Nógrádi Népújság. 1963. augusztus (19. évfolyam. 62-70. szám)

1963-08-07 / 63. szám

1963. augusztus 7. NÓGRÁDT NÉPÚJSÁG 7 A havasok fiai között Ritka, vidám társaságba kerültem a közelmúltban. Csehszlovák sportlövészek, a besztercebányai kerület válogatottjai látogattak el hozzánk, hogy versenyezzenek a nógrádiakkal - ki a legény a cél­táblák előtt. i Verseny közben egyik este leruccant az egész csapolt — tizen­hatan voltak — Pásztora, ahol az MHS pásztói járási elnökségének vendégei voltak . . . Rövidesen olyan jókedve kerekedett a társaság­nak, hogy Kállai Berciék nem győzték húzni a szebbnél-szebb nó­tákat. Miközben néhányan a céllövészet fortélyairól beszélgettünk, s a vendégek a nagy világversenyek kulisszatitkairól meséltek Izgal­mas történeteket, a többiek táncra perdültek. Egyik-másik vendég merengve ült, mintha a gondolata valahol távol járt volna. Sikur Sanyi bácsi, a csapat kedélyes edzője néha ugyan bele­borongott a vidám hangulatba. Féltette a fiait, lányait. Érthetően, hiszen egy nemzetközi versenyforgott kockán. Búcsúzóul szlovák népdalokat énekeltek a vendégek. Az étterem kerthelyiségébe va­rázsolták a szlovák hegy óriások, havasok világának hangulatát. Nagyon szép volt. Emlékezetes marad mindenki számára, aki hal­lotta. Sanyi bácsi aggodalmaskodása felesleges volt. A vendégek meg­nyerték a legtöbb verseny számot. — 402 ezer forint értékű ‘szolgáltatást nyújtott a la­kosságnak a második negyed­évben a Salgótarjáni Patyolat iVállalat. Az elmúlt év azo­nos időszakában 216 ezer fo­rint volt a forgalom. A 86,1 százalékos emelkedést a vál­lalási határidő lerövidítésé­vel érték el. — Bábelőadást rendez augusztus 15-én a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Háza a gyermekek nyári szórakoz­tatására. Ez az előadás már a második bábműsora lesz a nyári hónapban a művelődési háznak. — Művelődési munkások kétnapos értekezlete kezdő­dött ma reggel Salgótarján­ban a megyei tanács nagyter­mében. Az értekezlet a köz­oktatási és népművelési fe­ladatokat vitatja meg. — A Nógrád megyei Vil­lany és Épületszerelő Válla­latot ipari vállalattá minősítet­ték és besorolták a villamos ipari gépek és készülékek gyártása iparába. — 4 ezer nő tanulásának se­gítését tervezi a megyei nő­tanács a következő oktatási évben. — Korszerű gyógyszertárat építenek Cereden. A munká­latokra mintegy 400 ezer fo­rintot költenek. — Lehet-e gondolatot olvas­ni? címmel Király József pszichológus előadást tart augusztus 16-án a Salgótarjá­ni Acélárugyár Művelődési Házában. — Jó munkáért szép muzsi­kát jelszóval 250 asszonyt kö­szöntének jutalomműsorral pénteken Bujákon; — Szlovákiai vendégszerep­lésre készül augusztus máso­dik felében a Balassagyarmati Palóc Népiegyüttes. — A cserhátsurányi, a di- ósjenői, a karancslapujtői, kisterenyei, nőtincsi volt ma­lom épületeket átadták a he­lyi tsz-eknek. — SORONKÖVETKEZŐ ÜLÉSÉT tartja a MEDOSZ megyei bizottsága pénteken délelőtt Balassagyarmaton. Az ülésen többek között megvi­tatják az alapszervezetek pénzgazdálkodását, valamint a Nógrádkövesdi Állami Gaz­daság baleseti helyzetének alakulását. — A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság sorsolási naptára szerint augusztus hónapban öt lottóhúzást rendeznek, va­lamennyit vidéken. Az augusz­tus 2-i sorsolást Tapolcán tar­tották, 9-én Siófokon, 16-án Szegeden, 23-án Hajdúszobosz­lón, 30-án pedig Harkányfür- dőn húzzák majd a lottó nye­rőszámait. — teljesítette fél­éves TERVÉT a Salgótarjá­ni Üveggyár. A selejt 1.9 szá­zalékra csökkent az előző félévhez viszonyítva. Az ex­portnál mutatkozó lemaradást a második félévben szeretnék pótolni. — Több mint 16 vagon pa­radicsom érkezik a MÉK-hez a héten. Ez lehetővé teszi, hogy a háziasszonyok korlát­lan mennyiségben vásárol­hassanak ebből a közkedvelt konyhakerti növényből a be­főzéshez; — ŐRHALOMBAN VE­GYES-ITALBOLT ÉPÜL eb­ben az évben felújítással 220 ezer forint beruházási költ­séggel. A korszerűsített ital­bolthoz 25 ezer forint értékű új berendezést is vásárol a földműves szövetkezet. — Első lett az Ecsedi Ta­karék Szövetkezet az 1963 első félévi értékelés alapján. A ki­váló takarékszövetkezet 700 ezer forint betétállománnyal, 483 darab betétkönyvvel és 479 taggal dicsekedhet. II* Köztudott dolog, hegy a szállítás terén jelenleg szá­mottevő, nehézségekkel húz­kodunk. Éppen ezért meg­nyugvással tapasztaltuk az alábbi esetet. A máiravere- bélyi úttörők Kismaroson tá­boroztak. A tábori felszere­lést és egyéb holmikat pót­kocsis autóval szállították a tetthelyre, de a táborozás vé­geztével Budapesttől-Salgó- tarjánig nem volt sehol sza­bad géplcocsi, amely e fela­datot elvégezte volna. Nem maradt más hátra, mint a MÁV szolgáltatás igénybe vétele. A nógrgdverőcei ál­lomásfőnök készséggel állt a csapat rendelkezésére. De kü­lön vagont nem adhatott mert nem volt meg a rakomány­nak a szabályokban előirt súlya. Egyetlen járható út maradt: az egész felszerelést darabáruként kell feladni. És itt következik a bökkenő. A Nógrádverőcén feladott szál­lítmány útja ugyanis a kö­vetkező: Budapestről pótko­csis teherautó jár Nógrádve- rőcére a darabáruért. Ez a kocsi viszi a rakományt je­len esetben a Keleti pálya­udvarra. Ott átrakják vagon­ba. így kerül a rakomány Pásztora, ott ismét átrakják teherautóra és az viszi a ház- tól-házig szolgálat keretében Mátraverebélybe. Amikor megkérdezték, hogy nem len­ne-e egyszerűbb, ha a két­szeri átrakodás helyett az ere­deti gépkocsi futná be a kb 100 km-es utat, az volt a vá­lasz, hogy ez lehetetlenség, mert a szabály... Még szeren­cse, hogy a balassagyarmati TEFU emberei olyan jót ne­vettek az eseten, hogy hálá­— A földművesszövetkeze­teknél is megindult a nyári vásár, amelynek során 5 mil­lió forintos készlet áll ked­vezményes áron a lakosság rendelkezésére. A vásár si­kerét bizonyítja, hogy Pasz­tán az első napon 100 ezer forint értékű cipő és textil cikk talált gazdára. — Papír, írószer kiállítás kezdődött a héten Szécsény- ben és Pásztón. A tanulók minden szükséges tanszert megtalálnak a kiállítás ideje alatt a földművesszövetkezet boltjaiban. >■»» Újabb áldozatot követelt az ittas vezetés Halálos közlekedési baleset történt augusztus 4-én va­sárnap Salgótarjánban, a Ka- rancs utcában. Dr. Laczkó László homokterenyei körzeti orvos Skoda személygépkocsi­jával a járdára hajtva elütötte az ott beszélgető két gyalo­gost. Közülük a 83 éves Her­czeg Pálné a kórházba szállí­tás közben belehalt sérülései­be. A másik személy súlyos sérülést szenvedett. Megállapítást nyert, hogy Dr. Laczkó ittasan és a meg­engedettnél nagyobb sebes­séggel vezette gépkocsiját. Az ügyben a vizsgálat folyik. Eztnem lehet híha^yni Nyári Vásár augusztus 5-17-ig MOST VEGYEN SZANDÁLT 30 százalék árengedmény AZ ÖSSZES FÉRFI, NŐI gyermekszandálból. KAPHATÓK: a kijelölt boltokban! áruházakban és ból a lehetetlent is megpró­bálva végül is adtak egy gép­kocsit és így nem kellett a .zabály mini’; ilyen kacifán­tos úttal nehezíteni amúgy- is túlterhelt teherszállításun­kat. XJj munkatárs érkezett a vállalathoz. Jó magyar szo- kás szerint ezt meg kell ün­nepelni; ok az ivásra. Ép­pen fenékig akarja minden­ki üríteni a stampedlijét, mi­kor megcsörren a telefon. Az egyik ifjú embert, aki az új jövevényhez hasonlóan, alig néhánynapos a vállalatnál ke­resi a felesége. A perc ünne­pélyességétől zavartan sza­badkozik. „De drágám éppen egy fontos értekezletről hív­tál ki, ezt máskor ne tedd velem.” Ez aztán a tanulékonyság! Egyik ismerősöm úgy ter­vezte, hogy a legnagyobb ti­tokban tartja meg az eskü­vőjét. Nem szereti a nagy nyilvánosságot, s főképpen szeretné elkerülni a gratulá­ciók tömegét. Azonban már a kezdet kezdetén hiba csú­szott a számításba. Nem szólt ugyanis idejében, hogy nász­úira szeretnének menni. A vállalat szakszervezeti titká­rát ostromolta egy üdülő be­utalóért.. A szorongatott tit­kár már végigelefonálta a lé­tező szakszervezeti megyei bizottságokat, ismerős alap­szervezeteket, de hiába. Udü- lőjegy nem akadt. Időköz­ben összetalálkoztam búské­pű ismerősömmel, aki fásul­tan nyilatkozott: „Üdülő jegy nincs, de tudta az egész vá­ros. hogy nősülök.” Ezt nevezik pechnek. Szimat Péter .Előjogok" vagy törvénysértések? A tény ez: július 19-én az Ipoly folyó Hont és Drégely- palánk közötti szakaszán orvhalászaton értek tetten négy em- 1 bért. Másnap — szintén az Ipolyon — egy másik csopor- I tot fogtak rajta — ugyancsak orvhalászáton. Ha csupán egyszerű, egy-két esetbeli orvhalászás fordui­• na elő — akkor is szóvá kellene tenni. Már csak azért is, 1 hogy az eset nyilvánosságra hozatalával is segítsünk elejét I venni ennek a törvénytelen jelenségnek. De sajnos nem egy­két esetről, hanem esetek sorozatáról van szó. Az Ipolyom — 1 ez ismert tény — több mint kétezer sporthorgász, fizikai és szellemi dolgozó talál munka után nemes szórakozást. Ezek az emberek sok pénzt, időt, fáradságot áldoznak kedvenc sportjukért. Évente minden tag 225 forintot fizet, többezer 1 forint értékű ivadékkal pótolják a halállományt. S még- is, egyes szakaszokon, a horgászat sikertelen, mert az utóbbi I években mérhetetlenül elszaporodtak az orvhalászok. ■ Ez az állapot tűrhetetlen. A horgászok természetesen igazságot követelnek, s elvárják — és joggal — az orvha- ! 1 ászát megszüntetését. ' Az intéző bizottság és az egyes horgászegyesületek ve- : zetői már régebben is tudtak ezekről a dolgokról, intézked­tek volna is, de bizonyítékot csak a legritkább esetben | szerezhettek. Hogy miért? Ez a dolog lényege, a valódi oka, I amiért szóvá kell tennünk az orvhalászatot, még akkor is ha csupán egyedüli eset lenne. A sporthorgászok ugyanis, ! bár látták az orvhalászokat, személyesen is ismerik őket, ! mégsem merték a dolgot jelenteni, mert — mint mondták j — a törvénytelen módszerekkel halászók zöme olyan sze­• mély, aki kisebb vagy nagyobb funkcióban, beosztásban dol- ! gozik, kiterjedt kapcsolattal rendelkezik, s a keze messzire I elér. A sporthorgászok e miatt félnek bosszújuktól. Az in- j téző bizottságnak viszont szemére vetették, hogy őket a legkisebb szabálytalanságért is szigorúan büntetik, még az • egyesületből is kizárják de az orvhalászok ellen nem mer I fellépni, mert azok vezető beosztásban dolgoznak. Ez a nézet persze helytelen, opportunista. S a szabály- sértők nem kerülhetik el a felelőségre vonást — legyenek j azok bármilyen beosztásban is. — S már csak azért is köve­telnünk kell szigorú felelősségre vonásukat, mert ilyen esetek nemcsak horgászatban fordulnak elő. Tudunk olyan dolgokról hogy egyesek sorozatosan visszaélnek be- j osztásukkal, különböző állami, társadalmi szervezetben vi- i seit funkciójukkal, s kirándulásra, vadász és halászutakra : sportesemények látogatásásra, s más meg nem engedett ' dologra használják például az állami és társadalmi szer- 1 vezetek gépkocsijait, áthágják a szabályokat, megsértik a i törvényt, nem gondolnak a következményekkel, mert — hamis illúzióval — azt képzelik, hogy nekik mindent le­het, amit másoknak nem, ami az egyszerű dolgozóknak l törvényellenes. Ideje ezeknek az embereknek végre felébredni. S ha ma» . guktól eddig még nem ismerték fel, nekünk kell rádöb­bentenünk őket arra, hogy a beosztás, a funkció semmféle I előjogokkal nem jár, s hogy a törvény minden állampolgár- I ra — állásra, funkcióra való tekintet nélkül — egyformán ; kötelező, senkinek sem enged meg többet mint a másiknak. ; S ha a kapott funkciót jogtalan előnyök szerzésére, tör- I vénysértésekre használják fel sikkor méltatlanokká válnak ' a bizalomra. Utinapló I. Országjáró karancskeszi úttörőkkel az Alföldön ötvenhatan zsúfo­lódunk az autóbusz­ba, mely öt napon át „röpít” negyven- nyolc karancskeszi úttörőt és nyolc fel­nőttet — szülőt és pe­dagógust — az Alföld sík vidékén. Az út­törők egy éven át gyűjtötték az utazás költségeit: műsoros esteket rendeztek, karnevált tartottak, előadták a Ludas Ma­tyit, vasat gyűjtöttek és átadták a MÉH- nek. Megtakarított pénzükből szemé­lyenként csak hat­van forinttal kellett hozzájárulniuk a nagy utazáshoz, amelynek szervezője és vezetője Kovács Géza, a nemrégiben „kiváló tanar” kitün­tetésben részesült pe­dagógus. Az első állomás: Hatvan Borongás az időjá­rás, de lobogó a jó­kedv, mialatt az autóbusz a felhőktől „pipáló”, komorzöld hegyek közt, a ka­nyargó úton robog. Itt még ismerős a táj, talán unalmas is ki­csit, a gyermekek az útravalónak hozott élelemből kóstolgat­ják az ízletesebbnek talált falatokat. Hatvanhoz közele­dünk, amikor az első felfedező hangsúlyú megjegyzés elhang­zik. — Eltűntek a he­gyek. S valóban, a táj arca kisimul s a busz sebessége jelzi, hogy itt már jobban le­győzhető a távolság. Hatvanban tíz perc pihenőt tar­tunk, sokan inni szeretnének az el­fogyasztott falatok­ra, de amint a cuk­rászdában és a cuk­rászdával átellenes falatozóban közlik; egész Hatvanban nincsen szódavíz. Az ok: vasárnap felhő- szakadás zúdult a városra és a szódavi­zet tápláló kutat el­árasztotta az iszap. (De lázadoznánk, ha történetesen Salgó­tarján vagy Balassa­gyarmat maradna egy napra szódavíz nélkül.) Hatvan után, Jász­berényhez közeled­vén, már olyan a táj, mint az asztallap. S hosszú ideig egy „szenzáció” bontja meg az utazás egy­hangúságát. Vala­melyik termelőszö­vetkezet baromfi­farmja mellett halad az országút, s a gye­rekek felkiáltanak: „Mennyi szárnyas.” S válóban — csak­nem tíz percen át — a nagyüzemi barom­fitartás lenyűgöző méreteiben gyönyör­ködhetünk. Ilyen még csak kevés helyen csodálható Nógrád- ban, ahol a szarvas- marha és a sertés kevesebb emberi munkát igényel s mint állítják, jobban is jövedelmez. Nádfedeles ház és kereszt Ceglédnek folytat­juk utunkat s gyak­ran érintünk tanya­szerű településeket. Ezek a bokorszerüen, csoportonként egy­másba kapaszkodó tanyasi települések még a múlt árnyéká­ban lapulnak. A leg­többjük roskatag, alacsony ablakaik ki­csinyek, szinte lyu­kak, s tetőjük feke­tére öregedett zsupp- szalma, vagy nád. Manapság már csak a gazdasági épülete­ket szokás befedni ezekkel a helyben ta­lálható, olcsó anya­gokkal. Zsidai Erzsi, az ál­talános iskolából ki­került nagylány nem állja meg, hogy oda ne szóljon barátnőjé­nek. — Hitted, hogy ilyen csúnya házak is vannak még az or­szágban? Karancskesziben bizony nagyobb, cse­repes fedelű, man- zardos kőházak épül­nek! Itt még a múlt keresztjét hordozzák. Apropó, kereszt! Cegléd közelében, a vasútvonal mentén égnek nyúló nyárfák egyikén egy kereszt mered az égnek, s mutogatja magát a messzeségben. Érde­kes, hogy ez csak a felnőtteknek tűnik fel. A mellettem ülő pedagógus azt talál­gatja, ki lehetett az az elszánt (vagy el­vetemült?), aki életét kockáztatva, a véko­nyodó facsúcshoz rögzítette. Ilyen ra­jongó lehetett a po­gányság idején Kop­pány maroknyi csa­pata, amikor ősei idejétmúlt hitét pró­bálta megvédelmezni a történelem örökké tipró kerekeitől! So­káig látszik még a kereszt a pusztai messzeségben. Ilyen­re feszítették hajdan, többek között Spar- takuszt is! Ennyit a velünk utazó úttörők is megállapíthatná­nak, ha egyáltalán feltűnne nekik a fúr» csa „tárgy”. Kecskeméti „ismerkedés” Kecskeméten a „fő­program” a konzerv­gyár megtekintése. Délután kettőkor várják csoportunkat a hatalmas üzem 1. sz. telepén s addig egyéb élmények gyűjtésére is nyílik alkalom. Először is: megte­kintettük a városi tanács 1893—94-ben épült, hatalmas ba­rokk épületében a nagytanácstermet, amelynek az ad ide­genforgalmi neveze­tességet, hogy fres­kóit Székely Berta­lan festette. Másodszor és telje­sen műsoron kívül: megcsodálták, hogy a kecskeméti Katona József Színházat és sok utcát átkeresz­teltek. Az utcákon idejétmúlt jelmezek­ben fővárosi művé­szek sétáltak: Tolnai Klári, Törőcsik Ma­ri, Kiss Ferenc, Gre- guss Zoltán és még sokan az ismertebbek közül. A „Pacsirta” című készülő filmúj­donság külső felvéte­leit forgatták a vá­rosban. Utána autóbuszba ültünk, hogy „ki­hajtassunk” a kon­zervgyárba. Az első igazán maradandó élményt a gyerekek és felnőttek egyaránt itt szerezték. De er­ről bővebbet majd útibeszámolóm má­sodik részében. I-. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents