Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)

1963-11-20 / 93. szám

nögrAdi népüjsag 1963. november JO Minden erőt a mezőgazdasági építkezések befejezésére Ötvenöt millió állami segítség — Jól dolgozik a tanácsi építőipar Indokolatlan optimizmus Az utóbbi esztendők meg­élénkülő építési tevékenysé­ge nemcsak az ipari üzemek rekonstrukcióján, nemcsak a salgótarjáni lakóépületek, köz­intézmények gyors ütemben magasodó falain mérhető le. Uj gazdasági létesítményekkel bővülnek, gyarapodnak a ter­melőszövetkezetek is: az idén például 249 épülettel, amely­hez az állam 55 millió 400 ezer forint hosszúlejáratú hi­tellel segíti hozzá a közösen gazdálkodó parasztságot. Eb­ből az összegből hatszáz te­hén, kilencszáz növendékmar- ha. 1000 borjú korszerű tar­tásához neveléséhez épül is­tálló: 180 vagon gabona tá­rolására magtár és körülbe­lül negyven katasztrális hold termését magába fogadó do­hánypajta készül. Ezen kívül sertéshizlaldák, baromfikelte­tők, tojóházak, juhhodályok, kukoricagórék. s egyéb, ki­sebb gazdasági épületek. Az idén huszonnégy termelőszö­vetkezetet villamosítanak, ki­lencet közművesítenek, tizen­öt tsz nagyüzemi kutat ka­pott, tíz gépszint. A tíz agro- nómus lakásról már nem is beszélve. „Elkészül, felépül“ A lista, nemcsak hosszú de tartalmas is, s a gondolkodó embernek, sokat elárul az ál­lam termelőszövtkezeteket tá­mogató törekvéseiről. Egy, az első pillantásra talán fel sem tűnő megfogalmazásra mégis felhívnánk a figyelmet. Azt irtuk: „elkészül”, „felépül”... Okóber 31-én a termelőszö­vetkezeti beruházások készült­ségi foka 74 százalékos volt. Pénzben kifejezve: az 55 és félszáz millióból még negy­venkettőt sem használtak fel. Befejezetlen egy sor istálló és más gazdasági létesítmény. És sajnos, a kivitelezést le­bonyolító vállalatok — külö­nösen a Nógrád megyei Épí­tőipari Vállalat —. de az ér­dekelt termelőszövetkezetek egy része sem mondhatja el. hogy nyugodtan alhat a me­zőgazdasági építkezések je­lenlegi állapota miatt. Mint, ahogyan azzal sem dicseked­hetnek, hogy eddig mindent elkövettek a munkák gyors befejezéséért. Tanulság és valóság Másfél hónappal ezelőtt, megláttunk jónéhány terme­lőszövetkezeti építkezést, és hírt adtunk a munka nagyon lassú üteméről. Pedig már volt elegendő tanulság: akadt termelőszövetkezet — ahol tavaly télen a fagytól pusz­tultak el a gyenge borjak. Persze a másfél hónappal ezelőttihez képest történt ja­vulás. Sőt, azok a mezőgaz­dasági beruházások, amelyeken a megyei tanács építőipari vállalata dolgozik, jobbára — két agronómus lakás kivéte­lével — megvalósultak. Ha­nem a termelőszövetkezeti brigádoknak és az ÉM. Építő­ipari Vállalatnak annál több a pótolni valója. Különösen az utóbbinak a munkásai, ezekben a napokban sűrűn vizsgálják az eget: vajon mit hoz az időjárás? Ráadásul, bár a novemberi enyhe na­pokat már szinte ajándékba kapták, még ma sem mond­hatjuk, hogy teljes erőkifej­téssel dolgoznak. Mostoha gyermekek-■ • Wih.»«.. .... A létesítményeket kivitele­ző vállalatok, építőbrigádok persze sok mindent elmond­hatnak mentségükre. Gyakran okozott zökkenőt különböző építőanyagok hiánya. Aka­dozott a szállítás. Kevés vi­déken az építőmunkás. Még kevesebb, mint városon. Ez igaz. De az is igaz, hogy az építőipari vállalat az év na­gyobb részében mostoha gyer­mekként kezelte a mezőgaz­dasági objektumokat. Ä ter­melőszövetkezeti brigádok szervezésében, irányításában — sok egyéb fogyatékosságon kívül — a ma is fennálló ket­tősség (gyakran nem tudják kire figyeljenek: a járásra, vagy a tsz elnökre), szintén nem használt az intenzívebb munkának. Mindennek tete­jében, a termelőszövetkezeti beruházási iroda — amelyet pedig az MSZMP megyei bizottságának augusztusi ki­bővített ülésen alaposan meg­bíráltak —, szintén indokolat­lan optimizmussal szemlélte, a beruházások megvalósításá­nak ütemét, a jó időben re­ménykedve, a munka erélyes sürgetése helyett. November közepén túl va­gyunk. Naponta várhatjuk, hogy az időjárás esősre, hi­degre fordul. Ha a novemberi napsütés — ajándék volt, méginkább ajándék ezután minden nap, amelyet esőtől, fagytól nem zavartatva át­dolgozhatnak a munkások. Ezért minden erőt összponto­sítani kell — ez most a fel­adat. Enélkül elképzelhetetlen a mezőgazdasági építkezések idei átadása. Ahol az építkezés objektív szükséglet Ésszerű, új beruházások a szécsényi Rákóczi tsz-ben Mikor a múlt hét végén itt jártunk, már csak a villany- szerelőkre vártak, hogy a vi­lágítást, berendezéseket be­kössék a hálózatba. Külön- benben teljesen kész a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Ter­melőszövetkezet százhat férő­helyes tehénistállója. Több, mint egymillió forintba ke­rült, a termelőszövetkezet' épitőbrigád építette. Ez utóbbi már jelzi, a ter­melőszövetkezet vezetői és tagsága saját ügyének tekin­tette az építkezést. S ez így van egy olyan tsz-ben, amely­Jóslatok helyett gyorsabb munkát! Nyugodt művezető és nyugtalan munkások Anyaggondok késleltetik az építkezéseket Az időjárásban nem lehet bízni Ahogy megpillantottak, kö­rülvesznek. Csak úgy árad belőlük a szó: — Nincs alátétcsavar a te- tőszerekzethez, pedig a szer­kezetet. három hete felrak­tuk. A felülvilágítóhoz a fa­anyag hossza négyszázötven centiméter helyett csak négy- százhét-négy száztí z. — Nem volt ácskapocs — pattog Deák József ács —, hogy végleg meg ne akadjunk, magam csináltattam a ko­vácsnál hatot. Baráti alapon... Hiányzik a faanyag a já­szolzsaluzáshoz. A kőművesek is elégedet­lenek: — A nádpalló a helyén van. Vakolni kellene. De az áll­ványzathoz nincs anyagunk. Pedig a nád egyszer már megázott. Ha még egyszer- kétszer ráesik az eső, akár be se vakoljuk. Úgyis az ör­dögé. Mindezt szinte egyszuszra, az endrefalvai termelőszövet­kezetnek épülő százférőhe­lyes istálló bejáratánál mond­ják el a munkások. .ÁTHELYEZIK” A HATÁRIDŐT Utoljára augusztusban jár­tam itt,, azon a reggelen ér­keztek meg a kubikosok, hogy nekikezdjenek az alapokat ásni. Az építőipari vállalat az éoület átadási határidejét ok­tóber 31-re Ígérte. Közben ki­alkudott majd másfélhónapos halasztást, de most november közepe van, s ha a halasztás­ra meg is v<jlt az oka a vál­lalatnak, ennyi és főleg ilyen problémák, az építés körül, november második felében, sajnálatosak. Annakidején, a művezető, Pintér Pál nagyon derűlátó volt. Vajon novem­berben is ilyen optimista? No, Magyarnándoron, vagy Galgagután megtudjuk, mert mondják, ma arra jár. Min­denesetre visszük magunkkal a munkások panaszait. HOL VANNAK A HEGESZTŐK? Pintér Pált ugyan Magyar­nándoron sem találtuk. Az ötezerférőhelyes tojóház épí­tésénél, az ott dolgozó ácsok, a hegesztőket hiányolják. Mert a tetőszerkezet fent van ugyan, de míg nem hegesztik, marad a nádpalló felvarrása, a palázás, vakolás. Augusz­tusban a magyamándori épít­kezés miatt hagyták ott a galgagutai magtárat, közvet­lenül befejezés előtt —, az erők összpontosítása címén, — Vajon miért nincs még mindig legalább tető alatt ez az épület. Galgagután végre utólérjük a művezetőt. Nos, optimizmu­sából mit sem veszített. Mond­juk. neki az endrefalvai pa­naszokat. — A, kérem, beszélnek a vakvilágba! Nincs ott semmi baj. Az alátétcsavarok? Anél­kül .nyugodtan dolgozhatnak. Tizenhármas deszka? Volt ott kérem elég, miért építették be máshová, Most persze hiányzik. Jászolzsalú? Most vágatom le. Állványzathoz faanyag? Tetszik látni, itt van, küldöm. Nincs itt kérem hiány semmiben. Az ácska­pocs? Az igaz, tetszik látni, de ki is fizettük az árát mindjárt, nem károsodé tt a dolgozó. FELEMÁS KOOPERÁCIÓ Olyan magabiztos, olyan határozott, hogy szinte meg sem merem kérdezni, miért nem szállították oda ezt az anyagot már napokkal — esetleg hetekkel — ezelőtt, hogy a kőművesek, ácsok ne toporogjanak idegességükben, mert hol ez nincs, hol amaz. És miért kell az ácsnak ma­szek kovácshoz menni ácska­pocsért, hogy dolgozhasson? Egy hatalmas állami vállalat meg egy maszek kovács... Furcsa kooperáció! MUNKAÜTEM A METEOEOLŐGLA SZERINT Dehát, ha ilyesmi nem rontja a művezető hangula­tát az már ugyan miért ron­totta volna, hogy a galgagu­tai ötvenférőhelyes istálló pérlit-beton födémjét ottjár- tunkkor még nem védte szi­getelés. — Hétfőre jön a szigetelő, a bádogos — mondja. — És ha addig leszakad egy kiadós eső? A perlit — akár a macska — irtózik a víztől. — Kérem, nem lesz eső — jelenti ki magabiztosan. — Hallgatom a rádiót minden reggel. Jó idő lesz . . És nevet. Nekem a hideg futkározik a hátamon: nincs még bizton ságos tető alatt az endrefalvai istálló, a magyamándori to­jóház, a gutái istálló, a nóg- rádsápi tojóház, S ez csak ahol megfordultunk. A művezető pedig az eget bűvöli: Nem lesz eső, nem lesz eső... De mi lesz, ha az ég egyik napról a másikra megúnja a bűvölést..? Vagy kitudja: a meteorológia is tévedhet. < Csizmadia Géza nek „jól áll a szénája”, ahol gyarapodik a közös vagyon s ezzel együtt a tagok jövedel­me. Márpedig a szécsényi tsz úgy gyarapodik, hbgy szinte a sarkában jár a tagoknak: építsetek, építsetek! így tör­tént az idén a kukoricával. Tavaly 270 holdon termesztet­tek kukoricát, s mintegy hat­van vagon lett a termés. Az idén jóval kisebb területről száz vagonnal szüreteltek. A nemvárt termés tette szüksé­gessé, hogy gyors ütemben, néhány hét alatt új górét építsenek. A termelőszövet­kezet, nagyon élelmesen, fel­használta a lehetőséget, me­lyet az Építésügyi Miniszté­rium biztosít a számukra. A vasbeton elem gyárban törési próbára bocsátott és a próba után sokmindenre használha­tó betonoszlopokból vásárol­tak. Ebből kikerül az új gó- ré váza. Az elemek már meg is érkeztek, a góré építéséhez hozzáfogtak. Nagy várakozásokkal tekin­tenek a zöldséghajtató telep felépítése elé is. A hajtató te­lep segítségével a kertészetet bővíteni akarják. A létesít­mény majdnem hárommillió forintnyi, állami hosszúlejára­tú hitelből épül. A telep száz holdra elegendő, kiváló minő­ségű palántát szolgáltat, sőt ellátja palántával a környék­beli termelőszövetkezeteket is. Emellett a hollandi ágyak­ban az év minden szakában termelhetnek zöldségféléket. Egyelőre két gond foglal­koztatja a termelőszövetke­zet vezetőit. Az egyik: még bem értenek az ilyen hajta­tótelep üzemeltetéséhez. Pá­lyázatot hirdettek kertész- agronómusi állásra, s a je­lentkezők közül választják ki azt, aki a legalkalmasabb. Se­gít a* Földművelésügyi Minisz­térium is. Az országban e pil­lanatban huszonhat helyen épül ilyen telep, s az építési, továbbá üzemeltetési problé­mákat, tapasztalatokat e hó­nap végén itt beszélik meg, Szécsényben. Tanulmányoz­zák Szegeden a hasonló léte­sítmény munkáját. Egy a bökkenő: még lassú az építés üteme. Meggyorsí­tásához a termelőszövetkezet vezetőségének a jelenleginél jóval nagyobb segítséget kell nyújtania. Igaz. hogy a me­zei munkák, még ma is nagy erőket kötnek le, de ha a szécsényiek azt akarják, hogy a telep próbaüzemeltetése de­cember végén megtörténjék, s januártól kezdve szolgálatba álljon, most kell a földmun­kákat, a víztároló, a szivaty- tyúház építését, a csővázas raktárak összeszerelését szor­galmazni. TEGYZETEK Szelleműző Naponta 1000 korona kötbér — és d becsület. Ez a tét! Az első is nagy, a pénzbeli. De a másik még nagyobb. Mert ha egyszer meg­állapodtunk, nem pely­va a szavunk, melyet hátára kaphat a szél, hogy elvigye, mintha nem is lett volna! Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszö­vetkezetnek gépesített sertéshizlaldát építünk. Az első ilyet az ország­ban. Végre egy mező- gazdasági létesítmény, amely valóban hasonlít arra, amit bátran kor­szerűnek nevezhetünk. Másfél hónappal ez­előtt az oldalfalak már a födém magasságában voltak, de közöttük ma­gasra nőtt a dudva, a gaz. Azt mondták, nem baj. Ráérünk! • Aztán kiderült, egy­általán nem érünk rá. összeültek tárgyalni az érdekelt felek, meg­jelentek a.gépészeti be­rendezést gyártó és fel­szerelő csehszlovák vál­lalat képviselői is. Meg­állapodás történt. En­nek megfelelően novem­ber második felében a sertéshizlaldának ké­szen kell várnia a sze­relőket. Ha a mi válla­lataink hibájából a csehszlovák szerelők nem kezdhetik időben, s december 10-ig nem fejezhetik be a munkát, minden további napért 1000 korona kötbért fi­zetünk — devizában. S persze csehszlovák elv­társainknak meg lesz a véleménye a Balassa­gyarmati Építő Ktsz és a Szécsényi Vegyesipa­ri Vállalat adott szaván ról! Mert ők persze kü­lönbséget nem tesznek, miért is tennének. Hi­szen az már nem tarto­zik rájuk, hogy a FER- ROGLOBUS csak hatal­mas késésekkel biztosí­totta a vasanyagot a te­tőszerkezethez. Az sem, hogy a Balassagyarmati Építő Ktsz emberei im­máron két hete felrak­ták a falra a Szécsény­ben elkészített szerke­zeti elemeket, s azóta hiába várják, hogy jöj­jenek Szécsényből a vil­lanyszerelők, hegesztők. Hiszen örökké, ugye, ezek a vasalkotmányok sem lóghatnak fejjel le­felé. Aztán a tetőszer- kezet egyéb elemeit sem építhetik igy, nádpadlót a levegőre varrni, ugyan ki látott, s a vakolatot sem lehet a vakvilágba fröcskölni. Szóval, várnak itt ör- halomban a szécsényiek- re. Helyettük ígéretek jöttek, meg a minap két villanyszerelő. De azok is eltűntek, mint a kí­sértetek. Dehát ki látott már ilyen költséges kísérle­teket: napi ezer korona kosztpénz, s hozzá a becsület!? És egyáltalán, nem volna már ideje, hogy ezt a régen és makacsul visszajáró, s oly sok kárt okozó magyar épí­tőipari kisértetet: az adott szó semmibevéte­lét. megállapodott ha­táridők felborogatását eltanácsolni az árnyék- világba? Fenti a tábla nincsen fal Az építkezés „nacio- náléját” forgatva micso­da nagyszerű dolgok derülnek ki: több, mint kétmillióba kerül eme­letes, négytantermes, aztán úttörő szoba, mo­dern berendezés. S eb­ből az iratból még az is kiolvasható, hogy jö­vő ilyenkorra j már ta­nulni fognak a jövendő kukoricatermesztő, ál­lattenyésztő szakmunká­sai, mert 1964 augusz­tusára átadják rendel­tetésének az építők. S már hogyne adhatnák át, mikor az idén hét­százezer forintot fáköl- tenek. Amiből szépen tető alá lehet hozni egy ekkora házat. Hétszázezer forint: nagy pénz az! Biztosan szépen haladnak a munkával, gondolhatja bárki. S útbaejtvén Szécsényi. bizony el nem mulaszthatja, hogy meglátogassa. Kérdi is a főutcán a járókelők­től. merte van. Azok meg furcsán néznek vissza, s mormognak valamit a bajuszuk alatt. Soká kell kérdez­ni, mire valaki elirá­nyít: — Menjen csak a Fejlesztik a termelőszövetkezeti építőbrigádokat templom felé. Mellette majd lát valamit... ! Megyünk, s egyszer­esek fára szögezett ová­lis. fehérre zománcozott táblát pillantunk meg. Rajta felírás: „Mező­gazdasági technikum, Szécsény.” Ez lesz az! Hanem a mezőgazda- sáki szakmunkás iskola épületét hiába keres- nők. A táblát nem hiá­ba szögezték a fa tör­zsére, mögötte nincsen fal. Néhány munkás tesz, vesz, Tarjáni Jó­zsef művezető az alap kitűzésén munkálkodik. Amott a meszet oltják, vödörben (!) hordják hozzá a vizet. Az út- szélen tégla, betonele­mek. Ennyi van az iskolá­ból. Ez bizony nem ke­rülhetett hétszázezer fo­rintba eddig. Még szerencse, hogy ott a fára szegezett táb­la. S ez nem derít jobb kedvre senkit. A Nóg­rádi Építőipari Vállalat­nak üzenjük: „Fenn az ernyő — nincsen kas." Feltehetően ezt itt, Tarjánban is érteni fog­ják. A termelőszövetkezeti házi építőbrigádok megszüntetésé­vel az idén tavasszal járási termelőszövetkezeti építőbri­gádokat hoztak létre. Műkö­désükkel bebizonyították, hogy tevékenységük nagysze­rűen hasznosítható a mező- gazdasági építkezések gyor­sabb lebonyolítására. Az idén már az összes termelőszövet­kezeti beruházásoknak csak­nem harminc százalékának, a brigádokba tömörült három­százhatvan építőmunkás, a kivitelezője. A munka viszonylag alacsony termelékenységét, a többi között az idézi elő, hogy a termelőszövetkezeti brigádok jóformán teljesen híján vannak munkagépek­nek. Ezen a helyzeten enyhít most az Építésügyi Miniszté­rium: felajánlott a brigádok­nak, száz selejtezésre kerülő, de még használható építőipari gépet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents