Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-08 / 48. szám
M« Ä, iisiil@v tléadéi büiéá@ @i ilKF Kiiptnfi BiifttiéfÉnsk píéiiöiBáii Á szovjet—kínai együttműködés a legmagasabb tokot 1953 után érte el, amikor az SZKP Központi Bizottságának és személyesen Hruscsov elvtársnak a kezdeményezésére megszüntettük az országaink közötti kapcsoltokban a sztálini személyi kultusz megnyilatkozásai nyomán fellépő és az egyenjogúságot akadályozó tényezőket. A Szovjetunió kedvező feltételekkel összesen 1 milliárd 816 millió rubel összegű hosszú lejáratú hitelt adott a Kínai Népköz- társaságnak. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy Kína a nemzetközi küzdőtéren tartósan betöltse a szocialista nagyhatalom pozícióját, rendíthetetlenül küzdött a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáért. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság 1950-ben barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá, s ez a szerződés fontce tényező lett nemcsak az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok fejlesztésében, hanem a Távol-Kelet békéjének megszilárdításában is. A Szovjetunió becsületesen megtartotta az ezzel a szerződéssel kapcsolatos valamennyi kötelezettségét. Valahányszor veszély fenyegette a Kínai Népköztársaság biztonságát. a Szovjetunió • kijelentette, kész a végsőkig teljesíteni szövetségesi kötelességét. Sajnos azonban a Kínai Népköztársaság kormánya 1958-tól kezdve mind gyakrabban tett különböző lépéseket, amelyek aláássák a szovjet—kínai barátságot, a nemzetközi küzdőtéren pedig össze nem egyeztetett cselekedeteivel nehézséget okozott nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más szocialista országoknak is. Különösen romlottak a szovjet—kínai kapcsolatok azután, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői az egyes barátságtalan cselekedetekről áttértek a Szovjetunióval és más szocialista országokkal fennálló gazdasági és kulturális kapcsolataik határozott megbontására. A kínai propagandisták most majd megszakadna^ abban az igyekezetükben, hogy kimutassak: Kína egyáltalán nem kapott szovjet segítséget, hanem mindössze szokásos kereskedelmi műveletek történtek a két ország között. Abban az igyekezetükben, hogy a kínai népnek még az emlékezetéből is kitöröljék a szovjet segítséget, attól sem riadnak vissza, hogy leverjék a szovjet gépekről cs szerszámgépekről a gyári védjegyet, olyan rágalmakat hangoztassanak, hogy a Szovjetunió elavult felszereléseket szállított Kínának. Ez az eljárás bajosan fér össze a korrektség elemi fogalmával. Bár ezt a kínai vezetők lelkiismeretére bízzuk, fel kell hívnunk a figyelmet arra- hogy a Szovjetunióval szemben emelt vádjaik szembetűnő ellentmondásokat tartalmaznak- Egyfelől azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy csökkentette segítségét és ezzel komoly nehézséget okozott Kíná gazdaságában, másfelől azt lüresztelik, hogy a Szovjetunió segítsége nem volt hatékony, nem volt jelentős. Ha azonban elfogadjuk, hogy segítségünk „nem volt hatékony, nem volt jelentős” akkor hogyan okozhatott károkat Kína gazdaságában e segítség beszüntetése? Mi itt — a kínai vezetők kedvenc kifejezésével élve — az igazság és mi a hazugság? A tények azt mutatják, hogy az egyik állítás kétségkívül hazugság. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek nyíltan ellenséges cselekményeire való tekintet nélkül országunk lelkiismeretesen teljesíti korábban vállalt kötelezettségeit és most is közreműködik 80 kínai ipari vállalat építésében, a Szovjetunióban pedig továbbra is folyik kínai mérnökök, technikusok, tudósok és diákok termelési gyakorlata, illetve oktatása. A Szovjetunió testvéri módon reagált Kína 1960—ölben támadt gazdasági nehézségeire. Amikor a Kínai Népköz- társaságban különösen nagy volt az élelmiszerhiány, az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány felajánlotta a Kínai Kommunista Párt vezetőségének, hogy viszonossági alapon egymillió tonna gabonát és ötszázezer tonna cukrot szállít. Ugyanakkor a Szovjetunió ötéves halasztást adott a Kínai Népköztársaságnak a kereskedelmi elszámolásból származó 288 millió rubelt tartozásának törlesztésére. Ha a Szovjetunió, mint a kínai vezetők állítják, Kínához fűződő gazdasági kapcsolatainak leépítésére törekedett, akkor miért tette ezeket a lépéseket, miért folytatta a segélynyújtást az ipari vállalatok építéséhez, miért tett újra meg újra javaslatokat a kölcsönösen előnyös kereskedelem és gazdasági együttműködés bővítésére. A Kínai Kommunista Párt vezetői nem adnak választ erre a kérdésre. Nem is adhatnak, mert_a kínai vezetők törekedtek az országaink közötti együttműködés csökkentésére. A Kínai Kommunista Párt vezetői valamiképpen igazolni próbálják a „nagy ugrás” politikája következtében a kínai gazdaság fejlődésében támadt kudarcokat. Ezért különösen gyakran vetik fel a szovjet szakemberek kérdését. Szakembereink kínai tartózkodásának utolsó évei egybeestek a -,nagy ugrás” politikájával. Ez a politika megbontotta az arányokat a kínai gazdaság fejlődésében, elszakadt mindennemű I technikai normától. A szovjet emberek látták e politika veszélyes következményeit. Figyelmeztették a kínai szerveket a technikai követelmények megszegésének következményeire. Tanácsaikat azonban senki sem vette figyelembe. Annak következtében, hogy semmibe vették a szovjet szakemberek javaslatait és a kínai funkcionáriusok durván megszegték a technikai normákat súlyos hibák keletkeztek, amelyek gyakran emberáldozatot is követeltekÉrthető, hogy a szovjet mérnökök és technikusok nem nézhették közömbösen ezeket a dolgokat tiltakoztak, de mert nem hallgattak rájuk, szakembereink azt a kérelmet terjesztették elő, hogy küldjék vissza ókét hazájukba. Ráadásul 1960 tavaszától kezdve a lpnai hatóságok kezdtek „megdolgozni’' a szovjet szakembereket, hangulatot próbáltak kelteni bennük az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya ellen. Ez embereinkben jogos felháborodást keltett. A szovjet kormány többször is felhívta a kínai hatóságok figyelmét e felháborító tényekre és állhatatosan követelte, hogy teremtsenek normális viszonyokat a szovjet szakemberek működéséhez. Válaszul azonban a kínai hatóságok még barátságtalanabbá váltak, még sértőbb magatartást tanúsítottak szakembereinkkel szemben, „maradiaknak” nevezték őket, ócsárolták a szovjet tapasztalatokat és a szovjet technikát. Fokozták a szovjet emberek megfigyelését, gyakran házkutatást tartottak náluk. Ilyen körülmények között szakembereink visszahívása volt az egyetlen kivezető út a kialakult helyzetből. A szakemberek visszahívása után a szovjet kormány a szovjet—kínai barátság erősítése érdekében rendezni igyekezett ezt a kérdést. Mindenki tudja, hogy a Kínai Népköztársaság gazdasági nehézségei a „nagy ugrás” veszedelmes kísérletei következtében már a szovjet szakemberek visszahívása előtt felszínre kerültek. Másodszor pedig a legría- gyobb nehézségek éppen azokban a gazdasági ágakban keletkeztek, amelyekben szovjet szakemberek, vagy egyáltalán nem működtek, vagy pedig számuk igen csekély volt.A tényleges okok pedig abban rejlettek, hogy a Kínai Kommunista ■ Párt vezetői gazdaságpolitikájukban semmibe vették az objektiv törvényszerűségeket. Mivel magyarázható az a tény,' hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőinek erőfeszítései következtében évről évre csökken a Szovjetunió és Kína gazdasági együttműködése, kulturális cseréje, sorvad* nak a társadalmi szervezetek kapcsolatai, s ugyanakkor fokozott erővel hangzanak a vádak és rágalmak a szovjet, néppel szemben? Ez csak azzal magyarázható, hogy a kínai vezetők el akarják téríteni népüket a Szovjetuniótól, félnek, hogy népük megtudja az igazságot arról, milyen önzetlen testvéri javaslatokat tett a Szovjetunió a Kínai Nép- köztársasággal való kapcsolatainak fejlesztésére, és ekkor összeomlik 1 minden rágalmuk. , Szükségesnek taríjuk azt is, hogy beszéljünk a plé- num előtt a sgovjel—kinai határnak a kínai fél részéről történt többszöri megsértéséről. Az SZKP és a szovjet kormány dokumentumai már szóltak erről. A szovjet határ megsértése 1962/1963-ban állandó jelenséggé vált. időnként durva provokáció jellegét öltötte. A szovjet kormány azt ajánlotta, hogy folylassa-j nak tanácskozást a Szovjetunió és a Kína Nép- köztársaság közötti határ egyes szakaszainak pontos megvonása céljából. Abból indultunk ki. hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköz- társaság között, nincsenek területi kérdések, ’a szovjet—kínai határ a történelem folyamán alakult ki, és csupán a határ egyes szakaszainak pontos megvonásáról lehet szó ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik. A KKP vezetői a szovjet—kínai barátság alapjait aláásva. országukban és külföldön féktelen szovjetellenes propagandát indítottak. A kínai kormány gyik nyilatkozata úgy jellemzi a Szovjetunió külpolitikáját. hogy az- „a háborús erőkkel való szövetkezés politkája a békeerők elleni harcra, az imperializmussal való szövetkezés a szocializmus elleni harcra”. Mindez elejétől végig rágalmazó fantazmagória, amit teljesen világosan látnak nemcsak barátaink, hanem még ellenségeink is. A KKI* vezetőinek támadásai az §XK1* programja ellen a proletárdikElvtársak! A KKP vezetői az utóbbi időben a Szovjetunió és a többi szocialista ország belső fejlődésének kérdéseire is kiterjesztették polémiájukat. A kínai vezetők az SZKP programja elleni fellépésükkel arra törekednek, hogy megfosszák hitelétől a proletár szocializmus elméletét és gyakorlatát, amely a kispolgári szocializmus, az anarchizmus és más tudományellenes nézetek elleni hosszú küzdelem eredményeként győzelmet aratott a munkásmozgalomban. A kínai vezetők meg sem kísérlik a szocializmus országaiban végbemenő reális folyamatok elemzését, hanem a marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak mű„megszűnik tatúra”. A munkásosztály a vezető szerepét a szocializmus teljes és végleges győzelme után már nem a proletárdiktatúrán keresztül valósítja meg. A munkásosztály a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének viszonyai között is a társadalom leghaladóbb osztálya marad. Az SZKP programjának mindezek a tételei távolról sem csupán elméleti jelentőségűek. Bennük fejeződik ki pártunk gyakorlati irányvonala, pártunk politikája, amelynek célja az egész nép bevonása a társadalom ügyeinek intézénak jellegére vonatkozó tételeit figyelmen kívül hagyják a társadalmi élet új jelenségeit, makacsul nem akarják észrevenni, ,hogy az SZKP programjának új következtetései es tételei nem önkényesen készültek, hanem azt fejezik ki, ami az életben valóra vált. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusának irányvonalát támadva odáig jutottak, hogy kétségbe vonták pártunknak és népünknek a kommu- nizntus építéséhez való puszta jogát is. Hogyan lehet nem észrevenni azt, hogy a kommunizmus építése a szocializmus felépítésén már túljutott országokban megfelel minden szocialista ország népe érdekeinek, korunk összes forradalmi erői érdekeinek? A kínai vezetők azérf; is támadják pártunkat, meri azv kidolgozta a kommunizmus felépítésének tudományosan megalapozó1! tervét, az egész szovjet nép alkotó tevékenységének középpontjába állította a kommunizmus anyagi, ipú- szaki alapjának megteremtését, állandóan gondoskodik minden dolgozó anyagi, és kulturális életszínvonalának emeléséről. Mindez sebe, a nép tevékenységé- valóban szörnyűséges és nek fokozása a kommuniz- különös. Ügy látszik, a kiépítésében, a szocianai vezetőknek olyan elmus lista demokrácia kiszélesí- kpnzeléseik vannak a «.híveiből vett, önkényesen ki- tage A kínai vezetők uevan- e i26 eselK VdnnaK a szó aJ a- ln 1 vezelOK ugydr‘ ciahzmusrol es a kommuragadott es helytelenül er- akkor figyelmen kívül „izmusról, olyan gyakorlahagyják Lenin hagyatékát: tot ajánlanak az új tár- „a szocializmus lehetetlen demokrácia nélkül...” Jellemző, hogy a KKP Központi Bizottságának 1963. június 14-i levelében és a kínai vezetők más megnyi telmezett idézetekkel zsonglőrködnek. Az egyik ilyen kérdés a proletárdiktatúrával kapcsolatos dogmatikus állításaikra vonatkozik. A kínai vezetők makacsul ismételgetik, hogy a proletárdik- latkozásaiban még említés tatúrát „egészen a kommunista társadalom legmagasabb szakaszába való belépésig” fenn kell tartani. Itt Marx egyik müvéből vett idézetre hivatkoznak, ahol az áll, hogy „a tőkés és a kommunista társadalom között van egy időszak, amelyben a tőkés társadalom f forradalmi úton kommunista társadalommá alakul át. Ennek megfelel egy politikai átmeneti időszak is, amelynek az állatna nem lehet egyéb, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája”. Ezt az idézetei, amelyet Marx gondolatmenetének egész szövevényéből ragadtak ki, próbálják felhasználni az SZKP programjának „bírálatához” elméleti alap gyanánt. sem esik a szocialista demokráciáról, arról, hogy ezt á demokráciát fejleszteni kell a kommunizmus felé haladás közben. sadalom építéséhez, amelynek nagyon, de nagyon kevés köze van a tudományos kommunizmus marxi —lenini elmélethez. A kínai vezetők ráléptek a szovjet—kínai barátság aláaknázásának veszélyes útjára, s mi természetesen erélyesen elítéljük helytelen tetteiket. A kínai vezetők jelenlegi állásfoglalá- Amikor a kínai teoreti- sai kedvezőtlenül hatnak kusok támadják az SZKP az egész szocialista táborprogramjának a proletár- ra és a kommunista moz- diktatúra történelmi sorsa- galomra. Egyszersmind ra, a szovjet állam, a szov- roppant kárt okoznak Kijét munkásosztály pártjá- nának is. A liínai vezetők bomlasztó tevékenysége a kommunista világ-mozgalomban A kínai vezetők természetesen ismerik Marxnak is, Engelsnek is a kommunizmus két szakaszáról tett sok-sok kijelentését arról, hogy a proletárdiktatúra az átmeneti időszak állama, amelynek célja a szocializmus — mint a kommunizmus első szakasza — felépítése. m, amikor rámutatott a szocialista társadalmi átalakulásért folyó hosszú és szívós harc |zükségszeiükégére, írt '„a proletárdiktatúra egész időszakáról, mint a kapitalizmusból a szó diz.musba vezető átmenet időszaka— ji^t r°l ’■ , évek A pekingi teoretikusok mindig elhallgatják ezt á Lenin által aláhúzott tételt. Lenin pedig azt mondotta, hogy a proletárdiktatúrára végleges megteremtése es megszilárdítása végett” van szükség, s hogy a tőkés viszonyok helyreállításának veszélye elmúltával Az. utóbbi időben nagymértékben fokozódott a kínai vezetők bomlasztó tevékenysége, amely arra irányul, hogy szakadást idézzen elő egyrészt az egész kommunista világmozgalomban másrészt több marxista—leninista pártban. Ez a szakadár tevékenység nyílt jelleget öltött, széles fronton kibontakozott és fogásait tekintve különösen agyáfurttá és példátlanná vált. A kínai vezetők láthatóan elhatározták, hogy a végsőkig viszik aknamunkájukat a kommunista világmozgalom lenini egysége ellen. Az utóbbi napokban nyiltah bejelentették, hogy a szakadás állítólag „elkerülhetetlenné” vált. Más szavakkal, mo6t teljesen felfedték igazi célja- amelveket hosszú óta érlelnek a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban. A kínai vezetők frákci- ós harcukban odáig jutot- . tak, hogy megszakítsák .. szocializmus kapcsolataikat egyes marxista—leninista pártokkal, önkényesen ..nem ' létezőknek” nyilvánítják őket, és az általuk összetákolt sza- kadár csoportokat nyilvánítják „pártokká”. Hangzatosán bejelentették, hegy támogatják azokat a frak- ciós szakadár-esoportokat amelyeket ők hoztak létre több országban, hogy azok harcoljanak a marxista—leninista pártok ellen. Ily módon a KKP vezetősége nyíltan felelősséget vállal e csoportok szennyes tevékenységé*,•, és a testvérpártok ellen folytatott harcáért A kinai vezetők cikkükben azt bizonygatják, hogy a kommunista mozga lom fejlődése állítólag a következő formula szerint megy végbe: „összefogás — harc, sőt esetleg szakadás — új összefogás, áj alapon.” Ezekkel kapcsolatban a dialektika törvényeire hivatkoznak. Azonban minden marxista—leninista számára világos, hogy ez az úgynevezett „dialektika” csak újabb kísérlet bomlasztó politikájuknak álteoretíkus megállapításokkal való leplezésére . Ki beszélhet ma a ssaKOGRAD apnhs 1964. .5. jaeröa
