Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)
1963-08-19 / 66-67. szám
nótát kedvelő, szerető szív ismeretségét házasság céljából. Epedö szív jeligére a kiadóba.” Egyetlen válasz érkézéit, amelyben annyi állt. „Találkozunk a Pipacs Esz- pressóban, szombaton. este, ismertetőiéi: vörös szekfü.”- izgatottan készült János bácsi a találkára. Úgy kicsinosította magát, hogy alig látszott ötvenévesnél idősebbnek. Először nem mert bemenni az eszpres- sóba. Töprengett, vajon ki várja őt a szegfűvel. Fantáziája ontotta a legkülönbözőbb változatokat. Egy hirtelen elhatározással belépett a helyiségbe. Tekintete végigfutott az asztalokon. Látta, hogy háttal ül egy nő. s előtte fekszik az asztalon jól láthatólag egy vörös szekfű. Megdobbant a szíve. Ez az. Peckesen odalépkedett és nagyot köszönt. Azonban torkán akadt a szó. Járókáné várakozott az asztalnál. A másik pillanatban harsány nevetés verte fel a csendet. Járókáné brigádtagjai: lányok, asszonyok léptek be az eszpresszóba és közrefogták János bácsit. Az meg csak tátogott. Atkcsódni altart de belefojtották a szót. Rohanni akart, de nem engedték. Még mit majdnem * felkiáltanak, váratlanul és jólesően érte őket a hír. Tüstént megtanácskozzák, hogyan fogadják, hol szálá- solják el. Szóval minden részletkérdést. Az elnök másnap benn jár a járási mezőgazdasági osztályon. Közlik vele, hogy Pestről kapnak főkönyvelőt. Nagy Blankát. Felhívják a figyelmét is, hogy megbecsüljék aztán, mert nehezen sikerült megszerezni. Otthon a termelő- szövetkezetben futótűzként terjedt el a hir, s már mindenki csak úgy beszélt „jön a, Blanka.” Törték a fejüket, milyen is lehet a jövevény. Fiatal, csinos, vagy idős és bogaras. Néhány nap múlva távirat érkezett. „A hétnegyvenes vonatnál várják Blankát”. Az elnök forgatta a táviratot, s nem értette. Eny- nyire ismernék már a járásnál az új szakembert? Ne, mindegy. Fellármázta a vezetőséget. Kiosztotta a tennivalókat. Ünneplő ruhába öltözik mindenki, a virágokat Péter bácsi szerzi meg. Joli néni az ebéd elé vllásreggelit is rity- tyent, mert biztos éhes lesz a vendég. Mindenki megértett mindent. Éjszaka lemélázva ült a gépen. Néha megzökkent a gép, ilyenkor Karcsi feleszmélt. Keveset törődött a szántással, egyre csak a gép hangját hallgatta. Ezt hallotta belőle állandóan: Marika, Marika. Szerette ezt az öreg kör- möst, bár a többiek csúfolták is emiatt, hogy nem. mer felülni a modernebb gépre. Még hogy ő nem mer! Tűrte a gúnyolódást, de miker Marika, az az égő szemű kislány is ezt mondta, akivel utón-útfélén ingerkedett. nem tűrte tovább. Még ezt a táblát meg- szántja. aztán ásó, kapa közte és a gép között. Már alkonyodon mikor megállította a felhevült motort. Karcsinak is melege volt. Belülről fűtötte a láz. Hogyisne, mikor Marika megígérte, hogy várja a kert végében az akác kerítésnél. Miközben sietett á kertek felé, fantáziájában párbajt vívtak az elképzelések: megöleli, megcsókolja. nem is egyszer, aztán... A kerítésnél megtorpant. Fütyülte a megszokott jelet. A háznál megzördült a kertkapú. Karcsi szive hevesebben dobogott. Már a karjában érezte a lány törékeny 'alakroltam minden munkahelyre. Mindent megveszünk, ami szükséges. Baleset- védelmi oktatást is tartunk rendesen... A beszélgetés még sokáig tart. Bárhogyan kérdezzük, hogy hívják .ismerősünket, nem akarja elárulni. Hangjából féltés, aggódás csengőül, mikor a termelőszövetkezetiekről beszél. Szeretne elsősegélynyújtó helyeket is berendezni, s minél jobb, egészésgesebb munkakörülményeket ■ teremteni a dolgozóknak. Lelkes fiatalembert már sokat láttam, idősebet is. de ez az isiherősöm más volt. Több volt benne a lelkesedésnél. Azt mondta, nem tud munkatevékenység nélkül élni. Mióta bánya- nyugdíjas, csinálni kell valamit. Egészségügyi tanfolyamot végzett, és jelentkezett a termelőszövetkezetbe egészségügyi felelősnek. S ami a legjobban megragadott, azt mondta, addig marad fiatal, míg hasznosat cselekszik. Mennyire igaza van. Sokat nyer vele a termelőszövetkezet. Nemcsak azért. mert vigyáz, hanem azért is, mert példája magávalragadó. P. A. RÖVID FILM HUMOR REKLÁM — Előadó kartárs szálljon le az elvi síkról gyakorlati segítséget isii és adjon néha egy kis (Endrődi István raiza) (Szűr-Szabó József HIRDESSEN a Nógrádi Népújság]
