Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-23 / 61. szám

Éljen a munkásosztály legyőzhetetlen eszméje9 a marxizmus-leninizmus! A* iparosodó város TEGNAP ÉS MA Barangolás Balassagyarmaton • • Bányamentők Bátor emberek — A korhatár is fontos 72 ember bevetésen Néhány hete a balassa­gyarmati Palóc Múzeum­ban jártam, s régi Nóg- rád megyei újságok kerül­tek a kezembe. A kolléga, harminc év­vel ezelőtt — akaratlanul — a mai olvasó számára is érdekes dolgokat rög­zített. A Nógrádi Hírlap 1931 március 15. számá­ban például megbökte a szemem egy rövid közle­mény: Dr. Soldos Béla fő­ispán intézkedett, hogy szükség esetén a balassa­gyarmati szegénykonyha március 15-e után is nyit- vatartson. Egy 1935 feb­ruári számban a szegény- ügyi bizottság vezetőjének jelentésében olvastam be­le. Innen tudtam meg, hogy akkori megyeszékhe­lyen minden hónapban 38 hölgy és 15 úr gyűjtötte a szeretetadományokat. „Fídám“ cikkek Báró dr. Kray Pál cím­zetes kanonok plébános például három malacot, 30 kg babot, 12 kg süteményt 3 üveg paradicsomot és egy feszületet adott. Hogy az adomány bárkit is meg­váltott volna evilági szen­vedéseitől, alig hihető. Hi­szen ugyanez az újság később arról is tudósít, hogy november 18-án meg­kezdte a tüzelőosztást az Ingyen Fa- és Szénegylet. Több, mint 500 család — amely igazolta nyomorát — részesült adományban. „Szívettépő látvány volt a sorban álló lerongyolódott szomorú tömeg sokasága” — írja a tudósító. Aztán közli, hogy a szénosztás­ra a salgótarjáni bánya­igazgatóság küldött minden évben hat vagon szenet (tehát több mint 500 csa­ládra jutott 600 mázsa szén), de a hat vagon 1935- ben leolvadt háromra. Ta­láltam persze jobbkedvű cikkeket is. Az egyiknek például, már a címe is vi­dámságot áraszt: Farsan­gi hangulat Balassagyar­maton. „Az egész város készül a január 4-i inség- bálra.” A mulatságon is­mét lesz olcsó pezsgőakció: üvegje 4 pengő. A legutób­bi inségbál közönsége eb­ből a pezsgőből 140 fias­kóval eresztett le a tor­kán. Inségkonyha — gersli leves az egyiknek. Inség- bál-inségpezsgő... a másik­nak. A múlt helyén Hát, igen, manapság nem ilyenek a gondok Gyar­maton. Igaz, gondok ezek is, amelyektől szaporodik a barázda a homlokon, az ezüst a halántékon — de- hát, csak más ez! Balassagyarmat kisváros a látogató, akinek még nem volt módjában a falak mögé tekinteni, tán egy kissé álmosnak is vélné. Az utcák csendesek, s még a főutcai forgalom sem jelzi, hogy bent az ipari üzemeket maguk- bafoglaló épületekben gé­pek zúgnak, szerszámok kopácsolnak, s gyarmatiak százai, ezrei végzik min­dennapi munkástevékeny­ségüket. Balassagyarmat, iparosodik. Igen, a régi Balassagyarmat a múlté. A mostani másféle. Teli élniakarással, s teli az egészséges élet, fejlődés je­leivel. Az utóbbi eszten­dőkben különösen szembe­tűnő, a város számára társadalmilag, gazdaságilag nagyhorderejű változások történtek itt. Azt mondtam az imént: Balassagyarmat iparosodik. Néhány adat ennek érzé­keltetésére elegendő lesz: A Balassagyarmati Vastö- megcikkipari Vállalat 1958-' ban tizenegy és negyed- millió forint értékű mun­kát végzett — 1963-ban ennék csaknem ötszörösét. Létszáma ezidő alatt meg­négyszereződött. A Balas­sagyarmati Vasipari és Javító Vállalat hat eszten­dővel ezelőtt alig ötmilliót érő tevékenységet foytatott, tavaly már ennek több mint hétszeresét. Munká­sainak, alkalmazottainak száma megháromszorozó­dott. A Bútorgyárban ma háromszor annyit termel­nek, mint 1958-ban, akkor negyvennyolcán dolgoztak, ma százon felül. A Kézmű­ipari Vállalat balassagyar­mati telepének 1960-ban — amikor megalakult még terve sem volt. Az idén már 10 millióért állítanak elő gyermekruhácskákat, a kezdő létszám Háromszoro­sával. A Kőbányai Porce­lángyár balassagyarmati telepén az alapítás eszten­dejének néhány hónapjá­ban — 1960 végén — negyvenöt ember 90 ezer forintnyi munkával szere­pelt a vállalati statisztiká­ban. Ez a munka tavaly már 23 milliót ért, igaz, hogy 184-en dolgoztak ér­te.. A mi korunk szülöttei Ezek csupán a jelentő­sebb üzemek, amelyekben minden különbözőségük el­lenére, van valami közös: az ugyanis, hogy a régi újságokban egyiknek a ne­vével sem találkoztam, nem is találkozhattam, nem léteztek, őket már a mi korunk hívta eletre. S még az, hogy velük együtt’ néhány esztendő alatt kö­rülbelül ezer ipari dolgo­zóval lett több Balassa­gyarmaton. Jelentős részük — köztük több száz nő — bennük lett háziasszonyból, esetleg mezőgazdasági ki­segítő dolgozóból ipari munkás. Jelezve e város társadalmi életének moz­gás-irányát. „Mozgás-irány” — kis­sé tudákosan hangzik a kifejezés, bár aligha akad­na másik, amelyik híveb­ben kifejezné a különbsé­get a régi és a mai Ba­lassagyarmat között, mint a szó; mozgás. S bármii.' különös, a ma és a hol nap legtöbb gondját is e; a „mozgás” szüli. Balassa­gyarmat kimozdult az év­százados mozdulatlanság­ból, s az iparosodás ré­vén öles léptekkel halar előre, hogy felzárkózzék < szocialista városokhoz, rp más lehetne, mint örven detes. Igen ám, de a gyár mattak kezdik magukat úgy érezni városukban, mint egy egészségesen növek­vő fiatalember a tavalyi ruhában. Szűk a ruha, ki­nőtték. Sőt, imitt-amott, mintha már akadályozná is a további növekedést. A kinőtt ruha Ez elsősorban a lakás­építkezésre vonatkozik: 1958-tól 1963-ig 316 lakás épült, s ennek csupán egy- harmada állami beruházás­ból. Számolva a jogos la­kásigénylőkkel — de most már azzal is, hogy a vá­ros ipari üzemeibe mérnö­kökre, technikusokra, is­koláiba újabb pedagógu­sokra ,a kórházba, rende­lőintézetbe több orvosra, s megannyi helyre más és Tnás szakemberre lenne szükség, akiknek lakást kell adni, másként letele­pedni nem tudnak — bi­zony több új lakást is „el­bírt” volna Balassagyar­mat. De rászorulna a kór­ház, a rendelőintézet épü­lete is a bővítésre, zsúfol­tak a bölcsődék, az óvó­dák, s ma már nem egy ^írásbeli községnek különb művelődési otthona van, mint ennek az egyébként patinás műveltségű város­nak. De zsákutcába nem kerül Balassagyarmat. A kinőtt ruha a mainál jóval ké­nyelmesebbé válik hólapra. Esztendők megoldatlan problémája volt itt példá­ul a csatorna hálózat meg­építése. Hiánya egyszers­mind a legfőbb akadály a lakóházak, középületek építése előtt. Nos, 1965- 66-ra meg kell épülnie: Az Országos Tervhivatal a be­ruházást jóváhagyta, a ter­vezés folyamatban van. S ha ez készen lesz, bi­zonyára — azért bizonyá­ra, mert hiszen a jóslás nem az ujságiró kenyere, de a város jövőjében épp úgy bízik, mint annak pol­gárai — a gyarmatiak — a harmadik ötéves terv idején is jónéhány válto­zás tanúi lehetnek majd. Tanúi és persze alkotó résztvevői — tanácselnök­től az iskolás gyermekig. Csizmadia Géza Csendesen beszélgetnek. A többiek a televíziót né­zik. Zörög a telefon. Egy pillanatra csend. Riadó!!! Bányatűz! A mentőkészü­lékekért ugranak, azután gépkocsira és már robog­nak is bevetésre. A vágatban csípi a sze­met a füst. Gázzal szeny- nyezett a levegő. A tűz mellett még 80 fok is van és ugyancsak szakad a verejték a 18 és félkilós mentőkészülék alatt. Tar­tani is elég, de dolgozni is kell benne. Gyakorlatok és rostálás , Bátor emberek a bánya­mentők és erősek is. Nem akárkit vesznek fel közé­jük. Először alapos orvosi vizsgán szűrik őket. Azu­tán a 84 órás tanfolyam. A gyakorlat. Van egy gya­korlótáró, amit nem köny- nyű végigjárni. Az 52 mé­teres vágatról 30 mé­teres ereszke, azután olyah hely, ahol csak kúsz­va lehet átjutni. A mere­dek gurítón felmászni, majd ismét olyan üreg, ahol kúszni kell. Ezután még harmincezer méter per kilogramm munkát kell elvégezni. Aki ezt nem bírja, nem mehet be­vetésre. A jelöltek közül sokan nem jutnak tovább. Akik tovább jutnak? Azok bányamentők lesznek. Az évi rendszeres orvosi vizs­ga, a negyedéves gyakor- ! latok azután még rostál­ják az embereket. Csak 20—45 éves korig lehet valaki bányamentő­Nyugalom, de meddig A központi bányamentő állomáson látszólag most nyugalom van Ki tudja meddig, mikor kell indul­ni a riadóautóval. Nyolc bányamentő állandóan ké­szenlétben ván. Kedden váltják egymást és egy hét a szolgálat éjjel, nappal egy pillanatra sem hagy­hatják el a körletet, még haza sem látogathatnak. Amikor bevetés van, rög­tön berendelnek másokat a kivonulók helyére. A naplóból Volt, amikor egyidőben öt helyen dolgoztak a bá­nyamentők. Egyszerre 72 ember volt bevetésen. Az egyik helyen bányatűz, a másikon sújtólégrobbanás, a harmadikon gázömlés volt. Az idei eseménynaplót lapozom. Január 23-án riasztották őket. Vecseklő II. aknán bányatüzet kel­lett lokalizálni. Gátat épí­tettek. Három nap múlva Székvölgyre robogott a riadó gépkocsi. Ugyan­csak bányatűz. Február elején Székvölgyre. Akkor sikerült megakadályozni a nagyobb tüzet. Február 3- án Róna-bányában ütött ki tűz. Palánkgátot építet­tek és alighogy visszaér­tek, lerakták a mentőké- szülókeket ismét Szék- völgyre kellett indulniuk, mert füstölt a légakna. A légaknát négy méterre tudták csak megközelíteni, mert akkor már minden lángolt. A tűzoltókkal kö­zösen mentették a ment­hetőt; másnap már a má­sodik rajt is bevetették, azután 16 bányamentő épí­tette a tüzet elzáró gáta­kat. Az egyik tűznél még nem is végeztek. Reggel Tiribesre és este már Mar- gittáróra riasztották őket. Márciusban ott voltak a szorospataki omlásnál. Legutóbb április 15-én Szilváskőre kellett kivo- nulniok gátépítésre lokali­zálni a bányatüzet. Jelenleg 153 bevethető bányamentő tevékenyke­dik felváltva a salgótarjá­ni központi bányamentő állomáson. Többre van szükség. Rövidesen tanfo­lyamot szerveznek 60 fi­zikai és 25 műszaki dol­gozó részére. Ezen a tan­folyamon már két üzem­orvos is részt vesz. Ennyi emberrel erősödik a bá­nyamentő csoport. Szükség van rájuk. B. J. Önellenőrzés '"j^’asznos eszköze a sao­"ty cialista embertípus kialakításának a szocia­lista brigádmozgalom. Az elmúlt öt évről renge­teg példát lehetne fel­sorolni, ami ezeknek a többet, jobbat adni igyek­vő. kulturáltabb életre tö­rekvő embercsoportok fej­lődését tükrözi. Az erősödő szocialista erkölcs szép példája most van kialakulóban, az ön­ellenőrzés, illetve ahogy elterjedt: önmeózás. Hatá­rozottan állíthatjuk; kellő magaslatot kell elérni ah­hoz, hogy az emberek kri­tikusan, talán szigorúbban mint más, vizsgálat alá ve­gyék saját munkájukat. A minőségileg jobb igé­nye érlelődött meg egyes szocialista brigádokban. Ezért vállalták a tűzhely­gyárban Varga Ferenc Ga­garin brigádja, Kassai Re- zsőné Zója brigádja, vagy a Nógrád-megyei Kézmű­ipari Vállalat három női brigádja az önmeózást. Az acélgyár kovácsoló üzemé­ben is van már ilyen kez­deményzés és hä egész széles körben kiterjed ez a módszer mintegy 15 mun­kaerő szabadul fel. Az önmeózásnak nem­csak a munkaerő megtaka­rításban van jelentősége, hanem abban, hogy jobban érvényesül a több) szem többet lát elv. A sok „me- ós” jobban észre veszi a hibákat. Ki is tudná meg­állapítani jobban, hogy mi a hiba, mint az maga aki elkövette. Akadnak ennek az új kezdeményezésnek ellenzői is. akik úgy vélik, ha a dolgozó maga bírálja el azt, amit gyárt, akkor la­zább lesz a minőségi fegye­lem. Ezt az elvet arra ala­pozták, hogy korábban a hibás terméket — bár tud­ta a készítője, hogy az rossz, mégis a többi közé tette, arra számítva, hát­ha nem veszi észre a meós. Az önmeózás igen nagy felelősséget jelent és nem­csak egyéni, hanem közős felelősséget. Egyrészt ad­dig. amíg a munkadarabok elkészülnek, több kézen is keresztül mennek, másrészt a brigád felelős az általa gyártott termékek minősé­géért. Ezért nagy szégyen lenne, ha nem vizsgálnák kritikusan egymás mun­káját. A szocialista brigádok e kezdeményezésének nem­csak az ellenőrzés társa­dalmasítását, hanem álta­lában a minőség javítását kell eredményezni. Ponto­sabb, jobb munkát köve­tel mindenkitől és azt, hogy a hibákat nyomban kijavítsák. Amit már nem lehet megjavítani az ne menjen tovább, ne kelljen még a következő dolgozók­nak is felesleges munkát végezniük. '~7gaz, nem értek meg ^még a feltételei an­nak, hogy az önmeózást mindenütt alkalmazzák. Bizonyára rövid1 idő alatt még nagyon sok tapaszta­lat gyűlik össze, amit hasz­nosítani lehet. A kezdet már most biztató. A ta­pasztalatok bizonyítják, hogy azok a brigádok, amelyek vállalták ezt, be­csülettel teljesítik is Ígére­tüket. Érdemes tehát szor­galmazni, mindenütt, ahol csak mód van rá. B JL

Next

/
Thumbnails
Contents