Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-16 / 55. szám

4 NÖGRÄD 1964. április 16. csütörtök Gondolatok Anatole France-ról — születésének 120. évfordulóján i EGY IRÖMŰVÉSZ állás- foglalását, gondolatainak végső tendenciáját nem nyilatkozataiból, hanem szépirodalmi alkotásaiból, azok társadalmi hatásából kell kikövetkeztetni — Ép­pen Anatole France állapí­totta meg ezt „Az irodal­mi élet” című írása egyik fejezetének élén. Ha saját mércéjét alkalmazzuk a nagy francia íróművészre, akkor jelentősebb — s nemcsak az irodalom, de a társadalom fejlődése szempontjából is —. hogy megírta, a „Jelenkori tör­ténet” című nagyszerű el­beszélését, „A pingvinek szigeté”-t, a polgári hamis történelemszemlélet sza­tirikus regényben felmuta­tott tükrét, vagy a . Coig- nard abbé bűbájos (és el­gondolkoztató) vélekedé­seit tartalmazó kötetet, mint az, hogy újságcikkek­ben és nyilatkozatokban már a század elején szem- befordult a francia impe­rializmussal. később pedig minden imperializmussal. Ha azonban valóban igaz­ságosan akarjuk látni Thi- bault úr, a párizsi Szaj- napart derék antikváriusa éppen százhúsz éve szüle­tett — és negyven eszten­deje halott — zseniális fiának jelentőségét, ha meg akarjuk érteni Ana­tole France életének és él '-tművének . „természet­raj zá”-t, akkor összefüggé­seiben kell nézni szépírói művét és politikai hitval­lását, társadalmi szerepét. I IGAZ UGYAN, hogy a fiatal, a „Thais”-t, vagy akár a már említett Coig- nard-kötetet és az azzal összefüggő „Lúdláb király- nő”-t alkotó France még nem úgy vélekedett a tár­sadalom tagozódásáról és a történelem hajtóerejé­ről, mint az idős, érett mester, aki megélte az el­ső világháború „Véres cir- kuszá”-t, és élményei, vizsgálódásai, nem utolsó sorban a lenini október hatására kommunistának vallotta magát . És igaz is, hogy amikor a múlt szá­zad végén a francia reak­ció „erkölcsi szörnyszü­löttje”, az úgynevezett Dreyfuss-ügy ' ellen tilta­kozott, még nem látta, hogy csak a szocializmus az, amely a faji és nem­zetiségi konfliktusokat va­lóban feloldhatja, amely kihúzza a termőtalajt a mételyező. gyilkos sovi­nizmus alól. Aki ismeri Anatole France pályáját, életét, aki tanulmányozza több mint félévszázad alatt írt műveit, az könnyen rá­jöhet, hogy ez a nagy al­kotó már működésének kezdetén is humanista volt — a Voltaire-i hagyomá­nyok folytatója — és ez az eleinte polgári színeze­tű humanizmus fejlődött aztán tovább szocialista humanizmussá. Anatole France igaz — csak később lett marxistává, de soha nem lehetett volna azzá, ha nem tűzte volna ki már fiatalon írói program- jául.hogy ne homályosan szóljon a világos dolgok­ról, sőt: világosan a ho­mályos dolgokról is. Olyan korszakokban, amikor a francia irodalomban a minden társadalmi ihle­téstől elzárkózó, az olva­sókat lebecsülő „elefánt- csonttorany”-elmélet ural­kodott, Anatole France azt vallotta (s nem annyira nyilatkozataiban, mint in­kább műveiben), hogy az olvasókra való hatás igé­nye és az élet igenlése nélkül nem lehet valaki igazi író.” |a SZÉPSÉGET nem imád­ni kell — írta Francé, a ta­lán legszebb cizellált mon­datok írója, a szépségért rajongó hősök egész so­rának megformálója —, hanem megteremteni az emberek számára. Shakespearet ünnepeltük... A Hamlet bemutatóján Salgótarjánban Álnevével már nemzeti színjátszásunk ko­rahajnalán találkozunk. Shakespeare első magyar fordítója a felvilágosodás korának nagy irodalmi alakja, Kazinczy Ferenc, aki német ' közvetí­téssel tolmácsolja nyel­vünkön a shakespearei- életmű egyik legtökélete­sebb remekét, a Hamletet. Íróink, haladó gondolko­dóink a magyar nyelv ter­jedésében látják nemzeti öntudatosodásunk legbiz­tosabb támaszát, a terjesz­tés lehetőségét pedig az önálló, magyar játékszín megteremtésében. Olyan játékszínben, amely nem az egyre si^ányodó német romantika emlőjéről táp­lálkozik. A magyar dráma megszületése azonban még messze van, így fordul te­kintetünk az angol óriás: William Shakespeare felé. Kazinczy Hamlet-átülte- tése azonban a születő pesti magyar színpadon egyelőre nem szólalhat meg. A deszkákról egy naív história, az Igazházi szorítja le s ezt a nyelv­újítás vezére soha nem tudja megbocsájtani a színjátszásnak. A Hamlet így első ízben Kolozsvárott hangzik el magyar akto- rok ajkán, 1794-ben s csak jóval később: 1839-ben Pesten. A kolozsvári be­mutatótól csaknem félszá­zadon át volt Kazinczy fordítása közkézen színtár­sulatainknál, míg csak át nem adta helyét Arany Já­nos csodálatos fordítói mű­remekének, amely mind­máig érvényes nyelvi fris­óvatos rövidlátó A londoni Times-ben je­lent meg a következő hir­detés: „Guy Bellamy kö­zölni szeretné feltűnően kevés számú barátjaival, hogy amennyiben az utcán nem ismerné fel őket és köszönésüket nem fogadná, ez részéről nem nevelet­lenség, gőg, vagy részeg­ség következménye, hanem kizárólag rövidlátásával magyarázható”. PiMER -SZABÓ: 'V'w kOlÖHÖS I Éva helyeslőleg bólintott. Ekkor valami átcikázott ' Sipos agyán. Itt ül mellet­tük ez a zenetanár. Vala­hogy megfeledkezett róla. Esetleg hallhatta minden szavát. Szerencsétlen do­log. Jobban kell vigyázni- Lehet, hogy ez az öregedő kissé/ különc tanárember nem sok vizet zavar; de mégis, nem bízhatja magát ilyen véletlenekre... A többiek Kovács javas­latára barkochba játékba kezdtek. Kovács csendet parancsolt, s teljes figyel­met kért. Siposék is kény­telenek voltak odahallgat- nL — Egy történetet fogok elmondani önöknek, amo­lyan egyperces detektívre- gényt. Izgalmas, érdemes figyelemmel kísérni-.. Is­merik ugye a játékszabá­lyokat. Elmondom a törté­netet, aztán sorba kérdése­46. két intézhetnek hozzám, én pedig igennel vagy nemmel válaszolok. Aki végül is kitalálja az én kérdésemet, egy dobostortát nyer... Nos, tehát.. • Egy villa kertjében holtan találják a villa tulajdonosát. A rendőrség kiszáll a hely­színre, s a detektív-fel- ügyelő megnézi a holttes­tet. Az áldozat hason fek­szik, bal keze maga alá gyűrve, jobbkeze a feje mellett, egy pisztolyt szo­rongat, amelyből f tény hiányzik. A golyó a villatulajdonos bal halán­tékán fúródott be, s hátul hagyta el a koponyát. Az egyik detektív konstatálja, hogy öngyilkosság történt. A detektív-felügyelő azon­ban közelebb hajol, még egyszer megnézi a holttes­tet. majd közli társaival, hogy szó sincs öngyilkos­ságról: gyilkosság történt... Kérdésem tehát az, miből tudta megállapítani a de­tektív-felügyelő, hogy csak­ugyan gyilkosság történt? Tessék, rajta ... Nagy izgés-mozgás tá­madt a teremben. Minden­ki izgatottan tárgyalni kez­dett a szomszédjával. Si­pos úgy tett mintha nagy fejtörést okozna neki a do­log. Éva pedig egészen tűz­be jött a dobostorta miatt. — Csendet kérek. •. Ne beszéljék meg egymással, így nem ér semmit az egész. Kezdjük a kérdése­ket, talán ön, mutatott Ko­vács egy középkorú asz- szonyra. — Hiányzott valami a lakásból? — kérdezte az asszony. — Nem. — Megtalálták a gyil­kost? — kérdezte a mellette ülő. Kovács széttárta a kar­seségge] és gazdagsággal eleveníti meg a dán ki­rályfi tragédiáját. Arany János fordításá­nak, az általa fordított Hamlet bemutatójának az ad külön történelmi ízt, jelentőséget, hogy akkor jelent ineg, akkor került színpadra, amikor I. Fe- rencz Józsefet, a nemzet zsarnokát koronázták. A mi gyászunkat hirdette ek­kor a tragikus királyfi, ügyünk kilátástalanságba bukását, az önkény győ­zelmében. De a „Fortin- bras” érkezésébe vetett hi­tet is. Ki tudná megszámlálni, hogy Shakespearenak csu­pán e művét hányszor ját­szották színpadaink? S csupán felszabadulásunk óta is, fővárosban és vidé­ken. Kezemben van egy tájé­koztató az Állami Déryné Színház tízesztendős mű­sorrendjéről. Három Sha­kespeare mű bemutatója sorakozik benne: az Ahogy tetszik, a Makrancos hölgy, a Rómeó és Júlia. A há­rom mű négyszáznál jóval több előadással. S ezekhez sorakozik most, a Shakes- peare-év beköszöntésével ünnepi választásnak a Hamlet. S tegyük hozzá: a színház korlátozott művé­szeti, technikai lehetőségei között igen kiválóan. A színház legjobb erőit sűrí­tette ebbe az előadásba s magas hőfokú játékot va­lósított meg velük Kertész László Jászai-díjas rende­A címszerepben, Hamlet alakjában a Jászai-díjas Patassy Tibor pályája ed­digi legteljesebb egészét játszotta végig a kétség és bizonyosság shakespearei végletességében. Hanyagolt minden külsőségességet, felesleges pózt s ez- az egy­szerűségre törekvés adott hús-vér izomzatot és tar­talmasságot alakításának. Robusztus erő jellemez­te Kőszegi Gyula Claudiu- sát, aszonyi fűtöttségét és fel-fellobbanó anyai aggo­dalom vibrálása Gertrud királyné, Hamlet anyja alakjában Fodor Teréz já­tékát. Herendi Mária a színpadi hagyományok út­ját követte Ofélia megfor­málásában. Vajda Dezső Polonius ravaszdi, prakti­káikra hajlamos főkamará­sát teljes tragikomédiájá­ban tárja elénk. Színészi biztonság jellemzi Puskás Tibor kitűnő Laertesét, tet­szett Hajdú Endre nemes arcélű Horatioja, de az egész együttes átlagon fe­lülit nyújtott. r /! Déryné Színház ^ Hamlet bemutatóját Cselényi József élmény- számba menő díszletei is segítették a jogos sikerben. i , \ JCis nííoéifek naqq q íjakor laton A „kis” nővérek, akikről szó van. az ápolónőképző iskola idén végzős növen­dékei. A nagy gyakorlat pedig azt jelenti, hogy a második esztendeje tanul­takat nyolc hónapon át ön­álló munkakörben haszno­sítják a kórház különböző osztályain. Velük beszélge­tünk most, a megyei kór­ház sebészeti és belgyó­gyászati osztályán. Kala- úzunk az iskola igazgató­nője, Szűcs Erzsébet, és Tóth Emilia, az iskola ta­nára. Reggel van, kilenc óra múlt. A nővérek szá­mára ez az időpont a „csúcsforgalom”. A sebészeti folyosó fehér padján felvételre jött be­tegek. és az éppen most operált férfi hozzátarto­zói várakoznak. A 14. kór­terem ajtaja épp most zá­rult be a fehér fityulás kis nővér mögött. Utánalé­pünk. Kezében tálca. A gyógy­szereket osztja szét. G. K. asztalára véralvadást gát­ját és azt válaszolta, hogy ez lényegtelen... — Peregtek a kérdések. — Egy lövés volt? — Igen­— A detektív-felügyelő korábban is ismerte a ha­lottat? — Nem. — A halotté volt a pisz­toly? — Igen. — És mégsem öngyilkos­ság. — Nem. — Hagyott hátra búcsú­levelet? — Nem. — Semmije sem hiány­zott? — Nem. — Milyen ujjlenyomato­kat találtak a pisztolyon? — Mondtam, hogy a holttesthez még senki sem nyúlt, tehát ujjlenyomatot sem vettek a fegyverről. — Más sérülés nem volt a halotton? — Nem. — Arccal a föld felé for­dult? — Igen. — A jobb kezében volt a pisztoly? — Igen. Peregtek a kérdések, de a megoldás csak nem szü­lő pirulákat helyez. Nesz­telen léptekkel megy a következő beteghez. Gyen­géd mozdulattal igazít a .jvakbeles” párnáján. A beteg sápadt arcán már mosoly van. Holnap haza­mehet. Műtét utáni meg­figyelés — szól az ablak­előtti betegről. így, néhány szóval magyarázza, melyik betegét milyen bajára ke­zelik. Betegei elmondják, hogy egy kedves szóval, gyengéd mozdulattal min­denkit megajándékoz, va­lahányszor bejön. Ludányhalésziból jár be Bagoly Györgyné. Gyer­mekkora vágya csak most. asszony és családosanya korában valósul meg. Sok lemondást, áldozatot jelent számára ez a pálya. Az első megpróbáltatáson, a tűzkeresztségen a nagy gyakorlat első napjaiban estek át. A szomszédos kórterem osztályos nővé­re, Prisbisán Malvin így vall erről. — Az első éjszakai ügye- letemen különösen sok volt letett meg. Kovács arcán önelégült mosoly játszott. Élvezték, hogy senkinek sem sikerül... Lassan már egészen eltér­tek a lényegtől, amikor a nászutas fiatál férj, bár nem rajta volt a sor, nyúj­togatni kezdte a kezét. — Na, úgy látszik itt talán tudnak válaszolni... Tessék vigyázni, mert csak háromszor próbálkozhat, aztán kiesik a játékból... — mondta Kovács. — A bal halántékán volt a seb? — Igen. — A detektív-felügyelő- nek könnyű dolga . volt, mert a gyilkos, amikor a halott jobb kezébe helyezte a pisztolyt, megfeledkezett arról, hogy senki sem lövi magát bal halántékon a jobb kezében lévő pisztoly- lyal. Különben tessék meg­próbálni, milyen fura test­helyzet születik így! — Bravó! — kiáltott Ko­vács. — Magában egy iga­zi detektív veszett el. — Nem vagyok detektív, rendőrhadnagy vagyok... — mondta mosolyogva a nászutas férj. (folytatjuk.) a súlyos beteg. őszintén megvallom, féltem is egy kicsit. Az egyik néni in­fúziót kapott. Állapota to­vábbra is veszélyes — fi­gyelmeztetett az orvosom. Alig mertem elmozdulni mellőle. Amikor alszik a kórház, és csak egy orvos, meg egy nővér vigyázza a betegek éltét, ilyenkor ér­zi csak a7, ember a nagy felelősségét. Kicsit szégyenlős a mo­solya, amikor szóbahozza, hogy őt gyermekkori mű­tétjei jegyezték el ezzel a hivatással. Akkor a gyó­gyulásán fáradozó nővér példáján határozta el, hogy ápolónő lesz. vagy semmi más. Most csak né­hány hónap választja el ettől. Tuza Zsuzsanna meg már arról is döntött, hogy a sebészeten szeretne ápo­lónő lenni. Bitó Julika is megszerette ezt az osztályt. Itt sok az életveszélyben lévő beteg. Odaadó mun­kára van szükség, hogy valamennyien gyógyultan hagyják el a kórházat. Más a helyzet a belgyó- gyászaton. A legtöbbet ta- | talán itt lehet megtanulni. [ De roppant nehéz itt dol- 1 gozni. Nemcsak a kórházi ágyak foglaltak, a folyo­só padjain is gyógyulásra [ várnak a betegek. Foko­zottabban szükség van tfl- | relemre. Gyógyítóerő a i gyengédség, s a nővér tö­rődése a beteggel. Hogyan értékeli szorgal­mukat dr. Fancsik János [ adjunktus, belgyógyász? — Az ember szinte res- telli, hogy ilyen körülmé- 1 nyék között tanulnak és [dolgoznak ezek a fiatalok. Mégis egyetlen panasz nél- [ kül tesznek meg mindent i a betegek gyógyulásáért. 1 Tankórteremnek mondják [ezt a részleget, ahol ők. Oláh Aranka, Balogh El- [vira. Divicseri Erzsébet és a töbibek szolgálnak. Sze­rintem most. a gyakorlat • kezdetén bebizonyították [ hivatás tudatukat. A nagy gyakorlatnak [még ^az elején vannak i csak. Egy gyógyult beteg | azonban a főorvoshoz írt i köszönő levelében a leg- 1 nagyobb elismerés hangján [ szólott róluk, a kis nővé­rekről. És ez máris szép [ bizonyítvány. Ujlaky Mária

Next

/
Thumbnails
Contents