Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)
1963-08-19 / 66-67. szám
8 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 19. WCRBŐCZV FALIJA 1514 októberében összeült az országgyűlés, mely lényegében két célt tűzött maga elé: a fenyegető török veszély elhárításának kérdését és a jobbágyság helyzetének „rendezését”. Hogy melyiket tartották fontosabbnak, kitűnik abból, hogy a 33 napi tanácskozás után Werbőczy vezetésével megalkotott 71 törvénycikkből mindössze kettő foglalkozik a török kérdéssel — irta 1951-ben megjelent tanulmányában Karácsonyi Béla. Mivel foglalkoztak akkor a többi törvénycikkek? Az évszám, mely a tragikusvégű Dózsa parasztháborút jelzi, sejteti, hogy abban az esztendőben a földesurak mindennél nagyobb gondja volt: a megtorlás. Tehát a törvénycikkek legtöbbje a jobbágyságot sújtó rendelkezéseket tartalmazott: a megtorló intézkedéseken kívül foglalkozott a nemesség kárpótlásával és az egységes, országos úrbér-szabályozással. A jobbágyok teljes kifosztásának, a feudalizmusnak ezt a törvényesítését csak betetőzte a jobbágynyúzó Werbőczy Hármaskönyvének jóváhagyása. A Hármaskönyv magába foglalta a parasztság örökös röghözkötésére vonatkozó intézkedéseket és a nemesek teljes szabadságának és adómentességének „kiásott” törvényeit is. » Verboczy-puszta ” Egykori leírásokból tudjuk, hogy a Tripartitum (Hármaskönyv) szerzőjének birtoka Nógrád megyében tizenegy községre terjedt, övé volt: Alsópetény, Buják, Cseszt- ve, Cered, Kisbágyon, Kutasó, Medveshi- degkút, Nagylóc, Nőtincs, Ösagárd és Szente minden jobbágyával. Egy helyütt a feljegyzésekben a „Verbőczy-puszta” elnevezés is szerepel s a hagyományok szerint Alsápe- tényben. a római katolikus templom fölötti szántókat és legelőket nevezték így. Egyébként Alsópetény Werbőczy Istvánnak kedvelt tartózkodási helye volt, ott irta többi között A Tripartitum harmadik könyvét is boltíves dolgozószobájában. Az ő kastélyát alakították át templommá a XVI. század második felében. A templom ma is áll és a Hármaskönyv „alkotó-szobájában”, amelyet a plébánia az idén restauráltatott „eredetivé”, most az oltár foglal helyet. De Werbőczy rosszhírű emlékét őrzi a templom közelében az a háromoldalú gúlába illesztett emléktábla is, amelyet az egyik földbirtokos felesége, Gyurcsányi Ignácné készíttetett. Werbőczy István élete nem szűkölködött regényes fordulatokban s a történelmi igazságszolgáltatás, melynek kiteljesedésére 1945-ig kellett várnunk, már életében kezdetét vette. Kiváló szellemi képességű, tanult férfi volt, 1498-ban részt vett II. Ulászló törvé- vényeinek megalkotásában és hatvanhárom éves korában (1521-ben) Worms-ban Járván ahhoz is bátorságot vett hogy Lutherrel vitába bocsátkozzon. Köznemes volt s ezáltal megnyerte a köznemesek támogatását. Egyedülálló eset és népszerűségét tükrözi, hogy 1501-ben „a hazának és a köznek tett jó szolgálatai elismeréséül” portánként két dinár nemzeti jutalmat szavazott meg neki az országgyűlés. Hivatalos küldetésben járt Velencében, Rómában, Wormsban és Nürn- bergben. Különösen 1514 után iveit felfelé pályája és az 1525-ös országgyűlés hangulatkeltő nagyhatású beszéde után a pillanat hevében nádorrá választotta. Köznemes létére az ország első ura lett, megelőzte a hatalomra vágyó büszke oligarchákat. Magyar- országon „mindenki azt tesz, amit akar, a világon semmi tekintély nincs többé, még igazságszolgáltatás sincsen, sőt remény sincs arra, hogy valaki igazságot tegyen” — irta jelentésében a páoai követ és VII. Kelemen pápa sietve elküldte Werbőczynek üdvözlő és szerencsétkivánó levelét. De az oligachák és a tiép dühe ellenében már a köznemesek ,valamint a királyi és pápai tekintély sem tarthatták meg nádori méltóságában. Utolsó nagyobbszabású „közéleti tevékenysége” a mohácsi vész esz tendejére esett. A besztercebányai kizsákmányolt bányászok másodízben kezdtek bérharcot s maga a nádor, Werbőczy elnökölt a vésztörvényszék ken, amely a bányászok vezetőit halálraítélté és kivégeztette. Ez alkalommal Werbőczy „megvizsgálta” a bányászok pénztárát, amelyben a kiöregedett és megrokkant bányászok számára összegyűjtött 1.070 forintot őrizték. A nádor a pénzt „elfelejtette visszaadni.” Ez volt nádori méltóságában utolsó „emlékezetes” ténykedése. Bíróként kezdte életpályáját s magárahagyatva, egyszerű bíróként morzsolta le élete utolsó éveit. Az igazságszolgáltatás kezdetét vette, de évszázadok teltek el, amíg „a nagy per” eldőlt. .. „Ülj törvényt, Werbőczy” Alsópetényben hiába állítják vissza eredeti állapotába a Jobbágynyúzó „műhelyét”, ez a restauráció nem vezethet soha politikai restaurációhoz. A per eldőlt. Bár dudva és kórók közt ott magasodik még a megkopott emlékmű, mely táblába vésve őrzi Werbőczy halvány nevét, a történelem ité- lőszéke előtt Dózsa maradt meg örökké élőnek és Werbőczy nevét, égette el az idő, a kíméletlen Ítéletvégrehajtó. A magyarság legjobbjai, köztük Petőfi és Ady is, Dózsa alakját és mozgalmát mindig haladónak tartották. - Petőfi igy vall Dózsáról Arany Jánoshoz küldött levelében: „Én Dózsát a magyar történelem egyik leg- dicsőbb emberének tartom...” Ady prózában és versben is többször írt róla: Magyarország népe, mely a feudalizmus ellen küzd, állítson szobrot Dózsa Györgynek. Hogy mi sem felejtünk, hogy komoly a mi harcunk...” 1914-ben megjelent, Ki látott engem kötetében viszont Ülj törvényt, Werbőczy című versében fanyar és gunyoros szavakkal idézi a Jobbágynyúzó alakját: „Elmegy a kútágas. Marad csak a kútja, Meg híres Werbőczy Úri pereputtya. Árvult kastély gondját Kóbor kutya őrzi, % Hivasd a törvénybe, Ha tudod, Werbőczy.” De az úri, hivatalos Magyarország akkor csak Werbőczynek állított szobrot. Werbőczy úri pereputtya s a büszke kastélyok dermedten és mozdulatlanéi vártak a száguldó időben. Azóta a Werbőczy-szobor magányba vonult, mint hajdan a modell s Dózsa György szobra hirdeti büszkén a haladás győzelmét. Eldőlt a nagy per... Alsópetényben még áll a Werbőczy-em- lékmű s ma már a műemlékek sorában emlegetik. (Oly nagy erő a népé, hogy ezt az elnézést, megbocsátást, érzelmekkel ellentmondó magatartást is kibírja!...) A kastélyok közül is tartja magát kettő, csak az egyik fölött futott el úgy az idő, hogy ma már csak bontási anyagként jöhet számításba. Három uradalom emlékét konzerválták a kastélyok sokat látott falai: Alsópetényben a felszabadulást megelőző években báró Prónay Mihály,* gróf Almási Imre és báró Andreánszki Gábor élt egymás szomszédságában. A Prónay-féle kiskastélyban most orvosi rendelőt létesítettek, a volt nagykastélyban bányászklub működik és Andreánsz- kiék romkastélyát a község szeretné lebontani az új óvoda és iskola építéséhez. Egyenlőre azonban a tulajdonossal alkusznak az épületre..: A kőműves falu . A munka szerinti megoszlás a felszabadulás előtt a következő volt: uradalmi cseléd 40-50 személy zsellér (részes arató) 50-55 személy földműves (3-4 holdas) 30-40 személy földműves (10 holdon felül) egy személy iparos (kőműves, ács) 50-60 személy Ma már csak iparosok, bányászok és tszcs-be tömörült földművesek találhatók a községben, valamint 'blyan értelmiségi, mely a munkások érdekeit szolgálja. Sokan járnak építkezésekre dolgozni a fővárosba s Budapesten aligha van nagyobb lakásépítkezés, ahol ne dolgoznának ott az alsópetényi szakképzett kőművesek. A legtöbben (mintegy nyolcvanan a volt zsellérek és cselédek közül) a felsőpetényi ásványbányában találtak munkát. A község megváltozott életéről beszédes számokat tud felsorolni Kucsera János, a tszcs pártitkára, aki korábban maga is cse- lédeskedett s már 14 éves korában uradalomban dolgozott. A felszabadulást követően 800 hold szántó került felosztásra: a volt cselédek és a nagyobbcsaládú zsellérek 6-6 katasztrális holdig kaptak földet, vagy kiegészítést a korábbi 1-2 holdhoz. A községben a földosztás eseménye óta csaknem 140 új ház épült, a lakások na- gyobbára kétszobásak és komfortosak. A háború előtt 30 rádiótulajdonos volt a községben, most 140 rádiót hallgatnak. Televizó viszonylag kevés, „csak” 15 van a faluban de ennek a pártitkár elmondása szerint helyi oka van. Alsópetényben ugyanis az a szokás divatozik, hogy előbb saját házat vesz, vagy épít a család, azután modern bútorral és különböző kényelmi berendezésekkel tölti be a lakást s csak utoljára marad a motorkerékpár és autóvásárlás, s még későbbre a televizó. (Helyes elv, érdemes lenne törvényesíteni az egész országban: előbb háza legyen annak, aki autót akar és tud vásárolni, ne állami lakást birtokoljon. Mindjárt meggyorsulna a lakás helyzet megoldása!) Ennek megfelelően motorkerékpár és autó kevesebb van a községben, mint más ipari jellegű nógrádi faluban: „mindössze 30 motorkerékpárt és két autót tartanak nyilván”. Az új házakhoz új bekötőút is épül 70,000 forint értékben. 100,000 forintba került a művelődési otthon és a tanácsháza rendbehozása. Lerakták az alapjait az új óvodának és iskolának is, amelynek felépítéséhez 170.000 forinttal járul hozzá az állam, a község viszont 250.000 forint értékű helyi anyagot és társadalmi munkát biztosít. A község kereskedelme korszerű: különösen az önkiszolgáló vegyesbolttal, valamint a méterárú és vasárú szaküzlettel elégedettek. Két esztendeje vezették be a villanyt Alsó- peténybe, az alsópetényiek családonként 600 forinttal járultak hozzá a villamosításhoz. Azóta a filmvetítés is biztonságosabb a művelődési otthon mozitermében, mint addig, amikor még agregátor fejlesztette az áramot. Egy alsópetényi fiatalember a fejlődést érdekes anekdotával jellemezte. Elmondotta, hogy nagyot fejlődött a világ, már a káplán is saját autóján jár át Nézsáról Alsópetény- be misézni. (Ez még igaz!) S ha valamelyik kegyhelyre zarándoklatot hirdetnek, már csak a hívek egy részének kell gyalog menniük, a tisztelendő úr és a járművel rendelkező hívek Pannóniával, vagy Skodával „vezekelnek”. .. Veres József ötholdas gazda Persze ez csak tréfa. Ahol az életszínvonal felfelé ível, ott a vallás befolyása szemmelláthatóan csökken. Ez észrevehető az egyház növekvő aktivitásán s a korszerű, világi módszerek alkalmazásán is. Erről tanúskodik a templom restaurálásánál követett módszer is: a műemlék-jelleg hangsúlyozásával igyekeznek nagyobb látogatottságot biztosítani. De vajon lelkesíti-e a kizsákmányolt jobbágyok szabad utódait az az oltárhajó, melynek az a külön nevezetessége, hogy ott írta jobbágynyúzó törvényeit Werbőczy? „Beléptem a tszcs-be, twist!,.." Természetesen az előrehaladás nem zökkenőmentes és a sugárhajtású repülőgépek, űrhajók korában sem haladja meg a falu fejlődése a hang sebességét. Ez lassú fokozatos, lépcsőzetes út... Az ellentmondások és az alakuló tudat kátyúiban olykor el-elakad a tudomány és a műveltség szekere. Erre utal többi között az a bökvers is. amelyet egy népszerű sláger dallamára „szerzett” egy alsópetényi rigmusfaragó: „Beléptem a tszcs-be, twist! Maradt minden a régibe, twist!...” A mezőgazdaság fejlődése ugyanis valóban elmaradt a korszerű követelményektől. Amíg a szomszédos községekben — Né zsán, Keszegen, Ösagárdon — közös összefogással igyekeznek könnyíteni a paraszti munkán a nagyobb hozamokkal növelni a gazda és az ország éléstárát, addig Alsópetényben a tszcs égisze alatt konzerválták a kis- parcellás, egyéni gazdálkodást. Ha azt nézzük, hogy milyen felmérhetetlen változásokon estek át az egykori cselédek és zsellérek életviszonyai akkor a viszonylagos fejlődéssel elégedettek lehatunk. Az, hogy György Istvánnak, a Hajdúárok pusztai gulyásnak a fia állatorvosnak, a lánya pedig gyógyszerésznek tanult, sok mindent kifejez. Mégis elgondolkoztató, hogy az alsópetényi parasztemberek még nem ismerik a gépesítés minden előnyét, nem használják ki a közös munkának azokat az áldásait amelyek a munkamegosztás révén mvn- kakönnyítésben és a nagyüzemi módszerek alkalmazásával pedig hozamnövekedésben mutatkoznak meg. Veres József idős' ember, sok uradalmat megszolgált. Emlékei közül kapásból is felidéz jónéhányat, melyek az agrárproletárok mérhetetlen szenvedéseit, a feudál-kapi- talista rendszer visszásságait tükrözik. Emlékszik, hogy Purgly Lajos, H orthy sógora, ki bérlő és birtokosként tűnt fel az alsópetényi hegy-völgyes tájon, — nem egyszer korbácscsal verte az útjába kerülő „munkásembert”. Emlékszik, hogy amikor ő cséphadaróval, kézzel csépelt, a Reviczki-uraság repülőgéppel szállt le a tarlón. Emlékszik, hogy édesapja a kommenciós erdőőr agyonlőtte magát a tűrhetetlen zaklatás miatt, minthogy másra szavazott, mint akire az uraság akarta szavaztatni. Most öt hold földje van, szabad ember, élete azonban csak abban különbözik a korábbi kisparasztokétól, hogy az állam ma az egyéni parasztnak is minden támogatást megad, hogy növelni tudja jövedelmét. Egyébként életmódja vajmi keveset változott. Ö is, de sokan mások is az idősebb parasztemberek közül, szívesen vennének egy olyan gazdálkodási módot, mely az idősebbeknek, kisebb munkabírásunknak könnyebb munkát s öregkorukra pedig nyugdíjat és társadalmi támogatást biztosít. Veres József és jónéhány gazdálkodó társa évek óta tszcs-tag'.... Amikor a megye többi községeiben termelőszövetkezeteket alakítottak, az alsópetényiek is megmozdultak, s úgy találták, hogy náluk magasabbak a hegyek, mint másutt, zártabbak, elhatároltabbak a mezőgazdasági művelésre alkalmas parcellák s legfeljebb valamelyik szomszédos, jobb adottsággal rendelkező faluval társulva kezdhetnének nagyüzemi gazdálkodást. Úgy határoztak, hogy az összefogásnak egy alacsonyabb fokú átmeneti formáját valósítják meg. Termelőszövetkezeti csoportot alakítanak s egyenlőre csak azokat a munkákat végzik közösen, amelyekre a rendelkezésükre álló 500 hold szántón lehetőségük van. Közben a hegyoldalakra málnát telepítenek és közös vállalkozásokkal, társas munkákkal készülnek a nagyüzemi gazdálkodásra. Okos, megfontolt lépés volt ez... S azt se lehet mondani, hogy semmit se tettek azóta, hiszen a tszcs nevén van egy ötholdas új málnatelep. De ezzel abba is maradt a fejlődés. Az idén már a tszcs létét csak az mutatja, hogy a termés húsz százalékát közös alapra kell beadni. A párttitkár szerint egyszer már próbálkoztak közös gazdálkodással, de az igényelt gépállomási traktor elromlott s igy mindenki ráment a lovával a saját földterületére. Bander Imre tszcs-elnök egy másik közös kezdeményezés csődjével magyarázza a megtorpanást. Huszonkét hízónakvalót vásároltak, feletettek 67 mázsa kukoricát, 54 mázsa burgonyát és kilenc mázsa árpát, de mert megfelelő hizlaldájuk nem volt, a süldők nem híztak s alapossan ráfizettek a vállalkozásra. Most ötvenezer forint van a tszcs nevén a bankban s az a tervük, hogy darálót és fűrészgépet vásárolnak, minthogy ezekre a gépekre nagy szükség van a faluban. A mostoha természeti viszonyok ellenére adva van a mezőgazdasági előrehaladás lehetősége. Erről tanúskodik a szépen díszlő málnatelep s erre utal a táj múltja. Alsópetény ugyanis a források szerint a peronoszpóra pusztításáig szerves része volt a jó bort termelő penczi (jelenleg Pest megye) borvidéknek. Az amerikai direkttermő szőlők helyén ma is megteremnének a nemes fajták, amint erre példa is van a községben, Andreánszki Gábor kétholdas szőlőjén. Múlt, jelen, jövő... Az alsópetényi harangozó, Piszár István, élete javát a múlt idők történelmének szellemei közt tölti. A máról kevesebbet is tud, mint a múltról. Amikor a templomhegy alá temetett török vitéz sírját mutatta meg, kissé zavarosan utalt az 1956-os ellenforradalomra: „Ez is ki volt bontva az izé... a bonyodalom alatt.” Ellenben biztonságosabb a száján minden szó, ha a török időkben kell barangolnia. Mutogatja, hogy a különéli 5 torony valamikor magyar és török vitézek megfigyelőhelye volt. Barlangnyílásokhoz vezet, amelyek állítólag egy régi vár barlangrendszerének maradványai. Azt is tudja, hogy a templom cementkockái alatt a francia származású Crouy (Kruj) család kriptája kong. „A koporsókban sok az ékszer, de a munkások’nem merték kibontani, mert a plébános úr is velük volt.” Tehát a történetem Alsópetényben is. mint Nógrádban annyi helyen gyakran felfelbukkan. De a porlepte, patinás emlékek fölött a munkások és parasztok közös összefogása új történelem jelenén és jövőjén munkálkodik. LAKOS GYÖRGY
