Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-09 / 81. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Népújsfi AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVF- 81. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1953. OKTOBER 9. A mezőgazdasági dolgozók biztonságáért Társadalmunk fontos célki­tűzése a termelékenység eme­lése, állandó gondoskodás az emberek életszínvonalának fokozatos növeléséről. Mindez megkívánja egyebek között a helyes termelési, szervezési intézkedéseket, de megkíván- adatok ja a dolgozókkal való törő- Hiába dés fokozását is. Az utóbbi két évben meg­duplázódott a mezőgazdasági gépek száma megyénkben, na­gyobb teret kaptak a kémiai szerek, tehát növekedett me­zőgazdaságunk anyagi-techni­kai bázisa. Ezek a tények jól- esőek és bizonyítják gazda­ságpolitikánk helyességét, mindazt az erőfeszítést, ame­lyet kollektiven teszünk az olcsóbb, nagyobb tömegű me­zőgazdasági termelés érdeké­ben. Ám az utóbbi hetekben egyre-másra hallani tragikus szerencsétlenségekről is, ame­lyek munka közben vigyázat­lanságból, vagy bűnös felelőt­lenségből következnek be. Na­gyon elgondolkoztató ez, hi­szen ennek éppen fordítva kellene lennie. Legutóbb pél­dául arról értesültünk, hogy Cereden és Nógrádsápon tör­tént halálos végű traktoros baleset. A baleseti statisztika igen súlyos helyzetet tükröz. Halálos baleset például nem volt annyi az elmúlt há­rom évben, mint eddig ebben az évben —-.számszerint tíz. Ha a megye mezőgazdasági üzemeiben előforduló összes baleseteket vesszük figyelem­be, ez körülbelül azonos szin­ten áll a megelőző évekével, azonban a kiesett munkana­pok száma év^ől évre emel­kedik. Ezelőtt két évvel egy balesetre 12 táppénzes nap esett és az idén — az első há­romnegyedévben! — már 21 napnál tartunk. Tehát súlyo­sabbak a balesetek. Mi van az érem másik ol­dalán? Megtették-e a kellő intézkedéseket a balesetek el­kerülése érdekében, folyama­tos-e és milyen hatékony a megelőző felvilágosító tevé­kenység? Nos, a MEDOSZ megyei bi­zottsága minden évben rend­szeresen foglalkozik a mun­kavédelemmel. Az idén ápri­lisban tárgyalta a megyebi­zottság a munkavédelmi, rhunkásellátási helyzetet és részletes feladatokat szabott meg. A szakszervezet azon­ban ezzel ziem zárta le az ügyet. Már megelőzőleg gon­dot fordítottak arra is, hogy a vezető beosztású dolgozók vizsgát tegyenek munkavéde­lemből. A télen több mint 200 embert vizsgáztatott le a MEDOSZ, az SZMT és a KÖ­JÁL. Ezenkívül hatnapos tan­folyamot is rendeztek az üze­mi, szakszervezeti, munkavé­delmi felügyelők részére. Az idén is elkészíttették minden mezőgazdasági üzemmel — kivéve a termelőszövetkezete­ket — az éves munkavédelmi intézkedési tervet. Sőt, ott, ahol nem tartották kielégítő­nek, — négy gépállomással és két állami gazdasággal — át­dolgoztatták. Ilyen előzmények után mindenki azt gondolná, hogy a legteljesebb rendben men­nek a dolgok. Sajnos, az előbb felsorolt statisztikai nem ezt bizonyítják, készítették el néhány üzemben az intézkedési ter­vet, hiába állapít meg hiá­nyosságot a szakszervezeti el­lenőrzés a 'tervek megvalósí­tásával kapcsolatban, illetve a havi biztonsági szemléken, néhány mezőgazdasági üzem­ben felelőtlenül elhanyagol­ják a munkavédelmet és so­rozatosan figyelmen kívül hagyják a MEDOSZ megálla­pításait. Egy héttel ezelőtt például a Szécsényi Tangaz­daság főagronómusát vonta felelősségre az SZMT munka- védelmi felügyelője, mert nem hajtotta végre a gazda­ság igazgatója által kiadott munkavédelmi feladatot. A Szügyi Állami Gazdaságban pedig az igazgatót és a főag- ronómust is megbüntették, szintén a munkavédelmi fel­adatok elhanyagolása miatt. De lehetne még sorolni más állami gazdaságok és gépállo­mások vezetőit is. Sok helyen amolyan szük­séges rossznak tartják a mun­kavédelmet és a termelés egyre fokozódó ütemében „el­feledkeznek” arról, hogy o munkavédelemnek is lépést kell tartania a növekvő ter­melési feladatokkal. De akad olyan felfogású vezető is, aki a kiadott munkavédelmi fel­adatokkal kapcsolatosan meg­állapított hiányosságokról így nyilatkozott: „Nem írom alá, mert marhaság.” Ezek az em­berek, úgy látszik nem vesz­nek arról tudomást, hogy az újabb és újabb gépekkel együtt nemcsak az anyagi­technikai bázis növekszik a mezőgazdaságban, hanem több lesz a baleseti források szá­ma is, amelyek a gépekkel foglalkozó dolgozók egészsé­gét, életét veszélyeztetik. A mezőgazdaságban meglé­vő példátlan baleseti helyzet arra figyelmeztet, hogy a jö­vőben sokkal hatékonyabbá kell tenni a megelőzést. Nem lehet elhanyagolni a dolgo­zók munkavédelmi képzését és az annyit hangoztatott szakmai oktatást sem, amely hozzásegít ahhoz, hogy min­den munkás hozzáértéssel nyúljon munkaeszközeihez. Az olyan ember, aki nincs tisztában a gép fortélyaival, nem ismeri a baleseti forrá­sokat, könnyen áldozata is le­het a veszélyes körülmények között végzett munkának. A későbbiekben még szigorúbb ellenőrzés szükséges a mun­kavédelem területén. Ne en­gedjék a mezőgazdasági üze­mek vezetői, hogy traktoro­sok a kötelező vizsga nélkül üljenek gépre és napról nap­ra ellenőrizzék a munkavé­delmi óvórendszabályok be­tartását. Ez nemcsak munka­köri feladat, hanem erkölcsi kötelesség is! Pádár András A mezőgazdasági szakembereknek csaknem egyötöde vesz részt szervezett továbbképzésben A 10«. VIDÉKI ÍJ POSTAHIVATAL Hétfőn, Somoskőújfaluban ünnepélyes keretek kozott ad­ták át az ország századik vi­déki új postahivatalát. Az új létesítmény 850 ezer forint költséggel készült. Az ünnep­ségen megjelent Nagy Belü­lié, a Budapest—Vidék Posta- igazgatóságának vezetője és meleg szavak kíséretében ad­ta át rendelkezésre az új postahivatalt. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium képviseletében megjelent az ünnepségen Horn Dezső mi­niszterhelyettes, Búza Már­tonná dr. a Posta Vezérigaz­gatóság helyettes vezetője, Alics János, a Nógrád me­gyei pártbizottság titkára. Az újonnan épített modern postahivatalt Gyónl Béláné. a somoskőújfalusi postahivatal vezetője vette át. a karancsberényi partizán emléktáblát - Csehszlovák - magyar baráti találkozó Érsekvadkerten Frantisek Pisek dr. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete Nógrád megyében A Csehszlovák Fegyveres Erők Napja alkalmából va­sárnap egésznapos baráti lá­togatásra Nógrád megyébe ér­kezett Frantisek Pisek a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagyköve­te. A nagykövet társaságában volt Rudolf Chlubna alezre­des katonai attasé és a nagy- követség több munkatársa. A budapesti nagykövetet elkísér­te nógrádi látogatására Böl­csei József a Magyar Népköz- társaság Külügyminisztériu­mának képviselője is. A ven­dégeket Salgótarjánban az MSZMP Nógrád megyei Párt- bizottságának székházában Jakab Sándor az MSZMP Központi Bizottságának pót­tagja a megyei pártbizottság első titkára, Hankó János a Nógrád megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnöke, továbbá a pártbizottság és a megye társadalmi szerveinek képviselői fogadták. Déltájban a vendégek és kíséretük Karancsberénybe látogattak, ahol felkeresték a hajdani német fasiszta csapa­tok ellen küzdő Nógrádi par­tizáncsoportok harcálláspont­ját: a magyar, a szlovák, a szovjet, és spanyol partizá­nokból alakult egység egy­kori parancsnoksági épületét. Itt Koréin Mihály ezrédes megyei helyőrség parancsnok Több szénre van szükség: mint a vállalt ezer tonna 7 Tanácskoztak a szocialista brigádvezetők A mezőgazdasági mérnö­köknek csaknem egyötöde mintegy 2000 agrárszakember vesz részt 1963-64-ben szerve­zett továbbképzésről. A me­zőgazdasági mérnöktovább­képző intézet az őszi-téli hó­napokban 43 tanfolyamot ren­dez számukra, részben saját központjában, részben az ag­rárfelsőoktatási intézmények­ben és egyes Kutató intéze­tekben. A mezőgazdasági szakmér­nökképzés 1 és 2 éves nappali és levelező tagozatán mintegy 300 szakember kezdi meg ta­nulmányait. Az idei tanévben hét szakon képeznek speci­alistákat. A Nógrád megyei Szénbá­nyászati Tröszt pártbizottsá­ga, és szakszervezeti bizottsága, a tröszt igazgatóságánál kar­öltve, beszélgetésre hívta <;sz- sze a bányaüzemek szocialis­ta brigádvezetőit, s velük együtt a helyi gazdasági és mozgalmi munka vezetőit a most múlt vasárnapon, októ­ber 6-án, a Salgótarjáni Bá­nyász Művelődési Otthon nagytermében. A tanácskozá­son résztvett Szabó István elvtárs, az MSZMP salgótar­jáni bizottságának titkára, Dandó István elvtárs, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének osztályvezetője, Pachinger Gyula elvtárs te­rületi főmérnök a Nehézipari Minisztériumot képviselte. Takács Vilmos elvtárs, a tröszt pártbizottságának tit­kára tartott vitaindító beszá­molót. Elemezve a szocialista brigádmozgalom tapasztalata­it, tanulságait, az előadó el­ismerő szavakkal illette a szocialista brigádok termelé­si eredményeit. A brigádokkal szemben tá­masztott magas politikai, er­kölcsi és kultúrális követel­mények sem maradtak ha­tástalanul, de a legtöbb hiba éppen e tekintetben mutatko­zik. A szocialista brigádmozga­lom fogyatékosságaival annál inkább fel kell venni a har­cot, mert a szénbányászat dol­gozóira nem csökkenő figye­lemmel tekint az ország. A népgazdaság az év elején ter­ven felül egy millió tonna szenet kért a bányászoktól. Ebből a nógrádi bányászok­ra 121 ezer tonna hárult: 98 ezret máris megtermeltek, becsületükre váljon! Az igények azonban még ennél is nagyobbak. Eb­ben a helyzetben a min­den tekintetben kiegyen­súlyozott, lelkes szocialis­ta brigádok lendületet ad­hatnak a vállalás túlszár­nyalásáért indított ver­senynek. Hogy a szocialista brigá­dokban megvan a készség nemcsak a jelzett hibák ki­javítására, de ahhoz is, hogy megújuló erővel álljanak a verseny élére a vállalt 121 ezer tonna széntöbblet túl­teljesítéséért, az több felszó­lalásból kitűnt. A zagyvái üzem egyik brigádvezetője például kijelentette: naponta 25-30 csille szénnel több sze­net adhatnának a munkahe­lyén dolgozó szocialista bri­gádok, ha jobban megolda­nák a szállítást. Szorospataki vájár mondotta el, hogy a tizenkétszeres él üzem mosta­ni elmaradásának egyik oka: rossz a levegő a bányában. A nagybátonyi szolgáltató üzem brigádvezetője az anyagellátás vontatottságát vetette a vezetők szemére. Olyan műszaki feltételek megteremtését követelik tehát a bányászok, ame­lyek újabb erőket, tar­talékokat szabadítanak föl. A 121 ezer tonna többlet szén jelentős túl­szárnyalása így nem tar­tozik a lehetetlen felada­tok közé. A tanácskozáson felszólalt a járási pártbizottság és a mi­nisztérium képviselője is. és Dercze István alezredes határőrparancsnok fogadták és köszöntötték a baráti köz­társaság budapesti nagykövet­ségének tagjait. A nógrádi partizán egység volt parancs­noksági épületében tartott ün­nepi megemlékezés során Frantisek Pisek, nagykövet és Koréin Mihály ezredes mél­tatták a két baráti ország egyre erősödő szocialista kap­csolatát. — Szimbóluma ez a volt partizántanya a csshszlo­vább szélesedett, erősö­dött, gazdagabb és mé­lyebb lett: — mondotta Frantisek Pisek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. Ezután a nagykövet és Ru­dolf Clubna alezredes kato­nai attasé megkoszorúzták az épületen elhelyezett emlék­táblát. A megemlékezés ko­szorúját helyezte el Koréin Mihály ezredes és Dercze Ist­ván alezredes is. Koszorúzási ünnepség Karan cs be rény ben vák és a magyar nép együttműködésének és fegyverbarátságának. A szlovák és a magyar par­tizánok együtt harcoltak a közös ellenség, a német fa­siszták ellen. Segítséget nyúj­tottak a szovjet hadseregnek, mert jelentős erőket vontak el a frontról. Ugyanakkor erő­sítették a lakosságnak a szov­jet győzelembe vetett hitét, — mondotta Koréin Mihály ezredes. — Évekkel ezelőtt a test­véri kapcsolatok ezen a helyen fegyveres barátság útján szü­lettek. Közös partizanegy-. ségeink a német fasiszták el­leni harcban pecsételték meg a ma már sokoldalúvá lett és elmélyült csehszlovák-ma­gyar barátságot. Amikor a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság Fegyveres Erőinek Napja alkalmából itt ezen a helyen, a nógrádi partizán- egység egykori harcálláspont­ján, a hősöket megillető tisz­telettel adózunk partizánja­ink emlékének, jó érzéssel, élgédetten állapítjuk meg: a testvéri együttműködés és a barátság, amely itt fegyveres harcban pecsé­telődött meg, azóta to­Délután Érsekvadkerten a Magyar-Csehszlovák Barátság nevet viselő termelőszövetke­zetbe látogattak, ahol a szö­vetkezet és a község vezetői valamint Ozsvát Ferenc a balassagyarmati járási pártbi­zottság titkára fogadták a vendégeket. Tóth Istvánnak, a termelőszövetkezet elnökének üdvözlő szavai után az út­törők virágcsokorral kedves­kedtek a küldöttség tagjai­nak. A csehszlovák—magyar baráti találkozón a termelő- szövektezet elnöke és a nagy­követ mondottak pohárkö­szöntőt. Frantisek Pisek meg­emlékezett a Kádár János és Antonin Novotny vezette ma­gyar és csehszlovák párt és kormányküldöttség legútóbbi tárgyalásainak jelentőségéről is. A nagykövet különösen a kommunista termelőszö­vetkezeti tagok felelőssé- ségét hangsúlyozta. A baráti találkozó során részletesein tájékoztatták a nagykövetet és a kiséretében lévő vendégeket a három éve alakult Csehszlovák-Magyar Barátság Termelőszövetkezet egyre erősödő gazdasági ered­ményeiről. Nagy Ferenc Az őszi bágyadt napsütés cirógatta vasárnap reggel az utcán, dolgokra siető embe­rek sokaságának arcát. Egye­sek a programnak megfele­lően a futballpályára, mások