Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-16 / 55. szám
I Szovjet-lengyel barátsági nagygyűlés a Kremlben Hruscsov elvtárs a Kínai Kommunista Párt vesetőinek ssakadár tevékenységéről A Kreml Kongresszusi Palotájában szerdán szovjet—lengyel barátsági nagygyűlést tartottak a két ország közötti barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés 19. évfordulója, valamint a lengyel párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatása alkalmából. A nagygyűlés első szónoka N. Sz. Hruscsov volt, aki beszédének elején köszöntötte a lengyel vendégeket, majd méltatta a két nép, a két párt, a két ország barátságának nagy jelentőségét. — Tárgyalásaink a kölcsönös megértés, egyöntetűség, a szívélyes barátság légkörében zajlottak le. Megegyeztünk országaink további gazdasági együttműködésében 1970-ig, továbbá arra a kölcsönös véleményre jutottunk, hogy újabb húsz évre meg kell hosszabbítani a barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési egyezményt. — Örömmel látjuk, hogy az SZKP és a LEMP egy sorbn halad a szocializmus ügyéért, együtt védelmezi a nemzetközi kommunista mozgalomban a lenini irányvonalat. — Mindkét küldöttség amellett foglalt állást, hogy továbbra is határozottan erősítsük a Varsói Szerződés szervezetét, fokozzuk szerepét a szocialista országok érdekeinek védelmében, biztonságának szavatolásában, a békeszerető politika folytatásában/ Ezután kijelentette: a testvéri szocialista országok ma sokkal jobb feltételek között fejlődhetnek, mint a Szovjetunió az októberi forradalom utáni első évtizedekben. A gazdasági együttműködés és a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetővé teszi, hogy a szocialista országok számottevően meggyorsítsák haladásukat, időt nyerjenek a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyben. Egyenlőre még nem használjuk fel teljesen a szocialista országok tervszerű gazdasági együttműködésének minden hatalmas előnyét. Még sok mindent végig kell gondolnunk, sokat kell tennünk. De a lényeg az, hogy a szocializmus sikeres építésének érdekei megkövetelik országaink szorps együttműködését. Nemzetközi kérdésekről szólva Hruscsov elmondotta, hogy a nyugatnémet re- vansisták minden eszközzel gátolni igyekeznek a béke, a biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítéseket. Nyugat-Német- ország militarista irányvonala aggodalommal tölti el a kormányokat és a népeket. A nyugati hatalmak e tekintetben már nem a helyzet ellenőrei — ahogyan reklámozni szeretik magukat — hanem csupán krónikásokká váltak. Amint a nyugati hatalmak elismerik a Német Demokratikus Köztársaságot, elhárulnak azok a mesterséges akadályok, amelyek gátolják az európai problémák megoldását. Ebben a helyzetben létrejönnének a szükséges feltételek korunk legfőbb kérdésének, az általános és teljes leszerelésnek megoldására irányuló gyümölcsöző tárgyalásokhoz. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy az európai határok megváltoztatásának kísérletei kudarcra vannak kárhoztatva. Utalt Erhard kancellár egyik legutóbbi beszédére, amelyben az NSZK kormányfője kijelentette, hogy nem mondd le a területi követelésekről. Ezzel kapcsolatban rámutatott: a határok revíziójának minden kísérlete határozott visszautasításban részesül a Varsói Szerződés tagállamainak részéről. Hruscsov méltatta a Go- mulka tervet, amelynek célja a középeurópai atomfegyvertartalékok további növelésének megakadályozása. Kijelentette, hogy a terv első változata Lengyelországot, Csehszlovákiát, valamint a két német államot öleli fel, ezt azonban más államok csatlakozásával bővíteni lehetne. Etekintetben nagy- jelentőségűnek nevezte az NSZK kormányának javaslatát, hogy mindkét német állam kötelezze magát: nem állít elő. nem szerez be. nem használ fel és nem raktároz saját területén nukleáris fegyvereket. Hruscsov elismeréssel szólt a másik lengyel kezdeményezésről is, amely szerint Közép-Euróoát atomfégyvermentes övezetté kell nyílvánítani. Nem csupán elméleti viták A nemzetközi munkás- mozgalom helyzetéről szólva Hruscsov kijelentette, hogy a kínai vezetők aknamunkájukkal súlyos nehézségeket támasztottak a kommunista világmozgalom számára, s a szakadás szélére juttatták a mozgalmat. A szocialista államok kommunista pártjai mindennapos országépítő munkájukkal vannak elfoglalva, s ezért nein szívesen vonják el figyelműket a konkrét munkától a kínai vezetőkkel való viták kedvéért. Az SZKP és a többi marxista- leninista párt a legnagyobb türelmet és jóindulatot tanúsította, hogy ne fokozódjanak a nézet- eltérések, hogy a KKP vezetősége ne csússzon tovább a hibás, antileninis- ta álláspontok lejtőjén. Nem egyszer kezdeménye- zoen léptünk fel, hogy megakadályozzuk az események veszélyes fejlődését. A kínai szak ad árok azonban minden kezdeményezésünket elutasították és nyílt harcot indítottak a kommunista világmozgalom általános irányvonala, a moszkvai nyilatkozatok ellen. Ma már senki sem gondolhatja azt, hogy radalmi frázisokkal takarezek csupán elméleti gatják. viták. A dolog sokkal Hruscsov idézte Lenint, komolyabb, s ezt a aki azt mondotta, hogy a legteljesebb felelősség- forradalmi háborúról szóló gél megmondjuk a forradalmi frázisok tönkre kommunistáknak, az tehetik magát a forradalegész szovjet népnek. mat. Ma már semmi kétség az A kínai vezetők aforiránt, hogy a kínai veze- radalmi lendület megtők a kommunista mozga- szűnésével, polgári ellom, a szocialista tábor fajulással vádolják a bomlasztására törekszenek, testvérpártokat, mert s a trockisták fegyvertáré- azok a gazdasági épíbóf vett módszereket is tésre, az életszínvonal felhasználnak. Céljuk az, emelésére összpontohogy rákényszerítsék sítják figyelmüket — egyeduralmukat a szocia- folytatta Hruscsov, lista táborra és a kommu- Ez a hamis ^ képtelen nista világmozgalomra. Ezt álláspont homlokegyenest a szakadár tevékenységű- ellentmond a marxizmus— két „baloldali” ultrafor- leninizmusnak. A „nagy ugrás44 irányvonala A KKP vezetői nemrég még maguk is hangsúlyozták a gazdasági építés jelentőségét. Mao Ce-tung például az 1957. évi moszkvai értekezleten így nyilatkozott: „Most pedig elmondanám, hogyan mennek a dolgok a mi országunkban. Az idén 5 200 000 tonna acélt termeltünk, öt év múlva 10—15 millió tonna, úiabb öt év múlva 20—25 millió tonna, a következő öt év után pedig 35—40 millió tonna acélt termelünk. Persze lehetséges, hogy itt túlzásba esek. Ha így van, akkor lehet, hogy a következő nemzetközi ér- tekezeleten önök szubjektivizmus miatt bírálni fognak engem. Én azonban kellő alappal beszélek. Sok szovjet szakember segít nekünk. A kínai nép szorgalmas. Kína politikai tekintetben és a lakosság számát tekintve nagy ország, gazdaságilag azonban máig is kis ország. A kínai nép nagy igyekezetét és hatalmas lelkesedést tanúsít munkájában. Eltökélt szándéka, hogy országát valóban hatalmas állammá tegye. — Hruscsov elvtárs azt mondta nékünk — folytatódik a Mao idézet —, hogy a Szovjetunió 15 év múlva utói érheti és túlszárnyalhatja az Egyesült Államokat. Én pedig azt mondhatom, hogy 15 év múlva esetleg utolérjük, vagy elhagyjuk Angliát. Jómagam kétszer beszélgettem Polliit és Gollan elvtársakkal, érdeklődtem országuk belső helyzete felől. Elmondták, hogy Anglia most évente 20 millió tonna acélt termel, s esetleg 15 év múlva nagy nehézségek árán 30 millió tonnát adhat évente. De mi lesz Kínában? 15 év múlva talán 40 millió tonnánk lesz. Hát ez nem azt ielenti, hogy akkor utolérjük Angliát? Így hát 15 év múlva táborunkban a ■ Szovjetunió utoléri az Egyesült Államokat, Kína pedig Angliát. — A dolog lényege végső soron az, hogy el kell érnünk egy 15 éves békés időszakot. Akkor legyőzhe- tetlenek leszünk világszerte, senki sem mer majd hadat viselni ellesünk, biztosítva lesz tartós világbéke”. Hruscsov így folytatta; ebből az idézetből látható, hogy a kínai vezetők mindössze hét évvel ezelőtt maguk is beszéltek gazdasági fejlődésük fontosságáról. Ezeket a tételeiket a VIII. pártkongresszus 1958 májusi határozatai is tükrözik. A testvérpártok teljesen egyetértettek ezzel a törekvéssel. De ugyanakkor, 1958-ban a kínai vezetők hirtelen-váratlan meghirdették a „nagy ugrás” és a „népi kommunák” irányvonalát. Ennek lényege az lett volna, hogy a szocializmus fejlődésének minden szakaszát átugorva, közvetlenül a kommunista építőmunka szakaszába jussanak. A kínai propaganda akkoriban azt állította, Nem hisznek A nagy ugrás és a népi kommuna politikájának kudarca után a kínai vezetők átestek a ló másik oldalára: lényegében lemondtak az ország iparosításáról. ami helytelen és hibás álláspont. Ez persze az ő belügyük, de nem szabad elhallgatni a kínai vezetők újabb hibáit, mert az iparosításról való lemondást olyan törvényszerűség gyanánt próbálják beállítani, amely más szocialista országok számára is kötelező. Amikor a kínai vezetők azt állítják, hogy az életszínvonal emeléséért folyó harc helytelen politika, lényegileg megfosztják a szocialista társadalom polgárát a jobb életért való harc legfőbb ösztönző erejétől. A nép jobb életét csak a béke, a békés együttélés viszonyai között,' a gazdaság sokoldalú fejlesztésével lehet biztosítani. Hruscsov a továbbiakban' rámutatott, hogy amikor a kínai vezetők lemondanak az iparosításról, amikor „forradalmi háborúról” kiáltoznak, ez nem valami ,.elméleti előrelátás” eredménye. Ebben az fejeződik ki, hogy a kínai vezetők nem hisznek a munkásosztály, a nép erejében. Ez egyszersmint tükrözi azokat a kudarcohogy Kína mindenkinek példát mutat, hogyan kell határidő előtt a kommunizmusba érni. A gyakorlatban rendkívül gyors fejlődési ütemet diktáltak, s úgy tervezték, hogy apró népi kohókkal egy év alatt 5,3 millióról 20 millió tonnára növelik az acéltermelést. Tehát amit Mao Ce-tung tíz év alatt akart elérni, azt hirtelen egy-két év alatt szándékoztak megvalósítani — ma már mindenki tudja, mit eredményeztek ezek a kalandorjellegű gazdasági kísérletezések. A kínai népgazdaság dezorganizálódott, az országban éhínség ütötte fel a fejét. A kínai vezetés a helyi pártszerveket okolta a hibáért, „a pekingi irányvonal eltorzításáért”. Mi jól ismerjük a felelősség áthárításának ezeket a fogásait — mondotta Hruscsov. — A Szovjetunióban 1930- ban a mezőgazdasági kol- lektivizáció túlkapásai idején Sztálin cikket írt „akiknek a siker a fejükbe szállt” címmel és saját túlkapásaiért a teljes felelősséget a helyi pártszervekre hárította. Akkoriban nagy feszültség volt az országban, több körzetben nagy elégedetlenség volt a parasztok között. Ilyen helyzetben szó sem lehetett arról, hogy „a siker” a helyi vezetők fejébe szállt volna. Ugyanez a helyzet állt elő Kínában: a kudarc elkerülhetetlen volt, mert a feladatokat minden számítás, minden gazdasági elemzés, minden előzetes feltétel nélkül tűzték ki. a nép erejében kát, amelyeket a belső nehézségek leküzdésében szenvedtek el a kínai vezetők. A forradalmi frázisok szeretetének, a „szép halálra” való felhívásnak semmi köze az igazi marx- izmus-leninizmshoz. Egy marxista pártnak nincs joga esztelen játékot űzni- a népek sorsával, mert a marxista-leninista párt népének élcsapata, amelynek felelnie kell a nép sorsáért, helyes úton kell vezetnie népét. A nép pedig jobban akar élni, kész harcolni a jobb életért, a legigazságosabb társadalom: a szocializmus, a kommunizmus felépítésére törekszik. Minden marxista-leninista párt egész tevékenységét a népek létérdeke kell hogy áthassa. — A népek — folytatta — nem a szavak alapján, nem aszerint Ítélik meg vezetőiket és politikai pártjaikat, ki tud hangosabban forradalmi frázisokat kiabálni, hanem a tetteket nézik, azt, hogy mennyire helyesen szervezik meg a vezetők és a pártok a mun- kásosztálvt, a dolgozókat az élet ál*al felvetett forradalmi feladatok megoldására. Ha egyetértenénk a kínai vezetőkkel, tulajdonképpen felhívhatnánk népünket, hogy hagyja abba a gazdaság további fejlesztéséért vívott harcát, mert a termelés további fokozása „veszélyes a szocializmus ügye számára”, ugyanis a kínai szakadárok állításai szerint polgári elfajuláshoz vezethet. „Az ilyen jelszót lehetlen mozgósító jelszónak nevezni” úgy látszik, egy ilyen jelszóhoz, „túlságosan sok észre”, túlságosan mély „elméleti ismeretekre” van szükség. Mi — sajnos ehhez képtelenek vagyunk — jegyezte meg gúnyosan. Ezért mi töretlenül a marxista-leninista álláspontot valljuk. A KKP szakadár tevékenységével vívott harc tapasztalatai ismét igazolják azt a lenini gondolatot, hogy a kommunista mozgalom sorainak egységéért harcolni kell. Pártunk ezért tette közzé a februári plénum anyagait, amelyek ismét kifejtették álláspontunkat. A kínai vezetők különös hévvel támadják a XX. kongresszus határozatait, a Sztálin-kultusz felszámolását — mondotta Hruscsov. — Azt állítják, hogy ha ez nem következett volna be, minden rendben lenne. Az ilyen elmélkedés tűrhetetlen olyan emberek részéről, akik magukat forradalmároknak, marxistáknak nevezik. Hruscsov kijelentette: Sztálin személyi kultusza súlyos negatív hatást gyakorolt több testvérpárt, különösen a szovjet, a lengyel és a magyar kommunisták pártjának helyzetére. Ismeretes, hogy Sztálin, aki betegesen gyanakvó volt, bizalmatlan volt a lengyel kommunisták iránt. A második világháború előtt feloszlatták a Lengyel Kommunista Pártot, a párt sok vezetőjét könyörtelenül üldözték. A XX. kongresszus örökre végzett ezekkel a módszerekkel. A XX. kongresz- szus határozatai nemcsak az SZKP. a Szovjetunió számára voltak igen fontosak, hanem az egész kommunista világmozgalom, az egész szocialista közösség méreteiben előre lendítették a nagy tisztulási folyamatokat. A szocialista államok kapcsolatait megtisztítottuk a Sztálin-kultusz időszakának maradványaitól, a kapcsolatok szorosabbak, barátibbak lettek, teljessé vált az egyenjogúság. Hruscsov a továbbiakban mély aggodalommal szólt arról, hogy a pekingi vezetők hosszú évek óta szovjetellenes szellemben nevelik népüket. A kínai szakadárok az ázsiai, afrikai és latinamerikai forradalmi mozgalom vezetőivé és oktatóivá szeretnének válni, rosszindulatúan szembeállítják a nemzeti felszabadító harcot a munkásosztállyal és a szocialista országokkal. Hruscsov hangoztatta, hogy a kommunista világmozgalom továbbra is biztos léptekkel halad a lenini úton újabb győzelmek felé. Ezután W. Comafta mondott beszédet V
