Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-19 / 84. szám

1963. október 19. NÓGRÁDI NfiPOJSÁG 5 Á szakszervezeti munka társadalmasítása Kedden délelőtt Bugar Já- nosné, a SZOT titkára Salgó­tarjánban, az SZMT székha­zában a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa vezetőinek és a területi bizottságok titkárai­nak részvételével a SZOT 1958. évi határozatának ed­digi végrehajtását vitatták meg. Ez a határozat az SZMT hatáskör bővítését és a szak- szervezeti munka társadalma­sítását írta elő. A vitában Tor jak János, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának póttagja, a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottságának titkára elmondotta, hogy ná­luk ezerről kétezerre emel­kedett a társadalmi munká­sok száma. A resztvevők kü­lönböző munkabizottságok­ban dolgoznak. Nagy József, az Építők Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Területi Bizottságának titká­ra, Tolnai István, a MEDOSZ, Fazekas Vilma, az Orvos­egészségügyi Dolgozók Terü­leti Bizottságának titkára, is közölte a határozat végrehaj­tásával kapcsolatos eredmé­nyeket, vázolta a további ten­nivalókat. A tanácskozás Sándor Ist­ván, a Szakszervezetek Nóg- rád Megyei Tanácsa vezető tit­kárának zárszavával ért vé­get. Miről tárgyalt a bér- és munkaügyi albizottság? Pénteken délután a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa székházában az SZMT mel­lett működő bér- és munka­ügyi albizottság ülést tartott. A jelenlévők meghallgatták a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat, az Acéláru­gyár, a ZIM. a 2. sz. AKÖV és a bányagépgyártó vállalat szakszervezeti bizottságainak képviselőit. Az előbb említettek beszá­moltak arról, hogy miként tartották be a gazdasági ve­zetők a túlóra felhasználásra vonatkozó rendeleteket, mit tettek ennek érdekében a szakszervezetek, milyen el­képzeléseik, terveik vannak a jövőt illetően. különböztetés eltörlésére, mit jelent az, hogy hazánkban, pártfunkciót kivéve, bárki be- tölthet bármilyen tisztséget. Vannak, akik a munkásosz­tály vezető szerepét féltik attól, ha minél több jól kép­zett értelmiségi szakember került a termelés irányító posztjaira. E nézet mögött nem egyéb húzódik meg, mint bizalmatlanság, a pártonkí- vüliek lebecsülése. Az ilyen szemlélet pedig esetenként elvezet a jogok és kötelessé­gek helytelen értelmezéséhez is. Az elzárkózásnak, a bi­zalmatlanságnak vagyunk ta­núi, amikor egyes helyeken, különösen egyes falvakban megreked a pártépítés és nem erősítik új tagokkal, tagjelöltekkel a pártszerve­zet sorait. ehetne még jó néhány helytelen szemlék Msm' tét, gyakorlatot fel­sorolni, amelyek hol itt, hol ott ütik fel a fe­jüket. A tömegektől való el­zárkózás, a szavak és a tet­tek szétválása, általában a régi, a magát túlélt és az élet által elvetett politikai' felfogás és gyakorlat, mód­szer, sajnos igen gyakran pá­rosul a szubjetivizmussal. Amit egyesek néha a nép­hatalom jogos féltésének tün­tetnek fel, amögött itt-ott az élettől való elmaradás húzó­dik meg, az értetlenség, a merevség, az egyoldalú, a végletekben való gondolkodás. Akadnak, akik ezen az ala­pon egy különös megkülön­böztetést agyaltak ki „régi” és „új” kommunistákra oszt­va a párt tagjait, a maguk sajátos értelmezése — sok­szor zavaros értelmezése — szerint. A vasút és az üzemek felelőssége Azt senki sem vitatja, hogy ezekben a napokban talán a MÁV-ra hárul a legnagyobb feladat, felelősség. Nemcsak azért, mert megyénkben is sok száz vagon cukorré­pát, burgonyát, kukoricát és más mezőgazdasági terményt kell elszállítani, hanem in­kább azért, mert megyénk ipari üzemeinek negyedik ne­gyedévi, de az egész évi ter­vének teljesítése" is — nyu­godtan mondhatjuk úgy, a MÁV-on, a vasutasokon mú­lik. Hiszen ha nem kap időr ben és elegendő alapanyagot az acélárugyár, a bányagép­gyár, az üveggyár, ha nem szállítják el, a kész terméke­ket. a kitermelt szenet, súlyos kór éri az üzemeket, a népgazdaságot. Tudják ezt a vasutasok is, éppen ezért sokat tesznek azért, hogy a hatalmas fela­datot mind sikeresebben old­ják meg. Ezek előre bocsátása elle­nére is azonban számos fo­gyatékosságot lehet — főkép­pen az utóbbi időben találni, elsősorban a vasút, de a szál­líttatok tevékenységében is. Ezek pedig rendkívüli mó­don befolyásolják a gyárak, a bányák termelését, Eok bosszúságot okoznak az üze­mek dolgozóinak. A vasút sokszor érthetetlen tevékeny­sége . pedig rendkívül súlyos károkat is előidéz. A sok kö­zül érdemes a bányászatot példának említeni. Mindenki előtt ismeretes, hogy szénmedencénk bányá­szai a tél okozta elmaradás pótlásáért, a jobb téli fel­készülésért ebben az évben 121 ezer tonna terven felüli szén kitermelésére tettek kö­telező Ígéretet. S ha kisebb zökkenők akadtak is a bányá­szok munkájában, azért mind eddig becsülettel álltáit a sa­rat. Az év háromnegyedévé­ben csaknem 98 ezer tonná­val tetézték előirányzatukat, s ma már szinte biztosra mondható, hogy az Ígért 121 ezer tonnával szemben többet adnak terven felül népgazda­ságunknak. Többet adnak, ha... Ez a ha azonban igen so­kat takar. Azt például, hogy a bányászok zökkenőmentes munkáját ma egyedül a MÁV Az egész elméleti munká­ban központi helyet foglalnak el a propagandisták. Kiala­kult az a gárda, amely túl­nyomó többségében képes hivatásának eleget tenni. Azonban szükséges, hogy tá­jékoztatásuk, eligazításuk még közvetlenebb legyen a felsőbb szervek részéről, ne különböző áttételeken, közve­tett utakon ismerjenek meg fontos elméleti kérdéseket, állásfoglalásokat. Megfelelő tanácskozásokon, konzultáció­kon biztosítsuk a propagan­disták rendszeres eligazítását, az elméleti munkában jártas, képzett vezetők bevonásával. Gyakran igazuk van a pro­pagandista elvtársaknak, hogy az iskolára való küldésnél harmad-, vagy negyedsorban veszik számításba őket. Mind nagyobb szómban szükséges bevonni az elméleti tevékeny­ségbe az esti egyetem végzett hallgatóit, illetve tudatosan törekedni arra, hogy a pro­pagandisták elvégezzék az esti egyetemet, a marxista középiskolát. Ö sszességében: úgy irá­nyítsuk a propagan­disták kiválogatását és fejlődését, hogy a mar­xizmus—leninizmus tanításait, a párt politikáját tolmácsoló elvtársak szívvel-lélekkel egyek legyenek korunk leg- igazabb, leghaladóbb eszmé­jével, életük, munkájuk, ma­gatartásuk és szemléletük is igazolja gondolkodásuk állan­dóan gyarapodó szocialista vonásait. Képesek legyenek a kor követelményeinek megfe­lelően hűségesen és lelkesen mozgósítani nagy célunk, a szocializmus teljes felépítésé­re. Balogh Gyula zavarja, akkor igazat mon­dunk. A rendszertelen vagoneilá- tás következtében, szeptem­berben 8.900 tonna szén esett ki a nógrádi termelésből. Csaknem 1,400 műszakot kel­lett felhasználni a készlet ki és berakására, mert nem volt vasúti kocsi, de hogy a szén­falon ne álljon le a termelés, a külszinen depóztak. Ezekre a műszakokra mintegy 150 ezer forint munkabért kellett kifizetni. A vagonhiány abban is megmutatta káros hatását, hogy az eddig jól alakult önköltségben tonnán­ként 48 fillérrel lépték túl az előirányzatot, az összüzemi teljesítmény pedig 6 kilóval csökkent, s ha mind ehhez még hozzáadjuk a termelés­ből kiesett szén értékét, be­vételét, súlyos ezreket jelent csupán a szénbányászati trösztnek. Míg a bányánál termelés kiesést, az iparmedence más gyáraiban pedig alapanyagel­látási zavarokat, nem utolsó­sorban pedig rendkívül nagy raktározási problémákat idé­zett már is elő a vagonhiány. Raktározási problémája van a Salgótarjáni Acélárugyár­nak, az öblösüveggyárnak. Arról már nem is merünk beszélni, hogy éppen vagon­hiány következtében a Nóg- rádkövesdi Kőbánya napok óta nem termel, illetve nem szállít, de veszélyben van a Felsőpetényi Ásványbánya dolgozóinak eddig megszerzett előnye is. Mi tiszteletben tartjuk azt a tárcaközi bizottságot, melyet éppen azért hoztak létre, hogy koordinálja a vasúti szállítást. Azt azonban fel­tétlenül megjegyezzük, hogy ez a munka gyakran kifogá­solható. Példánkat ismét a bá­nyászatból vesszük. Előfor­dult, hogy a hatvani állomás­ról a nógrádi medencének irányítottak egy üres szerel­vényt. Ez a szerelvény Selyp­ig sem jutott, amikor arra utasították a vonat vezető­jét: forduljon meg, a szerel­vényt más irányba küldik, talán Miskolcnak. A mozdony visszajárt, de csak egy állo­mást tehetett meg, újból ar­ra utasították a vonatvezetőt: irány Salgótarján. Persze len­ne más is. Ez azonban azért sem engedhető meg, mert a szénbányászatban minden óra drága, súlyos széntonnák ki­esését jelenti. Ugyanakkor a szénmedencében már minden bunker telített, a kilapátolá­sokra nincs nagy lehetőség. Persze nagyon egyoldalúak lennénk, ha csak a vasút munkáját vennénk bonckés alá. Mert á jobb vagonellá- tásban igen nagy szerepe van a szállíttató félnek is. Miniszteri rendelet biztosít­ja az éjjeli és a vasárnapi ki és berakodásnak lehetőségét csak azért, hogy meggyorsul­jon a kocsiforduló, hogy a ki­rakott kocsik mielőbb újabb árúval megrakva száguldja- nak tovább. Sajnos azonban iparmedencénk több üzemé­ben ezt nem valósítják meg, rakott vagonok ácsorognak az üezmek területén. Különösen sok baj van az építőipari vállalatoknál, ahol a sóder, főképpen pedig a cementes vagonok ürítését nem tudják biztosítani. Az elmúlt vasár­napon a beérkezett vagonok igen nagy részét nem ürí­tették ki, azt csak hétfőn ad­ták vissza a Vasútnak. Hiba az is, hogy sem az üzemek sem pedig a KISZ szerveze­tek nem éltek még azzal a lehetőséggel, hogy a kirako­dás meggyorsítása céljából el­sősorban vasárnapi napokon KISZ brigádokat szervezzenek, ezzel is javíta­nák az üzemek vagonellátá­sát. És ha soha nem, akkor most feltétlen érvényt kell szerezni annak a szocialista szerződésnek, amit a vasút és a szállíttató felek még az év elején kötöttek. Alig két és fél hónap áll rendelkezésünkre az éves terv teljesítéséhez. Minden üzem arra törekszik, hogy mielőbb kiszállítsa a megtermelt kész­áruját, ismét több vasúti ko­csira lesz szükség. De semmi biztosíték nincs arra, hogy ekkorra már elszállításra ke­rülnek a mezőgazdasági ter­mények ,több vasúti kocsi jut­hat az iparnak. Éppen ezért a legszorosabb együttműkö­désre, a kocsifordulók gyorsí­tására van szükség. Ez vala­mennyiünk feladata, de köte­lessége is. Somogyvári László ÚJÍTÓK Gecse János szerszámkészítő és Kovács Andor a huzalmii technológiai csoportjának vez etője nevéhez fűződik az az új szerszám, amelyet a zársz erkezetű bányakötelek elemi szálainak húzásához használn ak majd fel. Ennek az új gyártmánynak előállítását jövő évben kezdik meg a Sal­gótarjáni Acélárugyárban. A KCrüT kohászati, tudományos bizottsága Salgótarjánban tanácskozott Napjainkban hazánkban ülésezik a KGST tagállamai­nak kohászati tudományos kutatási együttműködési bi­zottsága. Ez a bizottság ha­zánk több ipari üzemét meg­látogatta és főleg a hideg- alakítási problémákkal, kísér­leti *és egyéb munkálatokkal foglalkozott. Néhány nappal ezelőtt ke­resték fel a Salgótarjáni Acélárugyárat is, ahol a gyár- látogatás után hosszabb be­szélgetést folytattak. A szovjet, cseh, román, bolgár és NDK küldöttek­ből álló delegáció főleg a hideghengermű gyáregy­séget tekintette meg, majd később az üzemnél lé­vő kísérleti műhely jelenlegi körülményei után tanúsítottak nagyobb érdeklődést. Jelenleg nemcsak a kapita­A FA ES ÁRNYÉKA A könyvekkel zsúfolt ol- vasóteremben vágni lehet a füstöt a tanácskozás első félórája után. Az előadó nyugodt, higgadt, logikailag jól felépített beszéde, élveze­tes stílusa, közlésmódja majd mindenkit leköt, bár úgyne­vezett „nehezen élvezhető” témáról „a vezetés színvona­lának emeléséről” — bontja ki a zagyvái bányaüzem párt- bizottságának véleményét. Azt mondja: a pártbizott­ság munkaterve sokat foglal­kozik a termelés kérdésével. Mint a vízbe dobott kő által előidézett hullám, úgy terjed és honosodik meg ez az új ve­zetési felfogás és módszer. Ma már a kommunisták kisebb- nagyobb közössége elemző és hozzáértő módon vizsgálja a termelést akadályozó gondo­kat, dönti el a megoldás ho­gyanját. Ennek következté­ben még gazdagabbá és sok­színűbbé válik a pártélet. A nagy csokorból a legje­lentősebbet: a Kérdés-felelet jeligével megrendezett tag­gyűléseken a résztvevők han­goztatják: több ilyet. Kérik, mert mindenkit érdekel, ami ott elhangzik. Gazdasági kér­dések, a közélet visszásságai­nak ostorozása, egyéni .kérel­mek váltogatják egymást, mi­közben a vélemények össze­csapnak, az ocsú elválik a tiszta búzától, kitisztul a látó­határ, lecsillapodnak a kedé­lyek. A fellángoló szenvedélyek a munkában, az alkotásban oldódnak fel, nyugszanak meg. Íme a hatása: a zagyva! bá­nyaüzem a harmadik negyed­évben 106,7 százalékra telje­sítette tervét, a termelékeny­ségnél 2,7 százalékkal jobb eredményt ért el, ugyanakkor tonnánként csaknem 2 forint­tal csökkentették a termelés költségeit. Mint a napfény, amely ha­talmas vegyi sugaraival alko­tó részeire bontja a megsár­gult és hulló októberi faleve­leket, olyan sokrétűen tárja az egybegyűltek elé a továb­bi tennivalókat Bemard Re­zső. Szavaiból — amely az árnyékokra utal — az ember mélyén élő optimizmus csen­dül ki, bár nem fukarkodik a korholó megjegyzésekkel. De ebből is szeretet és melegség árad. Cokatmondó kifejezéseket ^ használ: kapkodás, szervezetlenség jellemzi egyes vezetők tevékenységét. Másutt nem vigyáznak a gépekre. Van olyan hely, ahol idegen­kednek a kísérletezéstől, az új módszerek bevezetésétől. Vannak, akik azt mondják, hogy a gépesítés nem kifize­tődő stb. Mindezek a jelenségek a le­engedett vasúti sorompóhoz hasonlóan, átmenetileg elzár­ják az utat a fejlődés nehéz, göröngyökkel teli országútján, de csak ideig-óráig. Ezt állít­ja Máté Zoltán, a Királytáró és Somlyó üzemmérnöke. Sza­bó Imre, királytárói bánya­mester, aki az acéltámos ácso- lat bevezetése mellett kar­doskodik. De hangsúlyozza: a technológiai előírások betar­tását az eddiginél jobban kell ellenőrizni. Borsodi Antal, a Vecseklő bányaüzem bánya­mestere. a megígért három felrakodó gép leszállítását sürgeti. Lévárdi Gyula, Som­lyói bányamester, a tartalék munkahelyek kialakításának fontosságát magyarázza. Faze­kas Miklós, a bányaüzem gé­pészeti csoportvezetője, a mű­szaki osztállyal való rossz együttműködés gazdasági hát­rányait bizonygatja. Tuza Jó­zsef, a székvölgyi akna szo­cialista brigádvezetője, a ve­zetők és dolgozók közötti gyümölcsözőbb munka lehető­ségeit vázolja. Mindezek jól bizonyítják: ha kicsit késve is, de valóság­gá válik: aki álljt kiált az új­nak, a fejlődőnek, bármilyen köntösben is jelentkezik, az önmagának árt. ¥ T gyanis a fa árnyéka, ahogyan a nap feljebb kúszik az ég horizontján, úgy kisebbedifc, idővel eltűnik. Így van ez az élet minden te­rületén. Az árnyékot felváltja az éltető fény. Venesz Károly lista, hanem a szocialista tá­bor országaiban igen fontos a kísérleti és tudományos mun­ka. Az itt járt csoportban vasipari kutatóintézeti veze­tők, főtechnológusok, minisz- terhelyettesek vettek részt, akik megállapodtak abban, hogy a KGST tagállamain be­lül tanulmányozzák, hogy melyik országban, milyen profil alakuljon ki. Tanulmányozták a dinamó szalagokkal kapcsolatosan el­ért eredményeket, érdeklődtek az olyan be­rendezések iránt, amelyek rendelkezésre állnak a Salgótarjáni Acélárugyár­nál, a kísérleti és kutató munkához. Megkérdezték, hogy a megle­vő kísérleti műhelyt milyen támogatásiban részesítik, nem­csak a gyáron belül, hanem a felsőbb szervek részéről is. Tették ezt azért, mert a ko­hászati üzemek további tevé­kenységében elengedhetetle­nül szükséges az, hogy eze­ket az új kisegítő tudomá­nyos csoportokat egyre job­ban felfejlesszék és munká­jukban támogassák. A KGST, kohászati tudo­mányos csoportja megnézte, hogyan alakulnak a fejleszté­si témák az üzemben. Ez nyilván azért fontos, mert a sorankövetke ző gyártmányok elosztásánál ismemiök kell r kohászati üzemek meglévő kapacitását, illetve azt. hogy milyen fejlesztéseket le­het vagy kell eszközölni azoknál az üzemeknél, amelyek a KGST keretén belül valamilyen cikknek gyártását végzik majd. Érdeklődésük nemcsak a fejlesztés és berendezések irá­nyában terjedt ki, hanem az egyes kísérletek eredményei­re is kíváncsiak voltak. Hi­szen nem mindegy az, hopv melyik szocialista állam ko­hászati cikkekből mit és irá ­lyén költséggel gyárt. Az e’- osztásnál figyelembe veszi! hogy melyik állam, hogv- rendezkedett be legkorszerűb­ben az egyes termékek gyár­tására. A Salgótarjáni Acélárugyár­ban megrendezett tanácskr zás a KGST keretén belül igen nagyjelentőségű. Nemcsak a külföldi szak­emberek, hanem a gyár szakemberei is igen so­kat tanultak a hallottak­ból. A delegáció Salgótarján után Csepelre látogatott el. Demény László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents