Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)
1963-10-23 / 85. szám
Valóra váltjuk a párt határozatát! A főtéri tizenhármas MOSTOHA GYERMEK? Korszerű építkezés: egy év nyereség Készen állnak. Néhány nap és megindul az elképzelhető legbékésebb hadművelet általános támadása. És akkor, aki itt elmegy... — .. .Tátani fogja a száját — mondja Telek Imre, az építésvezető, s hozzá nevet, meg mutatja is kezével, szájával, hogy fognak csodálkozni az emberek. Ebben egy csepp hivalkodás nincs, inkább valami öröm. Gyermekeknél találkozni ilyen őszinte örömmel. Ha a játékban valami igazán sikerült nekik. Csakhogy ez nem játék. Annál nagyobb a tét. Egy hét — egy szint Kiteríti elém a lepedőnyi haditervet, amit errefelé organizációs tervnek neveznek. Ezen valóban, mint a hadállások, berajzolva az épület alaprajza, körülötte az előregyártott elemek, úgy csoportosítva, amilyen sorrendben a „bevetésnél” sor kerül rájuk. Hétfőn lesz a földerítés — mire ezek a sorok megjelennek, már meg is történt A vasbetonelemek kísérleti beemelése sok kérdőjelre választ ad. Utána pedig: — Egy hót — egy szint így kell ennek menni. Nyolc hét alatt nyolc szint Decemberben falazni akarunk. Megélénkül a hangja: gyártott elemek erdeje veszi körüL Körülbelül két hónap alatt jutottak el eddig. S ami ezután következik —, a magasföldszint és a hét emelet — ez is két hónap alatt lesz készen. Egyszint — szemben nyolccal! Kényszer az elavult ? Talán különös, pedig nem hiába hánytorgatom én ezeket a különbségeket. Nem tartom lehetetlennek, hogy ez a lakóház, amelyet vállalati körökben — s egy idő óta a sajtóban is — egyszerűen főtéri 13-asként emlegetnek — i aféle fordulópont lesz a salgótarjáni rekonstrukció végrehajtásában. Még emlékszem Wolszky Gézának, a vállalat termelési osztályvezetőjének a felszólalására az augusztusi pártbizottsági ülésen. Körülbelül ezt mondta: — Bennünket, építőket szinte kényszerítenek arra, hogy régi elavult módon építsünk. Monolitikus beton, tégla. Ez megy. Azt mondják olcsóbb, mint előregyártani. A beruházó és a tervező idegenkedik az előregyártott épületanyagoktól, korszerű építési módszerektől... — Persze, annyi biztos — mondja erre Telek —, ez nehezebb tervezői munka, tisztább, egyszerűbb megolkezetét egy hónap alatt ösz- szerakták. A ti zenhármasban majd ötször annyi lakás lesz: az elemeket nyolc hét alatt szerelik össze. A Pécskő út- ca északi oldalán 36 lakásos monolitikus vasbetonszerkezetű pontházakba kezdenek. Kettő belőlük — vagyis 72 lakás — készül el, körülbelül annyi idő alatt, mint ez a 192. Melyik az olcsóbb? Biztonságos — folyamatos Az organizációs tervre már utaltam. S hogy a munka- szervezés egy jól olajozott gépezet módjára, zökkenőmentes legyen, grafikont állított össze, amelyről napról-napra, sőt óráról-órára leolvashatja: min dolgoznak, meddig, hányán ; mi következik utána, hány ember, hány munkaórája kell, milyen, s mennyi anyagra van szükségük? Es közben nemcsak vitatkozik — máris bizonyít. A jó organizációval három portáldarút takarított meg. A beton minősége előregyártva sokkal jobb mint a monolitikusé, kell várni, míg a beton meg- Biztonságosabb is a munka. Folyamatos is, hiszen itt nem kell várni, míg a beton megköt. Nagyszerű lehetőségek vannak a téliesítésre... — Novemberre már