Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-04 / 46. szám

/ Világ proletárjai, egyesüljetek! NOGRAD ÁPRILIS 4 AZ MSZMP NÖGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XX. ÉVF„ 46. SZÄM. ARA: 80 FILLÉR 1964. ÁPRILIS 4. SZOMBAT Szabadságunkat köszönt jak Irta: Mihályi! Ernő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja TVI a ünnepeljük legna- gyobb, legigazibb nemzeti ünnepünket, orszá­gunk ,egész népünk felsza­badulásának napját. Sza­bad életünk huszadik esz­tendejébe lépünk ezen a tizenkilencedik évfordulón, amit olyan boldogan, elé­gedett számvetéssel, teljes nemzeti egységben ünnepel az egész dolgozó magyar nép. Felnőttek az évek és ben­nük felnőtt egy nemzedék, amely már szabadságban, szabadságra, szabadnak született. Férfikorba ser­dültek már- az 1945-ös cse- csecseimők, asszonykorba a leányok. Gyerekeik szület­nek már a szabadság első szülötteinek, azoknak, aki­ket az első szabad napok­ban dajkáltunk — ők már a szabadság unokái. S milyenek lettek a fiúk, a leányok, a szabadság el­ső nemzedéke? Sokat vitat­koztunk erről, de ma már megállapíthatjuk, hogy nagyszerű, felelős, lelkiis­meretes, okos, komoly se­reg. Szocialista ifjúság. A huszadik szabad esz­tendőbe léptünk ma, de az ország fele már ebben az esztendőben huszadik év­fordulóját ünnepli felsza­badulásának. Sokszáz falu mellet, már városaink egy része is ebben az eszten­dőben ünnepli a huszadik évfordulót. Az én felszabadulásom huszadik évfordulója is eb­ben az évben következik. Egy kis faluban szabadított fel a szovjet hadsereg. Az­óta többször s most újra elmentem abba a kis falu­si házba, amelynek ablaká­ból 1944 decemberében az első felszabadító szovjet katonát megláttam. A falu végén állt a ház és a világ végén állt akkor az a falu. p's mégis mikor a szovjet hadsereg itt is áttörte a hitleristák frontját és megindult északi irányba, csodálatos, felejthetetlen filmet láttam ennek a falu szélén álló kis parasztháznak az ab­lakából. Az ablak előtt húzódó úton a lovak fa­ráig érő sárban vágtatott, úszott, ment előre akadály nélkül, megállás nélkül Malinovszkij lovas hadse­rege. Egyetlen percre sem akadt el a vágtató menet, nem szakadt el a film. S amerre soha közlekedni nem lehetett, mentek to­vább a falun át, a falun túl északra, keletre, nyu­gatra, felszabadítani az or­szág többi részét. Utat nyitottak a mind- ezideig járhatatlan Eölde- ken. Gyönyörű szimbólum van ebben Megtört a va­rázs, az átok, amely éj feke­te sötétségben, tartotta ad­dig ezt a kis istenhátamö- götti falut és minden fa­lut Magyarországon. Né­hány év múlva villany gyűlt ki a faluban, azután autóbusz-járatok kapcsol­ták az ország vérkeringésé­be, új házsorok nőttek és az akkori feneketlen sár­tenger helyén művelődési házat avatott néhány évvel ezelőtt a község. És ma eredményesen dolgozik az egész falu a békéről elne­vezett termelőszövetkezet­ben. pontosan emlékszem az első gondolatomra, az első érzésemre, amikor az első felszabadító katonát megláttam. „Nem kell töb­bé félnem, nincs többé mi­től félnem” — ez volt első gondolatom. Az utolsó em­ber, akitől még félnem kel­lett, egy náci lovas katona volt, utolsó képviselője a szörnyű múltnak, de ez már egyedül tévelygett azon a ködös téli délutá­non, keresve menekülő csa­patát. Rohant utánuk, már ő félt, menekült s vele el­tűnt a ködben örökre a fé­lelem. Búcsú a félelemtől, ez volt a legelső érzésem. Azután megjelent az első szovjet katona. Fiatal uk­rán fiú volt. főhadnagy s a debreceni ideiglenes kor­mány kiállítványát nyomta a kezembe. Kért, hogy ol­vassam hangosan. Nem ér­tette a szöveget, azt figyel­te, én értem e, megértet­tem-e. tudom-e. hogy a felszabadulásunkkal együtt nemzeti függetlenségünket is hozta a győzelmes had­sereg. ., Megértettem, Tud­tam. Különösen szép a tizen­kilenc esztendeje tartó ün­nepeink sorozatában ez a mai, mert itt van közöttünk a Szovjetunió népeinek ve­zetője, népünk nagy ba­rátja, Nyikita Szergeje- vics Hruscsov. Közvetle­nül fejezhetjük ki iránta és az egész szovjet nép iránti szeretetünk“t és so­ha el nem múló hálánkat. Eredményeket ünnepiünk ma. Nézzük végig életünk változásait az elmúlt ti­zenkilenc esztendőben, ne érezzük természetesnek, magától értetődőnek azt. ami ma van, azt, ahogy ma élünk. Mindenki a maga munkáján és a maga életén érzi és tudja le­mérni a legjobban, mii hozott neki, mit hozott az egész népnek 1945. április 4-e. Ilyen egyéni beszámo­lókból alakul ki a ragyo­gó kép. történelmünk leg­csodálatosabb panorámá­ja. Pzekkel a gondolatok- ka] köszöntjük ma nagy nemzeti ünnepünkön, a huszadik szabad eszten­dő küszöbén szabadságun­kat. függetlenségünket, bé­kénket és felszabadítónkat. Kitüntetések hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásá­nak 19. évfordulója alkal­mából a tanácsnál végzett kiváló munka elismerése­ként kitüntetéseket adtak át. Özvegy Krizsanyik Já­nosáé, országgyűlési képvi­selő, a Pásztói Községi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága elnökhelyettese, a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Budapesten nyújtot­ta át. Pénteken délelőtt ünne­pélyes keretek között Sal­gótarjánban a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak dísztermében Hankó János, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnö­ke a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adta át Géczi Jánosnak, a megyei tanacs végrehajtó bizottság elnökhelyettesének, Németh Lászlónak, a salgótarjáni járási tanács végrehajtó bi­zottság elnökhelyettesének pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A néphatalom szilán! ém reiMliilieieileii Díszünnepség hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából az Állami Operaházban Hazánk felszabadulásának 19. évfor­dulója alkalmából a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa pénteken este díszünnepséget rendezett a Magyar Állami Operaház­ban. A magyar és a szovjet himnusz el­hangzása után Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott ünnepi beszédet, majd a díszünnepsén részvevőinek tapsa köz­ben N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője lépett a szónoki emelvényre. Jcm$s elvtárs ünnepi beszéde Tisztelt. Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Barátaink! Legnagyobb nemzeti ün­nepünk előestéjén, felsza­badulásunk 19. évfordulója alkalmából pártunk Köz­ponti Bizottsága és kormá­nyunk nevében szívből, for­rón köszöntőm ünnepi gyű­lésünk minden résztvevő­jét. Köszöntőm ezen a na­pon minden magyar város, falu és tanya dolgos népéi, valamennyi honfitársunkat, köszöntőm a szocializmust épitő egész magyar népe!. Április negyediké annak a napnak évfordulója, ame­lyen a felszabadító szovjet hadsereg kiűzte , hazánk te­rületéről az utolsó hitler- fasiszta megszállót is. Örömünnep ez minden ha­zánkfia számára, mert ezen a napon lett népünk iga­zán szabad, ezen a napon nyertük vissza nemzeti füg­getlenségünket és nyílt még népünk előtt a társa­dalmi felszabadulás útja, a szocialista fejlődés lehe­tősége — mondotta beveze­tőben Kádár elvtárs. — E nap jelentősegét méltatva rámutatott: A magyar nép számára nemcsak a háború ért vé­get 1945 április negyedi­kén. Ezzel a nappal új korszak is kezdődött törté­nelmében: a nemzeti füg­getlenség és a társadalmi haladás kora. ! Az előző társadalmi rendszer önmagát ítél­te halálra. A magyar tőkés és földbirtokos osztály megbukott, mert nem tudott mást . csak kizsákmányolni, pusztulásba vinni, el­árulni és eladni a népet, a hazát, a füg­getlenséget. Uralmuk utolsó negyed­évszázados korszaka vér­ben, ellenforradalomban és fehérterrorban fogant; a legreakciósabb erőkkel, a hitleri német fasisztákkal kötött szövetséggel, maid (folytatása a 3. oldalonj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents