Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-14 / 100. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. december 14. 6 Zárás után... A fárasztó munkában, jól esik egy dupla annak is, aki készíti FIGYELTED MÁR. másutt milyen hosszúak, mennyire fá­rasztónk unalmasak az éj­szakák? Tekintettél-e már le a neonokkal kivilágított Sal­gótarjánra a Kálváriáról, vagy az üveggyár! salakhegy tete­jéről? Beszélgettél-e már az éjszaka érted is dolgozó, vagy a napi munka után szórako­zó emberekkel? Az emberek irányította gépek zúgása-fé- nye túl térjed a gyárkapu­kon, elvegyül a sétálók sut­togásaival, a mulatozók han­gulatával és mindez meleg zsongással takarja be a kes­keny völgybe szorult házak'1 alvó lakóit A hangok és fények ilyen tökéletes egybeolvadását se­hol nem leled másutt csak itt. Nézd, ahogy közeleg az éjszakai műszakváltás ideje, miként lesz még mélyebb ez a hang s már megáradnak az utcák. És mint a serény fo­lyók a tengerben, úgy tűnnek el a gyárakban s lesznek együtt hömpölygő tömeggé a külön-külön irányból érkezők. Aztán, amikor már közéjük érsz és kemény markukba csap üdvözlő tenyered, bará­tok, ismerősök millió gondo­latával azonosulsz. I BOG. JAJGAT az elektro­mos fűtésű kohó, mielőtt megcsapolják, majd a belőle kiömlő izzó láva örömén már régi ismerősökként be­szélgetnek el veled Vajda Bertalan. Sshulcz Géza, Fü- löp Pál. Tódora László, Sze­keres János, Kazinczi Vil­mos, Kiss Pál Angyal Nán­dor és a többiek. Némelyik reggel még disznót ölt Po- gonyban, s most friss teper­tővel kínál, mások fáradtan indulnak buszaik felé. mert éjfél is lesz, mire otthon be­nyitnak, talán éppen a ka­rácsonyról álmodó gyermeke­ik hálószobájába. A Martinban a fiatal Ba- tancs István művezetőért si­et Geszner Sanyi bácsi, hogy a késői vendégeknek kalauzt biztosítson. A forro homok gőzében hajladozó emberek most nem érnek rá, igyekez­ni kell a rámolással, fél óra múlva nyitják a kupolóke- menoét. Gazsi László vagon- keréknyi .öntvényt köszörül, a szerte hulló szikrák Snögül válaszolja, hogy 13 éve jár ide NagylócróL A város közepén, a vasút­állomással szemközti diák­klubban a közgazdasági tech­nikum negyedikeseinek sza­lagavató bálja kavarog. Több­száz fiatal, szülök, tanárok, boldog önfeledten. Fekete sze­mű és fekete hajú lány, Orosz Hona, a gépiparista Puskár Ferivel már egyálta­lán nem neked való témáról társalog. Neked csak szűk­szavúan árulja el, hogy ta­nár szeretne lenni majd, a kultúra munkása. LÁTTAD A FILMÉT: „Hal­ló, itt Gabriella”? Mikor a te­lefonközpontba lépsz, önkén­telenül emlékedbe villan a mint ha leállna a transzfor­mátor a gyárban. A mentőállomáson éppen köppenyébe bújik Vanó Ka­roly ápoló s már indul is a fehér gépkocsi Ipoly tar nóc- ra. Igen, egy perce hangzott el a sürgetőn hívó szó s talán mire felöltözik és búcsút vesz kis otthonától Bodor Lajosné, oda is érnek, hogy a városi kórházban megszül­hesse második gyermekét A mentő számára nincs nap­pal vagy éjszaka. Csupán hi­vatás: mindig, mindenütt az életet segíteni. íme, máris újra riaszt a csengő, s a kö­vetkező kocsi a szegkovács Rácz Sándor hívására indul ki, semmi nem érdekli őke A parketten twisztet tánc koros és fiatal. Harsog a jó­kedv s te szívesen látov, bogy itt is azokkal találkoz tál, akik a munkából nappa l * ismerőseid. AZ UTCÁKON közben hol sűrűbb, hol ritkább rajokban megszakítás nélkül áramiana.; az emberek. Vonat füttye ha­sít a sötétbe s csomagokká, igyekvő emberek folytatja.; hazáig a még Pesten elkez­dett beszélgetést. Később be­csukják kapuikat a szórako­zóhelyek E lármás csoportom okoznak disszonanciát az előbb még oly megnyugtató harmonikus zúgásban. Aztán elcsitul ez is, a hazafelé tar­tók közül örök kiváncsiként két nő még nézi egy darabig az áruház kivilágított kiraka­tát, aztán, hogy észreveszik a lámpaoszlophoz támaszko­dó részeget, -kacagva tűnnek el a mozi irányában. Az utcák most egy-két órát alszanak. Te új*a a be­gyen vagy s már meghitt ket­tesben a várossal. Lírai alka­lom. Amit még sohasem sike­rült, mondd ed most pár akadozó szóval. Hogy nem szülőd ugyan, ide települt vagy, mint más ezrek, még- sincs olyan nyugvásod, olyan igazán otthonod seholsem. Mert fiának érzed magad és fenséges tudat, hogy gyerme­A dolgozó nő csak munka után, a későesti órákban jut a fodrászhoz. Persze a szépítkezés soha sincs későn™ . kép. Itt a gyűjtőgócon futnak be és sugározza szét most éj­fél körül is még az orvost ké­rő, tüzet jelző, szerelmes pár­ra váró,' vagy egyszerűen csak a pontos idő, egy taxi után érdeklődő szeliden de néha türelmetlenül mondott han­gokat. A fáradt szemű tele­fonügyeletes nélkül épp­úgy megbénulna az éiet. a sötét éjszakában Nógrád- megyerre. A Salgó vendéglőben lágy cigányzene, a presszóban per­gő dzsessz fogad. Éjszaka szó­rakozik is a város. Itt csen­des beszélgetésben, amott harsányan kacagva ülnek az asztalnál. A sarokban szerel­mes pár bújik össze és sen­kiéül rég elfogadott. Neveik, óvott, erőssé és bízóvá lett S már éjjelei neked éppoly nélkülözhetetlenek, mámt az alkotó nappalok... De hajnali négykor újra kezdődik a mozgás. Gyü­mölcsöt, tejet szállító, majd újabb munkásokkal megtö­mött gépkocsik, hidegtői pá­rosra csípett orcájú gyalogo­sok, az éjszakai kenyérsütés ió illatával most aludni té­rő pékek újabb ezrek és ea- rek lepik el Salgótarjánt Kondorost János és Kioto László riportja Az öntvényköszörűst, Gazsi Lászlót egy fia és két lánya várja reggel otthon. A szikra esőben talán már a karácso­nyi csillagszóróra gondol Sasalai Istvánná, a telefonközpontos. A precíz éjszakai hír- szolgálattól emberek gondja baja öröme függ A hármas kohót egy hete falazták át a Vasötvözetgyár- ban. Most még nehéz a csapolás Twiszt. ™ A mentőszolgálat emberek egészségén, életén őrködik. Ha szól a riasztócsengő, pillanatok alatt indul

Next

/
Thumbnails
Contents