az atlétikai versenyre, ki ba­rátjához, ki ismerőséhez irá­nyította lépteit. Nyolc órakor hatalmas füstoszlop szállt a magasba a Salgótarjáni Üveggyár egyik épü­letéből. Pár perccel később vészhírként ter­jedt el a városban: ég a gyár... Megszólalt a gyári sziréna is. A mellette lévő bérházakból félig felöltözött emberek szaladtak a gyárhoz, hogy segítsenek a pusz­tító tűz lokalizálásában. Pillanatok alatt fel­tűnt a gyárban Csábi Imre, a pártbizottság titkára, Papp Gyula, igazgató, Riba Pál fő­mérnök, Varga Sándor az üzemi bizottság titkára. Gyorsan a helyszínre érkeztek a me­gyei tűzoltók, átjöttek segíteni a ZIM-is- ták, többen otthagyták az atlétikai küzdelme­ket, de sokan jöttek a sportpályáról. A tűzoltók pedig fecskendőikkel erős su­gárban pásztázták a Il-es számú zöldke­mence égő tetőszerkezetét. Közben 84-re sza­porodott azoknak a munkásoknak a száma, akik önként ajánlották fel dolgos két kezü­ket. Mindannyian gyorsan és fáradhatatlanul, felelősségük tudatában dolgoztak. A kérő szónak megfelelően vigyáztak arra, hogy a kemencét ne érje baj. Ha tönkremegy — mondták többen — akkor hosszabb ideig nem termel ez az üzemrész, veszélyben az éves terv teljesítése. Egyesek a tűz nagyságá­ból arra következtettek, hogy legalább há­rom napi kényszerpihenő lesz ebben az üzemrészben. Nem így történt. Délután négykor megin­dult az I-es Á V. gép, este hatkor a Il-es, tízkor pedig az I. S gép. Addigra eltakarí­tották a törmeléket, kiszállították az üszkös törmelékgerendákat, megcsinálták az új te­tőzetet a ZIM Salsótarjáni Gyáregységtől ka­pott tetőlemezekből. Nehéz lenne megállapítani ki tette a leg­...Minf a szemünk fényére... többet a veszély mielőbbi el­hárításáért. Azonban szüksé­ges megemlíteni azokat, akik­nek lélekjelenléte, bátorsága, erőfeszítése döntően meghatá­rozta mikor alszik ki a pusz­tító tűz utolsó zsarátnoka. Elsőnek Jedlicska Ferenc kommunista mű­vezetőt említjük, aki nem vesztette el elha­tározóképességét, és a veszély megjelenésé­nek pillanatában azonnal kikapcsolta az üzemrész villamosberendezését. Következze­nek a többiek: Gallai Gyula, Csábi Ferenc, Dupák Sándor, Dupák Ferenc Szokol And­rás. Goldhauser Lajos, Pilinyi István tetőja­vító brigádja, Kövei Árpád a ZIM-tól. És most néhány szóban a tűz okáról. Csábi Imre a pártbizottság titkára így kezdte: A kemencéből kőcsomó került a fi- der csatornába, ahol az adagolás történik. A kőcsomó az elvágás pillanatában az üveg­gel együtt az olló közé került. Ennek követ­keztében az olló nem nyílt szét, az újabb friss adag rátapadt. Mivel itt olajszennyező­dés van, ez begyulladt. Az ott lévő elszívó berendezés nemcsak a levegőt, hanem a tűz- lángot is magába szívta és a házhálózaton keresztül belekapott a tetőbe. A tüzet majd­nem két órás erőfeszítés után sikerült elol­tani. A hallottak alapján az újságíró aka­ratlanul is keresi a legtalálóbb kifejezést. Hirtelen a következők jutnak eszébe és kí­vánkoznak a tollára: igazi férfimunka volt, a munkás öszefogás diadala hősiesség, gyárszeretet. Úgy érzem azonban ez mind kevés. A tel­jesség kedvéért idézem a pártbizottság titká­rának a valóságot hűen tükröző igaz sza­vait: Bebizonyosodott, hogy rém politika jelszó, hanem élő valóság az, hogy a gyár a dolgozóké. Úgy vigyáztak rá, mint szemű fényére. Vcnesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents