Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-10 / 50. szám

■ Világ proletárjai, egyesüljetek ­MSZMP NÖGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGVET TAN A C S LAPJA XX. ÉVF., 50. SZÁM. Ara: 60 fillér 1964. ÁPRILIS 10. PÉNTEK Jüa: Brazíliai helyzetkép Tsz, vagy Rt? Á helyiipar-politika és a keltsésjvstés Rádió, televízió Még négy hely „űréit4 Közös közleményt írtak alá a két párt és kormány tárgyalásairól Munkánk a világforradalom Ügyét segíti el# Kádár János és JV. SZ. Hruscsov mondott hrsmédet a magyar’ssovjet barátsági nagygyűlésen a Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a magyar forra­dalmi mu.nkás-paraszt kor­mány és a budapesti párt- bizottság csütörtök dél­után magyar-szovjet ba­rátsági nagygyűlést rende­zett a Sportcsarnokban. Néhány perccel 4 óra után a csarnokot zsúfolás­ig megtöltő közönség viha­ros tapsa, lelkes ünneplé­se közben foglalta el he­lyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökség tagja volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Apró Antal, a mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, Biszfcü Béla, a Köz­ponti Bizottság titkára Fehér Lajos, a miniszter- tanács elnökhelyettese, Fock Jenő, a miniszterta­nács elnökhelyettese, Gás­pár Sándor, a budapesti partbizottság első tvtkara, Kállai Gyula, a miniszter­tanács elnökhelyettese, Ko­mócsin Zoltán a Népsza­badság főszerkesztője, Ne­mes Dezső, a Központi Bi­zottság titkára, Rónai Sán­dor a Magyar Szovjet Ba­ráti Társaság elnöke, So­mogyi Miklós, a Szákszer­vezetek Országos Tanácsá­nak elnöke és Szirmai Ist­ván, /a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai. Ugyancsak az elnökség­ben foglalt helyet Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, P. J. Se- leszt, az SZKP KB. elnöksé­gének póttagja, az Ukrán Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának első tit­kára, B, V. Andropov, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára, A, A, Gro­miko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, kü­lügyminiszter, P. A. Sza- tyukov, az SZKP Közpon­ti Bizottságának tagja, a Pravda főszerkesztője, P. N. Fedoszejev, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának alelnöke, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság elnöke, R. F. Gyementyeva, az SZKP Központi Bizottsága Revíziós Bizottságának tag­ja, az SZKP Moszkva Vá­rosi Bizottságának titkára, G. A. Gyenyiszov, az SZKP Központi Bizottságának tagja a Szovjetunió buda­pesti. nagykövete. Az elnökségben foglalt helyet hazánk közeidének több kiemelkedő személyi­sége. A nagygyűlésén Kadar János és N, Sz. Hruscsov mondott beszédet. Elsőnek Kádár János elvtárs lépett a mikre főn­höz. Kádár elvtárs beszéde beveztőjében üdvözölte a szovjet—magyar barátság­nak szentelt nagygyűlés résztvevőit, köztük kedves vendégeinket, a Szovjet­unió párt- és kormánykül­döttségének tagjait és a küldöttség vezetőjét, né­pünk igaz és szeretett ba­rátját, Nyikita Szergeje­vics Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkárát, a Szovjetunió kormányának elnökét. Továbbiakban utalt ar­ra, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió kormá­nyának meghívására az elmúlt év nyarán magyar párt- és kormányküldöttség tett látogatást a Szovjet­unióban. Majd így folytat­ta ; meghívásunkra, akkori látogatásunkat viszonozva érkezett most hozzánk a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormány- küldöttség. Egész népünk számára nagy öröm és'tneg- tiszteitetés, hogy szovjet elvtársaink látogatása idő­ben egybeesett legnagyobb nemzeti ünnepünkkel, áp­elftári beszéde rilis negyedikével, hiszen a szovjet népben nemcsak legjobb barátunkat, hanem felszabadítónkat is tisztel­jük. Tizenkilenc évvel ezelőtt a Szovjetunió fiai hozták el népünknek a szabadsá­got és a békét, nekik kö­szönhetjük nemzeti függet­lenségünk visszanyerését és azt, hogy népünk annyi szenvedés és megpróbálta­tás után urává lehetett sa­ját sorsának. A magyar nép nem fe­lejti a szovjet nép ál­dozatait, a Szovjetunió­ban felszabadítóját, igaz, legközelebbi, jó- ban-rosszban kitartó barátját becsüli. Büszkék vagyunk a Szov­jetunióhoz fűződő barát­ságunkra. Ez a barátság a legdrágább számunkra. A szovjet—magyar barátság minden időben és minden helyzetben a legbiztosabb támaszunk, amely megsok­szorozza erőinket a mun­kában és a harcban egy­aránt. Egy fronton Kedves elvtársak! A szovjet párt- és kor­mányküldöttség jelenlegi látogatása során járt üze­mekben és kutató intézet­ben, termelőszövetkezet­ben, főiskolán; találkozott munkásosztályunk, paraszt­ságunk és értelmiségünk képviselőivel. Szovjet elv­társaink látták, hogyan dolgozunk, hogyan élünk, milyen eredményeket ér­tünk el azóta, hogy leg­utóbb nálunk járták és mi­lyen feladatok megoldásán harcolunk dolgozunk. Gondolom min­denki tapasztalhatta, hogy népünk mindenütt nagy lelkesedéssel és szívből jö­vő szeretettel fogadta Hrus­csov elvtársat és a többi szovjet vendéget. Örülünk, hogy népünk szeretetét és barátsá­gát szovjet elvtársaink most közvetlenül is érezhették. < A?ok a nyugati újság­írók, akik ki tudja milyen szenzációt sejtve érkeztek hozzánk, megírhatják, hogy mégsem jöttek hiába. Sa­ját szemükkel láthatták milyen mély, őszinte érze­lemként él a magyar nép­bem a Szovjetunió, a szov­jet nép és Hruscsov elvtárs iránti barátság. Saját sze­mükkel is láthatták, hogy egyetértünk, együtt va­gyunk, egy fronton harco­lunk a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjet nép­pel. A szovjet párt- és kor­mányküldöttséggel folyta­tott tárgyalásokon kölcsö­nösen tájékoztattuk egy­mást az építőrnunka ered­ményeiről és a leküzden­dő akadályokról. Megbe­Továbbiakban Kádár elvtárs méltatta: mit jelent a győztes proletárforrada­lom első országa, a Szov­jetunió az emberiségnek. Majd így folytatta beszé­dét: Hosszú ideig a Szovjet­unió egyedül volt a világ elnyomottjainak, kizsák­mányol tjainak, összes dol­gozóinak reménysége, a vi­lágforradalom bázisa. Ma pedig a Szovjetunió a szo­cialista világrendszer leg­erősebb, leghatalmasabb országa, a világforradalom mai bázisának, a szocialis­ta világrendszernek fő ere­je, a szocialista forradalom, a társadalmi haladás, a bé­ke fő támasza. A Szovjetuniónak döntő szerepe volt abban, hogy a nemzetközi imperializ­mus által előkészített és a német fasiszták által ki­robbantott második világ­háború antifasiszta demok­ratikus küzdelem jellegét öltötte. Ez a döfi tő szerep akadályozta meg, hogy Európa számos népe az imperialisták egyik cso­portjának befolyását a má­sikéval, az elnyomást el­nyomással cserélje fel. Elősegítette, hogy né­pek egész sora valóban élhessen szabadságával, a szocializmus útjára léphessen és megszü­lessen a szocialista vi­lágrendszer. A Szovjetunió majdnem fe] évszázada töri a hala­széltük a nemzetközi hely­zetet, a nemzetközi mun­kásmozgalom kérdéseit és tárgyaltunk arról, hogyan tudjuk az élet minden te­rületére máris kiterjedő jó kapcsolatainkat még to­vább fejleszteni barátsá­gunkat még tovább erősí­teni. örömmel számolhatok be a nagygyűlésnek arról, hogy tárgyalása­inkat ezúttal is a né­zetek teljes azonossá­ga, 3 teljes egyetértés és a meleg barátság jellemezte. Ez tükröződik közös nyi­latkozatunkban is. amelyet az imént írtunk alá. dús útját az emberiség előtt a boldog jövő felé. Kitaposta az emberiség számára a szocializmus út­A Szovjetunió segítsége, a feszabadulás tette lehe­tővé, hogy a magyar nép is a szocializmus útjára léphessen. Lehetővé vált, hogy népünk ott folytas­sa, ahol a már egyszer ki­vívott, de az imperialis­ták fegyveres beavatkozá­sával vérbefojtott népha­talommal, az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársasággal elkezdte. A fejlődés azó­ta nálunk is bebizonyítot­ta a szocialista társadalmi rend vitathatatlan fölényét. Olyan elmaradott ország­ban, mint amilyen Magyar- ország volt, a kapitaliz­mus viszonyai között le­hetetlen lett volna, hogy az ipar 1963-ban ötször annyit termeljen. mint 193'8-ban, a nemzeti jöve­delem pedig ugyanezen idő alatt mintegy háromszoro­sára emelkedjék. A kapi­talista Magyarországon nem feilődhetett volna úgy a köművelés, a közoktatás, hogy a felszabadulás óta eltelt nem egész két év­tized alatt az össznépessé- gen belül az érettségizettek aránya két és félszeresére, j at es ma mar a kommu­nizmus építésének útján jár. A szovjet társadalom ma már építőmunkájának. kultúrájának és tudomá­nyának eredményeivel is mindinkább a gyakorlat­ban bizonyítja elvitathatat­lan fölényét a kapitaliz­mussal szemben. A Szovjetunió a világ katonailag legerősebb or­szága. A larsadalmj igaz­ságért, a haladásért ás a békéért folyó harc minden osztaga, — legyen bárhol a világon — erre az erő­re támaszkodik. Ez ad re­ményt a békéért harco­lóknak és realitást a béke­harcnak. Tisztelet a «wrét. em­bereinél, a szovjet népnek, mert az em­beriség szolgálatába« önzetlenül, nagy áldo­zatok árán megterem­tették azt a hatalmas erőt, amely ma első­sorban védi a békét és visszarettenti a hábo­rútól a kalandorokat. a diplomásoké majdnem háromszorosára emelked­jék. Lehetlen lett. Tolna, hogy a munkások és alkalmazottak egy fő­re jutó reáljövedelme 15 év alatt, 1949 óta 80 százalékkal emel­kedjék, ami .végső sorom azt je­lenti, hogy napjainkban egy főre átlagosan csak­nem kétszer annyi bér és egyéb juttatás, nyugdíj, táppénz, ösztöndíj, segély — jövedelem jut, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Lehetetlen lett volna, hogy a parasztság egy főre ju­tó fogyasztásának reálér­téke ugyanezen időszak alatt több mint 70 száza­lékkal emelkedjék. A felszabadulás utáni években munkásosztályunk népünk a párt vezetésével győzelmet aratott a hata- tolmért folytatott harcban, és lendületesen indult el a szocialista építés útján. Ez a lendület azonban meg­{folytatás a í. odHedorti Ä Szovjetunió a világ élenjáró országa Eredményeink alapja népeink testvéri barátsága

Next

/
Thumbnails
Contents