Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)

1963-11-09 / 90. szám

KÖGRÁDJ tfEFÜJSÁ« 1963. november 9. •• Ünnepiének megyénk községeiben A megye nyolc községében dalom jelentőségéről, a szov- Balassagyarmaton a város központi előadÖ volt az ein- jet katonák hőstetteiről szólt, felszabadításánál elesett szov- lékünnepség szónoka. Kiste- Ezután a magyar- és szovjet jet hősök emlékművének ko- renyéri Halas Lajos, a Köz- himnuszok hangjai mellett szorúzása után a kultűrház- ponti Bizottság tagja, a 42-es elhelyezték a kegyelet ko- ban rendeztek emlókünnep- Épi tőipari Vállalat igazgató- szőrűit séget. Géczi j a járási ia, Diós jenen Preiszol József, A . , . a Központ. Bizottság tagja, Az un,fPfg « művelődést pártbizottság osztályvezetője a Közlekedés- és Postaügyi ’ f nagytermében folytató- emlékezett meg az évforduló­• ÍR *«“ RÄÄ •** “« miniszterhelyettes, BÍSsá^ffla, a bS mondott Ünnepi ^ fgyÜtt*? ének-tánc' zene’ nisztérium miniszterhelyette- szedet kara adott unneP* műsort, se volt az ünnepi szónok. Karancsságon Jakab Sándor, a Központi Bizottság póttag­ja, a megyei pártbizottság első titkára, Karancslapújtőn Kiss János, a Központi Bi­zottság póttagja, a Kohó- és Gépipari Minisztérium mi­niszterhelyettese, Bercelen Herczeg Károly, a Központi Bizottság póttagja, a Vasas ; Szakszervezet titkára tartotta az ünnepi beszédet. Pásztón. a Mátra-moziban Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tag­ja, megyénk országgyűlési képviselője, Nagylócon a kul- túrházban Róka Mihály, ve­zérőrnagy, a Központi Bizotl- . ság Revíziós Bizottságának tagja, megyénk országgyűlé­si képviselője emlékezett meg ' az évfordulóról. Nagybátony- ban, Kömár András, a Bá­nyász Szakszervezet titkára, Mátranovákon Vékony Lajos, a Minisztertanács munkatár­sa, Héhalomban plédig Go- tyár Gyula, a megyei pártbi- ■ zottság tagja, a Nógrádi Nép­újság főszerkesztője tartott emlékbeszédet. Szécsényben az ünneplők sokasága a szovjet katonák hősi emlékművéhez vonult, ahol Szedlák Sándor a fórra­KITÜNTETÉSEK A Nagy Októberi Szociális- Salgótarjáni Erőmű igazgató- ta Forradalom évfordulója al- ja, a városi pártbizottság vb. kaiméból kiváló pártmunká- tagja, és Holecz Béla. a pász- sokat, tanácstagokat, s az if- tói járási pártbizottság mun- jűsági mozgalom legjobbjait katársa. Rajtuk kívül tizenöt, tüntették ki. a munkásmozgalomban tíz „ ,. ’ ' . , éve tevékenykedő pártmun­Szerdan az Orszaghaz ku- kast valamint ötvenedik, hat- atermeben Dobi István az vanadik & hetvenedik szü- Elnöki Tanacs elnöke, Sza- letésnapját ünneplő pártmun- lai Gáspárnak a salgótarjáni kást is megjutalmaztak, városi pártbizottság titkárá­nak, Jakab Ferdinand illegá- Kiváló tanácstagi tevékeny- lis kommunista pártmunkás- ségéért Szocialista Munkáért nak a Szoacialista Munkáért Érdeméremét Stark Ferenciig Érdemérmet. Serfőző Pálnak a salgótarjáni városi tanacs a ludányhalászi Alkotmány vb. tagjának, Munka Érdem- Tsz párttitkárának pedig a érmet pedig Simkó Jánosnak, Munka Érdemérem kitünte- a balassagyarmati járási ta­tást adományozta. nács vb. tagjának adomá­Ezenkívül a megyei párt- nyoztak- Kitüntetettek még bizottságon Szocialista Mun- több tanácsi dolgozót, vala­kiért Érdemérmet kapott mint a mozgalmi munkában Bállá Mihály, a rétsági járá- kiváló KISZ tagokat sí partbizottság osztályveze­tője Reiner Sándor, a vasöt- vözetgyár párttitkára. Munka Érdemérem kitüntetést ka­pott Gyiirki Béla, a kistere- nyei bányaüzem szakszerve­zeti titkára, Kukol Emil, a A választók között Resz&molókal tartanak az országgyűlési képviselek Az országgyűlési képviselők megkezdték beszámolóikat. Az elmúlt héten, szombaton Sümegi János Endrefalván, Krazsanyik Jánosné Erdőtar- csán, Róka Mihály Horpáeson, 4-én Jakab Sándor Salgótar­jánban az öblösüveggyárban, Czottner Sándor a Táblaüveg­gyárban tartott beszámolót. 8-án a Romhányi Cserépkály- hagyárban Róka Mihály, 9-én Egyházasgergén Sümegi Já­nos találkozott választóival. Az elkövetkező napokban is tartanak még képviselői beszámolókat. 10-én Nagyoro­sziban Róka Mihály, Erdőtar- csán és Felsőtől dón Krizsa- nyik Jánosné tájékoztatja vá­lasztóit. ll-én az Acéláru­gyárban Jalcab Sándor. 12-én Bejtáron Schuchmann Zoltán, 13-án Kisterenyén, 14-én pe­dig a Vasötvözetgyárban So­moskői Árpád, Schuchmann Zoltán Patvarcon, 16-án szin­tén ő Csesztvén tart ország- gyűlési képviselői beszámolót. A képviselőket választóik szívesen fogadják. Részt vet­tünk Sümegi János Endrefal­ván tartott beszámolóján. A képviselőt Serfőző Pál, a Ha­zafias Népfront elnöke kö­szöntötte. — Örömmel tölt el — mon­dotta Sümegi János — mert arról számolhatok be. hogy az ország az ötéves terv vég­rehajtása során jelentős sike­reket ért el. A munkások, értelmiségiek, szorgos tevé­kenysége nyomán teljesültek Kitüntették Pothornik József elvtársat Hatvan, .nehéz munkában eltöltött év nyugszik Pothornik Józsefnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójának vállán, aki ma vette át Dobi István­tól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöké­től, a munkásmozgalomban kifejtett tevékenységéért, a Munka Érdemrend kitüntetést. Pothornik József élete összeforrott a magyar munkás- mozgalommal. Tevékeny szereplője a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságnak, majd bukása után részt vesz az il­legális kommunista párt szervezésében, amelyben aktív vezető szerepet tölt be. Később emigrálni kényszerül. A felszabadulás után, a párt megbízásából, vezető posztokon látja el feladatát. Magas kitüntetése és hatvanadik születésnapja alkal­mából nagy szeretettel köszöntjük és kívánjuk, hogy kö­rünkben jó erőben és egészségben még hosszú időt töltsön el. Hruscsov miniszterelnök koccint az ifjú párral ŰRHAJÓS ESKÜVŐ Moszkvában, a Gribojodov utcai házasságkötő palotá­ban tartotta esküvőjét Andrijan Nyikolajev és Valentyina Tyereskova, a világ első űrha jós-jegyespárja. Tikkasztó meleg volt azon az augusztusi hétköznapon. ». amikor a pásztói járás KISZ bizottságára bekopogtatott fő­hadnagyával együtt Kobec Va- /, len j Ignatovics, fiatal szov­jet katona. Folytott hangon adta elő, mit szeretne. Negy­venöt tavaszán innét, Pász- . tóról jött az értesítés édes­- apja hősi haláláról. Ö most . itt teljesít katonai szolgála­ti- tot, Magyarországon. Eljött, mert látni szeretné édesap­ja sírját. Készséggel kalauzolták a szovjet emlékműhöz. Valeri j *• levett sapkával állt néhány "percig előtte, amely hirdeti Kobec Ignat Nyikolajevics s százados hőstettét is. A Ka­tonák nem szoktak könnyez­ni, de a szovjet katona tisz­telgése. magyar földön ele­sett apja sírjáAá! megrendí­tő volt. Nem mondta, inkább csak magában sóhajtott: — Óh, ha anyácska is el- jöhetne... i- Aztán elbúcsúzott, megkö­szönte a kiszesek fáradozá­sát, kérte őrizzék meg kegy e­- lettel Kobec kapitány emlé­két és visszutazott allomás­.- helyére. 1 Az a sóhaj azonban nem .szállt el nyomtalanul. Kul­acsát' András, az egykori tol­mács emlékezni kezdett és úgy rémlett, ő láfta is azt a sebesült századost. Egy nap éppen szolgálatos volt a ' keiríRVindón, amikor egv asz- tzony szaladt oda segítségért , kiabálva, hogy vérző sebe­sülteket vittek hozzá. Ö si­etett a helyszínre. Emlékszik Anyácska eljött a bezinkút melletti házra és a kis szobára, melynek dí­ványán ott feküdt a sérült kapitány. Másnap ismét ment, hogy meglátogassa, azonban akkorra kórházba szállítot­ták, amputálni kellett a lá­bát. Most nem tudott szabadul­ni az emléktől. Megírta az MSZBT ipegyei bizottságának. Javasolta, Írjanak Kobec ka­pitány feleségének és hívják meg a forradalom évforduló­jára. Ment a levél tovább az MSZBT országos központjá­hoz. Gyors formaságok inté­zése után egy nap Mária Nyikolájevna uljanovkai ta­nítónő szemét elöntötték a könnyek, leroggyant a ke­mény táblájú székre és ol­vasta újra, meg újra. szinte a leikébe szívta a kedves meghívást. Nedves pilláit le­hunyta és megjelent előtte Ignát feledhetetlen képe. Lakodalomban voltak ak­kor. A háború már tartott. Ignát arca tele volt szürke felhőkhöz hasonló borongás­sal. Gyönyörködtek a lako­dalmas népben és férje meg­szólalt: — Jól figyeli Mária, na­gyon figyelj. "Tanuld meg, hogyan kel) lakodalmat csi­nálni. Lehet, egyedül adod térihez Ludmillát. Ignát zsebében már ott la­pult a katonai behú-ó. Soha többé nem találkoztak. Ludmilla ma felcser a ki­csi városka kórházában. Bo­risz idegen vizeken hajózik. Teljesült a gyermekkori vá­gya, navigátor egy hatalmas hajón. Valerij pedig... de hi­szen meglátja Valerijt is, — lopózott szivébe a tervezgetés örörme. Két éve néni talál­kozott legkisebb fiával, azóta az Magyarországra került. Milyen szeszélyes játéka ez is a sorsnak. Valerij is ott ahol Ignát járt valamikor. Izgatottan készülődött. Na­gyon kevés ideje van az év­fordulóig. El tud-e mindent intézni? Csak most értette meg, mennyire szent még másnak is, az ő férje emlé­ke. Mindenki sietett valamit intézni. A gyerekek az isko­lából szép csokorral búcsúz­tatták. A szomszédasszony nagy fehér cipót sütött. A kenyér hagyományos jelkép a szovjet barátságnak, vigye el a kedves magyaroknak. S mennyi üzenet, megbízatás, jókívánság. Aludni sem tu­dott, ülni sem. csak állt a vonatablaknál, ismerkedett a rohanó tájjal. Néhány óra múlva ölelő kezek szorítják magukhoz a hős feleségét. A majd két évtizeddel ezelőtti harcok emlékét idézik. Ignát Nyiko- lájevics halála után nem sok­kal felszabadult Pásztó., aztán sorba minden község. Ignát kapitány vérével is Írták ek­kor a magyar történelmet. Kezében szorongatja sárgára fakult utolsó leveleit. Köny- nyei elmosták az írást a betű­ket, de ő kívülről is tudja valamennyit. Itt van az utol­só levél. A pásztói kórházból írta a súlyos sebesült, nang- ja derűs és biztató: — Jól vagyok, nem sokára meggyó­gyulok, írj a gyerekekről, alig vártán, hogy megláthas­sam őket. — És nyolc nappal később épp kint dolgozott a mezőn, kereste megint a pos­tás. Gombóccá formálódott kezében a levél, azt hitte nem éli túl a borzalmas vesztesé­gét.. Mutatják neki a helyet, aho! a harcok folytak, ahol golyó érte Kobec kapitányt, a házat, ahol néhány órán át megpihent és a kórházat ahol minden orvosi beavatkozás ellenére utolsót dobbant a hős szive. Mária Nyikolájevna gyö­nyörű élő virág koszorút he­lyezett el a hősök emlékmű­vén. Szorosan markolja fia, Valerij karját, hogy ne gyen­gítse el a fájdalom. Este a forradalom emlékünnepén már ismét derűs, tekintetéből biztatás és melegség sugár­zik, amikor szólásra emelke­dik. hogy sikereket kívánton Pásztó új arcát formáló em­bereknek. Még néhány napig marad a kedves vendég. Tanárok, és tanítványok, egyszerű dol­gos emberek és vezetők sze­retet« veszi körül. Érezze ott­hon ma^át a hős Kobec ka­pitány özvegye, kedves ven­dégünk Mária Nvikoióíevna. Újlaki Mária a termelékenység emelésére vonatkozó előírások. A mezőgazdaság helyzetét elemezve elmondta, hogy a nagyüzemi gazdálkodás felté­telei egyre jobban kialakul­nak. Megváltozott a falu ké­pe, a termelőszövetkezetek szervezettebben gazdálkodnak. — Az elmúlt években kor­mányzatunk — hangsúlyoz­ta — a tervezettnél többet fordított a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére. Mi pa­rasztemberek tudjuk megítél­ni a legjobban, hogy ez mi­lyen helyes. Ha nem kapunk segítséget, nehezebben tud­tunk volna megbirkózni a természeti csapásokkal. A támogatás mintegy 21 mil­liárd forint volt. Az országgyűlési képviselő ezután beszélt az öntözéses területek növekedéséről, a műtrágya- és gépellátottság­ról, igazolta, ha mindezek nincsenek, Endrefalván is lé­nyegesen alacsonyabb termést takaríthattak volna be. A választók felszólalásaik­ban beszéltek a közös mun­kák fontosságáról, azokban való további részvételükről. Kérték, hogy nagyobb gondot fordítsanak az olyan kérdé­sekre. mint a tsz-tagok nyug­díjellátása, hogy megnyugod­va nézhessenek az öregség elé. A falu fejlődéséről el­mondották, hogy nagy ered­ményeket értek el, de a fő­utcák mellett a mellékutcák lakóiról se feledkezzenek meg. Endrefalván több olyan mel­lékutca van, ahol nincs járda, világítás, miközben a főúton már neoncsövek világítanak. A képviselő és a választói között a késő esti óráig hasz­nos baráti beszélgetés folyt KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK: Az oroszlán in illáivá ii vsi Erhard nyugatnémet kan­cellár két utazási programot is összeállított. A hónap vé­ge felé Párizsba látogat, majd közvetlenül ezután átrepül a tengeren és Kennedy elnök­kel lesz találkozója. Az első pillanatban az em­ber megkérdezi: van-e je­lentősége a sorrendnek? Előbb de Gaulle és csak az­után Washington? Nem való­színű, hogy ebben a program- összeállításban (legalábbis a sorrendben) célzatosság len­ne. Tény azonban, hogy egyik találkozó sem igér kellemes élményt Erhardnak. Két ma­lomkő között őrlődik. Már programbeszédéből is kitűnt ez. Hangoztatta ugyan, hogy a francia-nyugatnémet szerződést helyesli és annak szellemében akarja fejleszte­ni a két ország kapcsolatát, viszont elkötelezte magát az angolszászok mellett is és olyasmit mondott, ami de Gaulle tetszését semmi esetre sem nyerte meg: szívesen látná, ha Anglia belépne a Közös Piacba. Erhardnak tehát Párizsban magyarázkodnia kell majd az angolszász iránti rokonszenv miatt. Washingtonban pedig a francia—nyugatnémet szerző* dést kell ügyesen értelmeznie. Az új nyugatnémet kancellárt régebben a „gumi-oroszlán” csúfnévvel illették. Ez az el* nevezés most annyiban ilUk rá. hogy oroszlánra emlékez­tet, akinek égő karikán kell átugrania: a francia és az amerikai politikai ellentétek égő karikáján. S hogy foly­tassuk a hasonlatot, ebben a jelenetben de Gaulle az idő* mitó szerepét játssza, aki os­tort csattogtat és amerikaiak a közönségét, amely ha tet­szik a produkció, tapsol, ha nem tetszik — nem tapsol. De mint a cirkuszban, Er* hard-oroszlán mutatványánál is az a helyzet, hogy a na­gyobb erő a közönség, mert az ö zsebében van a pénz. Mr. Háry - Phillips... „Kategorikusan kijelentem — mondotta szemrebbenés nélkül Phillips, a State De­partment, az amerikai külügy­minisztérium szóvivője —, hogy az Egyesült Államok kormányának semmi köze nincs a dél-vietnami összees­küvéshez.” Ügy tűnik, Mr. Phillips ba­jusza talán kisebb a mi köz­ismert Háry Jánosunkénál, de füllentési készsége sokszoro­san felülmúlja a közkedvelt magyar hadfiét. ... Az egész világsa jtó meg­lepetés nélkül vette tudomá­sul a Dél-Vietnamban történ­teket és a legkülönbözőbb nemzetiségű, véleményű kom­mentátorok bőlintással nyug­tázták a saigoni események hírét: „Igen, körülbelül így képzeltük." A párizsi Figaro csak az egyike annak a sok lapnak, amelynek cikkírója nem dip- lomatokusan „utal” az ameri­kaiak kezére, hanem szép vi­lágosan kimondja: „Amikor Taylor tábornok és McNama­ra hadügyminiszter a közel­múltban Vietnamban járt. er­re a megállapításra jutottak, hogy „a kommunizmus elleni harc eredményessége érdeké­ben erőszakkal is el kell tá­volítani Dieméket’.” Nincs az a humorista, aki­nek monológja olyan nem­zetközi méretekben is egyér­telmű derültséget fakasztana, mint Mr. Phillips említett nyilatkozata. Diem bukásához az ameri­kaiaknak éppúgy . semmi kö­zük” sem volt, mint a kine­vezéséhez ... Nagypapa-jelölt Amióta minden spanyolok legkeresztényibb királyát az ország határain túlra tessékel­ték, őfelsége, aki a hangzatos Don Juan névre hallgat, rit­kán tehette királyi félcipőit hajdani birodalmának hőn óhajtott földjére. Az utód azonban — ki tudja, milyen magas meggondolások alap­ján — megtűri az ex-trónörö- köst spanyol földön, sőt, Don Juan Carlost még Franco tár­saságában is lehet látni. Az elcsapott spanyol király természetesen sohasem nyug­szik meg a változtathatatlan- ban. s ha csak alkalom kínál­kozik. megpróbál valamit ten­ni. Ilyen allcalom most az. hogy a görög királylányból az ex-t rónörökös feleségévé lett Sophia hercegné gyerme­ket vár. A hír kézhezvétele­kor Don Juan régimódi yacht- jára szállt, de nem a fiatalo­kat kereste fel, hanem előbb San Sebastiar.ba hajózott, majd egy gijor.i . eh 'meghí­vást” fogadott el. a helyi mo- narchista előkelőségekkel sze­retett volna „ezt-azt" megbe­szélni. De a gijoni kikötőben egy arrogáns hangú távirat várta, a tengerészeti minisz­ter kézjegyével: -, Őfelsége csak a normális szolgáltatáso­kat kaphatja, élelmet és vizet vehet fel." Don Juan csak ezután gon­dolt a „gyerekek” megl Nóga­tására. És Franco szíve most meglágyult. De a wáriái re­pülőtéren. a háttérben meg­húzódó szerény uralc vigyáz­tak arra, hogy érkezése szigo­rúan családi jellegű legyen. Szóval Franco a nagypapa- jelöltet csak-csal: megtűri bi­rodalmában, de a trónkövete­lőnek kenyérnél és víznél töb­bet nem ad!...

Next

/
Thumbnails
Contents