Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)

1963-09-11 / 73. szám

1963. szeptember 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Őszi őrjárat a földeken Beköszöntött az ősz. Eső áztatja a földe­ket. Volt idő, amikor sóvárogva vártuk, hogy esővel köszöntsön ránk ez az évszak. Szom­jazta a föld a nedvet. De ebben az eszten­dőben szinte takarítanánk az égről a kövér felhőket, mert nincs mit szépíteni, nagyon elmaradtunk a mezőgazdasági munkával. Jó néhány községünk határában keresztek fek&téllnek a gaztól felvert földeken. Van olyan hely is, ahol már vígan zöldell a fe- lülvetés és rajta mint pontok feketéllnek, a keresztek. Sok helyen a kazlakba rakott ké­vék is csírát eresztettek. Nehéz munka vész ezeken a helyeken kárba. Ahány szem ga- t bona elhullik, annyival kevesebb kenyér. Már szeptember közepét írjuk, de még egy sor községben július végi, augusztus elejei hangulat van, zúgnak a gépek csak az a kü­lönbség. hogy már nem kevereg zúgása az emberek vidám dalával. A cséplőmunká­sok komoran dolgoznak, rájuk nehezedik a késedelem. A megyében még 600 hold be- takarítatlan, 2000 holdnyi gabona csépeletlen. Ha méregetnénk a vesztességet, 150—160 vagon gabonát lehetne számolni. De nemcsak erről van szó. A betakarítás­sal való késedelem messze kihat az esedé­kes őszi munkákra is. A legfrissebb jelenté­sek szerint 18 ezer holdon végeztek vető­szántást az esedékes 52 900 holddal szemben. Őszi árpából el kell vetnünk 5900 holdat és ebből mindössze 311 holdon került földbe a mag. Rozsból a kötelező vetésünk 6300 hold és mindössze 261 holdat vetettünk el. Takar­mánykeverékből 500 holdnyi a tervünk és mindössze 282 az elvetett. Búzából 35 700 holdnyi vetési feladatunk van és még nem vetettünk el semmit. Jelentős a lemaradá­sunk, pedig azt már senki sem vitatja, hogy az őszi búza, a rozs. az őszi árpa. az őszi takarmánykeverék termelésének sorsa ősszel iől el. Hasonló az őszi szántással való elma­radásunk is. Ha csak a talaj vízgazdálkodá­sára gyakorolt hatását vizsgáljuk az őszi szántásnak, megállapíthatjuk: soha, de soha nem tudnánk olyan méretű öntözést megva­lósítani, amely felér az őszi mélyszántás' ér­tékével. Megnéztünk egynéhány községet azzal a céllal, hogy felszínre hozzuk, ha csak rész­ben is, a lemaradás okát. Jószándékkal tárjuk fel; még nem késő, a hibákat helyre­hozhatjuk. ***:•:«< 1 .............% , ti.- V ■ t- , mISIS A patvarci termelöszövetkeze Iben túl vannak a bchordáson, cséplésen. Minden erőt a ve­tésre fordítottak. Eddig már 50 holdat elvetettek. A gépek mellett a teljes fogateröt a vetésre fordítják. Ez a csoport a vetés eiptt fogasolást végez. Ellentmondó jelentés A karancskeszi termelőszö­vetkezet a salgótarjáni járás egyik legnagyobb gazdasága. Már végeztek a hordással, csépléssel. A tervek szerint 82 vagon gabonát vártak, de az előzetes számítások már mutatják, hogy 16 vagonnal kevesebbet termeltek. Nagyon jelentős mennyiség. Az ember azt gondolná, hogy a termelő- szövetkezet vezetősége, tag­sága, a tanács ebből levonja a tanulságot és a következő év termését úgy készíti elő, hogy ne legyen elmaradás. Szombaton reggel még el­képzelni sem lehetett volna .jobb időt őszi munkák végzé­sére, mint amilyen volt. De a határban a csendet nein za­varta semmi, sehol még nyo­mát sem találtuk a traktorok­nak. Nem szántottak, nem ve­tettek. A tsz irodán elmenőben találtuk Varga István agro- nómust, aki szabadságát töl­ti, csak benézett az irodába. A tsz-elnököt sem találtam a községben. A másik agronó- mus is távol volt. A hangulat olyan benyomást keltett, mintha Karancskesziben min­den a legnagyobb rendben menne. A legnagyobb rendben van-e minden? Ezt már a tanácsházán mé­regettük. Jelen van Baksa Gyula, a párttitkár, Ellenbach llstván tanácselnök, Bocsó Gyula tanácstitkár és Varga István, az agronómus. A termelőszövetkezet ve­tésterülete 667 hold. Szomba­tig még nem vetettek el egy holdat sem. Ebben valameny- nyien megegyeznek, senkinek sincs ellenvetése. Akkor ke­rekedik vita, amikor a vetési szántásról esik szó. Az agro­nómus kijelenti, hogy 75 hol­don elvégezték a munkát/ Gyors összehasonlítást te­szünk a tanácselnök reggel továbbított jelentésével. Azon 110 hold szerepel. Ezek szerint nem egyezik a valóság a jelentéssel. Nem állítjuk, hogy szándékos fél­revezetésről van szó, de azt már . igen, liogy a tanács a munkát nem ellenőrzi és ami ezzel együttjár, nem is szor­galmazza. De akkor Ka­rancskesziben megismétlődik az idei csalódás, hogy 82 va­gon gabonára számítottak és 66-ot takarítottak be. Mert az egészen bizonyos, nagyban függött a munka minőségétől az egyéb természeti befolyá­sok mellett. Még talán egy kérdést: „Mi­kor pótolják az őszi vetésnél lévő lemaradást?” Válasz: A gépállomáson múlik. A tsz­nek egy DT-je van, de egy hete áll, fékszakadása miatt, és még nem javították ki. Néhány perces beszélgetést folytattunk a gépállomás igazgatóságán Harsányt elv­társsal és sok minden kide­rül: „Tudunk róla. Egyha­mar nem is tudjuk kijavíta­ni. Ugyanis ahhoz a gépron­gálódás kijavításához szüksé­ges alkatrészt sehol az ország­ban nem kapunk. Már min­denütt kerestük, de nincs és nincs. Számunkra legalább olyan gond ez, mint a terme­lőszövetkezetnél ...” De mégis valamilyen meg­oldást csak kell keresni, hi­szen a legfontosabbról, az őszi vetésről van szó. Gépát­csoportosításra volna szükség. De addig is a tsz keresse a megoldást. Nincs annál fájdalmasabb, mint a munkára váró napo­kon halotti csend a határ­ban ... Ahol közpréda a búza A mihálygergei tsz birtokán zúg a cséplőgép. Egy vontató nehézkesen • kapaszkodik a hegyoldalon. rakják rá a megfeketedett kévéket. Válo­gatják, mert sok már megro­hadt. A vontatóval egyidőben háton is hordják. Kubinszki Istvánná négy kéve alatt gör­nyed. Egy rövid beszélgetés vele. — Hová viszi? Tekintete méltatlankodik; hogyan is lehet ilyet kérdez­ni? — Haza ... — De ez a tsz tulajdona! — Úgyis itt rohad. Az egész Egyházasgerge hordta már. — Aztán sértődötten: — De ha nem szabad, itt is hagyhatom — és megoldja a köteleket és a kévék a sarkára hullanak. Harminc méterre tőle bete­gesen dorombol a cséplőgép. A munkások figyelemre sem méltatják a kévelopó asz- szonyt. László István, az etető lekászálódik a dob tetejéről és éktelenül káromkodik. — Ezt én nem csinálom. Ebből a rothadt kalászból nem tudom a napi tervet ki­csépelni! Én a gyárból jöt­tem segíteni, de . itt a felét sem keresem, amit a gyárban keresnék. Hát érdemes ezért itt gürizni?! Lőrincz Ernő, a gépállomás dolgozója, a cséplés parancs­noka tisztázza a helyzetet. — Egyetlen tsz-tag nincs a gépnél. Felfogadott és társa­dalmi munkások valahányan. De hát hol vannak a tsz- tagok? A vállukat vonogatják, honnan is tudhatnák. A tsz­elnököt nem találjuk, a ta­nácselnök járási értekezleten van. Egy jelentést találunk a tanácsházán, amin ez áll; „Összterület 500 hold. Be- hordás 330 holdról. Cséplés 240 hold. Kicsépelt mennyiség 17 vagon. Siló 15 hold, Silóz­va 78 köbméter. Vetöszántás 155 hold. (!) Aztán követke­zik a vetés, amely után min­denütt a semmi jel. Ilyen elmaradás, mint Mi- hálygergén, talán a megye egyetlen községében sincs. Hegedűs Kálmán tsz-tag jo­gosan panaszolja. Gabonából több mint 20 százalék a vesz­teség. — Hogy a meglévőből mit oszthatunk, nem tudom ... De miért mindez? Miért.. .? Mihálygerge idegen teste ta­lán a megyének? Vagy a szor­galom elhagyta a községet? Nem, nem így van. A veze­tésnek kell megemberelnie magát. Nem egyedül a helyi vezetőket okoljuk. Súlyos mulasztást követtek el a já­rási vezetők is, mert ha a he­lyiek nem látták, nekik kel­lett volna látniuk a szerve­zetlenséget. Most már min­denkit az érdekel, mikor pó­tolják a mulasztást. Mert na­gyon sokról van itt szó. A falu anyagi jövedelméről, be­csületéről és a kötelezettségé­nek teljesítéséről. Veszteglő traktorok Mintha a sors játéka vol­na, Litkén két DT áll. Mind­kettő elromlott, a traktorosok tétlenkednek. Nógrádszakál- ban három üzemképes trak­tor van, de csak két trakto­ros. Tegyünk rövid bepillantást, hogyan áll a két községben a mezőgazdasági munka. Lit­kén is nagyon megkéstek a hordással, csépléssel. Szabó János főagronómus szerint a késedelem miatt 8 százalékos kárt szenvedtek. Nem kell különösebb kutatgatás, csak a majori kazlak tetejére kell nézni, már mind zöldbe bo­rul. Igaz, most már nagy erő­vel dolgoznak, próbálják az elmaradást pótolni, 270 hold őszi vetési tervük van, ebből 154 holdon elvégezték a vető­szántást. Hátra van még a boronálás, a porhanyítás, de a gépek mozdulatlanok. Na és a szénabetakarítás. Há­romszáz hold sarjú kaszálat- lan, pedig ha figyelembe vesszük, hogy a termelőszö­vetkezetnek nagy állatállomá­nya van, ez az elmaradás sú­lyosan érintheti őket. Egyet­len kiutat találnak: gépet, gépet, mert a tagság nem győzi. Mindössze 36 ember dolgozik, de a főagronómus szerint 152 a munkaképes dolgozók száma. Tegyünk rögtön bepillan­tást Nógrádszakalba is! A csépléssel még itt sem végez­tek. Mint már említettük, nincs a gépükre traktoros. Ügy mondják, már el is viszik a gépet, de nem Litkére, ahol jobban kéne, mint egy falat kenyér. Nógrádszakalban nem esett kifogás alá, jól állnak a talaj előkészítéssel? De vet­ni nem tudnak, mert nincs vetőmag. A járás a napokban értesítette őket, hogy jelent­sék be vetőmagigényüket. De ha # most jelentik be, mikor fogják megkapni? Sürgetjük a vetést és nem adunk vetőmagot? Járási elv­társak, minek lehet ezt ne­vezni?! Valami itt nincs rendben. Mohora példát mutat Tegyünk ezen a napon még egy utolsó bepillantást Mo­dorára. A határ itt is csen­des. A földeket áztatja a szombat délutáni eső. .A falu vendégségre készül. Veszelka András, a főagronómus öröm­mel fogad, örül az esőnek. — Nekünk scha jobbkor nem jöhetett volna. A munkát végzett gazda lehet ilyen nyugodt. — Mi már végeztünk a hordással, a cséplésel, a ga­bonánk többsége földben van. Előkerül a jegyzettömb és ismertekké válnak a számok, amelyek arról győzik meg a hallgatót: a mohoraiaknak érdemes volt fáradozniok. A rozs holdanként 11 mázsát fizetett. Az intenzív búza 15 mázsát. A kertészet is kitett magáért. Csak uborkából 100 ezer forintot jövedelmezett. Terven felül 96 darab ser­tésük készen áll átadásra. Aprómagból is 100 ezer fo­rint a jövedelmük. Ahogy e számítások mutatják, a ter­vezett 30 forint helyett 40 forintot osztanak munkaegy­ségenként. 750 mázsa gabo­nára kötöttek szerződést, amelyet átadtak már a ter­ményforgalminak és a ter­ven felül még 2-3 vagonnal adnak. Szép az átlagtermésük, nem lehet csak elsiklani felette. A főagronómus erről is tájé­koztat. — A talajelőkészítés, a gondozás, ez ennek a titka. Jól megdclgoztuk a talajt, több mint 4 mázsa műtrá­gyát használtunk fel tavasz- szal. A növény meghálálta a gondosságot. Az intenzív bú­zánk olyan jó veit, hogy az idén 50 holdat terveztünk de felemeltük 100 holdra. A mai napig mar Moho- rán elvégezték a vetőszán­tást és teljes erővel vetnek. Amíg el nem készülnek nincs megállás, még az ünnepna­pokon sem. Munkára készek a mohorai tsz gazdaság szorgalmas pa­rasztjai. Még nekik is sok akadállyal kell megküzdeniük, de nagy hozzáértéssel, körül­tekintéssel és még nagyobb szorgalommal tevékenykednek és ezzel elhárítják az aka­dályokat. Arra kértek, tegyük szóvá, szeretnénk végezni a sílózással, de az idejében megrendelt silógépet az Ér­sekvadkerti Gépállomás még a mai napig sem küldte el hozzájuk. Kérésüknek szívesen te­szünk eleget. Őszbe fordult az idő, mun­kát kér a föld, amit ha el­végzőnk, bőséggel visszafizet. A megyénk parasztjai soha­sem maradtak adósai a föld­nek, bizonyosan most sem. Ha mi mégis a hibákat ra­gadtuk ki, azért tettük: fel­keltsük a figyelmet a jövő évi kenyérért folyó harcra, amelyet mindannyiunknak győztesen kell megvívnunk! Bobál Óvnia GYORSULT A TEMPÓ Körültekintőbben készült fel az őszre a Kisterenyei Gépállomás mint tavaly Az őrhalmi termelőszövetkezetben időben végeztek a hordással, csépléssel, az őszi vetés többségén is túlvannak, s most teljes erővel folyik az őszi betakarítás. Az asz- szonyoknak ez a csop őrt ja hagymát szed. Utoljára éppen egy esztendeje írtam a Kisterenyei Gépállomásról. Akkor is ilyen csapadékos, szeles időt hozott a szeptember, s Baranyi Bertalannak, a gépállomás igaz­gatójának, Tar Béla főmérnöknek, £ a me­zőgazdásznak azon főtt a feje, hogyan bir­kóznak meg a tengernyi szántással, vetéssel, amikor nincs ember, aki a traktor nyergé­be szállna, vagy megjavítsa a törött alkat­részeket, megélezze az elhasználódott eke­vasakat. Traktorosokban, kiváltképpen jó traktoro­sokban most sem dúskálódnak a gépállo­másiak. A tennivalók sem zsugorodtak ösz- sze, egyetlen szövetkezetben sem. Hét gép még Cereden, Vizsláson, Zabaron a silót vág­ja. A silóbetakarítással egyidőben szánta­nak, készítik az ágyát 4100 holdon a búzá­nak. Kétezer holdon már mélyen jártak az ekék és ahogy Gyürki János a gépállomás mezőgazdásza mondotta: a 3 ezer holdas mélyszántási tervet minden bizonnyal ezer holddal megtoldják majd. Munkára készen állnak a vetőgépek a gép­állomás körzetéhez tartozó valamennyi kö­zös gazdaságban. A kisbárkányi termelőszö­vetkezetben, a salgótarjáni járásban első­ként megkezdték a rozs és az őszi takar­mánykeverékek vetését is. Lényegesen jobb tehát a helyzet a gépál­lomáson, mint tavaly ilyenkor volt. Ezt egyébként a következő adatok is érzékel­tetik: szeptemberig befejezték a gabonacsép- lést. Tavaly még ilyenkor is zúgtak a csép­lőgépek, a gépállomás körzetében. Tavaly csak szeptemberben láthattak munkához a silókombájnok. Most a hónap közepére már teljesen befejezik a silózást. Nyári tervét 118 százalékra teljesítette a gépállomás és a legfrissebb versenyhiradó szerint 46 olyan traktorosuk van. akiknek teljesítménye a nyári munkák értékelésénél túljutott a 100 százalékon. Megvan tehát a lehetősége annak, hogy a Kisterenyei Gép­állomás időben és jó minőségben elvégez­ze a kora ősziek vetését és időben földbe '.egyék a búzát is. Felhőtlen mosollyal mondja Baranyi Ber­talan, a gépállomás igazgatója: „Ez így is lesz az idén." Ez közérthető nyelven annyit jelent, szeptember 20-ig elvetik az árpát, a rozsot, az őszi keveréket, október 20-ig pe­dig földbe leszik a búzát is. Ezt tervezik a kisterenyeiek. Tervekből azonban egy éve sem volt hiány és mégis a Kisterenyei Gép­állomás körzetében szinte csigalassúsággal haladt a munka, mert a legszorgosabb őszi napokban a géptörések és a traktoroshiány késleltette az előrehaladást. A műszaki hibáknak az idén olymódon vették elejét, hogy á télen, amikor az embe­reket jobban nélkülözni tudták, féléves sze­relői tanfolyamra küldtek néhány jól dol­gozó traktorost. Nem volt ez biztosíték gép­hibák ellen, azt azonban elérték vele, ha tö­rött az alkatrész, azonnal kéznél voltak a szerelők, akik orvosolták a bajt. Ezek a sze­relők javították már az őszi munkához szük­séges gépeket is, az erőgépeket, vetőgépeket, a gépállomáson és a szövetkezeteknél egy­aránt. Több gép fénye pásztázza végig a szövet­kezetek szántóföldjét ezekben a bűvös szeptemberi éjszakákon mint tavaly ilyenkor. Több gép dolgozik ket­tős műszakban és az erőgépek számát te­kintve könnyűszerrel megduplázhatnák a kettős műszakban dolgozó gépek számát. Igen ám, de megint csak kevés a traktoros, aki a gépekkel dolgozni tud. Tekintettel a munka fontosságára, a segítség leggyorsabb módját választották a gépállomás vezetői. Salgótarján, Nagybátony üzemeivel vették fel a kapcsolatot és eddig 13 olyan embert kértek el ezekből az üzemekből, akik érte­nek a traktorokhoz, segítenek majd. hogy mielőbb földbe kerüljön a jövő évi kenyér- nekvaló: a búza. Reméljük, mielőbb munká­hoz láthatnak a gépállomás körzetéhez tar­tozó termelőszövetkezeteknél az ipari mun­kásokból lett traktoros is. Szervezettebben, gyorsabb ütemben halad az idén a munka mint tavaly, vagy akár ta­valyelőtt. Ez azonban még mindig csak a könnyebbik része a dolognak, hiszen a ka­pásnövények betakarítása, a búzavetés ezek után kezdődik majd. Tetézi gondjukat, hogy nincs elegendő munkagép és így rendkívül átgondoltan kell szervezni a munkát, hogy a tárcsa, a fogas, a dixtiller szállítása egyik szövetkezetből a másikba, ne akadályozza a folymatos munkát és ne legyen túl magas a szállítási költség sem. A gépállomás vezetői rendszeresen ellenőrzik az éjszakai műszak­ban dolgozó gépek munkáját és a hónap kö­zepén tanácskozásra hívják össze a trakto­rosokat, a szövetkezeti vezetőket, hiszen csak így együttesen birkózhatnak meg a tor­nyosuló őszi feladatokkal. V. I.-né

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents