- koltak össze. A Kínai Kommunista Párt vezetői kalandor- politikájukkal igyekez­nek bomlasztani a kommunista mozgalom sorait s ilymódon meggyengiteni az im­perializmus és a e.var - mali rendszer elleni hare e fő forradalmi erejét. Ilyen. látszólag furcsa dolgok is akadnak az élet­ben. Nagyszerűen beigazo­lódnak Vlagyimir Iiiics T enin szavai, aki a balol­dali ultraforradalmárok­ról szólva ezt mondotta: ..aki balra megy, jobbra jut el”. A kínai vezetők lényegé­ben letérnek a fnrraá*u-nj osztályálláspontról. a világ proletárjai és elnyomott népei egyesítésének marxista-leninista elvét azzal a hibás és reakciós tézissel cserélik fel, amely a bőr szine, a fajok és a világrészek elve alapján akar egyesíteni. A kínai vezetők rosz- szándékúan elválaszt­ják a népek nemzeti­felszabadító harcát, a munkásosztálynak, — a dolgozók élcsapatá­nak — forradalmi har­cától. Látnunk kell, hogy az af­féle álláspont a forradalmi erők megosztásához vezet, amiből viszont csupán osztályellenségeink — az imperialisták és a gyarma­tosítók — húznak hasznot. A kínai vezetők kalan­dorpolitikája különöskép­pen szembetűnő korunk oly létfontosságú kérdésé­ben, mint a háború és bé­ke kérdése. A kínai veze­tők, akik felelőtlenül ját­szanak az embermilliók sorsával, igyekeznek meg­akadályozni a népeknek a termonukleáris világháború veszélye ellen vívott har­cát. Demagóg állításaival, amelyek szerint ”az atom- momba papírtigris” és „az imperialisták papírtigri­sek”. a kínai propaganda káros illúziók mag- vót hinti el- és tompítja a népek ébersé­gét abban a harcban, melyet oly álnok és veszé­lyes ellenséggel folytatnak/ mint a jelenkori imperia­lizmus. Meg kell mondanunk elvtársak, hogy a marxista- leninista pártok maximális türelmet és önfegyelmet tanúsítottak a Kínai Kom­munista Párt vezetősége iránt. Azomban a kínai vezetők az utóbbi időben még in­kább fokozták szakadár aknamurikájukat. A Kínai Kommunista Párt vezetői, amikor így jártak el. szem­mel láthatóan különleges célokat követnek: rá akar­ják kényszeríteni a test­vérpártokra antileninista, kalandor irányvonalukat, létre akariák hozni saját, hegemóniájukat a nemzet­közi kommunista mozga­lomban. Mit mondhatunk az ilyen abszurd igények láttán? Csupán egyet: a kínai vehetőknek azok a gör­csös enőfechífései. am**- lyekkoi alá akariák rendelni maguknak a kommunista mozgal­mat, szégyenteljes ku­darccal végződnek. A kommunista világ­mozgalom, amely hű a marxizmus-leninizmus el­veihez. leküzdi az előállott, nehézségeket és még erő­sebben. edzettebben kerül ki a szakadórokkal vívott harcból. Marx. Engels. Le­nit) magasztos zá=zlaia alatt a nemzetközi kom­munista mozgalom elvezeti a világ munkásosztályát dolgozóit a békéért, a de­mokráciáért. a nemzeti fel- szabadulásért és a szocializ­musért vívott ham ni tör- tónolmi győzelmeihez! A kapitalizmus a végé! járja Elvtársak! Nagyszerű korban élünk, mélyenszán- tó forradalmi változások mennek végbe, amelyek gyökeresen átalakítják az egész föld arculatát. A ka­pitalizmus a végét járja. Leomlanak a népek gyar­mati börtönének maradvá­nyai. Az u.j társadalmi rend évről-évre mind szi­lárdabban és nagyabb területen veti meg lá­bát bolygónkon, mind több ország és nép so­rakozik fel a szocia­lizmus zászlaja alatt. Minősen olyan eró a föl dön, amely megállíthatna a szocializmus felé tel tartóz ­tathatlanul haladó népeket, Az imperialisták egymás- közti ellentmondásai alá­ássak az agresszív tömbök szilárdságát. Mind na­gyobb és nagyobb tömegek szállnak síkra a militaríz- mus és a fegyverkezési hajsza, az agresszív kato­nai tömbök ellen. A szo­cialista világrendszer nö­vekvő ereje, a munkásosz­tály harca a tőkés orszá­gokban, a nemzeti-felsza­badító mozgalom fellendü­lése elmélyíti az imperia­lista tábor belső ellent­mondásait, és oda vezet, hogy az erőviszonyok a nemzetközi porondom még tovább tolódnak el a for­radalmi munkásosztály, a béke és a szocializmus ja­vára. Elvtársak! Örömmel hangsúlyozzuk ismét, hog" a Szovjetunió es Magyar- ország korunknak, a be kéért és a társadalmi ha­ladásért vívott harcnak valamennyi nagy fontosság’: kérdésében közösen veszi fel a küzdelmet a nemzet közi porondon. Népeink nagy sikereket érték el a szocializmus és a kommu­nizmus építésében. A szo­cializmus sikerei pedig döntő tényezőt jelentenek a világ forradalmi átalakí­tásában, annak az új, igaz­ságos társadalmi rend­nek a létrehozá­sában, amely megállítha­tatlanul terjed egj^sz boly­gónkon. Ez új energiát kölcsönöz nekünk az embe­riség boldog jövőjéért ví­vott harcunkban. A /továbbiakban Hrus­csov elv'árs hangsúlyozta: mi kommunisták büsz­kék vagyunk arra begy minden energián kát. tudásunkat és munkánkat a szocializ­mus győzelméért, a», emberek jobb életéért vívott harcnak szentel­jük. Mi azért küzdünk, hogy minden dolgozó ember le­hetőséget kapjon arra hogy tevékenyen dolgoz­hasson. sokoldalúan fei leszthesse képességeit, részt vehesen a társadalmi élet­ben és alkotó lehessen a szó legteljesebb értelmé­ben. Mi azért küzdünk, hogy minden nép elfoglalhassa méltó helyét az emberi­ség nagy családjában, gaz­dagíthassa az emberi ci­vilizáció kincsestárát és élhessen annak javaival. Mi azért küzdünk, hogy a világ békéje, a baratsag és a testvériség, az igazi nemzetköziség, a kölcsönös bizalom és tisztelet az em­berek és népek közötti kap­csolatok megingathatatlan élvévé váljék. Azért küzdünk, hogy a kommunizmus, amely megtestesíti az emberiség legszebb álmait es remé­nyeit, osztatlan győzelmet arasson a földön.' Ezek a mi kommunista eszményeink, elvtársak ’ Es bizonyosak vagyunk ab­ban. hogy győzedelmaaketí- nek. — Felezte be beszede* Hruscsov etvtáxe.

Next

/
Thumbnails
Contents