Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)
1963-08-24 / 68. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 28. A munkásokat szállitó **■ személykocsik apró kis zökkenésekkel futottak a bánya felé, kanyargós vasúton. Az alacsonyra, szűkre méretezett kocsikból kiszállva, jól esett egy kicsit kinyújtózni a jó öt kilométeres út után. Benedek felzárkóztt az üzemépület felé sietők girbe-gör- bén kígyózó menetébe. A csípős reggelben szaporán ropogtatták a bakancsok a piszkosszürke, kásás havat. A menet végén szállósi legények viháncoltak: egy jeges hógolyó elcsattant az útmenti villanyoszlopon, ketteri-hárman is kaptak a szétfreccsenő hóléből. — Az istenbe van ezeknek kedvük mindig marháskodni! — dohogott az egyik bányász. — Nem nyughattok, huligánok? — kiáltott hátra. — Csak nem volt hideg, fater? — jött hátulról a nevetés, egy újabb hógolyóval. — Odabent fickándozz, hé! — kiáltottak valahonnan. — Majd meglátom, a csillékkel hogy komázol, taknyos! — Mire maga egyet megrak, körülfutom a bányát! — trom- foltak hátul. A lámpaház előtt felbomlott a menet. Benedek belegázolt a hóba, megelőzte a műhelyisták csoportját. Sietni akart a lámpa kivételével: Godó este meghagyta neki, hogy a főaknásztól fűrészre kérjen utalványt. Már egy jó hónapja azt a szokást vették fel cimborái, hogy Sós motorjával jóval műszakkezdés előtt megérkeztek s mire Benedek beszállt, már a munkahelyen várták. — Legalább befúrunk addig, vagy üres csillét szedünk össze, — magyarázta Godó, Benedek a kérdésére, hogy mire jó ez a nagy sietség. Ádám főaknász szobájában öten-hatan is ácsorogtak, várni kellett. A főaknász Ozs- várttal vitatkozott, nagyneki- tüzesedve. Az öreg éjszaka volt munkában, arca feketél- lett a szénportól s még a lámpáját sem adta le, úgy siethetett ide. — Hiába nevet ki, főaknász elvtárs! — mérgelődött. — Ha én egyszer azt mondom, hogy lopják a ...csilléinket, akkor b iztos lébet benne'. ' ... — De Ozsvárt elvtárs — mpndta kéri élőén a foaknász — ’ tizenöt éve vagyok ennél az üzemnél, de én még olyan esettel nem találkoztam, hogy valamelyik csapattól csillét loptak volna. — Hát akkor most van olyan eset, — mondta az öreg zordan. Ádám bosszankodott is, nevetett is, komolyan is vette, meg nem is, a csapatvezető szavait. Ismerte már jól az öreget, tudta, hogy mindig reklamál, mindig dohog, mindig elégedetlen valamivel. De hát meg lehet a munkájukat is nézni, az biztos. Talán eL- számította magát a vén zsák, vagy spekulál, mert mióta szocialista brigádot alakított, alig lehet bírni vele; a sok is kevés neki, úgy sietne. Ádámot bosszantotta, hogy nappalos beszállók várakoznak rá, ezért kissé ingerülten förmedt az öregre: — De hát az ég áldja meg, öregem, tudja azt, hogy a körletünkben egyedül maguk vannak fejtésen? Az elővájá- sok lopják el a csilléiket? Mondja már meg, mihez kezd egy elővájási csapat a maguk teli csilléivel? — Hát akkor a külszínen lopják a csillét vagy mit tudom én. De lopják! — ma- kacskodott az öreg. — Lopják, ha mondom. — Tőlünk is vesztek el csillék, — szólt közbe egy vájár — a délnyugati siklóból. A múlt héten. Ha nem jól kötik rá a csillére a bárcát! — vesztette el a türelmét a főaknász. — Odacémázzák csak úgy isten nevében, szállítás közben leesik róla: a csille baliga nélkül jön ki a napra, maguk meg felhajtást csinálnak belőle. „Lopják a csilléket!” Inkább a csillebércét kötnék a csillére jobban. Ozsvárt mérgesen távo- zott. A főaknász akkor már az idegességtől féllábon táncolt: telefonon hívta már a bányamester, az aknászi jelentőkönyvek olvasatlanul hevertek még előtte s ráadásul a szobája tele nappalosokkal, akiknek már be kellett volna szállni ok. — Gyerünk, gyerünk, emberek! Ki vár utalványra? Benedeknek, azaz a hármas csa<2*0000 patnak is- megf irkán tóttá a fűrészről az utaványt, s amint a vájár indulni akart, az ajtóból visszahívta: — Várjon, várjon! Magának van még itt valami. Ez még a magáé, — elébe tette a papírt. — Remélem, tudja miért? Benedek a papírra nézett s elhúzta a száját. — Írásbeli megrovás? Maguk mást se tudnak, mint ilyen papírokat firkálni. Bánom is én — káromkodta el magát. — írjatok, amit akartok. — Nono, Benedek. Tudja maga azt, hogy meneszteni akarták? Ez a papír most a maga helyzetében fölér egy Kossuth-díjjal! — Ne mondja! — nevetett cinikusan a vájár. — Akkor miért nem kereteztette be az ácsokkal, mielőtt ideadta nekem? A folyosón éppen a párt- titkárba ütközött. — Jöjjön csak be egy percre hozzám! — fogta meg a karját a párttitkár. — Elkéstem már így is a beszállást, — húzódozott —, majd délután. — Csak egy pár percről van szó... Leültette, cigarettával kínálta Benedeket. A bányász feszengve ült a plüssfotel szélére; mikor ilyen helyen leültették, mindig kényelmetlenül érezte magát. „Most jön a papolás” — gondolta —, „hülye fejjel egyenest a karjába rohantam”! — Nem akarok most prédikációt tartani — kezdte a párttitkár, mintha csak olvasott volna Benedek gondolataiban — az idő sem alkalmas hosszú beszélgetésre. Egy dolgot viszont régen akartam már mondani magának. Csak hát magával nem könnyű összetalálkozni. Ha problémája akadt, még egyetlen egyszer sem keresett fej engem. >m á * * ■Ajaunk9.hely.ftn nem áll szó- "ba velünk, haragszik, ha ott zavarják. Olyan helyre meg én pem járok, ahol magát esténként meg lehet találni. — Kire tartozik az, hogy én mit csinálok műszak után? — kérdezte ellenségesen Benedek. — Hát persze, a lelkiismeretére elsősorban. Én ismertem egy embert ezelőtt vagy húsz évvel, aki ugyanolyan összetűzésbe került az egész világgal, mint most maga. Nehéz volt visszautat keresni annak az embernek, de végül sikerült. Az az ember itt áll most maga előtt, Benedek. Ha érdekli a története, egyszer szívesen elmesélem. — Ha lesz rá. alkalom, — vonogatta a vállát a bányász —. mert én már köpök erre a vidékre, nem sok kenyeret akarok megenni itten! XI ol az istenben jársz * ennyi ideig? - támadt rá Godó a munkahelyen. — Azt hittük, hogy már megint ... — Papírt adtak az irodán — dugta Godó orra alá a fegyelmi határozatot — utána a párttitkár tartott lelki fröccsöt. — Azannyát! — füttyentett Csonka és olvasni kezdte a papírt. — Rá se ránts, — adta aztán vissza —, ettől még a vonat is mehet. — Mehet, ameddig mehet! — jegyezte meg élesen Godó. — De most már nem ártana, ha jobban ügyelnél magadra, hé! Még engem is bajba keversz az örökös hiányozgatá- saiddal. Kezdem unni, hogy mindig miattad piszkálnak. Benedek gúnyosan intett Sós felé: — No, nézd csak! Godó, a kifogástalan mintacsapatveze- tó leckéztet. Jó, hogy nem teszed mindjárt hozzá azt is, hogy példát vehetnék tőled. — Vehetnél is, barátom! Nem tudom, te megtennéd-e azt, amit mi legutóbb is megtettünk érted! Mialatt te otthon döglöttéi, azt hazudtuk az aknásznak, hogy sínért mentél a légvágatba, csakhogy a strigulát behúzza. És nyakunkszakadtáig dolgoztunk, hogy a te öt csillédet is megrakjuk! — Ezt hánytorgatod? — futotta el Benedeket az indulat. — Hát akkor megmondom: én nem öt csillét raktam már meg helyetted! — Hogy el ne felejtsem megköszönni — vicsorogta Godó. Csonka a szállítóvágat felé fülelt. — Csitt, ne pofázz! Jön az aknász. Valóban az jött. Már a for- d ítólemezről kiáltott: — Nyomás, nyomás, ultibrigád! így nem lesz meg a tizenöt kutya! Godó szúrósan nézett az aknászra. — Az se a maga baja. Talán alszanak a nagy csapatok, hogy velünk van fölakadva? — Ejnye, Godó, nagyon nagy a hangja. Mintha egyáltalán csinált volna ma már valamit. De ha nem tudná: nagytermelési nap van s ez szól Godó Lajosnak is — bejegyezte a műszakokat, az ácsolatokat körülvizsgálta, aztán újra Godó felé fordult; — Az üzemvezetőség utasítása, hogy jobban kell ügyelni a csillék baligázására. Sok csille veszett el mostanában. Maguknak nem veszett el csilléjük? — Veszni veszett — vont vállat Godó —, de mi is a rossz baligázásnak tudtuk be. Azóta jobban felkötjük a csillejegyet. — No, csak aztán vigyázzanak is, — mondta távozóban az aknász. A mint magukra marad- tak, Benedek a csapat- vezetőhöz fordult. — Tőlünk nem veszhettek el csillék. A baligákat mindig én rakom fel. Godó legyintett. — Attól veszhettek el — nekirugaszkodott egy üres csillének. — Ti is hozzatok egyet- egyet. A munkahelyen még előző napról volt elrobbantott szénkészlet. Sós és Benedek rakodáshoz fogott. Godó fát készített az ácsoláshoz. Amikor elszállítottak három teli csillét s egy pillanatra leültek, hogy szusszanjanak, Benedek megint csak rákezdte: — Tisztára érthetetlen, hogy mindenki elveszett csillét keres. Reggel Ozsvárt is eskü- dözött a főaknásznál, hogy lcpják a csilléinket. Godó összenézett Csonkával. Csonka sercintett a fogai közül. — De számon tartják! Pedig tőlük egy műszakban száz csille körül is lejön. A múltkor is... — Ne pofázz! — szólt közbe Godó. — Miről beszéltek? — kapta fel a fejét Benedek. A csapat- vezető megragadta a fejszéjét s egy fenyőláb kifaragásához fogott. — Semmi, — felelte, csak úgy oldalról. — Elmehetnétek bélésdeszkáért. Benedek megfogta Godó kezét. Várj már egy kicsit. — Mit kapkodsz? — állt meg bosszúsan a csapatvezető. — Miért nem csinálod, amit mondtam? — Mondd csak — makacs- kodott Benedek —, a múltkor, amikor nem jöttem műszakba, hogy raktatok ketten tizennyolc csillét? f' odó összecsapta a keVT zét. — Ez megtjolondult, — mondta Sósnak —, akkor nem kérdezte, lapított, örült, hogy falaztunk neki. Mi akar ez lenni, számonkérés? — Vedd, aminek akarod! Godó lecsapta kezéből a fejszét. — Idehallgass, barátom! Kezdelek megunni, érted-e? Ne hozz ki a béketűrésből! — Ahelyett, hogy kussolnál, örülnél a szerencsédnek, egyszerre csak kötözködni kezdesz. — Ne marhuljatok, — szólt közbe békítőén Sós — nincs ennek értelme. — De van! — pattan fel Benedek. — Régen nem tetszik nekem a ti sietségetek a beszállásnál. Amikor fáért vagy lőmesterért megy valamelyi- kőtök, félóráig se kerültök elő! — És aztán? — mondta ösz- szeszűkült szemmel Sós. — Hagyd csak, hadd mondja, — intette le Godó. Megfogta Benedek mellén az inget. — Miért nem mondod, hogy mi lopjuk a csilléket? Azt akarod mondani, mi? Benedek kirántotta magát a csapatvezető kezei közül. — Azt! Nagyon jól megismertelek benneteket, Godó! Minden piszkosság rátok fér! Godó közelhajolt a vájárhoz, úgy sziszegte; — És ha úgy lenne? Ha mi lopnánk a csilléket? Mi: én, 5, meg te. Érted: mi hárman! Akkor mi lenne? Szaladnál kiugatni, hogy magadat is bajba rántsd? — Nem tudom mi lenne... — felelte Benedek sötéten. — De az biztos, hogy ehhez a gazemberséghez semmi közöm. Sós gúnyosan elvigyorodott. — Nincs? Hallod, Godó? Egyszerre önállósította magát! Idefigyelj, hülye! — fordult Benedekhez. — Kinek az írásával mennek ki a csilléken a baligák? Nem te csinálod a csillejegyeket? — De én! Harmincat is, meg ötvenet is egyszerre, amikor van rá idő. Ha szállítani kell, nem írkálhatok baligát! — Na látod — vigyorgott tovább Csonka —, ha mi véletlenül, tévedésből más csapat csilléjére tettük volna a mi baligánkat, az a te kezed írása volt. Tagadd le, hogy semmi közöd az egészhez! X> enedek elsápadt. Kö- u rülnézett, hogy mit vágjon Csonkához, de Godó megfogta: leültette: ismerte a természetét. Nyugalmat erőltetett magára, úgy magyarázta: — Mit kell olyan nagy felfordulást csinálni? Azt hiszed, hülyék vagyunk, nem tudunk vigyázni? Most, hogy jobb keresettel tömhetnéd be otthon az asszony száját, most bok- rosodsz meg? — Én nem akarok piszkos pénzt... — morogta Benedek. Godó legyintett. — Hagyjuk ezt. A múltkor két vasárnapi műszakkal többet számoltak el, mégse mentél reklamálni. Ugye? Jöjjön meg az eszed! Azt, hogy mi hetenként 8—10 csillével többet adunk, vajon ki tudja ellenőrizni? A nagy csapatoknak, ahonnan százával jön a csille, mit számít az a rongy pár kutya? Annyi, mint csepp a tengerbe. Nekünk meg jól jön. Érted hát? Benedek a fejét fogta. Verejtékezett. — Én nem akarok ... nem akarok ebből a disznóságból. Meglátjátok, a nyakunkat törjük vele. Csonka magabiztosan nevetett. — Azt bízd ide. cimbora. Te csak fogd a szád, ennyi a dolgod. A többit én elintézem. — És jobb lesz, ha kevesebbet iszol, — toldotta hozzá Godó —, nehogy eljárjon a szád. (Folytatjuk) VÁRSZEGI GYÖRGY Közérdekű bejelentések és a népi ellenőrzés A megyei Népi Ellenőrzési Irodán az elmúlt napokban állították össze, hogy az első félévben hány dolgozó kereste fel szóban, levélben a NEB-et, adatszolgáltatással, közérdekű bejelentéssel és magánpanasszal. Az összesítés azt mutatja, hogy a bejelentések átlaga 200-220 között mozog. Többsége az állami ipar és a mező- gazdaság területén még meglévő fogyatékosságokra mutat rá. Jelentős a helyi ipar, a lakosság szolgáltatásánál meglévő hiányosságok feltárása is. Úgyszintén az építőipar és a közlekedésre vonatkozó panasz is. A bejelentések legtöbb esetben a vezető beosztásban dolgozó személyek magatartását, különböző szabálytalanságait kifogásolják. A népi ellenőrzés a bejelentéseket minden esetben megvizsgálja, a vizsgálat eredményét átadja az Csávázott vetőmag több és jobb minőségű termést ad! Csávázásra szerves higany tartalmú CERMISANt. RADOSANf és CERESAN-i használjunk. Figyeljük az almamoly utórajzását! Almamoly elleni permetezésre bevált a 50 százalékos DDT, HUNGÁRIA DL 40 és LARD- TOX 70 permetezőszer. A takácsatkát a védekező szerek változtatásával sikeresebben irthatjuk. Takácsatka irtó szerek: Színkénkészítmények: THIOVIT, COSAN és SULFEX Speciális a kaölőszer: TEDION V—18 Foszforsavészter: DIAZION PHENKAPTON Gyümölcsszüret táját az utórajzó pajzstetű lárvákat NIKOTINOS PERMETEZÉSSEL vagy FÜRÖSZTÉS- SEL irtsuk! Növényvédőszerek beszerezhetők: A földművesszövetkezetek és az állami kiskereskedelmi vállalatok boltjaiban, valamint a vetőmagboltokban. Forgalomba hozzák: a megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatok, AGROKER-ek. illetékes szerveknek és figyelemmel kiséri, hogy arra vonatkozólag milyen intézkedéseket tesznek. A dolgozók által tett bejelentés után végzett vizsgálat derítette ki» hogy a ZIM salgótarjáni gyáregységénél ez év első negyedévében a Pille és a Lepke tűzhelyek gyártásánál nem tartották be a szabvány és technológiai előírásokat. Emiatt a kereskedelem nem tudta értékesíteni a tűzhelyeket. A gyáregységnek, hogy értékesíteni tudják, utólagos módosításokat kellett végezni. Miután a vizsgálat a fogyatékosságot feltárta értesítette erről a gyár vezetőségét, a gyáregység szerkesztési ' osztályának vezetőjét, a főtechnológust, MEO vezetőjét, összesen 2400 forint kártérítésre kötelezték. A dolgozók bejelentése alapján derítették fel azt is, hogy a 2-es számú AKÖV-né! egyes gépkocsi- vezetők a fuvarlevelekre hamis adatokat írtak. Vissza is fizettek az Idegenforgalmi Hivatalnak 155, Hives István magánfuvaroztató- nak pedig 78 forintot. Bejelentés alapján oldódott meg a Magyar- nándor környékéről a községbe tanuló gyerekek utaztatása is. Az AKÖV az iskolabuszt kicserélte egy rosszabb állapotban lévő buszra, amelyet csak üggyel-baj- jal tudtak üzemeltetni. Gyakran előfordult, amíg a jármüvet javították 150 gyerek kóborolt, fagyoskodott az utcán. Ez a körülmény már a tanulmányi eredményüket is veszélyeztette. A NEB megvizsgálta az ügyet, az AKÖV pedig megértette és nagyon gyorsan visszaszállították az üzemképes gépkocsit. A dolgozók hívták fel a népi ellenőrzés figyelmét a Nógrádkö- vesdi Állami Gazdaság vezetőinek szabálytalankodására is. Többek között mulasztást követtek el azzal, hogy egy 59 és félmillió forintos juhnyíró gépet már hosszú idő óta ki sem csomagoltak, nem üzemeltetik és ezzel a népgazdaságnak tetemes kárt okoznak. A népi ellenőrzés megállapította, hogy a bejelentés megfelel a valóságnak. Értesítette az illetékes hatóságokat, most már azoktól függ, milyen mértékű lesz a mulasztók felelősség- revonása. Cikkünk nyomán Megzabolázzák a rakoncátlan Ipolyt címmel lapunk július 27-i számában cikket közöltünk Nagy Ferenc elvtárs — tudósítónk tollából. Cikkünkre a Nógrádi megyei Tanára VB. Tervosztálya a következő választ küldte szerkesztőségünknek: „1963-ban a közölt 16 millió forint helyett a tervezési díjjal együtt mintegy 8 millió forint kerül beépítésre. Az I. ütemben még nem épül meg a cikkben közölt tározó, az csak a távlati tervben van, de nem Mihálygergén, hanem Litkével szemben a Komre- völgyben. Egyelőre nem tározóból, hanem közvetlen az Ipolyból fogjuk a vizet kiemelni és népgazdasági kár származna, ha a tározót megépítenénk, mert a tárgyalások már öléggé előrehaladottak a Rárósi tározóval kapcsolatban. A folyómenti kavicster- raszra egyelőre nincs tervbe- véve kútfúrás, egyébként is a terület a rárósi tározó megépítésével víz alá kerül. A Mihálygerge és Litke között épülő felvonulási épületek az Északnógrádi Regionális Vízmű építéséhez épülnek.” Soós János főmérnök Terítéken a televízió ,.A „Senki nem tud semmit., című cikk alapján vizsgálatot tartottam. Megállapítottam,, hogy az említett időpontban a kékesi adó műszaki hiba folytán 2 óra 15 percen keresztül adásszünetet tartott. A hiba természete miatt az adásszünetejt sem betervezni, vagy előrejelezni, — illetőleg az ezt okozó műszaki hibát TMK-val elhárítani — nem lehetett. Minden erővel arra törekszem, hogy a televízió adók üzem|üesés nélkül dolgozzanak. azonban a műszaki berendezéseknél az üzemzavarok elkerülhetetlenek. Áll ez különösen most, hogy a kékesi adó építkezési munkálatai igen nehéz feladat elé állítják az üzemvitelt ellátó szakembereket, akik igyekeznek e nehéz körülmények között is biztosítani a műsorsugárzást. Egyetértek a készüléktulajdonosokkal, akik jogosan panaszolják az üzemzavarok alkalmával jelentkező bizonytalanságot, mely a megfelelő információ szerzés lehetőségének hiányában keletkezik. Ezért tervbe vettem, hogy a telefontudakozót a jövőben belevonom a televízió adásban beállott üzemzavarokról való felvilágosító szolgálatba. Azonban ennek a megszervezése hosszabb időt igényel, hiszen országos jelleggel kell működjön. Addig is kérem a televíziónézők türelmét a közben előadódó üzemzavarok alkalmával. Kérem a szerkesztőséget, hogy válaszomnak a lapjukban az érdekelt televízió tulajdonosok felé adjon teret. Végül megköszönöm, hogy a sajtó a televízió közönség problémáinak megoldásához segítséget nyújtott, melyet a jövőben is szívesen támogatok. Horváth Lajos Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium IV. Postaszakosztályvezető helyett Megkezdik a Madách kúria tatarozását A Madách évfordulóra való készülődés során helyreállítják és eredeti formájába helyezik a költő csesztvei kúriáját is. A felújítási munkálatok szeptember végén kezdődnek meg s a költségekre a balassagyarmati Palóc Múzeum kérésére az Építésügyi Minisztérium város és községrendezési osztálya 200 ezer forintot biztosított.
