Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-25 / 77. szám
19(53. szeptember 28. NÓGRÁDI NEPÜJSAG 5 Korszerű műszerek és gépi berendezések Az idén tovább korszerűsítették megyénk egészségügyi intézményeinek berendezését, műszer- és gépellátottságát. Kórházaink műszereinek és gépeinek vásárlására 900 ezer forintot költöttek az idén. Hasonlóképpen korszerűsítették a gyógyszertár vállalat berende zéseit és felszerelési tárgyait. A gyógyszertári vállalat 400 ezer forintot kapott erre a célra, kórházaink pedig 900 ezer forintból újították fel műszereiket. Ezenkívül a mai követelményeknek megfelelőbb egészségügyi ellátást tudják biztosítani az orvosok és egészségügyi dolgozók az ezévben terven felül kapott két gépkocsi segítségével, mely a területi egészségügyi ellátást javítja meg. Előkerült a számla Egy földművesszövetkezet boltjában két hónappal a leltár felvétele után rájöttek, hogy egy ezer forintos számlával nem terhelték meg az üzletet, ezért a bolt alkalmazottait a hiány megfizetésére kötelezték. Az alkalmazottaknak a határozat hatályon kívül helyezéséért indított perben a járásbiróság jogerős marasztaló Ítéletet hozott. Az ez ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött: — A leltárhiányból szárma- mazó követelést harminc nap letelte után nem lehet érvényesíteni. Ha a jogvesztés beállott, az a körülmény, hogy később találtak meg egy számlát, amellyel a boltot nem terhelték meg, nem teszi lehetővé, a leltár újabb elszámolását. Más kérdés, hogy az anyagilag felelős dolgozó esetleg szándékos cselekményével okoz kárt olymódon, hogy szándékosan nem \terheli meg magát egy számlával. Ilyenkor a Munka Törvénykönyve alapján felel, tyzuttal , azonban erről nincs szó. Ma ünnepélyesen átadják a Salgótarjáni Megyei Kórház gyermekosztályát Megilletödötten állunk a volt laktanyából átalakított gyermekosztály folyosóján. A szemnek kellemes a világoszöld olajfal, a hófehér ajtók, ablakok, a ragyogó fehér-fekete mozaik-padló. A kezelő és kiszolgáló helyiségekben lila, zöld, fehér csempés falak, neonfény. A más-más színű kórtermekben falikarok a kis ágyak fölött. Az üvegszekrényekben csillogó műszerek, ezernyi gyógyszer. Világos, üvegfalú boxokban fürdetésre is alkalmas mosdókagylók. Föléjük a 40 fokos vízhőmérsékletet biztosító keverő csapokat bulgár munkások készítették. A cuclisüveg fertőtlenítő gépet Brno-ban gyártották. Kelet- és nyugatnémet mérőműszerek, egy- egy gép Svájcból. Tervezők és egészségügyi szakemberek álmait valósították meg itt a Nógrád megyei építők szorgos munkáskezei. Pár nap múlva benépesülnek a kórtermek. A sok-sok új műszer, gépi berendezés fölszerelés szocialista államunk humanizmusának, a beteg gyerm ekekről való gondoskodásnak és a békés jöv őbe vetett hitének ékes bizonyítéka. Dr. Karászi Benő, az új gyermekosztály főorvosa a régi kórházban töltött 17 esztendő alatt sokat ál modott arról, ami itt megvalósult. De nemcsak álmodott, hanem kilincselt, számokkal és tényekkel bizonyított, kért. követelt. Aztán az építés időszaka alatt sokszor felkereste a készülő osztályt, emberi közelségbe került az ott dolgozó munkásokkal: tanácsokkal segítette őket és megértette velük munkájuk fontosságát. Köszönet, hála! Vajon milyen érzés, megvalósulva látni mindazt, amiről csaknem két évtizede álmodott? Amiért annyit harcolt és munkálkodott? — Mindenekelőtt végtelen öröm és hála tölt el létesítmény átadása alkalmából — mondja Karászi doktor. — Nem volt hiábavaló a munka érvelés, agitáció, amit az új modern osztály érdekében kifejtettem. Hálás vagyok mindenkinek, akik a Nógrád megyei csecsemőket, gyermekeket, ilyen kórházhoz juttatták. — Szeretném ezt az alkalmat felhasználni arra is, hogy a megyénkben dolgozó vagy ezután ideérkező ifjú orvosok figyelmét felhívjam arra, van távlat ebben a megyében is a becsületesen és szívósan dolgozó, küzdő ember számára. Nem szabad a nehézségek elől gyáván megfutamodni. Nem a készbe kell beülni, hanem harcolni kell az újért. Nekem is módomban lett volna többször más megyében jobb, kész lehetőségeket kapni. Nem tettem meg és nem bántam meg. A jobb létesítményért folyó harc már időközben meghozta gyümölcsét. Nógrád megye csecsemőhalandósága, amikor a megyében dolgozni kezdtem 13 százalék körüli volt, s az elmúlt évben ennek egyharmadára, 4.2 százalékra csökkent. Ez nem lyeket maszek munkákra vették igénybe és villanytűzhelyekkel, gépekkel pocsékolták illegálisan az áramot. A rendszeres ellenőrzések óta 30 százalékkal csökkent az ingatlankezelő nagybátonyi villanyszámlája. Zagyvapálfalván a Mártírok útján 180 lakásban mintegy hétszázan laknak és mindannyian egyetértenek azzal, hogy most legelőször kijavítják ezeknek az ócska épületeknek a tetőzetét, a bádogtetőt befestik, az esőcsatornákat kicserélik, a mellék- helyiségeket kátránylemezekkel fedik és gondoskodnak a szennyvíz elvezetéséről. Jövőre ugyanezeknek az épületeknek a külső tatarozása kerül sorra s akkor ez a városrész is bekapcsolódik élénk pasztellszíneivel a megyeszékhely modern összképébe. Salgótarjánban a Bajcsy Zsilinszky út hat bányászbér- házának teljes felújításán tevékenykednek dicséretremél- tó szorgalommal a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói a kitűnő szervezőkészségű Körmendi Lajos művezető irányításával. Itt a bádogtetőket palával cserélik fel. A lakók sok szépet mesélnek a palá- zókról. „Reggel ötkor már kopognak, nem tudunk aludni. Mégse zúgolódik senki. Este nyolcig dolgoznak. Valamelyik nap nem volt ács, ezek hozzáfogtak deszkázat, hogy tovább mehessenek.” De az építők sem fukarok a dicsérettel. „Vasárnap több vagon anyag érkezett, amire nem ■ számítottunk. A négyes épület lakói társadalmi munkában rakták ki.” Na és még egy komoly probléma. Rengeteg a tévéantenna Salgótarjánban. Más városok példáján itt is központi antennák szereléséhez kezdett az ingatlankezelő. A 93-es és a 76-os bérházakon megcsinálták. Az idén elkészítik még a 48-as és a 64-es bárházon. De! Amit három hete kapcsoltak be, már az első napon bedöglött. Most szerelik át. Egy antenna veszi az adást Budapestről és Besztercebányáról, azonkívül a rádió és az URH is. Kisült, hogy a főváros irányából sok a zavarás, ezért nincs kép, de ha Besztercebánya helyett Kékesre fordítanak, tökéletes a vétel. Ezen munkálkodnak jelenleg. .. .Na és a Vízcsap, a fürdőhenger, a kilincs, a cserép- kályha, a kémények, az ablakok, apró naponta visszatérő bosszúságok? És ha bejelentik ezeket a hibákat, a veszekedésbe fajuló viták és a huza-vona? A hang, ahogyan visszautasítanak panaszokat, a rideg, sokszor meghökkentő elutasítás? A lakók, a lakbért fizető családok panaszai, sérelmei, a hivatalból nem el- végezehtő, de „maszek-alapon” rendbetehető hibák — ezek hol maradnak? Minderről miért nem esik szó? — mondhatják sokan, a kik e cikket végigolvasták. Itt most azt próbáltuk bemutatni, mennyi gond, körültekintés szükséges a hétezer bérlő igényeinek, jogainak megfontolt és lehető kielégítéséhez. Arról írtunk, hogy az ingatlankezelő vállalat végtelenül fontos, ma már nélkülözhetetlen funkcióra hivatott apparátus. Vezetői, dolgozói igyekeznek eleget tenni a követelményeknek — de még nem értek el odáig, hogy a nagy, az átfogó jelentőségű feladatok mellett minden tekintetben megelégedésre végezzék el az „apró munkát’ is. Ezért gyakran van rájuk panasz. Jogosan? Jogtalanul? Erről majd legközelebb. Kondor ősi János személyes érdem, hanem mindazoké, akik ezen a területen az ügy érdekében dolgoznak. — Milyen változásokat jelent az új osztály a régi körülményekhez képest? — Eddig 56 ággyal működtünk, szűkös és szegényes feltételek mellett. Most az új osztályon 110 ágy lesz. Olyan korszerű körülmények között gyógyíthatunk, amelyekkel kevés csecsemő- és gyermek- osztály rendelkezik az országban. Ha elképzelésünk a továbbiakban is megvalósul, a csecsemők és gyermekek minden irányú korszerű ellátást megkaphatnak, beleértve a műtéti beavatkozásokat is. Végre nemcsak korszerű az új osztály, hanem szép is. Látszik, hogy gondos munkával készítették és ezért köszönet illeti mindazokat, akik azt tervezték s azokat is, akik a terveket fáradságos munkával megvalósították. Mi megtettük a magunkét Mikor a folyosókon végigmegyünk, épp oly álmélkodó szemekkel néz jobbra, balra mint azok, akik életükben először fordultak meg itt — Nem jártam itt már két hete, szabadságon voltam — mondja szinte mentegetőzve —, azóta sokminden megváltozott Itten,' rá sem ismerek. És figyelmesen hallgatja a magyarázatot, hogy ez vagy az, mire szolgál, miért van körben rács az ágyacskákon, miért kell elkülönítő szoba, miért kell annyi ápolónő és csöndben bólogat, miközben csak úgy ragyog a szeme a benső örömtől. Most talán az örömnek ez az antenna nélkül is fölfogható sugárzása jelzi csupán, hogy Gácsi István főművezető nem, egyáltalán nem idegen, nem kiváncsi vendég itt. Egyik alkotója ennek a nagyszerű intézménynek. Alkotója, akinek gondolatai, még éjszaka visszavisszatérő álmai is három esztendőn át ezekhez a falakhoz siettek. — Kilencszázhatvan őszén? telén... valahogy akkortájt jöttünk ide. Még lakók éltek benne, meg a kórháznak egy ápolónője, vagy ki, más részében raktár volt. Lépés- ről-lépésre haladhattunk csak, ahogyan kiköltöztek innen. Igazában hatvanegy nyarán kezdtünk neki teljes erőből. — Hetényi elvtárs volt akkor itt az építésvezető — emlékezik a legnehezebb időszakra. — Ez az épület volt kaszárnya, aztán lakóház, újra kaszárnya, megint laktak benne, raktárnak is használták. Úgy, hogy össze-vissza volt gyilkolva: itt nyílásbontások, amott ajtóelfalazások Újabb átalakításra, átépítésre tervezői megoldás nem volt, azt együtt tanácskoztuk meg Hetényi elvtárssal. Dehát... akkor övé volt az acélárugyári hideghengermű, az teljesen lekötötte és sok mindent önállóan kellett megoldani. .. Néha a folyosó egész hosszában ki kellett bontani a falat, betonpilléreket raktunk be. Rengeteget ducol- tunk, hiszen itt a födémek iszonyúan súlyosak. Értek bennünket kellemetlen meglepetések. hogy olykor már attól féltünk, ránkszakad az egész épület... Az ügyeletes orvosi szobából kilép Karászi doktor, a gyermekosztály vezetője. Ö is rákontráz: — Látja ezt a folyosót? Ez végig futott az egész épületen. S most ott — mutatja a kezével — keresztfolyosót képeztek ki... Statikai szempontból sem csekélység! A feladat bonyolultsága: bontás, átépítés: a magas minőségű követelmények — azt hinné az ember — nem tették valami népszerűvé ezt az építkezést. Mondják — általában hatvanan dolgoztak itt — a kereset cirka 15—20 százalékkal volt kevesebb, mint más objektumokon. Még sem kívánkozott el innen senki, végig kitartottak. Mert, ha van abban valami szimbolikus, hogy kaszárnyából kór; házat építünk, az sem véletlen, hogy ebből az egész hatalmas egészségügyi kombinátból, ami itten a várost övező dombok, hegyek közé nyomakodik, éppen a gyermekkórház készült el legelőbb. .. Tudatában van ennek a főművezető, de a gyermekosztály valamennyi építője ,akik Vanya Gyula kőműves brigádvezető szavaival azt üzenik az egészségügyi dolgozóknak: „Mi megtettük a magunkét, most rajtuk a sor. Munkájukhoz sok sikert kívánunk!” Lefelé lépdelünk a lépcsőkön. Gácsi Pista bácsi búcsúzik tőlünk is, s egy kicsit az alkotástól is. Volt ebben a néhány elejtett szóban szemernyi szomorúság: — Jó volt így végigjárni mégegyszer mindent. Mert néhány nap... és engemet sem eresztenek be többé ide... Mégis, itt marad, s nem megy el innen, amíg ez a kórház fennáll, Gácsi művezető és a többi építők, akiknek keze munkája, tudásának legjava, gondja, akarása hozzájárult ahhoz, hogy az ápolásra, gyógyításra szoruló gyermekek ide immáron beköltözhetnek. Búcsúzik a gyermekkórház építőitől, miközben már az orvosokat, ápolónőket üdvözli s oltalmába veszi azokat, akik számára létesült — a gyermekeket. A salgótarjáni gyermekkórhá z koraszülött osztályán^, ez az első felvétel Gondolatok egy szakszervezeti taggyűlésen Negyven perces késéssel és nem is a meghirdetett termelési tanácskozást, hanem szakszervezeti taggyűlést tartottak pénteken, a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalatnál. Az elhangzott beszámoló jónéhány gondolatot ébresztett a nyájas hallgatóban, nem utolsósorban az újságíróban. Szó volt itt sok- mindenről. Beszéltek a funkcionáriusok, a vezetők, de alig kaptak szót a dolgozók. Nem is szólhattak, mert már az idő sem engedte, hiszen a vállalat vezetői úgy megtömték őket útravalóval, hogy az elég volt valamennyiöknek egy tarsolyba tenni. így tehát az egyszerű csaposnak, pénztárosnak, avagy konyhai dolgozónak a végén már esze- ágába sem jutott, hogy egyetlen szót is szóljon. Ennyit elöljáróban. Hol vannak a becsületes dolgozók? Már amikor a szakszervezeti bizottság beszámolóját hallgatta az ember, önkéntelenül vetődött fel a kérdés: vajon- a vendéglátóipari dolgozók körében nincsenek olyanok, akik becsülettel, lelkiismere- tel végzik munkájukat? Még- inkább megerősítette ezt az amikor a vállalat képviselőjének referátumára került sor. Pedig az első félévben elért eredmény — hiszen éppen ezt tárgyalták, — azt bizonyítja, hogy a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozói kisebb-nagyobb hibák ellenére is megtették a magukét. Az a több mint 54 millió forintos forgalom, amit az első félévben elértek, még- inkább a 4 millió 108 ezer forintos túlteljesítés azt bizonyítja, hogy á vállalat dolgozói többségében becsülettel látják el feladatukat. Mind erre pontot tett az a miniszteri dicsérő oklevél, amelyet az első félév eredménye alapján ezen a szakszervezeti taggyűlésen adtak tá a vendéglátóipari vállalat dolgozóinak. Éppen ezért az első gondolat az volt, hogy nagyobb megbecsülést, még nagyobb megtiszteltetést kell érvényre jutattni a vállalat egyszerű dolgozói iránt. Milyen hibák kerültek terítékre? Nem ünneprontás, ha azt mondjuk, hogy a vendéglátás terén számos üzletben nem tartották be a szocialista vendéglátás erkölcsi normáit, sok helyen bántak meg nem engedhető módon a fogyasztókkal. vendégekkel és sok üzemegységben nem hajtották végre a vállalat és a felsőbb szervek utasításait. És inkább ezekről beszéltek volna a vállalat egyszerű dolgozói, azok akik a beszámolók alapján érintve voltak. Mert valóban nem engedhető meg, hogy egyes éttermekben a vendég vegye észre az étel rossz minőségét, vagy azt, hogy egyszerűen lehetetlen összeállítású menü kerül felszolgálásra. A Nemzeti étteremben történt, hogy a gulyásleveshez — ird és mond — három darab krémest szolgáltak fel második fogásként csak azért mert a konyhai dolgozók nem vállalaták az aznapra esedékes káposztás kocka elkészítését. Lehetne arról is beszélni, hogy több étteremben olyan étel szerepel az étlapon, amely félegykor elfogyott, sőt egyáltalán el sem készült. Az ételárak megállapításánál is számos hibát lehet találni. Ebben csak az az érthetetlen, hogy mindig a vendég rovására! A 29-es számú kisvendéglőben a töltöttpaprikát 1 forint, a 46-os számú falatozóban a rántott sertésmájat csaknem 3 forinttal adták drágábban, mint a törvény ezt előírja .A Salgó étteremben a habarttojás árát is egy forinttal növelték. Semmivel sem jobb a helyzet az italáruk kiszolgálásánál. Érdemes megemlíteni, hogy a közelmúltban a vállalat revizorai (!) 9 üzletben Végeztek ellenőrzést, s a 9 ellenőrzés során 8 üzemegységben súlycsonkítást, illetve árdrágítást állapítottak meg. így a kisterenyei cukászdában és italboltban, Nagybáto.iy- ban, Szorospatakon, meg másutt is. Mi tartozik az udvarias kiszolgáláshoz ? A panaszkönyvi bejegyzések egész sora szól arról, hogy a Vendéglátóipari Vállalat néhány felelőtlen beosztottja fittyet hány a vendégre és nem törődik azzal, hogy éppen a vendég kiszolgálására hivatott. Ugyancsak a Nemzeti Étteremben történt meg, hogy déli 12-től fél 1-ig várakoztatták a vendégeket, mit sem törődve azokkal, nem szolgálták ki. Elrettentő példáját a kiszolgálásnak a Salgó Étteremben lehet tapasztalni, A vendég tortaszeletet kért, mivel az étteremben az nem volt, (?) a pincér almás- rétest kínált a vendégnek. Azzal már egyáltalán nem törődött, hogy a kiszolgálást alig pár lépéssel, a cukrászdából is megoldhatta volna. Sajnálatos, de az előbb említett példa mind igaz. És igaz az is, hogy a Vendéglátóipari Vállalat munkája számos követelést hagy maga után, akár a kiszolgálás, akár a tisztaság terén, de más téren is.- Hiszen a fogyasztó azért tér be az étterembe, a cukrászdába, de a kocsmába is. hogy udvariasan kiszolgálják! Még egyszer: udvariasan, jó minőségű, választékos áruval. Sajnos a példák — az eredmények ellenére sem — ezt bizonyítják. És ami még a szakszervezeti taggyűlésen az emberben gondolatot ébresztett. Igaza volt Oroszi Károlyné elvtársnőnek az öntudatosabb vendégekről is beszélni kell. Necsak a Vendéglátóipari Vállalat dolgozóitól kérjük, követeljük az udvariasságot, az előzékenységet, hanem a vendégektől is. Legyen az kölcsönös. A pult mögött álló kiszolgálóban is az embert lássuk, azt az embert, aki sokszor éjjelét, ünnep és vasárnapját áldozza fel azért, hogy mások szórakozzanak, jól érezzék magukat. És abban is igazat kell adni a felszólaló elvtársnőnek, hogy legtöbbször azok az emberek mennek panaszra. — tisztelet a kivételnek — akik maguk is renitenskednek, ázik maguk sem tartják be az erkölcsi normák írott és Íratlan szabályait. Kapjanak hangot a dolgozók is! A legfontosabb gondolat amit ez a termelési tanácskozás az újságíróban felébresztett az, hogy ez a tanácskozás nem érte el célját. A dolgozók nem mondottak véleményt a vállalatvezetés munkájáról, de saját munkájukról sem. Pedig a korábban említett példák arról tanúskodnak, lett volna miről beszélni. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő akár szakszervezeti taggyűlésen, akár termelési tanácskozáson alkalom nyílik erre. Mert a jó munkához ez is szükséges. Ezt követelik a vendégek, ezt a vállalat dolgozói, végső soron pedig a szocialista, kultúrált vendéglátás. Somogyvári László
