Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-25 / 63. szám
1964. áprili N O G R A ü 5 A jó falatok készítői Pest-Nógrád megyei Hús- megfogják a dolog végét, ipari Vállalat balassagyar- Márciusi tervüket 133 mati telepén állítják, hogy százalékra teljesítették, megyénk lakossága jó ét- Volt olyan hét ,hogy a vá- vággyal bír. Szereti a fi- góbrigádok kése alatt, kenőm húskészítményeket, zei között nyolczáz sertés, Ezért alig győzik teljesíte- 200 marha fordult meg. ni az egyre növekvő igé- Ezenkívül 5 vagon sertést nyékét. Pedig igencsak dolgoztak fel A vágóbrigád két legügyesebb munkása Meló István brigád vezető, kiváló dolgozó és Tóth Mihály ugyanennek a brigádnak kiváló dolgozója. Sonka, szalámi, virsli, parízer, disznósajt ' és egyéb töltelékáru készül ebben az üzemrészben. Méhes József, Salló László, Barna Erzsébet és Képes Miklós kolbászt töltenek. Szállítás előtt. Oláh József raktárvezető és Medgyesi Máténé bemérő a megrendeléseknek megfelelően por- ciózza a különböző húskészítményeket. Ebből a helyiségből naponta 20 mázsa áru kerül az üzletekbe. Vetés helyett: „KI MIT TUD?" Azt mondja a nádújfalui tanácstitkár, Kotrocó István,hogy náluk az Aranykalász Termelőszövetkezetben nem a kukoricavetésre, egy újfajta „Ki mit tud„-ra mozgósítják az embereket. Nem azért, mintha a kukoricát már elvették volna. A tervezett hetven holdnak még igen nagy híja van. Mielőtt azonban megindulna a kukoricát vető gép, a szövetkezetieknek azt kell kitalálnak: a megye melyik gépállomásán találhatnak lánctalpas traktort sérült csapágya helyébe újat. A „verseny” küzdelmeiből már többen kiestek, s hiába valónak bizonyultak az újabb kísérletek is: csapágyat eddig nem sikerült találniok. A traktor, amelyen a télen a Kisterenyei Gépállomás szerelői főjavítást végeztek, most vasárnap mondta fel a szolgálatot. Leállt és addig bizony nem is mozdul, még hibás csapágyát ujjal nem cserélik fel. Addig pedig várnak a kukoricavetéssel is, mert azt mondják, azon a területen ahová a kukoricát vetik, csak a DT képes megbirkózni a munkával. De vajon mi történne akkor, ha acfdig is, míg valamelyik szerencsés „pályázó” megoldja a feladatot, meg próbálkoznának a jó öreg fogatos vezetőgépekkel? Gondolom nem lenne tragédia. Legfeljebb a mostani kilátásánál korábban földbe tennék a kukoricát. V. G. A tanköteles korba lépő gyerekek orvosi Az Egészségügyi- és a Művelődésügyi Minisztérium együttes rendelkezésben szabályozta a tanköteles korba lépő gyerekek beiratás előtti kötelező orvosi vizsgálatát. A most megjelent rendelkezés értelmében a vizsgálatot a beírást megelőző május 1- és 15 között kell megtartani. A szakadásnál Forgács-aknán A sötétséget csak a pislákoló bányászlámpák törik meg. Csúszkálva haladunk lefelé a Forgács-akna lejtős pályáján. Csend van most mindenütt. Emberekkel is alig találkozunk. Ha nem tudná az ember, mi okozza ezt a csendet, azt hinné ünnep van. Fekete ünnep azonban az ilyen. Még március végén törés volt a lejtaknában. Karambolt okozott a kötélszakadás, összetorlódtak, kiugrottak a sínről a csillék, kiütöttek egy pár ácsolatot és vagy 30 méteres szakaszon összement a vágat. Megbénult a termelés. Homok és víz Az emberek nagyobb részét áttelepítették a zagyvái bányaüzem többi aknájába ős nyolc csapattal hozzáfogtak az akadály elhárításához. Ezért az a csend. Oda indultak a bányaüzem vezetőjével, főmérnökével és a bányamesterrel a szakadáshoz. Útközben beszélgettünk. — Amikor készült ez a lejtőspálya, akkor is sok gondot okozott. Vetők mentén haladtunk. Felette 16— 20 méterrel már kiszedték a felső telep szenét. Szaka- dásos mindenütt a homokos főte, — így magyarázza az egyik. Az is baj, hogy felülről kapjuk a vizet. A homok magába szívja, télen megfagy, a hirtelen olvadásnál meg kifolyik az ácsolatok között a homok is — mondja a másik. — Legjobb lenne az egészet vasba rakni, akkor lenne biztonságos — ez viszont a bányamester véleménye. — Ahonnan tudtok raboljatok vasat, azt ékítsétek be fokozatosan, de sajnos, többet nem tudunk adni — válaszol a főmérnök. Á szükséges felelősségrevonás Elfárad az ember, mire a szakadáshoz ér, mert hol hegynek, hol völgynek megyünk és bizony a lámpák nem valami nagy világosságot adnak. Útközben az ácsolatokat figyelik. A legtöbb helyen egymást érik, mégis többet a nyomás tönkre tett. Át kell építeni, hogy teljes legyen a biztonság. A bányának sosem lehet hinni, a legkisebb mulasztás is katasztrófát okozhat. Ezért alkalmaztak most is felelősségre vonást a Forgácsaknán, hogy hasonló eset többet ne forduljon elő. A vágaton át lehet menni. Berzák József és Ko- huth Károly csapata már együtt dolgozik. Jó kedvük van, viccelődnek. — Megvannak-e elégedve a munkánkkal, kíváncsiak lennénk, mi a vezetőség véleménye? — kérdezi a egyik. — Ezután hogyan leszünk? Milyen munkát kapunk? Hogyan számolnak el bennünket? — ezekre a kérdésekre kell választ adni a vezetőknek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor a szakadás átdolgozásához hozzáfogtak, a vezetőség úgy számított, jó lesz, ha április 20-ra végeznek. Ettől a munkától függ a bánya termelése. Most négy nappal előbb elkészültek vele. A, munka elején azt javasolták a vezetőségnek, hogy szervezzék át a munkaidőt. Legyen négy hatórás erős műszak, nem tartanak étkezési időt és a munkahelyen váltsanak. Végeredményben három műszak alatt négy műszak teljesítményét végezték el. A már említett két csapaton kívül itt dolgozott Kovács László Kossuth-díjas, Nemesi Ifjú Gyula, Villányi József, Oszvald István, Csammer Emil csapata is. Különbséget nem is lehet tenni köztük, hisz valamennyien tudták, hogy a bánya létkérdéséről van szó és úgy is dolgoztak. Á többi üzem pótol Lassan újra benépesedik majd Forgács-akna. A napi termeléskiesés 28 vaygon, azt igyekeznek pótolni a zagyvái bányaüzem többi bányái addig. Egyébként nem az első eset, hogy a testvér üzemek segítségére volt szükség. Januárban a zagyvarónai kötélszakadás kétnapos termelés- kiesést okozott. Februárban a székvölgyi aknánál a tűz miatt volt nagy kiesés. Akkor a többtermeléssel Forgács-akna is segített. Most ott szorultak segítségre. — Nagy a kiesésünk — mondja Máté Zoltán bányamester —, de év végére behozzuk. Jó kis bánya ez jó a szene is és az emberek is. A bajban ismerni meg az embereket talán legjobban, Forgács-aknán senki sem szólt az ellen, amikoi azt mondták; át kell menni más bányába dolgozni, de az sem, akit a szakadáshoz osztottak be. Tették, amit mondtak nekik és közös összefogással könnyebben úrrá legyenek a gondokon. A jövő héten már egy műszakban termelnek. Előtte természetes minden munkahelyet átvizsgálnak még Két műszakot a fenntartásra fordítanak, hogy mindenütt biztonságos legyen a munka, ne érhesse őket többé meglepetés. Bodó János Rendelkezés az áprilisi bérfizetésekről A május elsejével kapcsolatos munkaszüneti napok miatt a pénzügyminiszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozta az áprilisi bérkifizetéseket. A rendelkezés szerint az április 30-án május 1-én, 2-án és 3-án esedékes béreket április 29-én fizetik. A többi bérfizetési nap változatlan, azokat előrehozni, vagy a bérre előleget folyósítani nem szabad. C abó Laciék nagyon ^ szegények voltak. Csodával határos, hogyan is tudta a családfőt vesztett édesanya, napról-nap- ra etetni a hat éhes gyereket. Laci mindössze 12 éves volt akkor. Gyermekfejjel érthetetlennek, elviselhetetlennek tartotta, hogy hetekig, hónapokig a sötét, levegőtlen bunker- 'ben kellett kuporognia. Fejük felett bele-bele hasított a levegőbe egy-egy közelről érkező robbanás. Egyik éjszaka felcsapódott az ajtó és katonaruhás ember jelent meg, sapkáján vörös csillagocská- val. Kezében kenyér volt, szokatlan ízű, laktató, puha kenyér. És attól kezdve újra otthon lakott a család. Ennek a kenyérnek az íze sokáig benne maradt Laci szájában, keverve a boldogság és nyugalom édes zamatéval. A csillagos katonát — nem emlékszik rá pontosan, milyen — Ivánnak hívták. Mutatott egy képet is neki, rajta egy kisfiúval. ^)oán k&Lyelt olyan forma lehetett mint ő, Szabó Laci. Talán azért szerptte őt annyira Iván. Addig, míg csak el nem utazott, faházikós falujába. Ez a kis élőlény feszült a szívében, amikor a tél derekán jelentkezett az Ibusznál szovjetunióbeli utazásra. A csillagos Iván országába készült, ismerkedni az ottaniakkal — csakhogy most már meglett emberként. Hónapokig tartó takarékoskodás bújt meg a hatezer forintban ami kettejük útját fedezte. Jucival újdonsült feleségével együtt utazott. Azután, hogy a határon áthaladt a vonat, a férfi élénken figyelt tanulmányozott mindent. Igénnyel készült erre az útra. Vágy- gyal, hogy magába szippantson minden élményt, megismerkedjen Iván világával. Suhant a vonat a falvak mellett. Laci meglátta az első fából készült házat. Az első emlékeztetőt Ivánra. Rajta antenna nyújtózkodott az ég felé. Az egyik állomáson fülkéjükbe szállt egy férfi. Beszélgetésbe kezdtek. Laci előkaparta minden, az iskolában tanult orosz tudását, hogy törve és nehézkesen bár, de megértsék egymást. — Moszkva... nagyon szép város — bólintott az útitárs és mesélni kezdett. A gigantikus építkezésekről a béke, kultúra és szabadság világvárosáról, Moszkváig együtt utaztak. AT agyarjaink minden alkalmat megragadtak a baráti beszélgetésre. Az egyik kiállításon egy- szercsak felcsillanó szemmel köszöntötte őket egy ötven év körüli férfi. — Jártam már én is maguknál — újságolta, s hozzátette — kétszer is. Először havas, szeles Budapestet láttam, megtépett házakkal, kettétört hidakkal. Egy fájdalmas emlék is fűz hozzá. Ott esett el Szergej, a barátom... De tavaly már alig. ismertem a virágos, világvárossá fejlődött gyönyörű Budapestre. örülök, hogy most én, a mi hazánkban üdvözölhetem a magyar turistákat — mondta. Aztán beszélt magáról. Esztergályos, hat, órát dolgozik naponta, sokat tanul, olvas. Szereti a magyar irodalmat. Petőfit, Móriczot emlegette. Egészen a villamos megállóhoz kisérte őket. Nehezen vettek búcsút, címet cseréltek, s hogy majd írnak egymásnak, ebben maradtak. Alikor elérkezett azt- tán a moszkvai búcsú napja, mosolyogva ültek a díszesen terített asztalnál. Ettől a gyönyörű várostól nem lehet véglegesen búcsút venni — bújtak össze a feleségével és megbeszélték — visszajönnek még máskor. S akkor megkeresik a most szerzett ismerősöket — a régi Iván helyett. Ujlaky Mária /