Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-21 / 59. szám
1964. április 21 kedd NÖGÄÄB 5 } A Nógrád március 17-i számában közöltük Riba Pálnak, a Salgótarjáni öblösüveggyár főmérnökének „Munkánk legfőbb gátja” című cikkét. Amint az várható volt, a cikk állításai ellenvéleményt váltottak ki a FERUNION Műszaki Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatójából. A cikk lényege Mielőtt ismertetnénk a vezérigazgató levelét, — emlékeztetőül — néhány szóban összegeznénk Rába Pál cikkének mondanivalóját. A főmérnök szerint a gyár egyre nehezebben birkózik meg azokkal a nehézségekkel, amelyeket a tervezés és a termelés programozása közti ellentmondás okoz. Az ellentmondást az idézi elő, hogy az export cikkek gyártásához a megrendelések késve érkeznek; továbbá a megrendelt cikkek gyártása — a cikkfajta kijelölését és a sorozat nagyságát tekintve — több szempontból nem gazdaságos, nem ad módot a munkaerő és a termelő berendezések teljesítőképességének kihasználására; a programozást ezzel együtt a. folyamatos termelést állandó bizonytalanságban tartja. Az elküldött levél Ezzel kapcsolatban Szilágyi Ferenc, a FERUNION vezérigazgatója egyebek között ezt írja: „A cikkel alapvetően nem értünk egyet. Mindenekelőtt megküldjük önöknek az ÉM Üvegipari Országos Vállalathoz intézett 1963. november 12-i, valamint a Salgótarjáni Öblösüveggyárnak írt 1963. december 12-i levelünk másolatát. Mindkét levél önmagáért beszél és világosan bizonyítja, hogy: a) a Salgótarjáni öblös- üveggyár által exportra felajánlott szortiment a külföldi piacok igényeitől eltér; b) az 1964. évi exporttervnek, az ipar részéről történt véglegesítése rendkívüli késedelmet szenvedett.” A vezérigazgató megjegyzi: „A FERUNION addig is igyekszik eladási tevékenységét az adott gyári lehetőségeknek megfelelően végezni. Ezt a körülményt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy március első jelében megküldtük a június végéig szóló export-programot üzemegységekre lebontható specifikációban — s a további hónapokra is mór számos előre rendelést eszközöltünk.” A vezérigazgató által csatolt levélmásolatokat — terjedelmük miatt — nem közölhetjük. De miután tartalmuk olyan körülményekre világít rá, amelyeket Riba Pál cikkében nem említett, noha a gyár programozási nehézségeit merőben más színben tüntetik fel — nem zárkózhatunk el ismertetésük elől. Az ÉM Üvegipari Országos Vállalathoz intézett levél lényege: a FERUNION ismételt sürgetése ellenére sem értesült arról, hogy az üveggyárak a különböző üvegárukat 1964-ben milyen mennyiségben javasolják exportra szállítani. Felhívja a figyelmet arra, hogy a külkereskedelemnek már hónapokkal ezelőtt meg kellett kezdenie tárgyalásait: hiszen a nemzetközi nagy vevők évente kétszer, tavasszal és ősszel adják fel megrendeléseik zömét. Ilyen körülmények között a FERUNION képtelen megálla-i pítani, hogy az általa felvett rendelések és az országos vállalat által tervezett gyári kapacitások egyáltalán egyeznek-e, s ha egyeznek- milyen mértékben. A 'FERUNION ezért a felelősséget az Üvegipari Országos Vállalatra hárítja, s közli: ha a már birtokában lévő rendeléseket nem vállalta volna el, úgy az I. negyedévre egyáltalán nem tudott volna megfelelő mennyiségű munkát biztosítani az üveggyárak számára. E levél ismeretében még nagyobb érdeklődéssel várjuk az Üvegipari Országos Vállalat Riba Pál cikkével kapcsolatos válaszát. A másik levél tartalma nem kevésbé meghökkentő, íme a bevezetés: „Az önök által közölt előirányzati számok egyáltalán nem tükrözik a külföldi piac igényeit. Egyes cikkekben az önök által javasolt volumen jelentősen meghaladja, másokban pedig lényegesen alatta marad a külföldi keresletnek. Kínálat és kereslet Többéves ezirányú tapasztalatunkat összegezve sajnos azt ke'll megállapítanunk, hogy míg az Ajkai és Parádi. Üveggyárak — az exportigények jobb kielégítése érdekében — évről évre emelik kapacitásukat a keresett cikkekben, a kevésbé keresett cikkek rovására. Önök tervjavaslataik összeállításánál figyelmen kívül hagyják vevőink kívánalmait. Ez már az eddigiekben is súlyos nehézségeket okozott, most azonban nyomatékkai kell hangsúlyoznunk, hogy a jövőben az ebből eredő problémák még fokozódni fognak, mivel jelenleg a nemzetközi kínálat öblösüvegben meghaladja a keresletet, másszóval, piacaink megtartása érdekében mindent el kell követnünk azért, hogy a vevőket pontosan, jól, olyan cikkfajtákkal, olyan áruválasztékkal szolgáljuk ki, ahogyan igénylik. Ellenkező gyakorlat követése esetén eddigi vevőink, vagy azoknak egy része óhatatlanul a konkurrens szállírendeleseit elhelyezni.” Az igény szerint Arra, hogy a gyár saját tevékenységének tervezésében nincs tekintettel a keresletre, a levél gyártmánycsoportról gyártmány- csoportra térve, egy sor bizonyítékot szolgáltat. A sima üvegáruk közül, például külföldön legkapó- sabbak a kelyhek, vizeskészletek. Ezekből az árukból a gyár tavaly mintegy 700 ezer forint értékűt szállított. A külkereskedelmi vállalat egész évben hangsúlyozta: ez a meny- nyiség a külföldi kereslethez képest rendkívül kevés. Az üveggyár 1964. évi exportelőirányzatából törölte ezt a cikkcsoportot. Különös, hogy viszont olyan áruk előállítását forszírozzák a gyárban, amelyeket nehezebben, vagy egyáltalán nem lehet eladni. A sima fehér háztartási üvegáruk közül a poharat például — jelentős árengedmények ellenére, csaknem lehetetlen eladni, oly erős a több, a jobb minőségű és a miénknél sokkal olcsóbb árut szállító nyugat-európai és amerikai gyárak konkürrenciája. Ebből a cikkcsoportból még leginkább a kehelyáru értékesíthető. De hogy-hogy nem, a gyár mégis 1 millió 600 ezer forint értékű poharat akpr gyártani, s csupán fele annyi kelyhet. Ugyanez vonatkozik a festett árura is: az öblösüveggyár ajánlata 80 százalék pohár, 20 százalék kehely. A külföldi piac igényei ezeknek az arányoknak pontosan a fordítottját követelik. i A levél végezetül közli, hogy a FERUNION nem fogadja el a gyár cikkcsoportokra bontott exportjavaslatát: nem tehet mást, hiszen az figyelmen kívül hagyta .a nemzetközi elhelyezési N lehetőségeket. Súlyosbítja ezt a tényt, hogy az előirányzat lényegesen rosszabb a gyár által pr<f- dukált 1963-as eredményeinél. Lapunk, a Riba Pál cikkével kapcsolatos észrevételek közlésére még visszatér. Az a szándékunk, hogy közzé tesszük minden érdekelt fél hozzászólását, sőt lehetővé kívánjuk tenni, hogy élőszóban is kicserélhessék véleményüket. Mindezt az öblösüveggyár az országos vállalat, valamint az export vállatok közti együttműködés megjavítása, végső fokon pedig annak érdekében, hogy egyik legjelentősebb exportáló gyárunk még nagyobb hasznára legyen a népgazdaságnak, s dolgozói a jelenleginél nagyobb megelégedéssel tegyék mindennap; kötelességüket. Csizmadia Géza Ipari fórum; Eszi, nem eszi — nem kap mást ••• Nyílt vita egy cikk felett toknál fogja jövőbeni megMás bányák részére is Támvizsgáló-gép, automatikus szénrosta készül ( a nagybátonyi szolgáltatónál A NAGYBATONYI Szolgáltató Vállalat nemcsak karbantartási, felújítási munkákat végez a nógrádi szénbányák részére, hanem új gépeket is készít. Egy sor újítást már megvalósítottak. Jelenleg is dolgoznak ilyeneken. A bányákban egyre jobban elterjed az acéltámok alkalmazása. Ezek azonban egy idő után tönkre mennek, javításra szorulnak és az anyag is fárad. Javítás után, újra felhasználásnál viszont már ismeretlen a teherbírásuk, ami esetleg meglepetést is okozhat. Ezt nem is tudták mérni, amig a Nógrádi M Szénbányászati Tröszt mű- szakiai nem újítottak egy támvizsgáló berendezést. A támvizsgálógép hidraulikusan működik. A tá- mot felerősítik rá és megnyomatják, a műszer viszont jelzi, hogy hány ezer kilógramos nyomást bír el. A javított tárnoknál így pontosan ki tudják mutatni milyen