Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-02 / 44. szám

6 N Ó G E A D 1964. ágerüifc 2. csütörtök Válaszolunk olvasóinknak Mikor kaphat csalstdi pótlékot az ebedül dolgozó nő? Családi pótlék szempont­jából egyedülállónak azt a nódolgozót kell tekinteni, aki nem él házasságban (tehát az özvegyet, a leány­anyát, az elváltat, a férjtől különélőt, a házassági kö­telékben nem élő leány- testvért, nagyanyát, nevelő­anyát); akinek a férje első tényleges (sor-) katonai szolgálatot teljesít; akinek s férje (vagy élettársa), ; esti vagy szellemi fogya­tékossága vagy betegsége miatt, legalább hat hóna­pon át. nem tud kereső oglalkofást folytatni,., s = zel egyidejűleg nem ré- zesül táppénzsegélyben és • 'edelme sincs, továbbá, akinek a férje, előzetes le- artóztatásban van, szabad- agvesztés büntetését tölti, vagy kényszergyógykezelés alatt áll. Egyedülállónak kell te­kintem azt a dolgozó nőt iS, aki: a lakásviszonyok miatt nem tűd ugyan kü­lön élni a. házastársától, de a házastársi életközös­séget megszüntették. Csalá­di pótlék azonban csak akkor, jár ilyen esetben neszére, ha igazolja, hogy a házasság felbontása iránt bírói eljárás van folyamat­ban, vagy a bíróság (gyám­hatóság) az ő vagy gyer­meke részére tartásdijat állapított meg. Az egyedülálló nőnek a családipótlék igénylésekor — majd ezt követően fél­évenként — a lakóbizott­ság, ennek hiányában a ta­nács szakigazgatási szerve által, kialakított igazolást kell benyújtani arról, hogy egyedülálló nő, és gyerme­ke (vagy gyermekei) eltar­tásáról saját maga gondos­kodik. Ezt az igazolást a szakszervezeti bizottság is kiadhatja, ha az adatokról közvetlen tudomása van. A családi pótlékra abban az esetben is joga van az egyedülálló nőnek, ha a gyermeke árvaellátásban részesül, vagy utána tar­tásdíjat kap. Kivizsgálják Juhasz Jenő ecsegi olvasónk SZTK panaszát to­vábbítottuk a Mátraaljai Szénbányászati Tröszthöz, ahonnan az alábbi választ kaptuk: Juhász Jenő Ecseg, Petőfi út 27 sz. lakosú dol­gozónk 1962 április 20-án üzemi balesetet szenvedett. Jobb térdét megütötte. -Balesetét szabályszerűen be­jelentettük. Ezen sérülésből kifolyólag 1962. április 20-tól 24-ig, tehát 5 napig volt betegállományban. 1962. október 2-től 1963. szeptember 9-ig betegállo­mányban volt, de a salgótarjáni MUCSÖ megállapí­tása szerint ezen betegsége nem függ össze az üzem­ben elszenvedett sérülésével, így arra csak az általános szabályok szerint — tehát 365 napig — volt jogosult táppénzre. Mivel nevezett az SZTK határozatát meg­fellebbezte, ügyének megnyugtató kivizsgálását foly­tatjuk és az eredményről a későbbiek folyamán visz- szatérünk”. Termelőszöyetkezeti tagok nyugdíjjogosultsága Jogi tanácsok „Beteg, 70 százalékban munkaképtelen egyedülál­ló asszony vagyok. Két kisgyermekemmel élek. Apjuk megnősült, már ott is van két gyermek. Hat­száz forintot fizet a nálam lévő két gyermekre, én pe­dig, mint szövetkezeti be­dolgozó 400 forintot kere­sek. Családi pótlékot az apjuk se kap utánuk, én is hiába kérek, azt mondják, nem jár, pedig nagyon kellene az a 240 forint" — írja Sz. Józsefné, olva­sónk. •k Az a bedolgozó (otthoni munkás), akinek a munka­bére havi 500 forintnál ke­vesebb, a családi pótlékra jogosultság szempontjából nem folytat főfoglalkozást, nem jogosult családi pót­lékra. Ezért nem kap ön sem saját jogon. De ha munkaképtelensége a la­kóhelye szerint illetékes, a munkaképességcsökken­tést véleményező elsőfokú orvosi bizottság igazolása szerint eléri, vagy meg­haladj a 67 százalékot, s ez az állapot előrelátha­tóan legalább egy évig tart, volt férje jogán — annak munkahelyén — kell igé­nyelnie, a családi pótlékot. Ilyen esetekben nem az apa kap négy gyermekre pótlékot, hanem ön, egye­li. Míhályné termelőszö­vetkezeti dolgozó fordult hozzánk fenti kérelmével, s mivel ez többeket is ér­deklő probléma, ezúton közöljük válaszunkat. Teljes nyugdíjévnek szá­mít a termelőszövetkezet­be történt első belépés-éve, tekintet nélkül a belépés évében teljesített munka­egységek számának. Nyug­díjévnek számít továbbá minden olyan naptári év, amelynek tartalma alatt a termelőszövetkezeti tagság fennállott és amely alatt a tsz, férfi tagjai legalább 120, női tagja legalább 80 munkaegységet teljesített, es amelynek tartalma alatt a tsz tag — a sorkatonai szolgálatot. valamint az 1957, január 1 napját megelőző tsz tagság ide­jét kivéve — nyugdíjjáru­lék fizetésére kötelezett volt. Nyugdíjévként kell még figyelembe venni az iparban 1929 január 1-től. a mezőgazdaságban pedig 1939 .január 1-től (az utób­bit nőkncsak 1945 szep­tember 1-tól) eltöltött és igazolt munkaviszony (szol­gálati idő) minden 356 napját, ha az egyes mun­kaviszonyok, valamint a munkaviszony és a tsz-be történt belépés között két évnél hosszabb megszakí­tás nincs. Orvosolták Simon Ferenc ecsegi ol­vasónk bérelszámolási pa­naszával kapcsolatosan a Pásztói Állami Mezőgaz­dasági- Gépállomástól az alábbi választ kaptuk: „Simon Ferenc munka- vállalónk panaszát kivizs­gáltuk és reszere jogorvos­latot eszközöltünk. A panaszos legközelebbi bérfizetési napon (április 1-én) a jegyzőkönyvben foglalt 3,4? műszaknormá­ért járó 333,12 forintot, mint teljesítmény bért megkapja.” dülálló anya — külön ked­vezményként — az apa jogán kap havonta 24Ö forintot közvetlenül az apa munkáltatójától. Szerkesztőségi üzenet GYŐRI ISTVÁN, hu­gyagi - olvasónknak üzen­jük, hogy Antal néni ügyé­vel foglalkozunk. Megke­restük az Országos Nyug- dijintézetet, de sajnos az Ön által közölt 2 törzeszám nem megfelelő. Kérjük küldje be azt a nyugtát, amelyen az utolsó nyugdi­jat folyósították. EMELETRŐL ­EMELETRE L épcsőre fel, lépcsőről le. Koppan a lép- „fc reggeltől estig. Viszik í hirt, pénzt kémek, szám- v hoznak. Értünk dolgoz­nak. A mi munkánkat könnyítik. .4 fáradságot okunk helyett vállalják, meletre fel, emeletről le. A postás, Nagy Imre, Salgótarján legfiatalabb városrészébe jár. A megye­tanács mögötti lakótelep, és Salgótarján „rózsadomb­ja”, a Rokkant a körzete. Ma sokáig várok rá az ,idegeneknek belépni tilos” táblával ellátott kézbesítő irodában. Mentegetőzik, amikor végre megjön: — Nyugdíjakat vittem. Nagyon várják az öreg­jeim, s ilyenkor nem né­zem az órát. Száznyolcvan nyugdíjasom van. Velük csak hó végén több a dol­gom. — Huszonnyolc új bérház van a körzetben. Két, meg három emeletes. Hogy hány családot keresek fel a hír­rel? Nem. számoltam még Össze, de a rádiószámlák talán segítenek. Csaknem kilencszáz nyugtát kézbesí­tek. Rádió pedig ma már mindenütt van. Sőt, tv is minden harmadik család­nál. Negyvenkilenc óta végzem ezt a munkát, sze­mem láttára gazdagodnak az emberek. Kedves isme­rősként fogadnak minde­nütt. Van, ahol főznek gyorsan egy feketét, ha fá­radtnak látszom. Mutatják az új bútort, a gyerek szín­ötös bizonyítványát. Csengetek én is a Kállai Éva úti bérház harmadik emeletén. Itt lakik Szabó Ferencné, az ÉMÁSZ pénz­beszedője. Tegna'p nyég nyolckor sem volt itthon, ma több a szerencsém. 6 nyit ajtót. Az első, amit meglátok a lakásban, a sok könyv. Ezer kötet sorako­zik a könyvszekrényben, és körbe a polcokon. Szabó Ferencné kilence­dik éve teljesíti díjbesze­dői szolgálatát. Az utóbbi években. ide, a környék emeletes házaiba jár, meg a Lavász József utcába, s a Schujer Ferenc útra. öt­ezer számlát kézbesít két­havonta. De hányszor elő­fordul, hogy a címzetthez kétszer, háromszor is csen­get. — Hogy szeretnek-e az emberek? — ismétli elgon­dolkozva a kérdést. — Hát. megszoktak, annyi biztos. Az öregeknek „édes leá­nyom” vagyok. A fiatalok „villany szám1 ás néninek” szólítanak. Néha rosszkor kopogtatok. Éppen fogytán a pénzük, vagy kifelejtet­ték a számlát a számolga­tásból. Megnyugtatom őket, hogy nem történt semmi. És megyek újra, amikor alkalmasabb, ötven eme­letet biztos megjárok na­ponta. Grosch Gyula bácsi az Állami Biztosító alkalma­zottja tizenharmadik éve. Az övé is nehéz körzet. Az Acélárugyár környékén is sok a magas ház. A három, meg négy emelet. Ráadásul benne van a korban, öt­vennégy esztendős. De nem látni rajta. Csak a légzése szaporaságán, amikor meg­áll a fordulónál. A munká­ja olyan, hogy mindig szí­vesnek kell lennie. Az em­berek érdekét szolgálja. Házuk biztonságát. Előze­tes védelmüket tűzre, be­törésre, balesetre. A tizenhárom eszten­dő alatt nyolcezer családba vitte el a bizton­ság érzetét. Mennyi lépcső van emögött! És mennyi emelet! U. M. Tóth András visszafordul EGYSZERŰ gyermet-- csinnyel kezdődött Tóth András esete. Hét eszten­dővel ezelőtt egy torna órán csak úgy viccből elé­be tartotta a lábát az egyik gyerek. Felbukott és a lép­cső élébe ütötte a sípcsont­ját. Az anyjának először nem beszélt róla, azonban éjjel már órákon át szen­vedett, és nem segített másnap az orvos fájdalom- csillapítója sem. Meg kel­lett operálni. Két órás volt az első nagy műtét, s utána még jónéhány következett, min­den altató nélkül. S nem­csak egyszer, kétszer is­métlődött az orvosi beavat­kozás, hét éven át volt kórházi ápolás alatt. Az orvosok egy életre szóló fi­gyelmeztetéssel zárták kór­házi elbocsátóját: soha többé nem Szabad fizikai munkát végeznie. Társai az iskola befeje­zése után dolgozni men­tek. Megunta az otthon he- verészést ő is. Nem volt többé maradása. Apja megbecsült munkás a tsz- ben. ott adtak könnyű munkát Bandinak is. Egy­szer, hatodik hónapja dol­gozott már. amikor odébb­tett egy zsákot. Sikerült, mégsem érezte a terhet. Elbizakodott, s egyből ket­tő lett, majd tíz, aztán már számolni sem tudta, meny­nyi. A végén ismét kórház­ban kötött ki. Álmatlan éjszakák kö­vetkeztek. Végül úgy dön­tött, megpróbálkozik a to­vábbtanulással. Aszódon van a legközelebbi gimná­zium, ott kérdezősködött. Közben tizennyolc éves lett, kinőt a nappali tago­zatosok korosztályából, es­tire, vagy levelezőre pedig csak legalább1 másfél évi munka után van lehetőség. Mit tehetett egyebet, meg­próbált megint munka után nézni. Felkereste azt a pesti üzemet, ahol a hoz­zá hasonló csökkent mun­kaképességűek dolgoznak. Oda is hiába ment. Sőt a sok utánajárás, utazgatás ismét rontott lábának álla­potán, újra a műtőbe ke­rült. Elkeseredésében le­veleket írt mindenhová, a rádióhoz, a szerkesztősé­günkhöz, Salgótarjánban a megyei KISZ bizottsághoz. Elindultunk a levelek nyomában. A KISZ bizott­ságon Horváth László kap­ta kézhez a levelet — Továbbítottuk a me­gyei munkaügyi osztályhoz. Ott talán többet tudnak mondani — mondta. Ott Boródí József kezébe ke­rült Tóth András panasza. Mit intézett? — Átadtam Bajzáth Kál­mánnak, a pászóí járási tanács illetékesének, aki a község, Erdőtarcsa tsz és tanácselnökével tárgyalt Tóth Bandiról. Végül a tsz háromhóna­pos növénytermesztési tan­folyamra küldte a fiút. Hosszú hányódások után tehát révbe jutott a tizen­nyolc esztendős fiatalem­ber? Bizony nem. Tóth András a harmadik nap után otthagyta a magyar- nándori tanfolyamot. Azt mondja azért, mert már nem viselheti el, hogy me­gint hónapokig kereset nél­kül legyen tizennyolcéves létére. szülei nyakán. Ezért a maga választotta helyre, az ikladi műszer gyárba ment esztergályosnak. Tud­ja, ez megint a betegség kiujulásával járhat. HAT AKKOR miért volt ennyi várakozás, a segít­ség utáni járkálás, s ha már megvan a segítség, helves-e azt visszautasíta­ni? Ujlaby Mária Egy 1964-es nyári ruhamodell (Koppány György felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents