Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-21 / 76. szám
» 1963. szeptember 21. NÓGRÁDI NEPÜJSAC Százezer forint évenkénti megtakarítás A Salgótarjáni Acélárugyár többszörös újítói: Szilágyi Pál és Liorkó Gyula az év elején kidolgozott és benyújtott újításukban a gyár épületeire műanyagból készült ereszcsatornák alkalmazását javasolták. A gyár üzemépületein évente rendszeresen háromezer méter hagyományos bádogcsatorna kicserélése ismétlődik meg. Az eresz- csatornákat ugyanis az időjáráson túl az üzemépületekből kiáramló gázok és savgőzök is támadják és a lakóépületek ereszcsatornáihoz képest fele ideig sem bírják az ellenállást. A két újító javaslatára üvegszövettel erősített poliészterből formálták ki az első ereszcsatornákat, amelyeket két hónappal ezelőtt az ereszcsatornákat legjobban próbára tevő üzemépületre szerelték fel. A gyárban már az eddigi eredmények alapján is évenként százezer forint megtakarítást eredményez a műanyagból készült ereszcsatornák alkalmazása. A további csatornacserét ugyanis már műanyaggal oldják meg a Salgótarjáni Acélárugyárban. Munkavédelmi konfei rencia az Acélárugyárban Csütörtök délután Salgótarjánban, az Acélárugyár művelődési otthonában munka- védelmi konferenciát tartottak a gyár munkásai, műszaki dolgozói. A konferencián Antal Gyula elvtárs, a gyár igazgatója beszélt a balesetek alakulásáról, a táppénzes állomány jelenlegi helyeztéről. Megvitatták: hogyan esőkent- hetik a balesetek számát, a táppénz miatt kiesett műszakokat. Az Acélárugyár munkavédelmi konferenciáján részt vett Herlicska Gyula elvtárs, a Vas és Fémipari Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának Munkavédelmi Osztályának helyettes vezetője is. Amíg az anyag eljut odáig... II. Prokrusztész ágya Z űr?... Miért lehet zűr, miért lehet hosszú az út az állomástól, vagy raktártól, míg az anyag eljut odáig, hogy rendeltetése szerint felhasználják? Legeslegelső sorban azért, mert olyan ez a mi Nógrád megyei tehergépkocsi szállításunk, mint valami mobilizált Prokrusztész- ágya. Naponta 35 gépkocsira lenne az építőipari vállalatnak szüksége, ehelyett jó, ha kap húszat. És kevés a rakodómunkás. Annak is egy fele az AKÖV-nél, a másik az építőipari vállalatnál. Most feküdj bele ebbe az ágyba úgy, hogy ép maradjon minden tagod! Aztán, ahová valamit le kell rakni, onnan rendszerint előbb föl kell valami mást pakolni és elszállítani máshová, s csak akkor jöhet a... Szóval nem is olyan egyszerű ez a helyi anyag szállítás. Bár annál, amilyennek korábban feltüntették, egyszerűbb. Olyany- nyira, hogy a végén — némi túlzással -- lehet, hogy megkérdezik néhányan: ugyan mit csinálna itt vájjon 35 kocsi, ha az AKÖV fogná, s egyszer tényleg kiállítaná? A bizonyításhoz legokosabb lesz, ha az olvasót utólag elkalauzolom annak a körutazásnak néhány stációján, amelyen a minap részt vettem Székely Istvánnal, az AKÖV dolgozójával, és Nagy Lajossal, az építőipari vállalat szállítási főmérnökével. Ennek a napnak a történetében benne találtuk a legnagyobb szállítási problémák keresztmetszetét, sőt néhány fogasnak látszó kérdésre a választ is. Különben Székelyt tán két hete bízták meg az építőipari szállítások jobb megszervezésével, fő tennivalója, elősegíteni és megkövetelni a gépkocsik maximális kihasználását. Nem irigylem ezért a megbízatásért. De Székely öreg róka a szakmában, megbirkózik a feladattal. kérdezhetnék.' Első dolga volt bejárni az összes munkahelyeket; lássa, mit hová, honnan keli szállítani, milyen körülményekkel kell a rakodóknak, gépkocsi- vezetőknek számolniok. Mert a fuvaroztató a legtöbbször nem nagyon törődik ezekkel a körülményekkel. Ez kiderült már az első állomásnál, a Sztahanov úti 16 lakásos épületnél. Még az AKÖV telephelyén figyeltem fel a vitára Székely és Nagy között: — Márpedig oda rakodógéppel én nem megyek, mert a vízvezetékcsöveket, meg az aknát darabokra töri — hallom Székelyt. — Pistám, mi vállaljuk a felelősséget, írásban adom ... — Az más ... bár a csövekért akkor is kár. — Pistám, nem tudunk mást csinálni, kénytelenek vagyunk... — Jó, majd meglátjuk a helyszínen! A helyszínen aztán kiderült, az elszállításra váró földtömeg nem is olyan nagy, hogy érdemes volna rakodógéppel ráhajtani a földből kikandikáló betoncsövekre, aknára. Lehet, hogy többezer forintos kártól mentett meg a helyszíni szemle? bontása, a III. negyedévi hi- dologra felhívtuk a járás vétel felülvizsgálata, s nem zetőinek a figyelmét. Ezek utolsó sorban a beruházások közül talán a legfontosabbak hitelfeladatainak felmérése, egyike a tájékozódás. A he- Ez szinte a teljes apparátust lyes tájékozódás hiánya nagy- az íróasztalhoz köti és a mértékben hozzájárult ahhoz, munkatársak a konkrét tér- hogy sem járási tanácsokon, melést irányító és szervező de a megyei tanácson sem is- munkába nem tudtak kellő- mertük minden _ esetben az képpen bekapcsolódni. Ez is üzemekben lévő helyzetet, hozzájárult ahhoz, hogy Nóg- Véleményünk szerint ebben rádmegyerben, Endrefalván, nagyobb feladatot kell adni Mihálygergén, Balassagyar- a községi tanácsok végrehajtó maion, Galgagután, Cseszt- bizottságainak. Nem engedvén elmaradtak a munkák- nető meg, hogy a* községi tokai, annak ellenére, hogy a vezetői telefonon tájegazdaságokat főiskolával és kozodjanak a tsz-ben levő nagyobb gyakorlattal rpndel- helyzetről. Feltétlenül szuk- kező szakemberek irányítják. séSes- hogy kinn a helyszi- A feladat sorrendjének hely- Pen* a határban, a majorok- telen megválasztása is. igen £an, vegez^nek ellenorzesenasv károkat okozott ezek- ^et, hogy a felettes szerve- nagy Karotcat okozott; ezeK tényleges helyzetről ben a tsz-ekben. így twdul- .... tá^kozstatni hatott elő, hogy elkéstek az , tájékoztatni _ átnedvesedett keresztek idő- ~ Másik: az ellenőrzések beni szétrakásával, megszán’- során tapasztalt ^ problémák fásával. De olyan is előfor- ,ra ,es az " dúlt, hogy betakarították az 5—6 mázsás rozsot, és kinn üzemek vezetőivel közösen megoldandó feladatok elvégzésére rövid időn hagyták a 16-18 irózsa ho- belül vissza kell térni és a végrehajtásról meg kell gyo“TÉSsS'i miatti ebben a két járásban több ^„^Mon 6 mint 500 katasztrális hold ke- _ Tapasztaltuk azt is> hogy nyergabona vált csökkent er- ezekben a lemaradott tsz-ek- tekűve. A lemaradás olyan ben a vezetők nem beszél- kovetkezmenyekkel is járt ték meg illőképpen a fel- hogy a problémákkal küzdő adatokat a szövetkezet tagsá- tsz-ek nagy része annak el- g^val. Egyes nagyjelentőségű lenére, hogy szeptember 19-ét kérdésekben, mint például az írunk, még hozzá sem fogott őszi betakarítás, vagy a mun- a szeptember 31-i határidejű kak összetorlódása következ- vetési feladatokhoz. A mező- tében előállott helyzetben gazdasági osztály dolgozói, csak a tsz néhány vezetője véleményem szerint, kinn a őrlődik, a tagsággal ezt a helyszínen, igen helyesen one- problémát nem osztja meg. ratív intézkedésekkel segítet- Ha a tagokkal megértetjük ték a lemaradás felszámolá- az előttük álló feladatok sát, és elképzélésünk, hogy a nagyságát — ami nemcsak jövőben is időnként egy-egy népgazdasági, hanem egyben járást ehhez hasonló hatásos tsz-érdek is — jobban felada- módszerrel irányítón’ tuknak tekintik a munkában való aktív részvételt. — Meggyőződésünk, hogy azokban a tsz-ekben, ahol kinn jártunk, a termelőszövetkezeti vezetők és tagok _ Leszűrve a tapasztala- megértették szándékunkat és t okát, amit kinnlétünk alkal- mindent megtesznek a lema- fnával szereztünk, néhány radás mielőbbi pótlására. Tájékozódás, ellenőrzés A szálloda északi oldalán mintegy 1500 köbméternyi föld akadályozza a burkoló munkát, az út rendezését, satöbbi. Ezt már egyszer meg is írtam, s a rákövetkező napon már itt volt a rakodógép, de mert a munkahelyet rosszul készítették elő, az esőzéstől laza talajba egyre mélyebbre ásta magát. A végén teherautóval kellett kicibálni a kátyúból. A „placcon” a művezetőt keressük. Messziről hallatszó éles szóváltás a kalauzunk: kiderül, hogy az egyik gépkocsi rakodója, meg a művezető úgy veszekednek, majd ölre mennek. A kocsi karmantyús betoncsöveket hozott, de egy órája már itt vesztegel, mert először az anyagátvevőt kellett keresgélni, aztán helyet nem adtak, ahol lepakolhatott volna. A művezető elkeseredve fordul hozzánk: — Nem tehetek én róla, ha a szállítási osztály nem szólt, hogy küldje a csöveket. Székely közbeszól: — Pedig a csövekkel tegnap reggel óta itt áll a vagon ... Nagy Lajos, a szállítási főnök — mit is tehetne mást — hallgat. Miközben az épületet megkerüljük, Székely mutatja: a kultúrház előtt egyik térségre 15 ezer darab téglát kell lerakni. A terepet, figyelmeztetés ellenére, nem takarították el, emiatt a tégla aligha fog elférni. Tovább már az időközben előkerült építésvezetővel együtt megyünk. A felszallítás újabb akadálya jelentkezik: az út közepén villanyoszlop okve- tetlenkedik. Az építésvezető szerint a kiemelésre már augusztusban elküldték a megrendelést az ÉMÁSZ-nak. A művezető pedig többször sürgette, távolítsák el az oszlopot. Gyerünk az irodába, győződjünk meg, vajon miért a késlekedés. Hívom az ÉMÁSZ-t, a telefonnál Scholcz Lajos főmérnök. A főmérnöknek azonban mintha nem az oszlop eltávolítása lenne a legfontosabb: — Igen, — mondja — és ha az oszlopot mégsem emeljük ki, akkor az újság szerint ki lesz a felelős ... ? Nos, az oszlopot azóta sem vették ki. Helyette most legalább nem kell törnöm a fejemet, hogy ezért ki a felelős. Utunk következő állomása a MÁV iparvágányához vezet, ahonnan négy billenős kocsi szállít különböző építkezésekre sódert. Eddig tizenötször fordultak, de feltűnő, hogy a négy kocsiból az egyik csak egy, a másik három fordulót tett meg. — Alighanem lerobbantak — mondja az egyik „pilóta”, 1 akinek a kocsiját éppen pakolják. Később kiderült, hogy valóban ez történt. Figyelmeztetés ez a javító műhelynek: legalább tíz elmaradt forduló szárad a lelkén, a két gépkocsi műsoron romlása miatt. A kórháznál a bejárat előtt megáll a kocsi. Következik a már ismert intermezzo: a sofőr leszáll, megy megkeresni az anyagátvevőt. Itt is értékes percek mennek veszendőbe. Mi sem győzzük kivárni, megyünk utána. Befelé menet az utak mentén rendetlenül felrakott téglasorok, távolabbról betoncsőhalmaz látszik ide — mintha valamennyi részeg lenne, úgy meredeznek jobbra-bal- ra. Vajon nem ezért olyan kevés a hely, a mi építkezéseinken? N em folytatom, a többi objektumunkon — kevés kivétellel hasonló jelenségekkel, problémákkal találkoztunk. A tanulságok? Ezen a napon húsz gépkocsit és egy rakodógépet állított ki az AKÖV. Kettő — mint már említettem — rövid időn belül elromlott, javításukkal több mint egy óra elveszett. A harmadik a szálloda építkezésen vesztegelt egy órát, nem dolgozhatott szakadatlanul a rakodógép sem. Több gépkocsivezető panaszkodott, hogy folyton keresgélni kell az anyagátvevőt, hogy vannak építkezések, amelyekre a rendetlenség miatt művészet behajtani — néha nem is veszélytelen —, hogy gyakran, ha már behajtottak a munkahelyre és az anyagátvevő is előkerült, nincs hová lerakodni. A tapasztalatok azt tükrözik. az AKÖV az objektív akadályokra való meddő hivatkozás helyett szintén a munka jobb megszervezését választotta. Vannak kezdeti eredmények, amelyek azt bizonyítják: hozzáértő és megfelelő hatáskörrel kiküldött forgalomirányító a húsz kocsi teljesítményét a maximálisra fokozhatja. A szállítás tempóját gyorsítja az éjjeli műszak alaposabb megszervezése is. De felhívjuk a figyelmet arra, hogy minden fáradság hiábavaló lehet, ha a szállítás jobb megszervezéséhez nem járulnak hozzá az építésvezetők, művezetők is. Az elég sokszor tapasztalt „semleges" álláspont néha kellemetlen meglepetések és időveszteség elé állítja a sofőrt, a rakodót. Végül valóban helyes lenne megszívlelni Székely elvtárs javaslatát: állapodjanak meg a hét bizonyos napjaiban, amikor a nagytömegű, ömleszthető árukkal, mint például a sóderral elláthatnák legalább egy hétre a munkahelyeket. Ma általában az a gyakorlat, hogy — hivatkozva a hely hiányára — három-négy kocsival kérnek, ami csak ideig- óráig elég, mikor pedig elfogy az AKÖV-Öt szidják, mert késik a következő szállítmánnyal. Nagyon kényelmes álláspont ez, hiszen kiderült, hogy sokhelyütt azért kevés a hely, mert a meglévőt is rosszul használják ki. A zt is tapasztaltuk, hogy az építők és a fuvarozók közt nem valami ideális a kapcsolat, a viszony. Pedig most már ideje lenne abból kiindulni: ha az építők építeni akarnak — s az utóbbi hetekben erről még a leg- nspgátalkodottabb hitetlenek is meggyőződhettek, — a szállítók viszont szállítani akarnak! Elegük van a szemrehányásokból, arról nem is beszélve, hogy ők is abból élnek, amiért megdolgoznak. Legyenek tehát egymás segítségére, s akkor a szándék: jobban. szervezettebben lebonyolítani az építőipari szállításokat — célhoz ér. S hogy volt idő, mikor a szállítást Prokrusztész ágyához hasonlítottuk — akkor már csak nevetni fogunk... Csizmadia Géza Az áruházból jelentjük öröm ezekben a napokban a Salgótarjáni Állami Áruházba belépni. Áruval teli pultok fogadják a vásárlókat, köztük a legújabb őszi és téli divatáru cikk ek. Az áruház 23 millió forintos készletéből csaknem 18 millió ruházati cikk. Az őszi, de a téli divat slágere a női bundacsizma, amelyből megfelelő mennyiség áll a vásárlók rendelkezésére. Nagy a választék a női, leányka és bakfis kabátokban. Újdonság a szőrmés-düftin leányka kabát, csatzúgy, mint a Német Demokrat ikus Köztársaságból importált női szövet. A szőnyegek, lakberendezési tárgyakból,/ajándék cikkekből is nagy a választék. Fényképezőgépünk lencséjével az áruház pultjaihoz látogattunk el. — Tessék ezt a kabátot megpróbálni. Ez lesz a divat, ezt ajánlom a mondja Molnár József né a konfekció osztályon. Ez a legújabb NDK szövet. Lehet választani — teszi ajánlatát Danyi Júlia a méteráru osztályon, MSLivaTáteHttult“m"lár.dé*k cikkekb51 Is- F51<H Antalné elárusító 5* áruval teli pult moSm tesz javaslatot: névnapra, születésnapra kell-e az ajándék. . Az úrkúti karbonátos mangánérc teljes feldolgozásának lehetőségeit kutatják A gyenge minőségű: alacsony mangán és magas foszfor tartalmú úrkúti úgynevezett karbonátos mangánérc teljes feldolgozásával kapcsolatos kísérletek befejező szakaszához érkeztek a Zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyár- ban. Az úrkúti ércből ugyanis, több mint száz évre elegendő mennyiség áll a kohászat rendelkezésére. Gyenge minősége miatt azonban az eddig alkalmazott vasgyártási technológiákkal gazdaságtalan lenne a feldolgozása. Ezért az idén összesen hatmilliós költségen több irányú kísérleti-kutatási munka kezdődött Zagyvarónán. A több lépcsős kísérletek egyrészt az eddigi szakirodalmak, másrészt a Vasötvözet- gyár műszaki dolgozóin; olvasztárainak saját gyártási technológiájuk, újszerű kísérleteik alapján indultak. A különböző utakon, de egymással párhuzamosan folytatott többlépcsős kísérlétek a nagy ívfényes elektromos kemencékben is sikerrel végződtek. Az úrkúti gyenge minőségű karbonátos mangánérc teljes feldolgozásának kisérletei most már befejezéshez közelednek. A végleges technológia kialakításánál valószínűnek látszik, hogy az energiaköltségek jelentős csökkentése érdekében előbb aknás kemencében olvasztják majd az ércet, s csak az így nyert folyékony anyagot adagolják, illetve redukálják az elektromos ívfényes nagyolvasztókban. Uj hatezer kilogrammos ellenütéses kalapácsot kapott a salgótarjáni kovácsológyár A Salgótarjáni Acélárugyár kovácsológyárában igen fontos berendezések a nagyteljesítményű ellenütéses kalapácsok. Ezeken a légkalapácsokon nyújtják, formálják a csákányt, a fejszét, az ásót és a sokfajta mezőgazdasági szerszámot. Most új nagyteljesítmény^ hatezer kilogrammos ellenütéses kalapácsot kapott a kovácsológyár. A kalapács üzembehelyezésével kapcsolatos előkészítő munkák hétfőn kezdődtek meg. /
