Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-30 / 87. szám

iröGRATrí WEPÜJSA« 1963. október 30. NemsethSsi kaleidoszkóp Hruscsov beszélgetése Bandaranaike asszonnyal A Marokkó és Algéria kö­zött kirobbant konfliktus el­húzódása Észak-Afrikára, emellett pedig a nyugat-né­metországi „őrségváltással” szinte egyidőben megtörtént angliai kormányalakítás, Nyu- gat-Európára irányította dip­lomaták és hírmagyarázók, de az egész világ figyelmét is. Se háború — se béke A két észak-afrikai arab ország, Marokkó és Algéria szembekerülése élesebb és hevesebb formákat öltött, ha éppenséggel a harci cselek­ményekről érkezett; ellent­mondásos hírekből nem is le­het teljes bizonyossággal ki­hámozni, hol is tartanak az ellenségeskedések? Párizsi megfigyelők megállapítását te­hetjük magunkévá: „Ez se nem háború, se nem béke...” Arra viszont mindinkább fény derül, mi késztethette II. Hasszán király Marokkó­ját a területi követelésekre, a két ország közti határ hirte­len el nem ismerésére és — az agresszív harci cselekmé­nyekre? A Szaharával hatá­ros részeken, Tindouf közelé­ben, amelyeket a marokkóiak most Algériától elkövetelnek, nemrég óriási vasérc-lelőhe­lyeket fedeztek fel. E héten szivárgott ki, hogy a francia monopoltőke, amelyet meg­riasztott Ben Bella algéria el­nök államosítási programja, új útvonalat szemelt ki a vas­ércbányákban kitermelt fon­tos nyersanyag elszállítására — Marokkón és a szomszédos spanyol gyarmatokon keresz­tüli Az új leleplezések fényé­ben világossá válik, miről tárgyalhatott legutóbbi mad­ridi látogatásakor II. Hasszán a spanyol diktátorral, Francé­val? Mindenesetre sokat el­árul az a tény is, hogy a ma­rokkói egységek támadása Tindouftól északra. . bontako­zott ki, a nyilvánvaló célja az vinf, * hogy '‘ílúKyje á 'áSosérc útját Colomb-Béchar felé. Mindezek ellenére nincs ki­zárva, hogy kompromisszu­mos megoldással véget vetnek az ellenségeskedéseknek. A sokat emlegetett „lázas diplomáciai tevékenység” nemcsak Algír, Rabat, Kairó A NÓGRÁDI Szénbányá­szati Tröszt pártbizottságának ülésén hangzott el: „ ... Az Északmagyarországi Földtani Kutató-fúró Vállalat Salgótar­jáni Üzemvezetőségéhez tarto­zó dolgozók igen rossz körül­mények között élnek. Több esetben lakást sem kapnak, ha kapnak az fűtetlen, nem tudják kipihenni munka utá­ni fáradságukat...” Többen nem akartak hinni a szónak. Furcsa és érthetetlen ez azért is, mert a salgótarjáni üzem- vezetőség dolgozói igazán ki­tettek magukért, az év há­romnegyedévében nagyszerű termelési eredményeket mu­tathatnak fel. Például. Kilenc hónap Alatt a tervezettnél 1806 méterrel végeztek több ku­tató fúrást. A termelési érté­küket 1 millió 344 ezer fo­rinttal teljesítették túl. A ter­vezett önköltséget pedig több mint 2 millió forinttal csök­kentették. Ezek után az em­ber azt gondolhatná, hogy a jó munka megbecsülése kép- pen megfelelően gondoskod­nak az emberekről is. De saj­nos nem így van. A GÉPKOCSI, amelyikben az újságíró együtt utazik az üzemvezetőség vezetőjével Juhász László elvtárssal, a pártszervezet titkárával Józsa István elvtárssal gyorsan ha­lad a cél felé. A beszélge­tés nehezen indul. Juhásznak erre „nyomós” oka van. — Az igazság az, hogy a főigazgatóság minden infor­mációt letiltott. Nincs jogunk arra, hogy nyilatkozzunk — mentegetőzik. És amikor meg­nyugtatom, hogy engem nem és az Észak-Afrikában érde­kelt nyugati nagyhatalmak fővárosaira volt jellemző, ha­sonló diplomáciai sürgés-for­gást idézett elő a nyugati ifi- lápban az NSZK és a Nagy- Britannia élén bekövetkezett kormányvá ltozás. Azzal, hogy Adenauer he­lyébe Erhard került a nyu­gatnémet kancellár posztjára, s hogy Macmillant, a Brit kormányfőt, eddigi külügy­minisztere, Lord Home vál­totta fel. Nyugat-Európa két nagy államában átménetileg véget értek a belpolitikai po­zícióharcok, mind az új angol, mind pedig az új nyugatné­met kormány hozzáláthat külpolitikai elképzeléseinek valróa váltásához. Erhardról feltételezik, hogy kancellári tisztében érvényesíteni fogja angolbarát elgondolásait, siet­tetni kívánja Nagy-Britannia csatlakozását az Európai Kö­zös Piachoz s általában az angolok bevonását az európai politikába. A „két öreg" De Gaulle tábornok a jelek szerint várakozó álláspontra helyezkedik Erhard politiká­jának megítélésében. Párizs­ban is, Bonnban is úgy vélik, hogy az új kancellár kor­mányzása alatt más értelme, tartalma lesz a francia—nyu­gatnémet szövetségnek, mint volt „a két öreg”, De Gaulle és Adenauer között. Ám nem Marokkó történelmi múlt­jára hivatkozva az úgyneve­zett „Nagy-Marokkó” terv keretében kereken 2 millió négyzetkilométernyi területre, a^az tulajdonképpen az egész Nyugati-Szaharára igényt tart A térképünkön ferdén vonal- kázva ábrázolt marokkói te­rületi követelések részint, még gyarmati sorban lévő te­rületeket értenek. Marokkói elképzelések sze­rint egész Mauritániát, Ma­li Köztársaság északi körzetei­nek egy részét, továbbá Algé­ria szaharai területeinek a nyugati felét, valamint egész Spanyol-Szaharát és a Ma­rokkó területében beékelődött Inti sapnyol gyarmatot kelle­ne Marokkóhoz csatolni. a kutatások eredményei, ha­nem elsősorban a munkások szociális helyzete érdekel, va­lami keveset enged a merev­ségből. Erre azt mondotta: in­kább az emberek beszélje­nek. A MÄTRA FELÖL jövő őszi szél csípi az ember ar­cát. A fúróberendezés üteme­sen dolgozik. Mindenki tesz valamit, mindenkinek külön- külön reszortja van. A gép kemény márgával küzködik. De halad. — Szocialista brigád va­gyunk. ügy is szeretnénk él­ni, ahogyan a jelszó megkí­vánja. Sajnos ez lehetetlen — szól Varga Sándor, a CM. 38-as berendezés brigádveze­tője. S hogy szavának na­gyobb nyomatékot adjon, le­gyint a kezével is. — Gondolja csak el. Rom- hányban él a család. Mi itt az istenháta mögött. Három­hetenként jutunk haza. Ad­dig pedig? — s kesernyés mosoly jelenik meg szája szegletében. Nincs lakásunk. Előfordult, hogy két hétig ágy- rajárók voltunk. A brigád né­hány tagjának sikerült lakást szerezni. S amikor ezek a fi­úk éjszakások voltak, úgy lo­pakodtunk be a lakásba, hogy tartják lehetetlennek, hogy az új helyzetben a francia tá- bomok-elnök, mégegyszer megpróbálkozik a nyugatné­metek elkötelezésével és cse­rébe felkínálja atomfegyvereit a Bundeswehmek — ha más­ként nem, egy „európai atom­haderő” megteremtésének ürügyén. Kapóra jön neki, hogy az Egyesült Államok továbbra is kacérkodik az Európában ál­lomásozó amerikai csapatok létszámcsökkentési tervével. Guy Mollet Moszkvában Az egyéb eseményei közűi figyelemre méltó a francia- országi vasutassztrájk. A vas­utasok munkabeszüntetése mintegy jelt ad az új, minden eddigit felülmúlni hivatott — és politikai kihatásukban is jelentős — bérharcok elkezdé­sére. A franciaországi belpo­litikai fejlődésre jellemző Guy Mollet-nak, a Szocialista Párt főtitkárának moszkvai látogatása. Hasonlóan jelen­tős eseményekre ad teret Olaszországban a Szocialista Párt kongresszusa, ahol Nenni pártjának azt kell eldöntenie: részt yállaljanak-e a kor­mányzásban a reakció olda­lán, vagy az olasz munkás- mozgalom egységének érdeké­ben új kapcsolatokat teremt­senek a kommunistákkal, az ország második legnagyobb pártjával. A melléktérkép (balra fent) az algériai-marokkói vitatott határszakaszt és a fegyveres összetűzések színhelyét ábrá­zolja. valamit pihenjünk. Mások ágyában aludtunk. Zúgolódik a lelkiismeretem. Talán ennyi is elég lenne e cikk megírásához. De men­jünk tovább. A CM. 14-es be­rendezésnél is fagyoskodnak az emberek. Kérdésemre elő­ször mosolyognak. Fanyar ez a mosoly és mennyi elkese­redés van benne. — Vállaltuk ezt a munkát, hát becsülettel dolgozunk is. Azt azonban elvárnánk, hogy többet törődjenek — így Var­ga Sándor (nem az előbbi) az egyik munkás. Mi egy nyári konyhában lakunk hárman! Kilincselünk házról, házra, hogy szállást kapjunk. Koszt­ról szó sem lehet. A tisztál­kodás meg egyenesen lehe­tetlen. Itt a munkahelyen már hideg van. A háziasszony nem igen engedi, hogy vizet me­legítsünk. piszkoljunk — aho­gyan ő mondja. Tudja, elv­társ, keveslik azt a 5 forin­tot, amit a lakásért fizetni tudunk. A vállalat sajnos nem ad többet. MUNKAHELYRŐL munka­helyre járunk. Áron György, a ZM 40-es berendezés fúró- mestere mondta, hogy sokszor még víz sincs a munkahe­lyen. A patakból mosakod­nak. A 23-as berendezésnél mesélték az emberek: Az ál­Nyikita Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke a Kremlben fogadta és beszélgetést folytatott Ban­daranaike ceyloni miniszter- elnök asszonnyal. A beszélgetésen részt vet­A kommunista mozgalom egységéről szóló vezércikké­ben E. Papaioannu, a ciprusi testvérpárt főtitkára kifejti, hogy a kommunista mozga­lomban most kibontakozott ideolgóiai harcban két irány­vonal útközik össze: az alkotó marxizmus, mely rámutat a társadalom forradalmi átala- kításánk reális útjaira, és a lomási váróteremben aludtak, mert ott fűtöttek. Aztán for­dul a beszéd kereke. — Még az a szerencse, hogy a határban dolgozunk. Volt itt elegendő paprika, paradi­csom, néha abból szedtünk. Úgy éreztük, lecsómérgezé­sünk lesz. A faluban sokszor nem kapunk élelmet. Az üz­letvezető a hentesárút, a friss kenyeret inkább a falubeliek­nek adja — szól keservesen az egyik fiatal dolgozó. Sze­retnénk egy kis kultúrához is jutni. De se rádiónk, se egy újságunk. Tudja mi jut nékünk? — teszi fel a kér­dést. de mindjárt válaszol is. A munka, azután a kocsma, az egy liter borával.... S míg ez a fiatalember be­szél, a többiek helyeslőén bó­logatnak. KORÄBBAN egy. kis kam­rának használt helyiségben beszélgetek Grosszos János elvtárssal, a vállalat miskolci igazgatójával. Jobb híján ide­húzódtunk be, az egyik mun­kás „otthonába”. — Mit lehetne tenni, ho­gyan lehetne változtatni az errjberek nehéz életkörülmé­nyein — kérdeztem tőle, mint a legilletékesebbtől. — Meghatározott helyeken központi legényszállót kellene tek: Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese. And­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter, Szubaszinghe cey­loni nagykövet és a Bandara­naike asszonyt kisérő szemé­lyek. kalandor dogmatizmus, amely a múltba tekint. Az alkotó marxizmusról fi­gyelemre méltó tanulmányt írt L. Sharkey, az Ausztráliai Kommunista Párt főtitkára Jean Blume-nak, a Belga KB. Központi Bizottság titkárának „ A világszocializmus és a mun­kásmozgalom” című írása is érdekes iratcikk, mely azt bizonyítja, hogy a szocialista rendszer fejlődése rendkívül pozitív hivatát gyakorol a tőkésországok munkásmozgal­mára. H. Hagberg, a Svéd KB el­nöke ismerteti a svéd párt mai helyzetét és összegezi a pártnak a munkásosztály egységéért vívott harcában el­ért sikereit. Közli a lap E.' Fiola ..Ausztria semlegessége és a Közös Piac” című cik­két. A bolgár népgazdaság fejlődésének távlatait ismerte­ti J. Matejev, a Bolgár KP. Központi Bizottságának tagja. Az NDK gazdasági fejlődé­sének problémáit tárgyalja K. Mikulszkij, a tervezés és a gazdasági vezetés új módsze­reinek tükrében. létesíteni, ahol biztosítani tud­nánk a kényelmes szállást, fürdési és étkeztetési lehető­séget. A szétszórt helyeken úgynevezett lakókocsikkal is enyhíteni lehetne ezen a hely­zeten. Tapasztalatunk, hogy csökken a munka intenzitása éppen ennek hiányában. Saj­nos 10—15 év után a dolgozók gyomra is tönkre megy a rendszertelen és a száraz koszttól... Igen kellene a rádió is. Régen volt, de min­den készülék tönkre ment. A dolgozók nem igényelték (?), no meg anyagi lehetőségünk sincs erre. Hiba, hogy függet­lenített szakszervezeti vezető sincs, aki előre jelezné eze­ket a problémákat... Szóval végülis pénz kérdése az egész... PÉNZ! Lehet-e ott pénzről beszélni, ahol a munkások maguk teremtik meg azt — ebben az esetben éppen az önköltség csökkentésével?! Másról van szó! Arról, hogy senki nem vonta még felet lősségre — éppen az illetéke­seket a súlyos mulasztásokért. Senki nem ellenőrizte: mi­lyen körülmények között dol­goznak a Mélyfúró Vállalat dolgozói, a munkások pana­sza pedig csak pusztába ki­áltott szó maradt. Itt az ide­je, hogy az elképzelések, ja­vaslatok végre testet is ölt- senek. s emberi körülménye­ket teremtsenek a mélyfúró vállalat dolgozói részére. Hi­szen törvénybe iktattuk: ná­lunk legfőbb érték az em­ber. Ennek pedig érvényesül­ni kell a mélyfúró vállalat­nál is. Somogyvári László Bejárók Éjszakai álmából éb­red a megyeszékhely la­kossága, amikor az első utasokkal tömött vasúti szerelvény befut az ál­lomásra. A bejárók so­kasága hamar birtoká­ba veszi a várakozó autóbuszokat, amelyek a szélrózsa minden irá­nyába szétszéledve, a kívánt helyre szállítják a munkásokat. Számuk eléri a hétezret. De a bányászoknak fele is csak fárasztó kocsikázás után jut el az aknák­hoz. Emiatt kevés idejük marad szakmai és poli­tikai ismereteik bővíté­sére. Pedig a fejlettebb termelési módszereket meghonosítani, techno­lógiákat bevezetni csak szakmailag és politikai­lag jól felkészült, tisz­tán látó munkásokkal lehet. Ezért fontos a ve­lük való foglalkozás, — hangsúlyozza többek között a megyei párt­végrehajtóbizottság ezzel kapcsolatos irányelve. Ennek helyességét bi- zcnyítja, létjogosultsá­gát indokolja, hogy a bejárók döntő többsége a munkásélet mellett döntött. Azonban ma­gukkal hozták életkörül­ményeikből fakadó szemléletüket, amelyben váltakozva fellelhető az álradikalizmus, a szek- tánsság, értetlenség a pártonkívüliek vezető funkcióba való állításá­val. Nem eléggé világos előttük a demokrácia és diktatúra fogalma. Gon­dolataikban fellelhető a nacionalizmus, soviniz­mus. Mindez figyelmez­tet; körültekintően, tü­relmesen ismertessük és fogadtassuk el velük a párt helyes politikáját. Ezt úgy tudjuk meg­tenni, ha az eddiginél nagyobb számmal von­juk be őket a politikai oktatásba. Ha ez nem oldható meg az üzem­ben, akkor a falvakban kell szemináriumokat szervezni. A gépkocsi­kon és vonaton eltöltött órák lehetővé teszik, az egyes gazdasági és po­litikai kérdésekről szóló vitát. Megnyerésükért sokat tehetnek a törzs­gárda tagjai is, akik közül egyik-másik még nem tekinti egyenrangú társnak a bejárót. S hogy mindez meg­változzék, van mit ten­ni a bejáróknak is. Ne- csak fél szívüket adják az üzemnek. Osztozza­nak a gyár gondjaiban, védjék az üzem érde­keit. ne hagyják cserben dolgozó társaikat, tart­sák be a munkafegye­lemre vonatkozó előírá­sokat, dolgaik intézésé­nek ürügyén, ne marad­janak odahaza, kipihen­ten jöjjenek a munká­ba, jobban vigyázzanak a reájuk bízott gépek­re, legyenek igényesek önmagukkal szemben: tanuljanak. Való igaz, hogy nem könnyű gyorsan meg­szabadulni mindazoktól a béklyóktól, amelyek alaposan körül fogják a bejáró munkást. A változtatásban nagy sze­repet játszik az akarat, a többre, a jobbra való törekvés. Ehhez még csak annyit: számtalan­szor beigazolódott, hogy aki az életben lemarad, önmagával kerül szem­be. A soronkövetkező tag­gyűléseken a kommu­nisták nagy családja vi­tában dönti el, határoz­za meg, jelöli ki a be­járó munkások politi­kai nevelésével kapcso­latos tennivalókat. En­nek alapján készül el véglegesen, az új párt­dokumentum, amely a fejlődés széles ország­útién, közelebb viszi a megoldáshoz, a bejáró munkásokkal kapcsola­tos gondokat. Venesz Károly Nem lehet pusztába kiáltott szé Milyen körülmények kozott dolgoznak a Mélyfúró Vállalat dolg-ozói? Marokkó területi igényei N. SZ. Hruscsov fogadja a megérkező Bandaranaike asz­szonyt Megjelent a „Béke és szocializmus” októberi száma

Next

/
Thumbnails
Contents