értékűek, hol lehet őket biztohságosan újra alkalmazni. Az első támvizsgálógép tavaly augusztusban elkészült. Kipróbálták és jelenleg Tiribesen alkalmazzák. Ma is üzemképes. Az Országos Bányaműszaki FelE 0 ügyelőség is felülvizsgálta, megbízhatónak és a mérésekre alkalmasnak találta, így rendeltek az idén újabb négy támvizsgálógé- pet más bányák számára is. A négy gép április végére elkészül a szolgáltató lakatos műhelyében. Egy másik új dolog az automatikus szénrosta berendezés. Ez a minőségi ellenőrzést lesz hivatva megkönnyíteni. Működése egyszerű. hisz a csilléből rábuktatják a szenet, ami azután különböző csúzdá- kon szemnagyság szerint különválik. Ez a szerkezet még ebben a hónapban elkészül és Szorospatakon próbálják ki. A SZOLGÁLTATÓ válA kész bébiruhák mielőtt kikerülnének az üzemből a minőségi ellenőrök felülvizsgálják, hogy megfelel-e a követelményeknek. Képünkön Sulyok Istvánné kiváló dolgozó, aki Berkes Józsefné főmeós, kiváló dolgozó észrevételeit hallgatja. Mindketten alapító tagjai a Nógrád megyei Kézműipari Vállalatnak lalat dolgozói maguk is szívesen foglalkoznak az ilyen ötletes gépekkel, szerkezetekkel, hisz mindegyiken van valami izgalmas dolog. Örülnek, ha egy-egy kísérlet sikerül, hisz abban az ő munkájuk is benne van. Cjpe hő petényi (ÜSZŐ Híják A felsőpetényi termelő- szövetkezetben nemrégen fejezték be a koratavasziak vetését. Több mint 100 holdon tavaszi árpát, 10 holdon mákot, 20 holdon lencsét, 10 holdon pedig borsót vetettek. Száz holdon elvégezték a vöröshere, s 35 holdon pedig a lucerna felülvetését. Tíz holdon befejezték a málnatelepítést is. A munkában sokat segíT tettek a termelőszövetkezeti asszonyok. Ugyancsak jól halad a községben a tojásfelvásárlás is, s ez megint csak az asszonyok érdeme. A tervek szerint az idén 30 ezer tojást értékesít Felsőpetény. Ennek nagy részét több mint 21 ezret, már szerződésben biztosították. A felvásárlók pedig 17 220 tojást gyűjtöttek össze a községben. Falusi csoportkép A nógrádi Béke tsz-ben supa ellentét ez a nagybajuszéi férfi. Nyomdafestékkel írott „Falusi arckép” modeljéül kínálkozó jellem, ember. Az arcképkészítő keserűsege, hogy a model — bár éppen nem szűkszavú — önmagáról alig ejt szót. Legfeljebb imigyen: — Valahány tehenünk van, mindet névszerint ismerem: ez a Citrom, az a Rózsi, az Málina... Nógrádon ma kettő a nevezetesség. Az egyiket — a várat — a turisták keresik; fel szívesen. A másikat azok, kiknek gazdaszemét jólesően gyönyörköteti a fényesszőrű jószág látványa. Emezek a Béke Tsz felsőmajorját emlegetik elismeréssel; azt a majort, ahol Rezsnák András a gazda. Az ott kérődző teheneket akár mértanórán is be lehetne mutatni a ket- tősgörbületű felületek mintáiként. Három hónappal ezelőtt bármelyik boldogtalan szarvasmarha kiálló medencecsontjára rá lehetett volna még tűzni a kalapot... Ugyanilyen egészségesek tiszták a malacok. Kovács János és családja gondozza őket. Azé a Kovácsé, aki kikúrálta a fél nyáj meg- sántult birkáit. A példás gazdálkodásra kiváncsinak nem kell feltétlenül felbaktatnia a dóm- oldalra: A tsz-székháztól kőhajításnyira fehérlő szarvasmarhaistállóban, sertésszálláson is, megláthatja: mire képes a paraszti mesterséget kedvelő gazda. Olyan mint Dré- tyovszki József, Schön Mi- hályné, Srám Ferenc. Arról, hogy legyen mit a jószág elébe adni, a növénytermesztők idejében gondoskodtak. Április derekára földbe jutott <fz árpa, felülvetést kapott a vöröshere. Húsz holdnyi az újtelepítésű almáskert, tíz a rtbizlis. Negyven gazda, közöttük a számos jótanáccsal szolgáló Piroska István és Sebes József töprengett azon, mit, hcvá vessenek. A vezetők szerénységét, bölcsességét dicséri, hogy úgy fogadták az okos javaslatokat, mintha ők tették volna azokat. A gazdák szorgalma, az áj vezetőség rátermettsége egyengeti azt az utat, melyen a nógrádi Békp Tsz az eredményes gazdálkodás a szép sikerek felé elindult.