kértem téglát — mondja. — Ezt ugyan nem vettem be a programba, de szeretném elkezdeni a falazást minél előbb. Nyílászáró szerkezetek legyenek! Ettől függ minden. Wolszky elvtárs megígérte, hogy decemberben kapok. Én az embereimmel a szerkezetet gyorsan összerakom, csak aztán- el ne akadjak... Vasbeton, üveg, aluminium, műanyagok. Előregyártott elemek, falak, komplett szobák, őszintén szólva kissé fura dolog újra bizonyítgatni, amit már nem egyszer — százszor, ezerszer — bebizonyítottak mások, máshol. Dehát mit lehet tenni? Ha egyszer újra kell bizonyítani, lássunk hozzá. A főtéri tizenhármas mindenesetre már épül. Csizmadia Géza Sajtótájékoztató — építészeknek — Sajtótájékoztatók tartanak az Építészek Nemzetközi Szövetsége Kubában rendezett VI. kongresszusán és a Mexikóban megtartott évi közgyűlésen, valamint a munka- bizottsági ülésen részt vett magyar küldöttség tagjai. A tájékoztató október 25-én lesz Budapesten, a szövetség elnökségi fogadótermében. Ahol a Sztahanov út beletorkollik a Salgótarjáni Acélárugyár előtti térbe, szemben a gyár szállodájával, kétemeletes épület hívja magára a figyelmet. Bár előtte a terep rendezetlen, mindenütt állványzat még, a homlokzat is félig kész csupán, az épület máris hat tiszta vonalvezetésével, a homlokzatképző anyagok ízléses, derűs, ugyanakkor dinamikus foltelosztásával. Tervezőjének neve ismerős már a városban, egy épület, a Magyar Nemzeti Bank székhaza őrzi Peschka Alfréd építésztervező kezenyomát. S mint ahogyan az előtt elhaladva újra és újra meg kell állapítanunk: szép; a MŰM nyolc tantermes iskolája is öröm lesz a szemnek. Reméljük azonban hamarosan nemcsak a szemnek lesz gyönyörűség, tanulni benne — szintén. Az iskola előcsarnokában Lőrincz Zoltán, a minisztérium műszaki ellenőre tárgyal Almási Ferenc művezetővel. A művezető bosszús: — Nem volt érdemes sietni, nem éri meg. Mi rávertünk a kőműves munkával, de késett a szakipar, s most mindenütt tönkre teszi a munkánkat. Parkettáznak, fektetik a hajópadlót — a festett szobákban. A szerelők a központi fűtést szerelik; vésnek ... Október 31-én lenne az átadás, de a műszaki ellenőr és a művezető egyetértenek abban, hogy ebből nem lesz semmi. — Szerintem — mondja Lőrincz — körülbelül jó három hétre való munka még. Három hét, persze, ha gyorsan, folyamatosan megy minden. A művezető legyint: — Kicsit mostohán bántak ezzel az építkezéssel. Sokáig késett az állványzat a külső munkákhoz. Azt mondták nincsen. Most parkettás kellene, meg burkoló. Annyi itt a burkolómunka, de nem haladok. A külső nemes vakolat anyagát sem kaptam meg. Itt van félig készen a távfűtéshez a vezeték. Leraktuk, szigetelni kéne. Azt mondják, az egész vállalatnál nincs egy hőszigetelő szakmunkás. Megtudtuk, hogy a Csatorna- és Vízszerelő Vállalatnak van, ki is hívtunk egyet. Nézegette, nézegette, aztán közölte: 5000 forintért megcsinálja. Közben az egész munka anyaggal együtt 7000 forintot ér. Mit képzel ez az ember, nem tudom. Talán maszek alapon akarta megcsinálni? Viszont, ha nem kapnak hőszigetelést a csövek, — s nem tudjuk betemetni az árkot — jön egy eső, az majd betemeti. Mit mond a beruházások előkészítéséről a megyei tanács vb tervosztályának vezetője — Tudja, mikor lett volna készen a ház szerkezete, ha a hagyományos monolitikus vasbetonnal dolgozunk? .— Hát mondjuk, úgy... Nem tudom — nevetek is, mérgelődöm is. — Honnan tudnám? Annyit hallottam, hogy . úgy tovább tart. Beköltözhető ! — Helyes. De mennyire! A szerkezet körülbelül akkorra lett volna kész, mire mi befejezünk mindent. Kilencszázhatvannégy augusztus-szeptemberére. A szerződés szerint 1965 végére kellene átadnunk az épületet. Egy évvel hamarabb szépen meghajolunk. Tessék parancsolni, beköltözhető! Az imént még kint beszélgettünk az építkezésen azon* a helyen, ahol néhány hónappal ezellőtt a Pécskő utcai régi városi közfürdő ósdi épülete állott. Most kubikusok készítik elő a terepet egy újabb — ki tudja hányadik ötödik-hatodik? — vasbeton előregyártó telep számára. A hatalmas, hétemeletes lakóház első szintje már kibújt a földből. De a vasbetonszerkezetből alig látni valamit, mert három oldalról előredásra kell törekedni. De én mondom, megéri. Igaz, az állami árak még a monolitikus terveknek kedveznek: olcsóbb, mint előregyártani. De itt nálunk nem havi 15- 20 ezer forint lesz az egy munkásra jutó termelési érték, hanem 40-45 ezer legkevesebb! Azt pedig miért nem számítják ki, mit jelent, ha egy 192 lakásos házat, egy esztendővel a határidő előtt átadunk? És nem azért, mert csoda történik, hanem, mert egyszerűen valamelyest korszerűbben építkezünk. Nem véletlen, hogy tizenhármas elvi és módszerbeli nézetek ütközőpontja lett ezekben a hetekben. Vannak hívei és van ellentábora. Kivitelezése — siker, vagy kudarc — próbakő. Ilyen nagy lakóház Salgótarjánban előregyártóit elemekből még nem épült. Ha bármelyik már felépült házhoz hasonlítjuk, csak hozzávetőlegesen érthetjük, mért ez a követendő út. Hozzávetőlegesen, de azért már látható. A Pécskő útcá- ban megünnepeltük a kőműveseket, akik az egyik négy- emeletes, 41 lakásos ház szerMúlt héten a Magyar Be ruházási Bank fiókvezetője nyilatkozott a megyei beru házások előkésztéséről. Ezúttal a Nógrád megyei Tanács vb Tervosztálya vezetőjét szólaltattuk meg. — Mint a legnagyobb beruházó, mennyire tudta valóra váltani ezévre szóló programját? — A megyei tanács jóváhagyott beruházási kerete 1963-ban körülbelül 66 százalékkal volt magasabb, mint a második ötéves terv elmúlt éveiben. A beruházási keret — a központi lakásépítkezések nélkül — körülbelül más- félszeresére emelkedett az 1962. évinek, a központi lakásberuházás céljára pedig, ugyancsak körülbelül másfélszer magasabb összeg áll rendelkezésre, mint az elmúlt esztendőben. Ezek javarészt értékhatár fölötti beruházások. A központi lakásberuházási keret körülbelül 87 százalékát, öt munkahelyen használjuk fel. Ez azt bizonyítja, hogy a megyei tanács vb igyekszik a rendelkezésre álló beruházási eszközöket koncentráltan felhasználni. — Hogy az 1963-as programot mennyire tudjuk valóra váltani, arról október közepén kissé korai volna nyilatkozni. Mindenesetre az elmúlt három negyedév eredménye arra mutat, hogy a központi lakásépítési tervet körülbelül 10 százalékkal túlteljesítettük, ugyanakkor egyéb beruházásaink körülbelül 15 százalékkal elmaradtak az előirányzattól. Mivel a beruházó mindig optimista, mindig többet szeretne, reméljük, hogy az építőipari vállalat, az időjárástól támogatva, végig tudja dolgozni az évet és az 1963-as évet eredményesen tudjuk befejezni. — Milyen beruházások kezdődnek jövőre és hogyan állnak az előkészítéssel? — 1964-re végleges keretszámaink még nincsenek, de az előzetes adatok azt bizonyítják, hogy 1963-hoz viszonyítva — tovább gyarapodtak a megye fejlesztésére fordítható anyagi erők. Folytatódnak az 1963-ban, vagy a korábbi években megkezdett, értékhatár feletti beruházásaink. 1964-ben megkezdjük a salgótarjáni távfűtést. A KÖJÁL, mintegy 500 darab lakás, körülbelül 3700 négyzet- méternyi üzlet — és a végleges beruházási keretszámtól függően — 36 középiskolai, valamint 28 általános iskolai tanterem építését. — A jövő évben folytatandó 8 értékhatár feletti beruházásunk tervellátottsága jónak mondható — az építőipari vállalat zökkenőmentesen dolgozhat. Az 1964-ben kezdendő értékhatár feletti beruházások kiviteli tervdokumentációin a tervező irodáit dolgoznak. A határidőket úgy állapítottuk meg, hogy elképzeléseinket valóra válthassuk. önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy az 1964- ben induló beruházásaink nincsenek megnyugtatóan előkészítve. A város központi kialakítása és annak jóváhagyása elhúzódott. 1961-ben négyemeletes blokkos épületek szerepeltek a városrendezésben, ma hét-nyolc- emeletes épületeket építünk helyettük. Még ma is hiányzik a tervosztálynak egy olyan elfogadott városrendezési terv, mely alapján időben, megfontoltan előkészíthetné a beruházásokat. A tény: minden változtatás jobbnál-jobb ötleteket tár fel, de sajnos nem marad elegendő idő azok alapos beruházói előkészítésére. — Az idén lebonyolított beruházások előkészítéséért sok bírálat érte az osztályt. Milyen tanulságokat vont le ebből? — Az Országos Tervhivatal és a megyei tanács végrehajtó bizottsága elismerte, ugyanakkor bírálta az osztály munkáját. Elismerte, mert a tanács tervosztálya a beruházási tervek teljesítése tekintetében országosan a legjobbak között volt, de bírálta, mert ténykedése — úgyszólván kizárólag — a már folyamatban levő építkezések ellenőrzésére korlátozódott és nem foglalkozott alaposan a műszaki előkészítéssel. Sajnos az előző évek sikerei elbi- zakodottá tettek bennünket. Az osztály szervező és előkészítő tevékenységének színvonalát lényegesen meg kell javítani. — Milyen segítséget kér további tevékenységéhez? — Szeretném, ha a dolgozókat továbbra is reálisan tájékoztatná a sajtó városunl- fejíődé-éről, a beruházások • ról. Ebben jómagam és az osztály dolgozói készségeser segítünk. Szorosabb kapcsola tot kérünk, hogy mélyebbe’' belelássanak a beruházás bo nyolultságába. A távolság is relatív! Vajon milyen messze van a szálloda építésvezetősége a vállalat központjától? Olyan találós kérdés ez, amelyre nehéz megfejtést találni. Mert, alapjában véve mekkora az a távolság: egy kilométer? Még any- nyi sincs. Telefonon meg éppenséggel nincs távolság. Mégis, mintha két kontinensen élnének. Bebizonyítom. A múlt héten felcsengettem Zsóry Pált, a szálloda építésvezetőjét: Mi újság, van-e valami akadálya a munkának? — erre voltam kíváncsi. Az építésvezetőnek volt is mit felsorolnia: többféle lakatosáruról, berendezésről beszélt, amelyek késedelmes szállítása fennakadást okoz az építkezésen. Azzal búcsúztunk. utánanézek a dolognak. ígéretemet megtartottam, de kérdéseimre helyenként kellemetlen kérdésekkel válaszoltak. A Salgótarjáni Lakáskarbantartó KTSZ-szel rövid volt a beszélgetés. Balogh József műszaki vezető tájékoztatott: meggyorsítják a lodzsia-mennyeze- tek burkolását. November 30-ra végeznek. A határidő megfelel az építőknek. A budapesti Általános Szerelőipari Vállalat képviselője viszont elámult.: — Mielőtt az elvtárs bennünket felhívott, megkérdezte az építőipari vállalatot? — Természetesen. — Akkor nem értem. Mi ugyanis augusztus 29-én megállapodtunk velük, hogy november 20- ig elvégezzük a szerelést, akkor átadjuk helyünket a villanyszerelőknek, december 5-ig pedig üzembehelyezzük a szellőzőberendezéseket. Ezt a megállapodást akkor nagyon méltányosnak találták a salgótarjániak. A vállalat párt- és szakszervezetének felhívására szocialista brigádjaink különös figyelmet szentelnek erre a munkára. Nem lehetetlen, hogy határidő előtt kielégítjük a megrendelést. De miért akkor ez a számunkra váratlan türelmetlenség? Nyeltem egy nagyot, megköszöntem a választ és letettem a kagylót. Akkor még nem tudtam, hogy a szintén pesti „Fémmunkás” Vállalat termelési osztályától még kellemetlenebb kérdéssel lepnek meg: — Az első emeleti üvegfal? — Hallom messziről a hangot. — Azonnal utánanézek és visz- szahívom. Csörög a telefon és ugyanaz a hang, csodálkozva mondja: — Nem értem kérem, miért sürgetik az üvegfalat. Hiszen azt mi október 7-én és 10-én elszállítottuk! Most már sejtik, miért kérdeztem: Milyen messze van az építésvezetőség a vá'ialat központjától? Cs. G. Az ipari tanulók e pillanatban meglehetősen rossz körülmények közt tanulnak. Szép, korszerűen megépített, berendezett pompás tornateremmel ellátott iskolájuk, amelynek csak az építési költségei majd öt és félmillióra rúgnak — csaknem készen áll. Nehogy a néhány hétre való munka tovább tartson, mint az egész, amit eddig elvégeztek! műanyagok az építőiparban Az építőipari, a gépipari és a kémikus egyesület rendezésében hétfőn háromnapos konferencia kezdődött a technika házában a műanyagok építőipari felhasználásáról. A csaknem 400 hazai építő- és műanyagipari szakemberen kívül 8 országnak 54 szakértője is részt vesz ezen a tanácskozáson. Dr. Rados Kornél, az építőipari tudományos egyesület elnöke nyitotta meg a konferenciát. Ezután dr. Korányi György a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást a hazai műanyaggyártás fejlesztéséről. A műanyagok építőipari alkalmazásáról Farkas László, az Építésügyi Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy az építkezések befejző munkájának meggyorsításához kémek sok jó műanyagot a vegyipartól. Az ÉM lakásépítő vállalatok jövőre már mintegy másfél millió négyzetméter padlóburkolatot akarnak készíteni műanyagból. Segítséget vár az építőipar az ajtólapok és az ablakkeretek korszerű kialakításához. Naav szükség lesz rugalmas műanyagból készülő tömítőszer- re is, hogy hézagmentesen záródjanak az ajtók az ab'a- kok és az eddiginél gyorsabb módszerrel tüntethessék el a falelemék összerakásánál keletkező réseket. Műanyagai jelentősen egyszerűsíthető a lapos háztetők szigetelése, de még megoldásra vár a műanyag tetőbúvó ajtó. a világítókupola, valamint különböző hőálló lefolvócsövek 'gyártásának kidolgozása. Az építőipari műanyagról dr. Kurt Thinius keletnémet orofesszor tartott nagy érdeklődéssel kísért tudományos előadást.
