Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-31 / 70. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! BÁNYÁSZNAP 1963 AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XIX. ÉVF. 70. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1963. AUGUSZTUS 31. Bányásznap! köszöntő IRTA: SÜLT TIBOR, a nógrádi szénbányászati tröszt FŐMÉRNÖKE, A MEGYEI P ÄRTBIZOTTSÄG TAGJA Ma szerte az országban a bányászokat köszöntjük. Ti- zenharmadszor ünnepeljük a bányászok hagyományossá vált emlékünnepét. Ez a nap a szén, az érc, az olaj és az ásványbányák fizikai és szel­lemi dolgozóinak, a széncsaták hőseinek ünnepe. Ezen a napon elsősorban azokra a vértanúkra emléke­zünk, akik 1919. szeptember 6-án, amikor a gyilkos sortúz Tatabányán eldördült, életü­ket áldozták a nehéz bá­nyászsors megkönnyítéséért indított harcban. Ez a nap véres emlékével beírta magát a bányászok történelmébe. Hősi emléküknek adózott a párt és a kormány, amikor elhatározta, hogy minden év- szeptember első vasárnapján „Bányásznap”-ot kell tartani az egész országban, amelyen egyrészt visszaemlékeznek a bányászok hősi harcának egyes szakaszaira, a harcok során elért eredményekre, a termelési sikerekre, másrészt pedig számbaveszik a meg­valósításra váró fontosabb feladatokat és célkitűzéseket. Ebben a szellemben hajtjuk meg most is hőseink előtt az emlékezés■ zászlaját. Persze a nehéz bányászsors nemcsak a tatabányai hősöket szülte, hosszá sorban követték őket a továbbiak is, akik egy­részt a hősi helytállásból, másrészt a nehéz bányász­munkából vették ki dereka­san részüket. Közöttük bőven voltak nógrádi bányászok is. Elsőként közülük kiemelhet­jük azokat, akik a dicsőséges Tanácsköztársaság védelmé­ben és á Salgótarjánért foly­tatott harcban állták meg he­lyüket. Követték őket azok, akik a fehér terror alatt a sztrájkmozgalmak szervezésé­ben és az illegális pártmun­kában vettek tevékenyen részt, vállalva az üldöztetést, a börtönt és sok esetben a száműztetést is. Külön kell megemlékez­nünk a Kárancs-lejtősi bá­nyászok 1944-es harcáról. Ezek a bányászok megtagad­va a fasiszták bevonultatási parancsát, 1944 decemberé­ben leszálltak a bányába és fegyveres ellenállást szervez­tek. Soraikból többen hősi tettükért életükkel fizettek. A fegyveres Imre, az ellenál­lás és, az illegális pártmunka ismert és névtelen hőseit számor.tartja a bányász tár­sadalom, az egész ország köz­véleménye. Bányászaink a felszabadulás után közvetlenül is az élen voltak az áldozatvállalás és a kötelesség frontján. Pártunk hívó szavára leszálltak a még beomlott és vízzel el­árasztott bányákba. Azokat helyreállították és megindul­hatott a termelés. Bár. nélkü­löztek, de biztosították az ipar kenyerét Tudták, hogy a régi harcot folytatják, s egymás után nyerték meg a széncsatákat. 1948-ban már közel másfél millió tonnával termeltek többet, mint az utolsó békés esztendőben. Azóta ez a ter­melés tovább fokozódott és töretlen fejlődése egészen az ellenforradalomig tartott. Ekkor az ország újra válsá­gos gazdasági helyzetbe ke­rült. A párt és a kormány ismét szóllította a bányászo­kat. Kellett a szén. Bányá­szaink pedig ismét megmu­tatták, hogy népünk legdere­kabb fiai közé tartoznak. Ki­lenc hónap alatt elérték a régi termelési színvonalat. Megmutatták ezt az elmúlt rendkívüli tél során is. A tartós, kemény hideg rövid idő alatt megemésztette kész­leteinket, s újból szükség volt a bányászok segítségére. És azok, az első hívó szóra, megint segítettek. Föláldozva vasárnapi pihenőjüket, se­gítették felszínre azt a több­let széntermelést, ami az or­szág fűtőanyagellátásához szükséges volt. Ma is tovább tart az akko­ri lendület. Ma 173 szocialista brigádunk több mint 4000 dolgozója tett felajánlást. Dolgozóink jó munkájának nyomán lehetővé vált, hogy a bányásznapi 88 000 tonnával túlteljesíthettük tervünket, s megvan a remény arra, hogy eleget tudunk tenni pártunk és kormányunk kérésének, s Ígéretünknek megfelelően ter­ven felül 121 ezer tonna szén­mennyiséget termelünk és ez­zel enyhítjük a szénellátás nehéz gondjait. A párt és a kormány per­sze nemcsak kér a bányá­szoktól. Munkájukat megbe­csüli és kellően értékeli. Jó munkájuk eredriiényeként az elmúlt években öten Kossuth- díjat, huszonegyen Munka Érdemrendet, többszázan pe­dig egyéb kormány,- és mi­nisztériumi kitüntetést kap­tak a nógrádi bányászok kö­zül. A mostani bányásznapon is 13-an részesülnek kor­mánykitüntetésben, 39-en pedig a szakminisztériumtól kapnak kitüntetést. Ezt a megbecsülést együtte­sen élvezik úgy a fizikai munkát végző bányászok, mint az irányító műszaki, — és adminisztratív dolgozók. Közülük is jópáran vall­hatják magukat kormányki­tüntetések boldog tulajdono­sainak. Sokan pedig a „Bá­nyászat Kiváló Doldozója” cí­met és kitüntetést viselhetik büszkén. Megnyilvánul a megbecsü­lés a bányászok iránt abban is, hogy az országgyűléstől kezdve a megyei,- járási- és a községi választott szervek­ben helyet kaptak képviselő­ik, s ma már nemcsak a kol­lektív harcok eredményeként, hanem közvetlenül is bele­szólhatnak az ország ügyei­nek intézésébe. Erre az öntudatos munkás­ságra eddig is támaszkodott a párt és a kormány, az pedig minden esetfen vállalta a harcokból ráeső részt, akár fegyvert adott a kezébe ez a harc, akár pedig a munka vonalába szóllította. Ezek a derék dolgozók, hős bányászaink a jövőben sem feledkeznek el kötelessé­geikről. Érzik és meghálálják azt a megbecsülést, amely a munkásosztály egészének ré­széről feléjük irányul. Kö­vetkezetesen dolgoznak, küz­denek népünk felemelkedé­séért, szocialista országunk teljes felépítéséért. Ma együtt ünnepelnek azokkal, akik őket ünnepük. Holnap pedig újra leszállnak a bányák mélyébe, hogy fá­radságuk és verejtékük nyo- mán sorra gördülhessenek a szénnel megrakott csillék a felszínre és ezek segítségével minden munkás otthonba, családi fészekbe eljuthasson a meleg, a fény, a jólét és a boldogság. Ülésezik pártunk! megyei * végre Bi aj 14 bizottsága Az MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága a ter­vezettől eltérően, nem au­gusztus 30-án, hanem szép-) tember 2-án tartja következő j ülését. 5 Az ülés napirendjén szere­pel a gyenge tsz-ek politikai és gazdasági megerősítésének kérdése; a sportmunka ta­pasztalatai és feladatai; a termelési-, az export- és a beruházási tervek „felmérése” a minisztériumi és a helyi iparban; az üzemi demokrá­cia kiterjesztésének feladatai, valamint a megyei tanács 1964. évi költségvetésének „főbb irányai” és a tájékoz­tató jelentés a kenyérgabona felvásárlásának alakulásáról. l/rSA/TkA/y^k/r'JLrTkA/TVkt^^ASr^.'* A. V A YJ ' Kedden lesz a megyei tanács vb. ülése A megyei tanács végrehajtó bizottsága a szokásostól elté­rően szeptember 3-án, kedden délelőtt 9 órakor tartja ülé­sét Salgótarjánban a megyei tanácsház VB termében. Meg­tárgyalja az 1963. első félévi költségvetési gazdálkodásának tapasztalatairól szóló jelen­tést, amelyet a pénzügyi osz­tály terjeszt a végrehajtó bi­zottság elé. Ezt követően a megye 1964. évi talajvédelmi feladatairól tárgyalnak. Na­pirendre tűzték a szeptembe­ri tanácsülés előkészületeit is. ahol előreláthatólag a megye 1963-64. évi művelődési prog­ramjával foglalkoznak. A kő­vetkezőkben személyi és egyéb ügyeket tárgyalnak. Hogyan haladnak az időszerű mezőgazdasági munkák az „ipari járásban ”? Villám interjú Gecse Lászlóval a salgótarjáni járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjével Kevéssel lapzárta előtt fel- helyütt túl is haladták a siióku­kerestük Gecse László elvtár- sat, a megye ipari járásának, a salgótarjáni járásnak me­zőgazdasági osztályvezetőjét a járási tanácson. Kértük, hogy tájékoztassa lapunkat a me­zőgazdasági munkák helyzeté­ről. — Azt mondhatom, hogy a hordás és a cséplés lényegé­ben befejeződött a járásban - kezdte el nyilatkozatát —, mert mire az újság megjele­nik, már csak egy-két helyen akad csépelni való, de va­sárnapig azzal is végeznek. Ha Karancsberényben, Sám- sonházán és Rónafalun nem lenne még asztagban annak a 40—45 holdnak a termése, akkor azt mondhatnám, hogy már Végeztünk a csépléssel Is. A hordás befejezése azzal az előnnyel is járt, hogy a fo­gatokat most már a trágya­hordásra is jobban igénybe vehetjük és így lehetőségünk nyílik arra, hogy az istálló­trágyázásnál mutatkozó elma­radást minél előbb pótoljuk. — A Földművelésügyi Minisz­térium Növénytermesztési Fő- igazgatóságán tájékoztatásul el­mondották, hogy most feltétle­nül meg kell gyorsítani a silóta­karmányok betakarítását, külön­ben elvénülnek. A silókukorica ugyanis a viaszos érés stádiumá­ban adja a legnagyobb tömeggel [ együtt a legnagyobb tápértékét. Ezt az állapotot megyénkben is '< általában mindenütt elérték, sok koricák. Mi a helyzet ezen a té­ren a salgótarjáni járásban? — kérdeztük. — Járásunkban a silózás mintegy 40 százalékban el van végezve, a silótöltő gépe­sített brigádok ütemterv sze­rint végzik ezt a munkát és a tervnek megfelelő határidőig, tehát szeptember 15-ig be is fejezzük a silókukorica beta­karítását. A látszat azt mu­tatja, hogy a mi járásunkat is veszélyezteti az elmaradás, de a gyakorlatban ez nem így áll. Homokterenyén, Nemű­ben, Nádújfalun és Karancs­berényben befejezték a siló- kukorica betakarítását és ez­zel együtt a silózást, igen jó a helyzet Kazáron, Szilaspo- gonyban, Zabaron és Cereden is. Mi ugyanis már a vetésnél gondoltunk a betakarításra és így termelőszövetkezeteink időzítették a vetést, hogy le­hetővé tegyék a szakaszos be­takarítást. —' A silózásnál Is fontosabb kérdés a mélyszántás. Kérjük erről is tájékoztasson bennün­ket. — A tarlószántás 700 hold kivételével befejeződött, ami kilencezer holdas Tervünket figyelembe véve jó ered­ménynek mondható, hiszen azt vállaltuk, hogy augusztus 31-ig végzünk ezzel a munká­val és ezt a vállalást is tel­jesíteni fogjuk. Sajnos, a mélyszántás és a vetőszántás meggyorsítása nálunk is szük­séges, mint a megye többi já­rásaiban. A tervünkben sze­replő 8500 holdról eddig 1800 holdon végezték el a mély­szántást és a vetőszántást. .A zagyvarónai Űj Élet Tsz már a rozsvetést is elkezdte. — Van e vetönfbg probléma? — A vetőmag minősége a kedvezőtlen időjárás miatt nem mindenütt kedvező. Ez az oka annak, hogy további 1200 mázsa búza vetőmagra lenne szükségünk. Ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy a jobb helyzetben levő termelő- szövetkezetek támogassák a társszövetkezeteketj de a Kisterenyei Állami Gazdasár­tól is kértünk vetőmagot. Ugyancsak vetőmagproblémú- val küzdünk az őszi takar­mánykeverékeknél is, mert az igényelt mennyiség ezek­ből nincs biztosítva. — Általánosságban hogyan lát­ja az időszerű őszi munkák tel­jesítését? — Sokkal jobban állunk, mint más esztendőkben, A héten hat körzetben tartot­tunk tájértekezletet, amelyen részt vettek a tanácsok és termelőszövetkezetek vezetői. Ezeken a táj értekezleteken megbeszéltük, hogyan lehet legjobban megszervezni és meggyorsítani az őszi munká­kat. Csütörtök reggel nyolc óra. Színhely a salgótarjáni városi ta­nács épülete. Mint egy felbolydult méhkas. A folyosón, az ajtók előtt izgatottan' beszél­gető emberek. Bent az irodában írógépek kat­tognak, két helyiség­ben is folyik ugyanaz a munka: gyors sza­vakkal diktálják az azonos szöveget, csak a nevek változnak. Most kötik meg a szerző­dést azokkal a boldog emberekkel, akik a Pécskö utcai 2 számú négy emeletes épület távfűtéses, beépített szekrényes, korszerű lakásaiba a napokban beköltöznek. Alig pár hete volt az első ha­sonló honfoglalás a városnak ezen a terü­letén, most készen áll megint 42 lakás. Azu­tán októberben a har­madik ház, november­ben pedig a negyedik kerül átadásra. Ebben az utóbbiban szövetke­zeti lakások lesznek. A tanácson ezen a napon a hivatalos ügy­intéző munka folyik, az elosztás napokkal előbb megtörtént, erről az érdekeltek értesítést kaptak. Persze, még az utolsó aláírás előtt is akadnak problémák, kérések: aki beteges, idősebb, az földszinti A derűs oldalon... vagy első emeleti la­kásra alkuszik, cserét ajánl. Más erkélyes la­kásért vitázik, kis­gyermeke van és nap- fürdőkre gondol. A harmadik különbejára- tú szobákat kér, és van, aki solcalja a két és fél szobát, mert ke­vés a bútora. Itt még tárgyalnak, menjünk a helyszínre... A Pécskő-utca eleje, vagy háromszáz méte­ren át olyan, mintha földrengés rombolta volna, le egyik oldalát. Tégla, vályog, cserép és porhegyek, szúette gerendák légitámadást idéző képe. De mögöt­tük és velük szemben a másik oldalon masz- szív betonlábak, 2—3 szintig kész csupaxz épületóriások, bitumint olvasztó katlanok, égbe nyúló daruk, lármás betonkeverőgépek, festéktől és mésztől tarka overálos serény építők, nők, férfiak, köztük négerbarnára sült félmeztelen kato­nák. És a lárma, a le­nyűgözően hömpölygő munkás tömegek a ta­vasz első színével ma­gasodik a beköltözésre váró, immár második epulet. És már költöznek is az új lakók. A Salgó cukrászdából ismert kedves mosolyú Ta­kács Jánosné ruhás­kosárban cipeli az ap­róbb holmikat. — A házban az első voltam. Reggel nyolc­kor meg volt a papír, már jöttem is a fér­jemmel — mondja ki­pirulton. Takács Já­nos gépkocsivezető, négyéves kisfiúk van. Az új házzal majdnem szemben a volt kocs­ma tőszomszédságában laktak egy szoba-kony- hás múlt századbeli la­kásban. Két szoba összkomfortosba költöz­nek. — Megváltás ez ne­künk a duhaj része­gek, a napirendben előfordult veszekedé­sek és az egészségtelen lakás után — siet to­vább az asszonyka. Varga néni, a város­szerte közismert nyug­díjas Varga Pista bá­csi felesége is ragyog az örömtől. — Ez volt az uram minden vágya, földszin­tes egy szoba-komfor­tos, egészséges lakás. A miénk öreg, 68 éves volt már, igaz, meg­szoktuk, nem is re­méltük, hogy idős ko­runkra ilyen új laká­sunk lehet. A két egyedülálló nénike, özvegy Godó György né, és özvegy Godó Sándorné szintén földszintes lakásba költözik. Egyőjük évő- dik « fiatal Godó Györggyel, aki az első emeleten kapott két szobás lakást: — Látod, a mi szo­bánkban szebb kályha van, mint a tiétekben. A fiatal acélgyári munkás az üzemből kért kilépőt, hogy át­vegye a kulcsokat. Most mosolyogva le­gyint a megjegyzésre. — Hiszen távfűtés lesz itt mama, hama­rosan, akkor kidobál­hatja a kályhát. — Va­sárnap ők is megkez­dik a költözködést. Balogh Imre tűz­helygyári dolgozó tíz éve vett egy szoba konyhás régi házrészt a Pécskő-utcában. Nóg- rádmegyerből jöttek Salgótarjánba. Velük lakik a feleség édes­anyja és öccse, aki most katona. Két szo­bás lakást kaptak, ide még a fiatalember le­szerelés után nősülhet is. — Igen örülünk a változásnak. S a régi házért pénzt is kap­tunk. Ebből pótoljuk a berendezést — mondja. Szinte kivétel nélkül olyanok költöznek most a napfényes, modern lakásokba, akiknek a városépítéssel együti- járó szanálás miatt volt rá szükségük. Ké­zenfekvő, hogy a kö­rülmények sokkal job­bak, a mának inkább megfelelők lesznek ezentúl. Ha van is — az idősebbekben csu­pán — némi nosztalgia a régi, a megszokott, az „enyém” után, a teljesen villamosított, kényelmet nyújtó, egészséges lakások még az ilyen érzelme­ket is hamar elmos­sák majd. ...A széles ablakok­ból, erkélyekről túlol­dalra tekintő szemek pedig napról-napra él­vezik majd a csodát, amit az ember művel: hogyan tűnnek el a ■ múltat konzerváló fa­lak, vályoghegyek, ro­mok és miként emelke­dik egyre gyorsabban, egyre több, egyre gyö­nyörűbb ég felé intő épület, hogyan népese­dik be az újért dolgsző megújult szívű embe­rek százaival. K.

Next

/
Thumbnails
Contents