Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-07 / 47. szám

1964. április 7. kedd NÓGRÁD 5 Békebomba Beváltották a szavukat Á Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt és a Salgótarjáni Acélárugyár teljesítette negyedéves tervét A palotást kihívás Baromfigondozók tanácskozása Salgótarjánban Baromfigondozó asszo­nyok és lányok népes cso­portja gyűlt össze a hét közepén a Nőtanács meg­hívására, Salgótarjánban, a Megyei Tanács épületében hogy gondjaikról, terveik­ről, tapasztalataikról ta­nácskozzanak. A tanácskozást Takács Lajosné, a Nógrád megyei Nőtanács munkatársa nyi­totta meg. Buchtieska József, a Me­gyei Tanács mezőgazdasá­gi osztályának munkatár­sa ismertette az áruterme­lés lehetőségeit a barom­fitenyésztésben. Elmondot­ta, hogy az ötéves terv vé­gére a vágóbaromfi terme­lést 17,4, a tojástermelést 40,7 százalékkal kell növel­ni. A megye a baromfihús termelésnek az ötéves terv­ben esedékes hányadát már tavaly túlteljesítette, viszont sok még a tenni­való a tojástermelésben. 1965 végére a megyétől évi hét millió tojást vár a népgazdaság, az 1963-ban felvásárolt tojásmennyiség ugyanis alig haladta meg az ötmilliót. A mennyiségi és minőségi termelés nö­velése mind a háztájiban, mind a közösben elérhető. Egyrészt a takarmánykér­dés megoldása, másrészt a baromfitenyésztés és a ser­téshizlalás egyensúlyának megteremtése lehet célra­vezető. t A bevezető előadást élénk vita követte. Záhorszki Erzsébet, az érsekvadkerti Magyar- Csehszlováik Barátság Ter­melőszövetkezet tagja el­mondotta, hogy náluk né­gyen gondoznak húszezer baromfit s ebből títzezret önetetővel táplálnak. Gá­bor Istvánná, a bujáki Zöld Mező Tsz baromfi­gondozója kifogásolta, hogy a balassagyarmati keltető állomás libatojást nem hajlandó átvenni kel­tetésre. Mészáros Jánosné a balassagyarmati Palócföld Tsz gondozója elmondotta, hogy náluk az elhullás ele­nyésző s ezt a tisztaság­nak, higiéniának köszönhe­tik. Váradi Mihály né, az egy- házasdengelegi Kossuth Termelőszövetkezet küldöt­te arról számolt be, hogy az eresztvényi szakmun­kásképző tanfolyamon ta­nultakat eredményesen tudja hasznosítani munká­jában. őszi Ilona, az érsek- vadkerti Magyar-Csehszlo­vák Barátság Tsz baromfi- tenyésztő tanulója pana-* szát mondotta el ,hogy ró­luk a mezőgazdasági ta­Több megbecsülést a tsz-ek szakembereinek Ülést tartott az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja Április elsején kétolda­las képriport jelent meg az Ország Világ-ban Salgó­tarjánról. Mikor elolvastam, először áprilisi tréfára gondoltam: a szövegben szó van a kor­szerű hideghengerműről, amelyet korszerűsége elle­nére mégis korszerűsítet­tek; arról, hogy megnyílt a Karancs Szálló, amely akkor még nem nyílt meg; arról, hogy épül a kilenc- szintes gimnázium, amely nem kilencszintes és még nem épül; hogy épül a kenyérgyár, amely viszont már megépült. In­nen értesültem, hogy Sal- gókő vára hirdeti a múl­tat, holott az a vár So­moskő vára, és nem hirdet semmit, naphosszat hall­gat, mint a csuka. És mindez a palóc Olim­posz alján. Érdekes, mor­fondíroztam, nem is tud­tam, hogy a Karancson istenek tanyáznak. Lehet, hogy Szlovacsik néni, meg a férje, harminckilós há­tizsákkal a hátán — ők lennének azok? De hogy­hogy erről egy szót sem szóltak eddig.. f Az egyik képaláírás ol­vastán még el is szégyell­tem magamat. Az van benne, hogy az új szálló­nak a tarjániak már új nevet is adták: a város bé­kebombája. Csakugyan? — döbbentem meg. — És én erről sem tudtam... Azóta legalább háromtu­cat tarjánit kérdeztem meg. így: — Tudja-e az új szállo­dát hogy nevezik?' — Hogyne — azt mond­ja — Karancs Szállónak. — ön szerint — néztem átható pillantással a kér­dezett szemébe — tehát nem békebomba? — Furcsa kérdés — te­kintett rám kissé gyana­kodva. — Ha egyszer Ka­rancs Szálló a neve, minek a békebomba? Azonkívül, ha bomba — minek a bé­ke, jobban mondva, ha béke — minek a bomba... És érezve, hogy beleza­varodott a magyarázatba, bosszúsan faképnél ha­gyott. Mások gúnyosan nevet­tek: — Ugyan kérem! Hon­nan vette ezt a zöldséget? De szerintem nincsen igazuk. Hívjuk a szállodát ezentúl békebombának. Csak bátran! Hisz robban­ni úgysem fog'. Azonkívül fellelkesedvén az Ország Világ kezdeményezésén, máris volna néhány igen használható javaslatom. Mert ha a szálloda béke­bomba, — az új Pécskő utcai la­kótelep legyen békebomba­vető; — az épülő tpronyházak: békeágyút; — a főtéri tizenhármas: békerepülögépanyahajó; — a pártszékház: béke­vezérkari főhadiszállás; — a művelődési ház: bé- ketrén; — az üzletház: békekan- tin. A sétányon, láttam, épí­tenek egy nyilvános... szóval egy olyan nyilvános izét. Arra is volna egy ki­tűnő javaslatom... Miért ne? Ha egyszer valakinek nem tetszik a normális neve..! Cs. G. Azt Ígérték a nógrádi szénmedence bányászai, hogy a január-februári el­maradás ellenére teljesíte­ni fogják negyedéves ter­vüket. ígéretüket megtar­tották. A tröszt termelési osztálya közölte, hogy a három hónapra ki­szabott 945 800 tonna szenet még 181 tonná­val meg is toldották. Különösen a Zagyvái Bá­nyaüzem jeleskedett. Ko­rábbi nagyszerű eredmé­nyeik töretlen folytatása­ként, az első negyedévet 102.2 százalékos teljesít­ménnyel búcsúztatták- An­nál dicséretesebb ez, mert bizony viszontagságos hó­napokat hagytak maguk mögött. A tél az idén sem kedvezett, ráadásul a szék­völgyi bányatűz két teljes napon át munkaszünetre kényszerítette a bányászo­kat, s heteken át több, mint száz embert kötött le a tűz elszigetelése, lokali­zálása. Rónán kötélszaka­dás következtében három napot állt a munka. Külö­nösen januárban és febru­árben a vagonhiárty hátrál­tatta a kifejtett szén el­szállítását, akadályozta a termelést. A vagonhány megnehezí­tette a többi bányaüzemek munkáját is. Januárban 22 ezer, februárban majd 20 ezer és még márciusban is 16-17 ezer tonna kiesés származott abból, hogy a vasút nem tudta biztosíta­ni a szén időbeni elszállí­tását. így aztán például a mizserfai aknák hiába teljesítették 102,1 százalék­ra a tervüket- Vagonhiány miatt a külfejtés elmaradt, s ez elvitte nemcsak a többletet, de még azon fe­lül is. Az Acélárugyár dolgozói Kétszeres aprómag-hozam Mint arról már hírt ad­tunk. megalakult megyénk­ben a Tessedik Sámuel nevét viselő lucerna- és vöröshere magtermesztő brigád. Ez a brigád — amelyben tulajdonképpen az aprómag termesztő szö­vetkezetek tömörültek — célul tűzte ki, hogy ebbén az évben több és jobb mi­nőségű lucerna és vöröshere magot termeljen a tervezett területen, mint a korábbi években. Ismeretes, hogy me­gyénkben — de országosan is — alacsony az aprómag- hozam. Gondosabb, szak­szerűbb munkával azonban ezt növelni lehet. A Tes­sedik Sámuel brigád úgy tervezi, hogy az idén 1800 hold lucerna és 4000 hold vöröshere magfogásos te­rületen az átlagterméseket háromszorosára. illetve több mint kétszeresére nö­veli. Kapáslucernamag- ból 150, sűrűsoros lucerna- magból és vörösheremag- ból pedig 110-110 kilogram- ra növelik az átlagtermése­ket. E célkitűzés elérése esetén 2100 mázsa lucerna­magot és 4400 mázsa vö- rösheremagot takarítanak be, amely 20 millió forint jövedelmet hozna a ter­melőszövetkezeteknek. bebizonyították, hogy ma­gukévá tették a Központi Bizottság tavaly december 5. határozatát, amely mint ismeretes, különös jelen­tőséget tulajdonít az export tervek teljesítésének és túl­teljesítésének­A vállalat gyáregységei együttvéve több, mint 230 tonnával teljesítet­ték túl első negyedévi export tervüket. Elől jár az üzemek között a hideghengermű időben, sőt határidő előtt, kielégí­tette, s jutott ereje ahhoz is, hogy előgyártással meg­könnyítse a következő ne­gyedév feladatainak teljesí­tését. Elismerést érdemel­nek a többi gyáregysé­gek is, amelyek között nincs egy sem, amely ne teljesítette volna negyedéves termelési tervét. Pedig a huzalmű és a ko­vácsológyár munkáját pél­dául néhány cikk folyama­tos előállításában makacs alapanyaghiány gátolta. A Hazafias Népfront szer­vezésében, Czottner Sándor elnökletével hétfőn Szé- csényben tartott ülést az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja. Képviselőink, Molnár Sán­dor, a Megyei Tanács me­zőgazdasági osztály vezető­jének előterjesztése alap­ján a termelőszövetkezetek szakemberellátását megvi­tatták. A megye termelőszövet­kezeteiben nem újkeletű gond a szakemberhiány, az új termelési eljárások al­kalmazása pedig kellő szak- képzettségű, hozzáértésű szakember irányítása nél­kül elképzelhetetlen. Elemezni a munkát! A tsz-szakemberek mun­kájának két fő hiányossá­ga; évközben nem minde­nütt elemzik az elvégzett munkákat, hogy idejében javíthassanak a hibákon, és több helyütt kevesebb időt fordítanak az állatte­nyésztés fejlesztésére, mint a növénytermesztésre. A legnagyob gond mégis a szükséges létszámú szak­ember biztosítása. Szövet­kezeteink fejlődésével egy­idejűleg különösen egyete­mi képzettségű mezőgazdá­szokra és specializált szak­emberekre, állattenyésztők­re, kertészekre, gépészekre stb. van szükség. A szak­ember utánpótlás biztosítá­sának egyik legjob formá­ja a társadalmi ösztöndí­jak számának növelése. Termelőszövetkezeteink — szerződésben rögzítve — 1962-ben 18, 1963-ban pe­dig 15 egyetemi, főiskolai és technikumi hallgatónak biztosítottak ösztöndíjat. A megyei tanács és a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai szeretnék elérni, hogy minden tsz maga gondoskodjon legalább egy fiatal szakember nevelésé­ről s ezért meghirdetik az „ahány tsz, annyi ösztön­díjas” mozgalmat. A jobb szakemberellátást biztosít­hatná az is, ha a községi tanácsok és a termelőszö­vetkezetek több megbecsü­lésben részesítenék a szak­embereket, megoldanák la­kásgondjukat, kedvező munkakörülményeket te­remtenének működésükhöz. Könyvelőkkel viszonylag jobban vannak ellátva ter­melőszövetkezeteink. Ennek köszönhető, hogy az orszá­gosan előírt határidő előtt két évvel megyénk vala­mennyi termelőszövetkeze­tében bevezették a kettős könyvelést. Kevesebbett tö­rődnek viszont a reszortfe­lelősök (raktárosok, pénztá­rosok, állatszámadási fele­lősök) oktatásával, akik pedig tudvalévőén a fontos alapbizonylatokat készítik. Több, fiatal szakmunkást . A gyors ütemű gépesítés szükségessé teszi a gyorsí­tott ütemű, nagyobb létszá­mú traktoros- és szerelő­képzést. Az is nagyon fon­tos lenne, hogy a szakmun­kásképzésbe minél több fiatalt vonjanak be, ehhez azonban bővíteni kellene az iskolahálózatot. A képviselők a szak­munkáshiány pótlására és a szakmunkásképzés meg­gyorsítására több javasla­tot tettek. A gyűlés után, a délutáni órákban a kép­viselő csoport tagjai megte­kintették az újonnan épült Karancs szállót nulókról megfeledkeztek és a második évi elméleti tanfolyamra nem hívták be őket. Matkó Éva, a ka- zári Zöld Mező Tsz barom­figondozója annak az ész­revételnek adott hangot, hogy szövetkezetükben a vezetőség nem tulajdonít jelentőségéhez méltó fon­tosságot a baromfitenyész­tésnek s így a megelőző. intézkedésekkel megkésnek.! Alapi Lászlóné, a pásztói Béke Tsz tojóállományának takarmányozásáról és öz­vegy Wirschinger Jánosné, a szendehelyi Kossuth Tsz tojástermeléséről számolt be. Varga Márta, a palotáéi Május 1 Tsz baromfigondo- dozója munkacsapata nevé­ben versenyre hívta ki a megye valamennyi barom- figondozóját a „Kiváló ba­romfigondozó csapata” cím elnyeréséért. A verseny célkitűzései: a tsz terme­lési tervét maradéktalanul teljesítik; hústermeléshez egyöntetűen Sárga magyar és New-Hampshirei fajtát alkalmaznak; az egy kiló baromfihús előállításához szükséges takarmány mennyiségét 3.5 kiló alá csökkentik; helyes takar­mányozással elérik, hogy a baromfi tízhetes korára egy kiló súlyúra gyara­podjon; korszerű tartási módok alkalmazásával &■ elhullást tíz százalék alá csökkentik; a tojástermelés érdekében New-Hamshirei törzsállományt hoznak lét­re; az egy tyúkra jutó to­jástermelést 140-150 darab­ra növelik; háztáji gazda­ságonként két kiló barom­fihúst és háromszáz tojást adnak el közfogyasztásra a földművesszövetkezet fel­vásárlójának; a baromfi­tenyésztők a szakmunkás képzésben való részvételen kivűl tapasztalatcseréken vesznek részt. A versenykihívást a résztvevők egyhangúan el­fogadták, Kerek Antalné, a litkei Kossuth Tsz tagja elmondta, hogy náluk a szövetkezetnek még nincs baromfiállománya, de ad­dig is a háztájiból igyekez­nek hozzájárulni a jobb baromfihús- és tojásellá­táshoz. Takács Lajosné záróbe­szédében ismertette, hogy a versenyben legjobb eredményt elérő munka­csapatoknak három, még­pedig egy 3000, egy 2000 és egy 1000 forintos díjat tűznek ki. Ajándékelőadás úttörőknek A MÉH vállalat március hónapra rongygyűjtési ver­senyt hirdetett a járás és a város útörőcsapatai részé­re. Munkájuk jutalmául az elmúlt napokban a já­rási és városi pajtásoknak ajándékelőadást rendeztek. A 4—500 úttörőt Pataki Ferenc fejszámolóművész szórakoztatta. Utána Vajek Róbert, a Rádió ifjúsági ro­vatának munkatársa igen érdekes mozgásos társasjá­tékokat mutatott be gya­koroltatott az úttörőkkel. A műsort irodalmi, törté­nelmi és természettudomá­nyos témakörbe tartozó szellemi vetélkedővel zár­ták be, melynek végén ér­tékes jutalmakat osztottak ki a nyertesek között. G — n. Balassagyarmat Komszomolisták Salgótarjánban A napokban szovjet komszomolistákat láttak vendé­gül a salgótarjáni Rákóczi úti iskola úttörői. Egy út­törő pajtás vörös nyakkendőt köt a vendégek nyaká­ba

Next

/
Thumbnails
Contents