Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-31 / 70. szám

# A bányászokat köszöntj ük! A XIII. Bányásznap A SOK KÖZÜL... Ma még dübörögnek az óri­ási gépek, zörögnek a szénnel teli csillék, de már ünnepi a hangulat. Űj köntöst öltöttek a versenytáblák is: a XIII. bányásznapi munkaverseny­ben legjobb eredményt elért bányászok nevei, fényképei kerültek rá. Műszakváltáskor röpgyűléseket tartanak a bá­nyászok, hogy emlékezzenek az 1919-es tatabányai véres sortűzre, hogy adózzanak a hős vértanúk emlékének. A múlt mellett azonban a jelen­ről, még több szó a holnapról, a jövőről esik. * Szénmedencénk bányászai a XIII. Bányásznapon is nagy­szerű eredményekről számol­hatnak be. A föld méhében folytatott kemény harc most is meghozta gyümölcsét. S mint eddig még minden év­ben, ezen az ünnepen is arról adhatnak számot, hegy le­küzdve a természeti akadá­lyokat, dacolva a zord téllel megtették a magukét. A párt hívó szavára az ország egy millió tonnás többletéből 121 ezer tonnát vállaltak magukra, amiből a bányásznapig 88 ezer tonnát tervükön felül már a felszínre küldték. De azt ígérik: nem lesz baj a hi­ányzó 33 ezer tonnával sem, azt is megadják. És népi államunk nem fe­ledkezett meg a bányászokról. Ezen a napon 44.3 millió fo­rintot fizet ki hűségjutalom címén 4 millió forinttal töb­bet, mint az elmúlt esztendő­ben. Számos bányász részesül kormány és miniszteri kitün­tetésben is. Ma és holnap ünnepelnek bányászaink, műszaki dolgo-' zóink — megyénk valamennyi', lakójával. Ma délben Salgó- j tarjánban koszorút helyeznek \ a szovjet hősök és a Tanács-e köztársaság emlékművére. Hol-S^ nap zeneszó köszönti a bd-í i nyásztelepülések lakóit, déle-V> lőtt pedig nagygyűléseken} ! emlékeznek a széncsaták hő-§ seire Mátranovákon, Kistere-§ nyén, Mizserfán, Nagybátony-§ ban, Saigon, Bárnán és Ka-| rancslapujtőn. A délutáni ésg esti órákat gazdag sport és c kultúrműsor szépíti majd.} Bojtár János vájár brigád- . , k vezető. Neve sok esetben ke­... És a XIII. Bányásznapon* rült m4r faliújságra, hiszen köszöntsük mi is szénmeden-J brigádjával együtt rendszere- cénk bányászait, műszaki ve-§ sen túlteljesíti mennyiségi zetöit, a bányák valamennyi $ előirányzatát. A tél okozta dolgozóját a jól ismert kö-§ e,maradás Pótlásáért, a terven szöntéssel: í felül igért szén kitermeléséért 2 általános teljesítménye 111.5 Jó szerencsét! í százalék. Krutyina János 36 tagú frontfejtési brigádot vezet a kistereriyei bányaüzemnél. Most frontfejtésben dolgoz­nak, s szinte úttörő munkát végeznek ezen a téren. Sok természeti nehézséggel kell megbírkózniok, de állják a sarat. A szén Kisterenyéről is kell. Féléves átlagteljesítmé­nyük 102.4 százalék volt. Butkó Tibor és csapata sem szerepelt eddig a nyilvánosság előtt, pedig 112.5 százalékos átlagos teljesítménye már ré­gen méltóvá tette erre. Most szocialista brigádot vezet, e nagyszerű cél elérését tűzték maguk elé. A kilenc tagú bri­gád mennyiségi teljesítése mellett bizonyára méltó lesz e címre. Kossuth-díj ások HOL VANNAK, MIT CSINÁLNAK? A sok sok ezer bányász között is akad­nak legjobbak. Olyanok, akik rátermettsé­gükkel, adottságukkal, termelési eredmé­nyeikkel kiemelkednek a sok győztes szén­csatit megvívott harcosok közül. Ok szén­medencénk büszkeségei, ŐK azok, akikre méltán vagyunk büszkék megyénk hatá­rain túl is. A Kossuth dij birtokosai let­tek, népünk legmagasabb kitüntetésének tulajdonosai. Valamennyien vallják: úgy dolgoznak, hogy példát mutassanak a ma fiataljainak, munkamódszerük elterjeszté­sével az utódok is sok-sok győztes szén­csatát vívjanak meg. Kossuth díjasok. Budavári Károly, Ka- zinczi bordás László, Kovács László, Zsidai János és Domonkos István vájárok. Ket­ten közülük lassan búcsút vesznek a bá­nyától, nyugdíjba vonulnak. De a többiek ott vannak a szénfal mellett, a szénnel ten csillék fémjelzik munkájukat. S ho­gyan élnek? Mit csinálnak? Szóljon róluk az alábbi írás. 1955 MÁRCIUS 15. Szénmiedencénk bá­nyászai közül első­nek kapta meg a Kossuth díjat Buda­vári Károly mizser- fai vájár: a bá­nyászat és a geo­lógia terén kifej­tett mókája elis­meréseképpen. Bu­davári Károly azóta már megvált a fejtési csapattól, hiszen alig 2« hónap múlva búcsút mond a bányának: 4« éves munkássága után nyugalomba vo­nni. f a Kossuth díjas bányász azonban most is helyt áll. Omlasztásnál, igen veszélyes he­lyen dolgoznak, a 15 tagú brigáddal. Leg­utóbb az omlasztás mellett már 2 év óta otthagyott vágat átépítését vállalták cl. Munkája elismerésre méltó. Budavári Károly idős kora ellenére most is aktívan résztvesz a közéletben. A Haza­fias Népfront járási aktívája, szakszerve­zeti aknatitkár, tagja az üzemi pártbizott­ságnak. Aktivitását bizonyítja, hogy az újításé verseny legutóbbi értékelésénél újí­tásáét} táskarádiót kapott ajándékul. 195* MÁRCIUS 15. Kazinczi bordás László vette át a magas kitüntetést, a Kossuth díjat, a bá­nyászat terén kifej­tett munkája elis­meréseképpen. Ka­zinczi elvtárs fia­talember még. de nevét már 1953-ban megismerte a me­gye, az ország. Abban az időben az ő kezdeményezésére indult el nógrád megyé­ből az országossá vált egyesülés mozgalom. Lényege az volt, hogy a tervek maradék­talan teljesítése érdekében minden bányász egy csillével több szenet adjon műszakon­ként. A mozgalom eredményes volt. Mit csinál most? Tőkés üzemben elővá­jáson dolgozik 9 tagú brigádjával. Igen fontos inunkát bíztak rá, hiszen a követ­kező idők fejtési szenét kell előkészíteni­ük. Ezt a munkát is minőségben végzik el. úgy, hogy az elmúlt hónapban például 8.5 csillés átlagos teljesítményt mutattak fel. 1957 MÁRCIUS 15. Kovács László vá­jár életének egyik legemlékezetesebb napja. A termelés­ben elért munkája elismeréseképpen ezen a napon vette át a Kossujh dijat. Kovács elvtárs 1948-ban kapta első kitüntetését. Azóta már 15 kitüntetés büszke tulajdonosa. Ma a Kossuth díjas vájár fejtésen dolgo­zik Forgács lejtősaknán. A 1# tagú brigád a nehéz, vizes munkahelyen is 100 mázsás teljesítményt ér el, s a műszakonként: bri­gádkereset is megközelíti a 13« forintot. Persze arra is büszke, hogy tanítványai: Az előszoba földjén vastag szürke pokróc, négy kislány üli körül. Papás-mamásat játszanak, s suttogva beszélnek, mert alszik a baba. Az ötlet Ildiké anyukájáé, mert apu­ka, a bányász alszik, e héten éjszakai műszakos. S nyugalmát éberen vigyázza, a gondos, halkszavú fe­leség. A konyhában a rácsos ágyban is alvó piheg, Erika szendereg, az első unoka. Neki is gondját vi­seli mert ő „csak” háziasszony, igazán megteheti. Hogy miből áll csak háziasszonynak lenni, gon­dos feleségként, anyaként a családnak élni, ő tudja igazán. Most, mikor férje éjszakás, gondja valami­vel kevesebb. Végzi rendben mukáját, s vigyázza az alvó álmát. De kora reggel kelni, télen egy félórával előbb, mint Jóska, hogy meleg konyha és reggeli várja. S aztán a bevásárlás, hatvan lépcsőn fel és le, kifárad, mire a főzéshez kezdhet. Egy bányász asszonyának érteni kell a főzéshez nagyon is. Mert akármivel nem várhat haza egy nehéztesti munkást. Hús, szalonna, gyümölcs, a főzelékek, tartalmas kö­rettel ízes sütemények, kedvére való falatok kelle­nek, hogy szeressen itthon lenni. No persze nemcsak, főzésből áll a napja. Két szoba komfortot rendben tartani nem kis munka. S közben ügyelni Erikára, hogy ő is elégedett legyen. A pici pelenkás még, úgyhogy van vele épp elég gondja. A gyerekeket önzetlen segíti. Hogy is fogad­na tőlük pénzt el, mikor annyi minden kell egy ne­gyedik éves háztartásba! A gyerekeket egyébként is nagyon szereti. Mégis 14 évig nem adatott meg neki az anyaság. Hosszas ví­vódás után dönt úgy a házaspár, örökbefogadnak egy ismerős kis árvát. S Ildiké azóta a házaspár sze- mefénye. A sors iróniája, hogy utána nem sokkal IMent „csak” háziasszony útban van az „igazi” gyer­mek. De G. József né szíve nem tesz különbséget. Ildi­ké soha meg nem tudj a, hogy valójában mostoha testvérke. Beszél még magáról; közben egy félmondattal el­nézést kér, mert begyújtani megy a fürdőszobába. Mire felébred az alvó, fissítő fürdő hadd várja. Ez egyébként mindennap kijár az urának. — Jóska mindig veszekszik érte, hogy így ki­szolgálom. — meséli nehéz sóhajjal — S nem sejti mi az, ami örökös szorgalomra késztet. Valaha én is dolgoztam, most is elmennék, de három gyerektől hogyan mozdulhatnék? Majd esetleg, ha nagyobbak lesznek... Az ember legalább így érezze részesnek magát a termelésben. Kérem ne nevessen komolyan gondolom... Egy asszony ennyivel igazán hozzájárul­hat a férje munkájához. A bőséges tízórai, a tiszta munkaruha éppúgy természetes, mint otthon a ké­nyelem. Hangja ellágyul, mikor férjéről kezd beszélni. Hogy az is mindent megtesz érte, van őneki minden gépe: mosógép, parkettkefélő, porszívó, frizsider. Várni tud rá, bármilyen későn jöjjön. Ott a tévé, késő estig pergeti a műsort, s mire köszöntik a jó­éjszakát, megberren a csengő is, férje jön a délutá- nos műszakból. Ez a beosztása a legrosszabb, ilyen kor nincs közös séta, szórakozás, meghitt beszélge­tés. De hát ő mindezt vállalta, mikor tizenöteszten­deje holtomiglant fogadott az urának. Erika felsír, itt az ideje az uzsonnának. Anyai mozdulattal ülteti ölébe a nagyszemű kicsi lányt, S miközben a vajas kiflit, kakaót falatozza a csöpség, szótlanul figyeli elégedett cuppogását. Mintha nem is nagymamája lenne Erikának. Ujlaky Mária ) Vajon tudnának e zavarta- \ lan dolgozni a szénfal mellet- ; tiek, ha a szállítási dolgozók ' nem látnák el becsülettel ■ munkájukat? Aligha! Hiszen ! rajtuk múlik, hogy a felszínre ! kerüljenek a szénnel teli | csillék, minél több üres jus- ) son a fejtésbe. Nos ezt a ) munkát látja el becsülettel i Kiss János (hadnagy) szállí­tási dolgozó, a mizserfai bá- . nyaüzemnél. Csammer Emu, Berzák József, Takács Jó- ( zsef meg a többiek mind önálló brigádve­zetők is megállják helyüket. Kovács elv­társ a nehéz munka mellett tanul is. Most iratkozott be az általános iskola VIII. osz­tályába. Felejthetetlen két hét 19*1 MÁRCIUS 15. Zsidai János Kos- suth-iejtősi vájár is átvette nagyszerű kitüntetését, a Kos­suth díjat, az ifjú­ság nevelésében el­ért eredményes munkájáért és 1945- től elért átlagosan magas termeléséért. Zsidai elvtárs az 55. évébe lépett. Ebből 3* és félévet a föld méhében töltött el, tavaszon pedig nyuga­lomba vonul. Meg_érdemli. Kossuth lejtős­aknán iszapolásnál dolgozik, olyan munkát végeznek, ami teljesen új a nógrádi szén­medencében. Iszapolásukkal megmentették a katalini lakótelepet, az utat a sülyedés- től. Fontos és veszélyes ez a munka, hi­szen ők vannak a bánya legvégében. A ne­héz munka után megérdemelt pihenést, még igen hosszú életet kívánunk az idős Kossuth díjas vájárnak. 19*2 MÁRCIUS 15. Domonkos István vájár ötödiknek ke­rült az országház­ba, hogy a nógrádi bányászok közül ö vegye át a Kossuth díjat. A sok-sok ki­tüntetés mellett ez a legkedvesebb, er­re a legbüszkébb. Ügy emlékszik vísz- sza érre a napra, hogy férfi létére először szökött könny a szemébe . . . Ma is régi munkahelyén, Pálhegy III. bá­nyaüzemben dolgozik. Ezekben a napokban új munkahelyet kezdtek, acéltámos, pán­célkaparós frontfejtést. A 18 tagú brigád itt is megállja helyét, hiszen Domonkos István nemcsak jó vájár, hanem nagysze­rű szervező is. Szereti a munkát, s lelke­sedése magával ragadja a brigád valanaeny- nyi tagját. Féléves átalgtelejsítményük 119.« százalék volt, ennél alább nem is adják. Most is műszakonként és fejenként egy csillés többlettermelésre tettek Ígéretet. Bíznak abban, hogy az éwégi számvetés sokkal jobb lesz. H a találkozik az ember velük a hétköznap forgatagától telt utcán, az emlékektől felra­gyog arcuk és idézik a gazdag élményeket. Még ma is szép bar­nák gömbölydedek. Rajtuk az élmény. Er­ről beszél feljegyzé­sük is. örömmel em­lékeznek vissza a ba­latoni két hét nagyon- nagyon szép napjaira. Kosár Ibolya Salgótar­jánból: „Nekem min­den nagyon tetszett, de legjobban a keszt­helyi múzeum...” A könyvek csodálatosak—” Kristóf Marika Ka- rancsaljáról így jegy­zi fel: „Csodálatos volt, de olyan gyorsan elmúlott...” A terenyei Bugát Éva ezt írja: „Köszönöm szépen a szép napokat... Kö­szönöm szüleimnek, megyénk vezetőinek, ^ hogy fáradoznak ér­S ’ tünk...” Ahány gye­rek, annyi vélemény, 4 de mindahány az el- ? ragadtatástól gazdag. » Bányász gyerekek J mindannyian, akiket a 4 szénbányászati tröszt - esztendőről, esztendőre két-két hétre Keszt­helyre, közvetlen a Ba­laton partján lévő üdü­lőben nyaraltat. Fes­tői a környezet. Az üdülőhely a várostól három-négy kilométer­re van. Távol a zaj­tól, hogy semmi ne za- 4 varja a pihenő gyere- 5 keket Gondos tanári felügyelet mellett fü- rödnek, csak az ő szá­mukra fenntartott balatoni csendes öböl­ben, melyet nádkoszorú véd még a pajkos szél­től is. Kirándulnak, ismerkednek a környék nevezetességeivel, szép­ségeivel. A z idén is négy csoportban vit­tek gyerekeket a keszthelyi üdülőbe. Jú­lius 1-től augusztus végéig tart az ő „sze­zonjuk”. Évente 4080 gyerek pihen itt. A szénbányászati tröszt közösen a szakszerve­zettel úgy bonyolítja le az üdülést, hogy le­hetőleg a szénmedence minden bányász gye­rekének jusson a Ba­laton szépségéből, amely esztendőről esz­tendőre gazdagon ju­talmazza vendégeit. Csak j azok tudnak ilyet nyújtani, akik szeretik a gyerekeket. A bányatröszt veze­tői nagyon sokat fá­radoznak a gyereke­kekért. Gondosan ki­választották azokat a dolgozókat, akiknek az a feladatuk, hogy az üdülőben biztosítsák a gyerekek kényelmét. A közkedvelt Feri bácsi, a gondnok. Keszthelyi ember, teljes néven Berta Ferenc. Ha az ő kis üdülővendégeiről van szó, fáradhatatlan. A legjobb falatokat biztosítja nekik. Ké­nyelmet, tisztaságot és ebken munkatársaival együtt teljes az egyet­értés. Szabó Gyuszi a| vizslási fiú minden $ turnussal ott van, ő§ intézi a gazdasági S ügyeket. És így válik | a felnőttek gondos S munkájával a keszthe-§ lyi balatoni kastély a(\ szénmedence gyerekei-£ nek paradicsomává. § Barabás Gyula a bá-5 nyatröszt munkaügyi c osztályának vezetője J tárja fel az üdülő § fenntartásának valósá- § gos helyzetét: „Az e!-r múlt évben 397 ezer* forintot fordítottunk a § keszthelyi gyermek- K üdülőre. Ez évben mégi nem végeztük el a tel- J jes számvetést. De a § féléves 250 ezer forin-§ tos üdülőre fordított c összeg arra enged kő- S vetkeztetni, ez évben} többet fordítottunk £ a gyerekek üdül­tetésére. Az idén újí­tottuk fel az épületet, kíyül-belül kifestettük. Játékszereket vásárol­tunk. Számunkra az okoz legnagyobb örö­met, ha a gyerekeire, jól érzik magukat. 1 Nincs panasz. A keszthelyi két hét a gyerekeknek örömet, boldogságot nyújt. F ekete gyémántot rejt a mi föl­dünk. Nehéz munkával kell elvenni í tőle. De adjon erőt* minden csákányütéshez,f hogy a felszínre hozott' szén szórja áldását, örömet, boldogságot _ nyújt gyereknek, fel-S nőttnek. * B. Gy, Oravecz Gyula neve is so­kat szerepelt már az üzemi faliújságon. Bár teljesítménye soha sem volt „kiugró”, in­kább arról híres, hogy rendszeresen és egyenletesen túlteljesíti előirányzatát. A bányásznapi munakverseny- ben 113.4 százalékos átlagos teljesítményről adhatott — brigádjával együtt — számot. Sági István már szocialista brigádot vezet. Elhatározta, hogy betartják a hármas jel­szót, s nemcsak szocialista módon dolgoznak, hanem él­nek és tanulnak is. Nos, a munkára tett kötelezettségü­ket teljesítik is: eddig átlago­san 122.9 százalékot értek el. Remélik, vállalásuk vala­mennyi részét sikerrel teljesí­tik majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents