Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-22 / 60. szám

1964. április 22. szerda NÖGRAB 5 Visszalépést? Szilaspogony jól mélyen nyúlt a községfejlesztési alap nevű zsebbe, mikor két évvel ezelőtt korszerű tüzoltószertárt építtetett ki­lencvenezer forintból. A nagyobbik helyiségben an­nak rendje-módja szerint elhelyezték a felszerelést; a szobácska tavaly decem­berig üresen állott. A községi tanács vb. le­leményét dicséri, hogy a kihasználatlan helyiséget — addig is, míg építésre lehetőség nincs —, női és férfi fodrász műhely cél­jára átengedte a salgótar­jáni ktsz-nek. Azóta az egész falu megelégedésére ott szépülnek a leányok, legények. OH, de meddig? A salgótarjáni járási ta­nács vb. igazgatási csoport­ja a fodrászműhely azon­nali kilakoltatására szólí­totta fel a községi tanács vb.-t; hivatkozván arra, a műhely üzemelése az ön­kéntes tűzoltók kiképzé­sét hátráltatja. Beszéltünk ebben az ügyben a községi tanács vb. elnökével, aki kifej­tette ennek az aggodalom­nak alaptalanságát. A tűzoltófelszerelés, ruhá­zat jól elfér a szertárban. Téli oktatásra szívesen lát- iák az önkéntes tűzoltó­kat a tanácsteremben, ahol örömest be is fütené- nek számukra. A társadalmi és szemé­lyi tulajdon önkéntes tűz­oltók nyújtotta védelmét nem becsüljük le, s nem kívánjuk a hajhullámosí- tás, borotválás — külön­ben t jogos — igényének kielégítése elé helyezni. De azt sem hallgathatjuk el, hoav Szilaspogonyban ko­rábban sohasem működött fodrászműhely; annak teendőit jól-rosszúl maguk­csinálta borbélyok látták eL A ktsz fodrászműhelyé­nek megszüntetése vissza­lépés lenne. Milyen hibridkukoricát vessünk? A HIBRIDKUKORICA Magyarországon teljes győ­zelmet aratott. Ennek je­lentőségét különösen az ér­zékelteti legjobban, hogy a már jelenleg rendelkezésre álló hibridekkel is meg le­hetne kétszerezni a ter­mésátlagokat. Ezt bizonyít­ják azok a gazdaságok ahol több száz vagy egy­két ezer kát. holdon évről- évre harminc mázsa feletti termést érnek el. A lehető­ségekhez viszonyított ala­csonyabb termésátlagok egyik oka a helytelen faj- tamegválasztásban és faj­tahasználatban rejlik. Ma már rendelkezünk egy olyan széles hibridskálával, amelyből lehet válogatni. Érési sorrendben a legko­rábban érő hibridtől a leg­későbben érőig a követke­ző hibridek ajánlhatók ve­tésre: Mv 42, Szegedi 71, Mv 40. Mv 26. Szarvasi 1, Mv 5, Mv 09. Mv 48, Mv 1, Mv 53, Keszthelyi 22. A felsorolt hibridek kö­zül az Mv 26, a Szarvasi 1 és Keszthelyi 22 elsősorban silótermelésre alkalmas. Az Mv 42 másodvetésre, a Szegedi 71 és Mv 40 fő­vetésben elsősorban az or­szág legnyugatibb és leg­északibb vidékei részére ajánlhatók. Ezeket a terü­leteket kivéve az ország egész területén vethető az Mv 5, Mv 59 és az Mv 48. A Balaton vonalát észak felé meghosszabbítva az attól délre eső területeken elsősorban az Mv 1 és Mv 53 vetése ajánlatos. Ezek a hibridek ezen a területen biztonságosan beérnek és nagyobb termést adnak, mint a korábban érő faj­ták. Rendkívül nagy elő­nyük, hogy száruk lénye­gesen erősebb, mint a fel­sorolt többi hibridé, kivéve a Keszthelyi 22-es hibridet és ez különösen azokban az üzemekben fontos, ahol a kukorica gépi betakarítá­sát tervezik. Üzemi szempontból, — különösen a betakarítás időszakának széthúzása miatt — szükséges, hogy egy-egy üzemben 3—4 kü­lönböző érésű hibrideket vessenek. A korábban érő hibridek gyengébb termő- képességét ellensúlyozni le­het azzal, hogy nagyobb tőszámmal vetjük őket. Az Mv 42, Szegedi 71 és Mv 40 22-26 ezer, helyen­ként jó talajon, kedvező csapadékviszonyok között nagyobb tőszámmal is vet­hetők. A közepes érési ide­jű Mv 5, Mv 59 és Mv 48 tőszáma 18-22 ezer, a ké­sőbben érőké 16-22 ezer között lehet. Különösen az Alföld szárazabb vidékein a tőszámot nagyon gondo­san kell meghatározni, mert az esetleg túl sűrű állo­mányban sok lesz a med­dő tő. Különösen a silótermesz­tésben szükséges a többfé­le érésű hibrid vetése. Er­re a célra érési sorrend szerint az Mv 26, Szarva­si 1, Mv 1 és Keszthelyi 22 termesztése ajánlható min­denekelőtt. A többféle éré­si idejű hibrid vetése azért fontos, hogy a silókom­bájnnal mindig az opti­mális silóérettségű kukori­cát vághassunk. A HELYES fajtamegvá­lasztás tehát alapvető kér­dés. Az adott területeken, adott üzemben jól megvá­lasztott hibridekkel a hol­danként! termést több má­zsával növelhetjük. dr. Kapás Sándor mezőgazd. tudományok kandidátusa TANUL A GYÁR A szakoktatói* tapasztalatai a Salgótarjáni Acélárugyárban A műszaki színvonal emelkedése a technika ro­hamos fejlődése mindig jobban képzett embereket követel. Felismerték ezt a Salgótarjáni Acélárugyár­ban is. ahol ma már a dolgozók hatvan százaléka vesz részt valamilyen szer­vezett oktatásban. Új mérnökök Egyetemen, főiskolán, il­letve felsőfokú technikum­ban nyolcvanan tanulnak. Ebből negyvenhárom ösz­töndíjas. Gépész, kohász, villamos, vegyész és épí­tészmérnök jelölteknek ezen kívül közgazdászok­nak fizet, a vállalat ösztön­díjat. Az elmúlt három év alatt 602 ezer forintot for­dítottak erre a célra. Az idén még csak egyet vár­nak vissza közülük, de jövőre már tizenkét új mérnökkel gyarapodik a műszaki létszám. A dolgozók körében még soha nem volt ilyen nagy tanulási láz. Általános is­kolában 144, különböző kö­zépiskolákban esti és le­velező tagozaton 378 dol­gozó tanul. Idegen nyelv- tanfolyamra 68 dolgozó jár. Amit nem lehet tonnákban mérni Az idén több mint 30 féle szakmai tanfolyamot szerveznek. Jelenleg 23 tanfolyam működik és a hét szinte minden napján van valamilyen foglalko­zás. A szaktanfolyamokon 1411 dolgozó vesz részt. Ezek közül a tanfolyamok közül, különösen azok ke­resettek, amelyek valami­lyen szakmát is adnak. Nehezebb a szervezés a továbbképző tanfolyamok­nál. Egyébként a fiatal műszakiak továbbképzését is igen jól oldották meg. Ebben hét verj hatan vesz­nek részt és különböző té­makörökből készítenek ta­nulmányt. amelyet a gyár műszaki színvonalának növeléséhez is kiválóan fel lehet majd használni. A szakoktatás eredmé­nyeit nem lehet tonnák­ban mérni, de az biztos, hogy igen nagy része van a múlt évi termelési sike­rekben, amelyekért elnyer­te a vállalat az élüzem cí­met. Jól felkészült szakmun­kásgárda képes csak a nö­vekvő feladatok megoldá­sára és ezt az elvet vall­ják már az iparitanuló képzésnél is. Ma is 214 fiatal tanul szakmát az acélárugyárban és készül­nek az iparitanulók orszá­gos versenyére. Egyébként négy éven keresztül orszá­gos elsőséggel büszkélked­hetnek a kovácstanulók, de az öntők, lakatosok és villanyszerelők is hoztak már el díjat az országos versenyről. Jogos elégedetlenség A szakoktatás sikerét nagymértékben elősegítik a jól felkészült előadók. Ki­alakult már eay 60 fős előadógárda olyanokból, akik szívesen végzik ezt a munkát, mint például Vár­aljai Lászl ó a gváresz- közgazdálkodási osztály ve­zetője, Németh József ko­hómérnök főtechnológus, Orosz Béla villamosmérnök. Berkes István a villamos- üzem vezetője, Tóth Zol­tán elektrotechnikus és még jónéhányan. Legutóbb tantervi vitát is rendeztek, ahol a dolgo­zók elmondták, szívesen hallgatják a gyári előadó­kat. mért őket időközben is megtalálják* ha good van a tanulásban. Az eredmények kétségte­len szépek, azonban az ok­tatási osztályon még sem elégedettek. Ennek egyik oka, hogy például a gyár dolgozói között nagyon so­kan vannak, akik még nem rendelkeznek az álta­lános iskolai műveltséggel. A 45 évnél fiatalabbak között például, még mint­egy 1600 dolgqzónak kel­lene letenni a vizsgát a 8 általános iskoláról és még 25 analfabéta is van. Ha ezt vesszük alapul, jogos és egészséges az oktatási osztály elégedetlensége. Egyéni és közösségi érdek is A jövőben elsősorban az ! általános iskolai beiratko­zásokat szorgalmazzák. Si­ker azonban csak úgy vár­ható, ha a párt, a szakszer­vezet és a társadalmi szer­vek összefognak. Egyelőre még a meglévő szocialista brigádoknál is tapasztalha­tó bizonyos idegenkedés. Szívesebben vesznek részt a rövidebb szakmai tanfo­lyamokon. A végső cél mégis az lenne, hogy leg­alább a 8 általános iskolai műveltséget megszerezzék. Annak, hogy még többen tanuljanak, nincs sem anyagi, sem tárgyi akadá­lya. Az általános iskola hiánya pedig sokszor a szakmai tanfolyamoknál is érezhető. Talán egyetlen akadály a vidékről bejáró dolgozók oktatása. Erre is keresik a megoldást, de természetes minden áldo­zatot a vállalat kém vál­lalhat magára. A nagyobb fokú képzettség megszer­zése közös érdek, de első­sorban mégiscsak egyéni érdek. B. J. c/LIl&L meq szelidItik a tieqqeket \ gépállomások doi- gozóinak múltkori tanácskozásán, amikor már jól benne voltak a felszóla­lásokban felállt egy kiste- renyei traktoros és mun­kaversenyre hívta ki a Berceli Gépállomás trakto­ristáit. A szépen megfo­galmazott felhívást ezek­kel a szavakkal egészítette ki: — Igaz. nálunk a he­gyek miatt nehezebb a munka de azért nem fé­lünk. Megtapsolták a kistere- nyei fiút, csak egy vékony fiatalember nem tapsolt. Napbarnított arcán még egy enyhe mosoly is át­suhant. Csendesen odasúg­ta a mellette' ülő idősebb szerelőnek: — Ugyan, mit szólna a mi hegyeinkhez. Az idősebb szerelő is mosolyított egyet és helyes­lőn biccentett. A fiatal traktoros Lavay Tibor már jó néhány esz­tendeje a szécsényfelfalui termelőszövetkezetben dol­gozik. Az idősebb szerelő meg a szomszédos faluban Endrefalván. Hát ha End- refalván nem is, de Szé- csényfelfaluban valóban nagy különbség van a Kis- terenyei dombokhoz ké­pest. A kisterenyeiek iga­zi dombok, a szécsényfel- faluiak meg igazi hegyék. Az ember is visszabukdá­csol róla, nem hogy a gép. Azt mondja az igazgatóta­nító, hogy ott valamikor a világnak olyan rázkódá­sa lehetett, hogy tornyos­sá púposodott a föld és úgy került oda élő em­ber, hogy idegen leigázás­tól menekülve keresett vé­delmet a vad vidéken. Az ember élni akar és életet fakaszt a hegyen is. Zúzták-törték az apo- kát és a föld térdrekény- szerült. Azt mondja Kuris Ber­talan, aki már éltes em­ber és ott a hegyek között élte le életét, most meg az állattenyésztés brigádve­zetője. — Nekünk mindig ke­ményen ostorkodni kellett, ha ezektől a hegyektől akartunk valamit. Aztán inkább az állattenyésztés felé vonzódtunk. A tej után, a tej, az adott ne­künk egy kis pénzt... Galambősz feje sok min­dent megérhetett’ már. De az arca sima, piros mint a hegyi embereké. Nézi az agyagtól, meg a homok­tól tarkálló hegyet. Embe­rek nyüzsögnek rajta, szórják a trágyát. Sűrűn, hogy már feketéi lik. — Ha nem sajnáljuk tő­le, azit szereti — halk 3 hangja, komoly a tekinte­te. IVehéz élet lehetett itt mindig. Most is az. Ha ők egy holdról 8,7 má­zsa búzát betakarítanak, háromszor annyit dolgoz­nak érte, mint a síkvidék emberei. Fegyelem, mun­kakedv kell ehhez. Ez pe­dig van. Csőri Bertalannal a ter­melőszövetkezet elnökével bejártuk a határt. Velünk tartott Bódi Pali bácsi, a nyugdíjas bányász, a falu párttitikára is. Megjártuk a háztetőkhöz hasonló Ro- bókát, a Pástot. Végig mentünk a nyaktörő Vi- nen kerékkötő láncra bíz­va szekerünket, leereszked­tünk a Répáson. Akikkel találkoztunk úgy köszön­tötték az elnököt, mint a legkedvesebbet. Nyoma sincs a búslakodásnak. Nem hiszem, ha nem lá­tom, hogy traktor boldo­guljon azokon a lejtőkön. Szakadéknak is beillene, olyan meredeken dogozott Kuris Béla öreg Ganz-Bul- dogjával. Vetette a zabot. Nyoma sincs arcán a fá­radságnak, nyugtalanság­nak. Jókat nevetnek az el­nökkel. Ezek a hegyek már behódoltak nékik. A tanácsházán megnéz­tem mit takarítottak be az elmúlt évben, őszi búzá­ból 8,7 mázsát, tavaszi ár­pából 10,6 mászát, zabból 12,3 mázsát, holdanként 15 mázsa kukoricát, bur­gonyából 45 mázsát. Abból a földből ennyit betakarí­tani nem válik szégyenük­re. Ahogy Kurist nézem, ott a lejtőn traktorával. Bódi Pali bátyámat pe­dig ahogy morzsolgatja te­nyerében a földet, Csóri Bertalant, meg ahogy szá­molgatja a magot a vető- gép nyomában, semmi két­ség: ezek az emberek csak győzhetnek. Azt mondja az elnök, amikor a faluban először dübörgött be a traktor, ne­vettek, hogy mit akar eze­ken a hegyeken. Senki sem hitt benne. És Lavay Tibi, a fiatal traktoros, ab­ban az időben lépett em­ber-sorba. Nem akarom el­túlozni, de neki is köszön­hető, hogy azóta gép dol­gozik a meredek hegyen. Mert maguk verejtékével jöttek rá, hogy mivel sze­lídíthetik meg a hegyet. Megforgatni a földet és keresztbe, hogy nem csí­kozza fel a lezuhanó víz és trágyát neki, amennyit csak elbír. Ez a fiú ment neki ke­resztbe először. Az élet­hez való ragaszkodás ta­nította meg, hogy ezzel nagyon óvatosnak kell len­ni. Mikor először indult, az egész falu nézte. Lentről a hegy aljából. Már ügy látszott, hogy menni fog, de ahogy egyre magasab- ra haladt, egyszercsak meglódult alatta a gép. Már nem volt ideje a mo­tort megállítani, leugrott és két vállával támasz­ként állt a gép alá. Szi­kár teste kegyetlenül fe­szült és tartotta az embe­ri testnek mérhetetlen nagy súlyt. De a dolgozó motor megduplázta a ter­het, ő pedig vesztett erejé­ből és kiugrott alóla. A gép drámai forgással buk­dácsolt lefelé. ' Ilyén nehéz utón lépés- ről-lépésre jutottak el a mához. Ismerik már minden csinját-binját a hegynek. Nyögnek a gépek a lejtőn, jobban is romla­nak, de mennek, mert új életet akarnak a szécsény- feifalusiak is. D ividesen eljön az az idő, amikor csak emlék marad a küzdelem. Gyümölcsössel telepítik te­le a hegyeket A fel tag­ság ülteti 10 holdon a mál­nát 10 holdon a fekete ri- bizkét, azután majd jön a körte, az alma, Bódi Pa­li bácsi meg arról álmo­dik, hogy majd egyszer a szőlő, a nemes, az igazi. Mert valamikor a báró idejében híres nemes sző­lőtermő volt a felfalui ha­tár. — Régen volt az — csil­lapítja az elnök az öreget. De volt, miért nem lehetne most is — maikacs- kodik Bódi. Makacskodik, egész éle­tében a jobbért makacs- kodott. Az elnök megérti őt, nagyon reális gondol­kodású fiatal parasztem­ber. Jelenleg, amikor a tokai vidék is gondot okoz a kormányzatnak, minek álmodozzon. Tudja ő azt, hogy szőlő is lehet­ne, mert igazán annak va­ló volna ez a föld. Vulkán szíttá ki a színét. fiók hasznot hozó vita *'"7 zajlik le köztük. Megvitatják, hol volna jobb a cukorrépának, hol a ku­koricának, hol a búzának, mert ha valahol, itt nagyon meg kell válogatni a he­lyet. A tapasztaltabbak ta­nácsával, a fiatalabbak lendületével születik az új élet. Bobál Gyula T

Next

/
Thumbnails
Contents