Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-16 / 55. szám
6 fi ő 6* ÁB 1964 április 16, csütörtök Léggömbvásár 4pj nem zárkózhat el... A csodás léggömb meghódít minden nemzedéket Ctpétalpalás ígérettel A szilaspogonyiak tavaly őszig az italboltba hordták lyukastalpú, sarokkopott cipőiket. Tették ezt azért, mivel a boltvezető összegyűjtötte azokat, s hetenként egyszer átadta a Salgótarjáni Vegyesipari KTSZ autóval rendelkező megbízottjának. Egy hét múltán ugyanott vehették át a megreparált cipőt, csizmát. A tarjám KTSZ — mint erről a ceredi (msz irodában elmondták —, azért szüntette meg a szilaspogo- nyi átvétel-átadást, mivel azt a gépkocsi üzemköltsége miatt nem találta rentábilisnak. Ugyanakkor megígérte, hogy megbízottja a jövőben autóbusz- szal hozza s viszi a cipőket. Az Ígéret Ígéret maradt, azzal pedig lábbelit javítani nem lehet. Jelenleg a szilaspogo- nyiaknak oda-vissza huszonkét kilométert kell Ceredre autóbuszozniok, ha nem kívánják, hogy lá*»"k kikandikáljon a cipőből. Szeretnénk mielőbb hírt adni arról, hogy a KTSZ nemcsak a rentabilitást tartja szem előtt, de a kicsiny község lakosainak érdekeit is. Jó szervezés — jó munka V igy Janosné tagas, háromszo bás la- sbtm él Örhalmban, Itt, egyik szobában beszélgetünk. Küldöttnek válaszvita öt faluja, majd a járna. és a megyei konferencia is a vöröskereszt longresszusára. Büszke vöm cseng a hangjában ■ mikor erről szól. Második esztendeje tit- ara a. vöröskeresztnek. Harminckét tagot számlált kkor,, most száz falubeli zgja a szervezetnek. Mert a. vöröskereszt mostam ve- etői úgy dolgoznak, hogy 'megszerették. munkájukat •íz emberek. Amikor az aészségügyi felvilágosítás programját készítették. ' agyné sorra kérdezte az embereket: ki miről szeretne hallani az orvostól. Orhalom küldötte így azt kapták, ami érdekelte őket. Most tüdőszürésre mozgósít a szervezet. Azt szeretnék, hogy minden ember részt vegyen ezen a vizsgálaton. J Szervezik a véradást is. Figyelem, hogyan, milyen csendes szóval, egyszerűen érvel a sikerért. Érződik, hogy hangját fűti a hite. ö már tudja, milyen ereje van a vérnek, ennek a folyékony segítségnek Hiszen balesetet bárki szenvedhet. Ha vérre szorul, még a gyógyszerekért járó százalékot sem kell megfizetnie. így, ilyen meggyőzően magyaráz, .és igaza van. Meg lehet-e fizetni emberek ilyen áldozatvállalását? Az őrhalmi emberek meg is értik, hogy a véradás nem magánügy. A legszebb, amit ember adhat a társának. Legalább százhuszan ígérték. : ottlesznek a véradáson. Ez a lakosság tíz százaléka. M inkaközben, kinn a tsz-ben sok minden szóba kerül az elmondottakon kívül is. Itt különösen közel kerülnek egymáshoz az emberek. Nagyné itt is a legszorgalmasabbak közzé tartozik. Méltán választották küldöttnek az országos tanácskozásra. A JÓ MUNKA egyik feltétele a jó szervezés. így van ez Karancsalján is. A tavalyi községfejlesztésről, az idei tervekről, a lakosság községszeretetéről beszélgetünk Teplán László vb-titkárral. — 1963-ban fejeztük be a tanácsháza, illetve a pártház építését, amelynél a község lakossága. 220 ezer forint értékű társadalmi munkát, végzett. A titkár máris konkrétumok után kutat. Előkerül a szekrényből egy dosz- szié, amelyben pontosan nyilván tartják a társadalmi munkásokat. Nevek sorakoznak egymás alatt, mindegyik. mellett számok, dátumok. Nehéz munkában eltöltött idő növelte ezt a számsort. Kovács Sándoré például 304 társadalmi munkaóra. Szőllős Gézáé Gyermekkel végeztetett rabszolgamunka Egy New York-i bíróság tárgyalta két amerikai munkáltató ügyét, akik ruhagyárukban 25 centes órabérért dolgoztattak puertoricoi gyerekeket, — olyanokat is, akik nem voltak idősebbek tíz esztendősnél. Az Egyesült Államokban a törvényes minimálbér óránként 1.15 dollár és 16 éven aluli gyermekeket tilos üzemben foglalkoztatni. A két munkáltató azonban még csak nem is szé- gyelte a szemérmetlen kizsákmányolást. Azzal védekeztek. hogy „ezek a kölykök, ha nem dolgoznak, csak az utcán kóborolnak és bűnözők lesznek. Ettől mentettük meg és egyben a közösséget is”. A tárgyalást vezető bíró felháborodottan fogadta szavaikat Kijelentette: „a munkatörvény ilyen szemérmetlen megsértésével eéész pályámon még nem találkoztam. Lecsukatnám magukat, ha a törvény erre módot adna”. Amerikában azonban ilven „kihágásért” ha első ízben történik nem jár börtönbüntetés 19 ezer forint értékű, A következő névnél megint érdemes megállni. Lukács Jánosné 71 éves. Az ő neve mellett is tekintélyes számú társadalmi munkaóra olvasható. Híves Gézá- né fiatalasszony, ő hetven- három munkaórát teljesített. Hogyan érik el ezt a kitűnő éredményt? — A -tanácstagok állandó kapcsolatot tartanak a dolgozókkal. Körzetünkben ismertetik a tanács terveit, feladatait, megbeszélik, hogy a község dolgozói miben és hogyan tudnak segíteni. Az idei tervek is bátrak, merészék, de megalapozottak, hiszen 1600 lelkes ember jó munkájára épülnek. Az 1964-es tervben szerepel az 500 méteres útszakasz burkolása, tűzoltószertár és orvosi rendelő építése. A lakosság ebben az évben is részt vállal a községszépítés munkájából. Egy-egy családra átlag négy napi társadalmi munka jut. Az orvosi rendelő építéséről például így nyilatkoznak: — Megyünk és csináljuk, nálunk az idő nem számít. A KARANCSALJAI lakosság lelkes munkája példa a megye többi községei előtt. Szenográdi Ferenc Boldog anyas — Teljesült a vágyam, látom a fiamat: U M börtönbüntetés (Szűr-Szabó József rajza) TAVASZI TALÁLMÁNY I Munkaerő palánta (Balogh Bertalan rajza) — Ez már mégis csak tűrhetetlen! A körülötte dolgozók, de aég a távolabb serényke- Jők is meghallották az reg- kifakadását Az új eresztépület felé vágták a éjükét- Az irodaház, az gazgatósági épület felé s a már többször megmosolyogott. kedves kép tárult.elégik: Az első emelet középső vís erkéjye alatt állt Latos, segédmunkás, anyagmozgató, akiből most akarnak szakmunkást képezni. . Ott állt Lajos az erkély alatt, jobb vállán két szál tizméteres lapos vas. á húsz kilo. Lengett a vállán, mint faág leng a szélben. Nyakán kidagadtak az erek, amint fejét felfelé, az erkélyre peckelte. Az erkélyen pedig ott mosolygott le reá Mancika, a fiatal gépíróleány. Manci a vezér mellé volt .beosztva, sokszor napokig elunatkozott, mivel a vezér nem volt itthon, még a hazában sem volt; a külföldet járta, devizás üzleteket kötött. Ilyenkor Manci mrnika. után kutatott az osztályvezetőknél, a titkároknál kilincselt, könyörgött és gyakran vastag dossziékkal tért vissza, s napokig másolt. Akkor éppen nem másolt, hanem állt az erkélyen, mosolygott le Lajosra: Lajos pedig mosolygott fel reá. Sokszor percekig tartott ez az epek°dő. sóhajokkal teli játék. Manci szoknyáját fodrozta a szél Lajos vállán lengett a két szál lapos vas. Szó azonban nem hangzott el se fentről, se alulról. — Néma Romeo, néma Júlia! — nevettek rájuk. Hamar híre ment ezeknek a hangtalan, epekedő megismétlődő „erkélyjele- netek”-nek. Lajos a sugárCsurka Péter: „ERKÉLYJ EJLESTET^ magas segédmunkás és Manci a vezér gépírónője Shakespearet beköltöztette a gyárba. Különálló expedíciók alakultak bizonyos érdekességek felkutatására- Az egyik expedíció hallgassa ki, mit mond Romeo (L^jos) miközben a laposvas leng a válján. vagy a kezében nagy meszes vödrökkel. csapzott hajjal eseng felfelé. Vajon idézi e a shakespeari Romeo örökszép szavait: ...Csitt, mi fény tör át az ablakon? Napkelte az és napja Júlia... Ö, hölgyem az! Oh, lángéze relmem ö! Mondja-e vajon Júlia (Manci): Jóságom mint tenger, határtalan Szerelmem oly mély: mennél többet ad Neked, magamnak annál több marad... Ez a hangfelkutató expedíció, mely egy földszinti iroda sötétjéből magnetofonnal felfegyverkezve állt méla lesben- egybefolyó szövegeket nem tudott csak időnmagnetofonizálni, igen mélyről jövő. ként fel-fel törő sóhajokat, egyes forró szavakat, mint például; te édes, drága liliom. Vagy egyszer az erkélyről alászalló egész kérdést: mi a másik neved Lajos? Lehetséges volna, hogy még egymás nevét sem tudják? — nevettek az expedíció tagjai. Pedig naponta felgyulladt Capu- let kertjében az örök szerelem tiszta fénve! És mintha csak ők lettek volna égy edül ezen a világon, nem akarták tudomásul venni, de nem is vették észre, hogy régen figyelik őket, mosolyognak rajtuk. Kint sem találkoznak a gyár kapuján kívül? Nem! A találkozásokat megfigyelő „szolgálat” is csak negatívumokkal szolgálhatott. Nem várják soha egymást a gyár kapujában, nem találkoznak pressókban. Az utcán sem látták még együtt őket. A kiszáradt szívűek, mint az öreg Muhai is, mégis azt kiabálják, hogy ez az állapot tűrhetetlen. — Ebben a gyárban komoly munka folyik. Nem hagyhatjuk tovább szó nélkül ezt a szirupos enyel- gést.. , — Senkinek sem ártanak vele . — Nyugodjon meg Muhai bácsi! Lajos így is túl teljesíti a normát. .. Azt az időt, melyet elenyeleg, sokszorosan behozza. . . Oda nézzetek!,.. Hogyan rohan a két szál lapos vassal?... A pártfogó: a brigádvezető volt, akit egyszerűen Sanyinak hívtak, pedig már régen levedletté ezt a becéző, fiatalító megszólítást; feltartóztathatatlanul lépegetett a negyven felé. Egy ebéd utáni tereferén, amikor Muhaiék újra pellengére állították Mancit és Lajost, az a kívánság is elhangzott: el kell járni az igazgatóságnál, hogy „Capu- let” Júlia (Manci) szobáját helyezzék át az irodaház másik oldalára. Az az oldal nem esik útjába Lajosnak, így a kisasszony se ugrik- ki az erkélyre, ,mert hiszen hiába is ugrana ki, ha nem jár arra Lajos. Arra még a fás szívűek közül sem vállalkozott senki, hogy személyhez szólóan felszólítsák őket, hagyják abba ezeket a „nyilvános főpróbákat”- A piros szívűek azt mondták: nem ártanak senkinek és nem mindennapi eset látni két fiatal szerelmének hangtalan kibomlását. Két hét telt el, s egyszer csak hiába lesték Júliát az erkélyen, Rómeót az erkély alatt. Nem tűntek fel. Csak egyetlen egyszer sietett ki Manci az erkélyre, s az ott elhaladó Lajos elé egy ösz- szegyűrt papírkát dobott le. Lajos felvette, zsebre gyűrte, felmosolygott, ment tovább. Júlia belibbent. Lajos visszajövet sem állt meg — ezúttal nem lapos- vas, hanem gömbvas lengedezett a vállán — nyomult előre a műhely felé. — Na itt már történt valami — kiáltott fel Muhai. És rögtön igaza is lett. Berohant a találkozásokat figyelő expedíció vezetője, fennhangon jelentette: — Tegnap este láttuk „Rómeót és Júliát” karonfogva, betértek egy moziba. — Na, itt van! Kellett ez nekünk?... Vége a szép dalnak... — kiáltottak fel többen. Keseregtek, mint akiknek kiloptak valamit a szivükből. .. Még az öreg Muhai is elhervadt kevéskét.
