Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-19 / 84. szám

Több kezdeményezést Szükség van rá, mint a szomjas földnek az esőre, vagy a növénynek az éltető nap­fényre. Máskép el sem kép­zelhető azoknak az impozáns terveknek a megvalósítása, amelyek magukba foglalják a megye lakóinak elképzeléseit, vágyait, a boldogabb hol­napról. Csakhogy a terv még nem valóság. Azzá a hét­köznapi tettek sokasága teszi: számos kezdeményezés, ezernyi ötletes megoldás, az idejét múlt fejlődésgátló nézetek lomtárba való helyezése, a bátor útkeresés, szenvedélyes­ség a munkában. Ez történt többek között a zagyvái bányaüzemnél. A maradiságot képviselő néze­tekkel szemben, az átszerve­zés után az új műszaki gárda bebizonyította, hogy a másod­lagos művelésű bányáknál is kifizetődik a gépesítés. Bi­zonyságul álljon a következő: az acéltámos biztosítás be­vezetésével megteremtődtek a feltételek a gyorsabb ütemű munkához. A különböző szén­fejtő gépek allcalmazásával a frontfejtésen a teljesítmény 45—50 mázsáról 70—80 má­zsára emelkedett. Ma már a páncélkaparó a kitermelt szén SO százalékát szállítja el. Be­vezették a kétoldali fejtést. Ennek következében 30 szá­zalékkal kevesebb elővájást kell kihajtani, mint két hó­nappal ezelőtt. A híresztelésekkel ellentét­ben a bányászok megkedvel­ték az új gépeket, amelyek nemcsak gyorsítják a munka tempóját, de jelentősen meg is könnyítik a nehéz fizikai munkát. Mondanom sem kell, voltak, akik előre megjósol­ták: nem lesz ebből semmi, mások így vélekedtek: fantá­zia az egész. Voltak olya­nok, akik előre ittak a medve bőrére. Amint a példák bizo­nyítják, korai volt. Az újért bátran síkraszálló emberekkel általában „több baj van", mint azokkal, akik elvégzik feladatukat, de töb­bet nem tesznek. Az előbbiek vállalják az új bevezetésével járó nehézségekéi, uenr saj­nálják a fáradságot, sokszor éjszakákon át törik a fejüket a még jobb megoldásokon. Következetesen síkra szállnak igazságukért, nem rettennek meg az egyre sokasodó felada­toktól. Sőt, a tengernyi gond közpette bontakozik ki teljes nagyságában alkotókészségük, csillantják meg nagyszerű ké-, pességeiket. Üzemeinkben, gyárainkban és a bányákban sok ilyen em­ber van. Műszakiak és fizikai dolgozók, vezető beosztásúak, középkáderek és brigádveze-1 tők. Azonban többre volna szükség. Olyanokra, mint Sza­bó Imre építész-technikus, Huszár Imre lakatos Mizser- fáról, Tuza József, a székvöl­gyi bányaüzem szocialista bri­gádvezetője, Fazekas Miklós, a zagyvái bányaüzem gépé­szeti csoportvezetője. Igaz, sokszor nem könnyű a dolguk. Előfordul, hogy azok huzzák-halasztják a közösség érdekét szolgáló tervek meg­valósítását, akiknek éppen segíteni kellene. Máskor meg a nemtörődömség szegi szár­nyát egy-egy életre való kez­deményezésnek. Ilyen sorsra jutott az építőiparban a szo­cialista szerződéskötési moz­galomban vállaltak végrehaj­tása. E nagyjelentőségű, élet­képes, sok jóval biztató kez­deményezésről az országos la­pok is elismeréssel szóltak. Mivel a munkát gyorsító, termelést olcsóbbító, életün­ket szebbé alakító tettekből sohasem elég, pártbizottsá­gaink és a pártalapszerveze- tek, akárcsak a jó kertész, úgy ápolják az itt jelentkező kis hajtásokat, amelyek ha ne­hezen, de végülis szárba szök­kennek. Mi, pedig szívesen ad­juk toliunkat ehhez a mun­kához. Ez vezérelt bennünket e cikk megírásakor. V. K. nógrádi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ŐSZI NAPFÉNYBEN AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVE. 84. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1963. OKTÓBER 19. Elkészítették a megye húszéves távlati fejlesztési tervét Előtérben az állattenyésztés — Működésbe lép hét vízmű — Megoldódik a lakásgond (Foto: Kinka László) Kéi napos elméleti tanácskozás lesz Salgótarjánban Az elmúlt hónapokban 120 szakember tanulmányt ké­szített Nógrád megye húsz­éves fejlesztéséről. A tanul­mány meghatározza, hogy 1980-ig milyen feladatokat kell megoldani Nógrád me­gyében. Mik azok a célkitűzések, amelyeket a húszéves távlati fejlesztési terv a mezőgazda­ságban meghatároz? Tanul­mányozták a megye természe­ti, közgadasági helyzetét, ter­melési hagyományait, s ezek­ből kiindulva legcélszerűbb­nek az állattenyésztést java­solják. Ezen belül azonban a szarvasmarha, juh, és a ba­romfitenyésztést helyezték előtérbe. Ez az elgondolás lényeges változásokat követel a növénytermesztés eddig ki­alakult szerkezetében. Leg­főbb követelmény: az állat­állomány takarmányszükség­letének kielégítése. A megfe­lelő takarmányszükséglet ter­melése lehetővé teszi az ál­lattenyésztés lényeges szám­beli és minőségi fejlesztését. A tervek szerint vágó­marha- és sertésből 300-300 vagonnal, tejből 50 millió literrel, tojás­ból 60 millió darabbal többet adnak a fogyasz­tóknak, mint adtak 1960- ban. Nem régen értékelték a tanácstagok fogadóórákon vég­zett munkáját, amelyek kö­zül kiemelkedik a községi ta­nácstagok tevékenysége, akik fogadóóra keretében családlá­togatásokat végeztek. Az egész megyére kiterjedően 7 137 csa­ládot látogattak meg. A lá­togatás során 916 közérdekű bejelentést és 819 egyéni pa­naszt jegyeztek fel. A családlátogatások egyre népszerűbbek lesznek. Szám­talan községben a választó- polgárokkal való beszélgetést, a társadalmi munkára való. mozgósításra használták fel. Jobbágyiban, Dorogházán, Mátramindszenten, Szuhán, Rétságon, Felsőpetényben. a községfejlesztési felada­tokat azokkal a társadal­mi erőkkel tudták megol­dani, amelyeket a tanácstagok csa­ládlátogatásuk során mozgó­sítottak. így szervezték meg Diósjenőn a vízügyi társula­tot, de elősegítették, hogy a községben elsőnek végeztek az őszi vetéssel. Cered köz­ségben mozgósították a csa­ládtagokat az őszi betakarí­tási munkára. A közérdekű munka nö­velte a tanácstagok irán­ti bizalmat. Nagyon sok választópolgár egyéni kérelemmel is fordult a tanácstagokhoz. Ezek kö­zött a birtokvitáktól, a szo­ciális segélyig minden meg­található. A legtöbb tanácstag igyek­szik ezeket a kérelmeket a legrövidebb időn belül elin­tézni. így oldódott meg Szi- laspogorryban a hosszú idő óta húzódó házhelyvita, Fü- löp István és Fülöp Béla kö­zött. A tanácstagok közben­járására oldották meg Mohó­ra községben több rászoruló ember segélyezését. Jobbágyi­A takarmánytermesztés ja­vára csökkenteni kell a ga­bona vetésterületét. Ez azon­ban nem jelenti, hogy ezzel párhuzamosan csökken a ga­bonatermelés mennyisége. El­lenkezőleg, a gabonaterme­lés mennyiségének növeked­nie kell. Ezt a lakosság ma­gasabb szintű ellátása szük­ségessé is teszi. Többek kö­zött búzából 1980-ra ezer, ta­vaszi árpából 800 vagonnál kell többet termelni, mint termeltünk 1960-ban. A ta­karmányféleségek termésátla­gát is emelik. Például kukoricából 2 ezer va­gonnal terveznek többet termelni, mint termeltek az utóbbi években. Az állattenyésztés mellett másik fő üzemág a gyümölcs- termelés. 1980-ig a gyümölcsö­sök területe 14 000 kataszt- rális holdra emelkedik. Érdekes képet mutat a la­kosság kommunális ellátott­ságának növekedése is. Mint ismeretes, a megye égjük legnagyobb gondja az ivóvíz ellátás. 1980-ra ezt a gondot elsősorban a regionális víz­művek ü zembehely ezéséve 1 tervezik megoldani. Az utak, hidak építését is fontos feladatként határozza; ban Varga György tévesen kivetett nyugdíjjárulékát ren­dezték, ugyancsak ebben a községben Szenti János meg­rongált lakásának rendbeté­telét is elvégezték. így gyarapodik a tanács­tagok hasznos tevékenysége, amelynek nyomán egyre erő­södik a tanács és a tömegek közti kapcsolat. meg a húszéves távlati fej­lesztési terv. 1980-ig átépítik a belte­rületi földutakat és vala­mennyit portalanítják. Ezt elsősorban közegészség- ügyi és a közlekedés rendkí­vül rohamos fejlődése szem­pontjából határozták eL A jelenlegi faszerkezetű hidak helyébe vasbeton hidakat építenek. Befejezik a Buda- pest-Salgótarján közötti 21-es műút építését is. Az út a tervek szerint Zagyvapálfal- vától ai vasútvonal nyugati oldalán érkezne Salgótarján­ba. Szerepel a távlati terv­ben az acélgyári és zagyvara­kodói iparvágány sorom- pós kereszteződésének aluljáróval való megoldá­sa. A Baglyasaljára vezető utat a Kővár felé folytatnák, egé­szen Salgótarjánig, s ezzel ki­alakítanak egy körforgalmat. A távlati fejlesztési terv se­gítségével tegyünk pillantást a sokakat érintő lakáshelyzet alakulására. 1980-ig teljes egészében megoldják a lakás­gondokat. Ez azonban nem csak annyit jelent, hogy min­den családnak lesz külön la­kása, hanem azt is, hogy ezek a lakások modemek, a kor követelményének megfelelőek lesznek. Az újonnan épített laká­sok többsége már kettő, vagy ennél több szobás lesz. Végül pedig számot adunk az egészségügyi helyzet vár­ható alakulásáról. Az orvosi körzetek számát 1980-ra 120- ra emelik. Ennek akkor lát­juk jelentőségét, ha összevet­jük az 1960. évi 73 működő orvosi körzettel. Ezzel pár­huzamosan kétszeresére emelik a szakorvosi órák számát is. A kórházi ágyak számát pedig 2600-ra tervezik, amely 1960-ban 1060 volt. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága október 21—22-én két napos elméleti tanácsko­zást rendez a megyei tanács dísztermében, mindkét nap reggel 9-től délután 17 óráig. Hétfőn a tanácskozás Mol­nár Endrének, az MSZMP Központi Bizottsága póttagjá­nak a KB. Ágit. Prop. Osz­tálya helyettes vezetőjének re­ferátumával kezdődik, mely „A gazdasági építő munka elvi kérdései a szocializmus teljes felépítése időszakában” címen hangzik el. A korrefe­rátumot „ A műszaki fejlődés és megyénk ipara” címmel Borsodi Béla, az MSZMP Nóg­rád megyei Bizottságának mun­katársa tartja meg. A máso­dik referátumot, melyet V/irth Adám, a Társadalmi Szemle rovatvezetője „A szo­cialista nemzeti egység kiala­kítása és az osztályban?’ cí­mén ad elő, két korreferátum követi. „A munkásosztály ve­zető szerepe erősítésével kap­csolatos feladataink megyésük­ben” címmel Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának póttagja, a Nógrád megyei Pártbizottság első tit­kára tartja az első előadást, majd Matúz József, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának titkára „A me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek gazdasági megszilárdí­tása és az egységes paraszti osztály kialakítása” . címen szól a referátumhoz. Kedden az előzőnap anya­gának vitájával kezdődik az elméleti tanácskozás, majd Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottsága Ágit. Prop. Osztályának helyettes vezetője előadásában „A szocialista és a kapitalista vi­lágrendszer békés egymás mellett élése és a szocializ­mus világméretű győzelmé­nek távlatai” címen hangzik el a harmadik referátum. A korreferátumot „A háborúk és a kommunista mozgalom” címen Jedlicska Gvula, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bi­zottságának első titkára tartja. Ma este Salgótarjánban szerepel a Vasas Központi Együttes Népiegyüttese Nagy érdeklődésre számító művészeti esemény helye lesz ma, szombaton este 8 órától a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házának színház­terme. Ez alkalommal az af­rikai-algériai útjáról, nagysi­kerű turnéjáról nemrég haza­tért, a Munka Vöröszászló Érdemrenddel kitüntetett- Va­sas Központi Művészegyüttes Népiegyüttese vendégszerepel a művelődési házban. A változatos műsorban nép­dalfeldolgozásokat szólaltat meg az együttes és élményt nyújtó tánckornroriciókat mu­tat be. Ötszázezer kilométer — hal eset nélkül Amikor a balas­sagyarmati fűtő- háznál kerestem, könnyű volt megta­lálni Kovács János mozdonyvezetőt. Mint mindég, mcst is a mozdonya körül szorgoskodott. Ola­jos kezét kóccal tö- rülgette, s mindjárt magyarázott is. — Vácra viszem a személyvonatot, né­hány perc múlva „kiállók”, s az utol­só ellenőrzést végez­tem a gépen. Nem tetszett a csukló- csapszeg, azt húztam utána — s mutat a gép felé. — Von egy jó szokásom. Csak szolgálatkész mozdonnyal indulok ki a fűtőházból. Tudja a mozdonyt útközben már igen nehéz lenne javíta­ni — toldja meg az előbbi mondani va­lóját. így igaz mind, ahogyan ez a vékony csontosarcú, kissé kopaszodó mozdony- vezető mondja. Munkatársai, felet­tesei a legjobbak kö­zött tartják nyilván. Munkában, ma­gatartásban példa­mutató. Bizonyítja ezt a sok kitüntetés, amire Kovács János talán a legbüszkébb, i.cgútóbb, a vasutas napon a „Kiváló Vasutas” jelvény boldog tulajdonosa lett megtenni Ba- beszélgetésből meg tudom azt is, hogy Kovács János 15 éve utazik mozdonyon, s mindig egyen, a 375.615-ös sorozatún. Ezen a gépen 15 év alatt 500 ezer kiló­métert tett meg, ba­lesetmentesen. Azt már a fűtőház főnö­kétől hallottam, hogy Kovács János maga is fiatalember még, a negyvenet sem töltötte be, de már hat olyan moz­donyvezető dolgozik a fűtöháznál, akit Kovács tanított meg a mozdonyvezetői szakma fogásaira, a hivatásszereteire. Fél millió kilómé­ter. De sokszor kel­lett megtenni a Ba­lassagyarmat, Vác, Aszód, Hatvan, Romhány, Ipoly- tarnóc között az út­szakaszt. Kemény télben, forró nyár­ban. És mindig ment. Várták őt az utasok, várta az a nagymennyiségű áru, amit az Ipoly völ­gyéből kellett to­vább szállítani. A mozdonya mindig szolgálatképes. Mo­sástól mosásig uta­zik vele. A kisebb javításokat maga végzi el. — Bizony a 15 év sok mindent takar. — mondja. Emlék­szem rá, tehervona- tot vittünk. Két ál­lomás között elsza- Icadt a túlhevítő elem. Tovább men­ni nem lehet. Azért bedöcögtünk a kö­rvetkező állomásig, s ott elvégeztük a ja­vítást. Előfordult, hogy rúgótörést szenvedett a gép. Aláépítettünk, s mentünk tovább. A szolgálatot elláttuk. Most is sok a mun­kánk. Kemény volt a tél, s itt van a rengeteg mezőgazda- sági áru. De elszál­lítjuk. Csak Dejtár- ról több, mint 40 va­gon burgonyát kell továbbítanunk... Ahogyan megis­mertem Kovács Já­nost, nyugodtan ál­líthatom, nem lesz semmi baj. Hiszen nem egyszer 24 órai szolgálat után alig pihen 6 órát, s már indul is az újabb menettel. — Kettőt szeretek igazán az életben. Az egyik a család, — mert ugyebár há­rom lányom van — emeli fel a hangját —, a másik pedig a mozdony. Ezt válasz­tottam élethivatását, ennek is élek... Nincs több idő a beszélgetésre. Kc- vics János az órá­jára pillant, $ csak annyit mond: — Mennem kell. 17 óra 20-kor Vác­ra indulok. Várnak az utasok... A gépet még egy­szer körüljárja, majd egy hosszú fütty, az után gáz­felhőbe burkolódzik a mozdony, elhagyja a fűtőházat. Kovács János mozdonya ma is szolgálatképes. S. L. Közérdekű bejelentéseket, egyéni panaszokat intéztek el a tanácstagok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents