Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-11 / 73. szám
Valóra váltják a párt határozatát! Mi ■r A fordulat után • • • H a valaki nem egészen értette a pártbizottság majd két hónappal ezelőtt lezajlott ülésének referátumából, tulajdonképpen mi volt az a jogi szemlélet az építőipari vállalat tevékenységében, most, a fordulat után talán leginkább a szálloda építkezésén értheti meg. Sejlett ez a változás már azokból a sokatmondó szavakból, amelyek Misztrik Imre főépítésvezető néhány héttel ezelőtt közölt nyilatkozatában elhangzott: „A szállodát az idén be akarjuk jejezni. Ezt így még nem mondtuk ki eddig. .” Nos, a nyilatkozat megjelenésének idején már folya? matban volt egy vizsgálat, pontosabban helyzetelemzés, amelyet az igazgató megbizá- sából Zsóri Pál építésvezető végzett — beruházótól az utolsó alvállalkozóig. S ha a vizsgálat folyamán egy-két ember fejében még moccantak a korábbi gyakorlatból ittrekedt spekulációk, amelyekben az ujtestamentumi „mosom kezeimet” kísértett, az akciót kezdeményező, irányító a végső konzekvenciákat levonó személyek szilárd akarata érvényesült: az akadályokat nem azért kell a napvilágra hozni, hogy jóelőre megmagyarázzuk a bizonyítványunkat, hogy minél jobban eláztathassuk partnereinket — áthárítva rájuk a felelősséget az elmaradásért —. hanem azok ismeretében kell felvenni a harcot ellenük, a cél elérése érdekében. Ha valaki ismeri a korábbi sokórás meddő szópárbajok, levelezés, az akadályközlések oldalrengetegének rugóit — az tudja igazán értékelni ezt a változást. Mindezt el kellett mondanom elöljáróban, ha meg akarjuk érteni a szálloda építőinek mostani hangulatát, azt a lázas sürgést, forgást, amely naponta reggel héttől az éjszakai órákig itt zajlik. El kellett mondani már csak azért is, mert változás ide, változás oda, a legfőbb beszédtéma itt most sem más, mint hogy „ez nincs, az nincs” Csak éppen a hangsúly más — ezt érezni még a levegőből is. A szállodának december 25-re kész kell lenni: ez minden kifogás, panasz, észrevétel sürgetés, követelés mottója. Szlávik István, az építkezés örökmozgó főművezetője villogó kék szemével, akaratos orrával, áliával, egész arcberendezésével, gesztikuláló karjaival szinte húz- ná-cibálná ide például a földszint és az emelet légtechnikai berendezéseit, a nyílászáró szerkezeteket. Még mindig nem érkeztek meg, be kell várni őket, halogatni a vakolást itt. meg a többi belső munkát is és ilyen türelmetlenül talán még sohasem várt főművezető. De türelmetlen Szlávik a két főhomlokzat burkolása miatt is: egy különleges felvonó állvány szerkezetét már megépítették, a két gép is itt van már. A pesti szerelő, aki felszerelné, üzembehelyezné, az iparművész, akinek az irányításával dolgoznának — nincs. Hát hol van az a pesti szerelő, gépészeti osztály. Hajdú elvtárs?! Az északi oldalon vagy 660 köbméter föld támaszkodik a falnak: sem az útépítés sem a fal burkolása nem mozdulhat miatta. A földet innen nagyon gvorsan el kell szállítani, tisztelt szállítási osztály és AKÖV! A fűtést bácsmegyei szakemberek szerelik. helyezik üzembe. Azt mondia Zsór\ elvtárs is.* a főéoítésve7etö is. itt lesznek időben!? Már régen itt van az ideje! fis a villanyszerelők! A tervezővel is mennyi bai van: még mindig van módosítás — olyan, amit előre kellett volna látni. Persze, ha annak idején nem lett volna kapkodás, a részlet dokumentációk időben érkeztek volna, ha lett volna idő az pianos elemzésre... Fa!... Hiába, rrtég kisért a múlt. No, hiszen van itt az építkezésen kisértet elég, másfajta is. Olyan, amilyet a bur- I kólók mutogatnak emeletről emeletre: a már kicsempé- zett fürdőszobákban, mellék- helyiségekben a művezetőnek most jutott eszébe ellenőrizni az ajtótokok állását. Az aggodalom nem volt alaptalan: alig volt valamelyik „függőben”. Nosza korrigálni! Hanem ez azzal járt, hogy sok helyen leverték a csempét. A vizeseknek az öblítő- tartályok beépített kivezető csöveit kellett lejjebb hozni. Tervezési hiba. Vésni, fúrni: a többletmunkán kívül, itt is hullik a csempe, rakhatod újra. Az ötödik emeleten akad kőműves, aki ráment az állványával a frissen lerakott mozaiklapokra. Ez nem segíti a burkolókat, vállalásuk megvalósításában — szeptember 20-ig befejezni a toronyépület hidegburkolását. Pedig ráadásul Szlávik hevesen kapacitálja a brigádvezetőt, Süly Mátyást, fejezzék be 15-re, s úgy látom Süly kapható is az alkura. Míg az emeleteket jártuk a főművezető többször is megismételte: — Örülök, ha cikkeznek rólunk. Segít nekem. Most is megírhatná, hogy a pesti műkövesek gyalázatos minőségű munkát végeznek. A könyöklőknek és a tetőterasz lépcsőfeljárójának orsófalát kell a helyszínen megcsinál- niok. Csiszolt műkő, amelyen az szép, ha „előugrik” a műkő szemcseszerkezete. De csak az ugrik elő, hogy pocsék, egyenetlen, ronda munka, amit ezek csinálnak. O da is mentünk egy idősebb munkáshoz, aki álláványon állva csi- szolgatta a falat. Szlávik felszól: — Nem lesz az úgy jő szaki bácsi! i Baj lesz ebből, mert ezt a munkát igy nem fogadom el. Az öreg, mint akibe belecsíptek megfordul. Hosszú vita következik. Szegény szaki bácsi ,amit csak tud felhoz I a mentségére, de Szlávikkal úgy látszik az utóbbi időben nem lehet alkudozni. Megvonja a vállát: „Csináljon, szaki bácsi, amit akar, ezt így nem veszem át és kész”. Az öreg vakarja a fejebúbját, és dühöng, mert ráadásul szaktársai a megállapodás ellenére megléptek szombaton a munkahelyről. Ez sem válik a cég becsületére. Hogy az alkudozás korszaka végétért ,azt más esetek is mutatják. Manapság vannak jónéhányan, akik az ördög tudja hová kívánják Szlávikot, ha a közelükben megjelenik. Igaz, az egyik kőműves valami olyasmit mormogott a fogai között, hogy azt mondja, már régen így kellett volna! Hogy mit kellett volna így? Megyünk Szlávikkal föl az emeletre, az egyik fiatal kőműves a lépcsőház mennyezetét vakolja. Szlávik megáll: — No csak, tedd oda a lécedet! A fiatalember riadtan pillant ránk, de teszi, amit mondtak. — Följebb! Most lejjebb! Még lejjebb! — pattog a főművezető. — Most jó, Pista bácsi? — rebegi a fiú. — Jó — vágja el kurtán a szót Szlávik, s megyünk tovább. N ekem akkor jutott eszembe, amit Szlávik még az udvaron mondott: néhány kőművesbrigádot minőségi levonással sújtottak. Később Bogi Feri bácsival, a vállalat egyik legkomolyabb kőművesével, meg Veres Lajossal, szintén neves brigádvezetővel beszélgettünk. Nos, Bagi és Veres brigádja két héten keresztül jóformán egyebet sem csinált, mint más brigádok elfuserált munkáját pofozta helyre. Hogy a szállodánál csak jóminőségű munkát fogadnak el, arról persze már korábban is esett szó. De hogy két kiváló kőművesbrigádnak mások rossz munkájának kijavításával kellett foglalkozni, tükrözi: nem mindenki vei te komolyan ezt a követelményt. Alighanem kőművestől építésvezetőig. Persze rosszmájúskodhatnánk: Jobb későn, mint soha. Ha a tandíj nem volna olyan drága. Mert bizonyára az ilyen mulasztások is hozzájárulnak az építkezés magas önköltségéhez. Annyi biztos — ha a most alakuló alaposság, körültekintés és szigorú ellenőrzés hónapokkal előbb téri hódít, jó párezer forintot megtakaríthattunk volna. És a határidő sem szorítana ennyire. A szállodánál, akár a legtöbb építkezésen, „forr a vüctg”, az emberek dolgozni akarnak, produkálni, keresni, célt érni. S nagyon sokan nemcsak azért törik magukat, mert ez több pénzzel jár — becsületből is. A szálloda idei befejezése a vállalat, az építők becsületbeli ügyévé vált. És a pokolba kívánják a műit hanyagságainak, mulasztásainak még itt- ott libegő kísérleteit. Ami pedig a szkeptikusokat illeti. .. nos, itt a szálloda építkezésén járva, őket is meg lehet érteni. Ezzel a szállodával volt és van 'is annyi zűr, hogy a szkepszis ne legyen indokolatlan. Aztán egy adag ebből a szkepszisből végeredményben nem is árt, hiszen jobb félni, mint megijedni. A szkepszis veszélyessé akkor válik, ha kultusza támad, ha a mentalitás alapelemévé lesz — bomlaszt, bénít. Akkor aztán már az is mindegy, ha némelyek „pozitív pesszimizmusnak” becézik. Szerencse, hogy ez aiz efféle „előkelő idegenhez” illő mentalitás is lassan kivész vagy elszigetelődik, elveszti táptalaját. S az idei szilvesztert mégiscsak a szálloda bárjában, presszójában, éttermében tarthatjuk. Csizmadia Géza Sikeres vasárnapi műszak az építkezéseken Mozgalmasak voltak ismét az építkezések szeptember 8- án, vasárnap. A többi között dolgoztak a kórház, a szálloda, a pártszékház, továbbá a Pécskő-utcai lakásépítkezésen, az acélárugyári, pálfalvi üzemi építkezéseken, a pálfalvi 24 lakásos épületen, a salgótarjáni 192 lakásos ház földmunkálatain, továbbá mező- gazdasági objektumokon. Az Építőipari Vállalat azon dolgozóin kívül, akik vállalA megyében jelenleg összesen tizenegy helyen dolgozik az Építőipari Vállalat termelőszövetkezetek számára. Két csibenevelőn kívül valameny- nyi istálló, magtár lesz. Tájékoztatás szerint az Endre- falván épülő istálló kivételével valamennyi falegyenben van, vagyis a falazás elérte teljes magasságát. Öt istálló építésén körülbelül egy hónapos késést okozott, hogy a tetőszerkezetek elemei nem érkeztek meg időben a Szolnoki Vas- és Fémipari KTSZ-től. A tetőszerkezeteken ugyanis változásokat kellett eszközölni, erősítésre volt szükség és ez sajnos elég vontatottan halad. Hír szerint, a szolnoki üzem igeretet tett arra, hogy e hónap 10 és 15-e között elszállítja az elemeket. Ha a szavukat megtartják ez meggyorták a szombat-vasárnapi műszakot, részt vettek a munkában önként jelentkező üzemi dolgozók. A munkaügyi osztály jelentése szerint összesen több mint ezren dolgoztak vasárnap a különböző objektumokon, köztük 182-en salgótarjáni üzemekből, valamint 129 katona. A vasárnapi műszak eredsz» sítja az érintett öt istálló befejezését is. Üdvös volna ez azért is, mert a létesítmények belső munkálatai előrehaladott stádiumban vannak. A határidőre történő befejezés egyetlen akadálya e pillanatban a tetőszerkezetek késése. Az ősz folyamán több termelőszövetkezeti építő brigád sietett a mezőgazdasági építkezések segítségére. Ugyancsak a kölcsönös megsegítés elvéből kiindulva bocsátott a Megyei Tanács Építőipari Vállalata az állami vállalat rendelkezésére ácsokat; A körülmények és feltételek javulásának köszönhetően meggyorsul a munka üteme a mezőgazdasági építkezéseken úgy, hogy ez év október 30-ra valamennyit átadhatják , rendeltetésének. menyes volt. Bőségesen születtek kiemelkedő eredmények is. Az első között emlegetik az acélárugyári vasmunkásokat, akik az építkezésen' Deák Ferenc vezetésével kubikosokként 153 százalékos teljesítményt értek el: ez „hivatásos” kubikosoknak is becsületére válna. Nem maradtak el persze a vállalat dolgozói sem. Vere- bélyi Pál szocialista brigádja, amely nemrég rekordnak is beillő gyorsasággal szerelte össze a Pécskő-utcai 4. jelű lakóházat, most belső vakoláson és a nyílászáró szerkezetek elhelyezésén is 153 százalékot ért el. Kimagasló teljesítménye volt Mede László festő brigádjának is: 161 százalék. Varga András kubikosai, akik a kenyérgyári építkezésen dolgoztak, 50 százalékkal szárnyalták túl a normát. Végeredményben az anyagellátás és a munka- szervezés szempontjából is jól előkészített vasárnapi műszak elérte a célját. Annak ellenére, hogy az elvégzett munka termelési értéke nem csillagászati szám: 360 ezer forint, a vállalat vezetői elégedettek. A viszonylag alacsony összeg oka, hogy ezúttal csak itt-ott végeztek komoly szerkezeti munkát elsősorban kubikos- és belső, fejező jellegű műveleteken dolgoztak. Jelentőségük azonban nem csekély: valamennyire égetően szükség volt már, s a következő napok termelésében, eredményeiben megmutatkozik a hatásuk. Október 30-ra az Építőipari Vállalat elkészül valamennyi mezőgazdasági létesítménnyel Építőkről — építkezésekről Megvalósulóban a salgótarjáni lakásépítési Programm. A Kákóczi-úti szövetkezeti lakóház elérte teljes magasságát. A megye legjelentősebb kulturális létesítményének, a megyei művelődési háznak az idén tető alá kell kerülni. A katonák, valahány építkezésen dolgoznak — kitűnnek szorgalmas munkájukkal, fegyelmükkel. Meggyorsult a pártszékház építésének üteme is. Pécskő utca. Ebédre csontleves és töltöttpaprika.
