Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)

1963-07-06 / 54. szám

WE«1Í:\KBE\ IS MEGKEZDŐDÖTT AZ ARATÁS ^őa irm i (l en tjß le (ú k átuitj &Uhiii i Hősi küzdelem az üzemekben — Takarékoskodjunk a vízzel! — Harmincnyolc fok árnyék­ban! Még nem is olyan régen a nagy téllel, a hideggel birkóz­tak dolgozóink, most a hősé­get kell leküzdeni! Száz fokos hőség A Salgótarjáni Táblf üveg­gyár dolgozói minden évben sokat szenvednek a nagy hő­ségben. A hatalmas kemence szinte ontja a meleget. Gép­kezelők, figyelők, letörők a legnagyobb hőségben látják ek feladataikat. Különösen nehéz helyzetben vannak a húzógé­pek mellett dolgozók, hiszen a kezelőgépek mellett nem egy esetben 100 fokos száraz­hőséget is mértek. A nagy hőség természetesen nemcsak az embereket teszi próbára. A Táblaüveggyárban éppen a hőség miatt mind gyakoribb az úgynevezett sza­kadás, amikor az üveg a hú­zógépről visszaesik. Ennél a munkánál az emberek néhány perces munka után váltják egymást, mert a hőség sok esetben kibírhatatlan Termé­szetesen itt is gondoskodtak megfelelő mennyiségű szóda­vízről, sőt, most terv van ar­ra, hogy más hűsítő italt is adnak a dolgozóknak. Csapolás a vasöntőknél A kánikula legmelegebb napjaiban hárman is elájul­tak csapoláskor a kúpoló ke­mencénél, a Salgótarjáni Acél­árugyár vasöntödéjében — amire már régen volt példa. Most okulva az eseten, úgy szervezték át a munkát, hogy a csapolások zömét az éjsza­kai műszakra helyezték. A nagy melegek egyébként nem gátolták a vasöntőket abban, hogy az év eddig eltelt hó­napjainak jó munkájához mél­tóan befejezzék a júniust is. Ebben a hónapban 108,7 szá­zalékra teljesítették az elő­írást, ezzel együtt az egész félév termelését öt százalék­kal szárnyalták túl. Helyt állnak a kohászok Az első félév végén nagysze­rű termelési eredményről ad­hattak számot a Magyar Vas- ötvözetgyár dolgozói. Féléves tervüket jóval határidő előtt teljesítették annak ellenére, hogy a félév utolsó napjai­ban a nagy hőség komoly mértékben befolyásolta mun­kájukat. A kemencéknél, ott ahol a kohászok adagolnak 60 fokra szökött a hőmérő higanyszá­la. A nagy hőség az energia- ellátást is befolyásolja. Pén­teken például csökkenteni kel­lett a transzformátor teljesí­tését, túlmelegedés miatt, mert az olaj hőmérséklete elérte a 80 fokot. Ennek ellenére ál­lítják a kohászok: nem lesz a termelésben elmaradás. Sör, sör, sör... Jónéhány napon keresztül bajok voltak Salgótarján, de az egész megye sörellátásával. Az emberek dühöngtek: a megszokott história — mon­dogatták — télen, akár bele is fúlhatsz a sörbe, de mihelyt i itt a kánikula, a sört mintha ! elfúlták volna. még habját sem láthatod. Hogy a kedélyeket túlságo­san ne feszítsük közöljük: né­hány napja újra érkeznek sör- szállítmánvok Salgótarjánba, s remélhetőleg az AKÖV is meggondolta magát, s rendel­kezésre bocsátja — méghozzá időben a szükséges számú és teherbírású teherautókat a sör­szállításhoz. A többnapos fennakadást az okozta, hogv a terven felül érkezett import sört a Ven­déglátóipari Vállalat és a földművesszövetkezeti vendég­látóipari vezetősége nem volt hajlandó átvenni. Erre a Sör­ipari Vállalat helyi telepveze­tője megmakacsolta magát: ha nem akarjátok az importsört. nem kaptok magyart sem — s lemondta a 24-i és 25-i ma­gvar sör szállítmányt. Mindközönségesen: úgy lát­szik, a sörhöz nemcsak jó komló termés szükségeltetik. Nem árt, ha olyan emberek is rendelkezésre állnak, akik a szállítást, elosztást, egyálta­lán az ellátást jól meg tud­ják szervezni. A kánikula hősei Az egyik legmelegebb gyár a megyében talán az egész or­szágban a Salgótarjáni öblös- üveggyár. Mindenütt meleg van itt, de ezekben a napok­ban talán a legtöbbet a IV. kádkemencéhez tartozó fél­automata gépeken kellett el­viselniük a munkásoknak. Itt ugyanis kettős formákat sze­reltek föl, aminek következté­ben emelkedett a termelé­kenység, a minőség is javult, de fokozódott a hőség is. Ezen nem segítettek a ventilláto­rok sem, ezért most légkondi­cionáló berendezés beszerzé­sén fáradoznak az üzem ve­zetői, hogy a kánikula idején is elviselhetővé tegyék a mun­kát. Az elmúlt hetek hősei mégis a II. kádkemence javításán dolgozó kőművesek és lakato­sok voltak! Néhány héttel ezelőtt a ke­mence idő előtti romlása kö­vetkéz’.*’! ■> i az a veszély fe­nyegette a gyárat, hogy a há­rom legnagyobb automatát tápláló kemencét ki sell ol­tani. Budapestről — még a konászati ipartól is - utaztak ide szakemberek, s egyaránt az volt a véleményük, hogy * hibát kijavítani a kemence kioltása nélkül lehetetlen, nem vállalják. Elvállalták viszont a gyár kőművesei és lakatosai. A kin­ti perzselő meleg semmi ah­hoz képest, amit Oláh Pái kőműves művezető és Gosch- ler Lukács gépműheyi üzem­vezető irányításával a kőmű­vesek és lakatosok a kemen­ce körül és a tetején éreztek. De nem riasztotta vissza, a 800 fokra „lehűtött” kemen­céből kiáradó perzselő forró- 3ág. A tűzoltók állandó ké szenlétben állottak, s a mun­kások a kitűzött idő alatt el­végezték a javítást. Van víz, lesz víz Most már van víz. „Hála istennek”. A múlt héten és ezen a héten is ki tudták elé- teni Salgótarján vízszükség­leteit — tájékoztatta a szer­kesztőségünket a Nógrád me­gyei Víz és Csatornamű Vál­lalat. a kánikula napjaiba!) talmasan megnövekedett a vá­ros napi vízfogyasztása: kö­rülbelül 500-600 köbméterrel. Ez a szám akkor mond töb­bet, ha hozzátesszük: 23-án. 24- én például 2 900-3' 100 köb­méter volt a vízfogyasztás. De 30-án már 3 578! Jelenleg két hálózaton kapja a vizet a város, az összes kutak tel­jes kapacitással dolgoznak. De éppen ezért, mert a vállalat tárolómedencékkel nem áll valami fényesen, pazarolni a vizet nem szabad. Szerdán, Nógrád megyében elsőkent, megkezdő­dött az aratás az ecsegi Béke Termelőszövetkezet­ben. Válóczi György, a Pásztói Gépállomás trak­torosa rendrearató géppel látott munkához. A szö­vetkezetben egyébként 300 hold búza, 220 hold tavaszi árpa, 40 hold zab és 10 hold rozs vár aratásra. Ecsegen kívül a hét közepén több mezőgazdasági nagyüzemben megkezdték az őszi árpa és a rozs aratását. Palotáson három aratógép dolgozik az árpában, s munkához láttak a gépek a Palotással szomszédos község, Héhalom termelőszövetkezeté­ben is. A legutóbbi jelentések arról számolnak, be, hogy kasza alá érett a rozs a balassagyarmati já­rás homokos, melegebb tájain is, s a dejtári Jó­zsef Attila, a patvarci Lenin Termelőszövetkezet­ben megkezdték a rozs aratását. Munkához látott a pataki Kossuth Termelőszövetkezet őszi árpa táblájában is a rendrearatógép. A Gépállomások Megyei Igazgatóságán már most intézkednek, hogy az alföldi termelőszövetkezei­ben arató gépek időben visszaérkezzenek Nógrád megye termelőszövetkezeteibe. Amint azt a gépállomásról jelentették» tegnap elindultak a kombájnok is azokhoz a termelőszö­vetkezetekhez, ahol a búzát kombájnnal aratják majd. ÉRIK 11 BÚZAKALÉSZ Látogatás az Erdőkürti Gépállomás körzetében ••• Aratnak Palotáson. Csütör­tök óta három aratógép zúg az árpatáblában. Előttük meg- adóan hajlanak földig a sző­kére érett kalászok, hogy né­hány pillanat múlva erős ké­vékbe fogva hulljanak a zize­gő tarlóra. Szabadkozik is Ruga Mi­hály, az Erdőkürti Gépállo­más igazgatója, ahogy a rek- kenő hőségben árnyékot nyúj­tó igazgatói irodában faggatni kezdjük:- -Jem & i-tdam, segíthe­tek-e munkájukban, mert nem igen jut most idő arra, hogy a papírokat bújja az ember... — Csak amikor megnyugtat­juk, éppen erről a lázas készü­lődésről akarunk képet kapni, oldódik fel, s magyarázza készségesen, hogyan készült fel az aratásra a gépállomás. A gépállomás körzetéhez tartozó kilenc termelőszövet­kezetnél minteav hétezer hol­don érik a kalász. — Három, három és félezer hold gabonát vág le ebből a gépállomás... A napokban a szövetkezeti vezetőkkel együtt beszéltük meg, hová, hány gép megy, ki dolgozik majd velük, — mondja. Pillanatnyi szünet áll be, s szinte egyszerire hozakodunk elő a gyenge termelőszövetke­zetekkel. Három ilyen van a gépállomás körzetében, ho­gyan szervezték meg ezekben a gazdaságokban az aratást? — A vanyarci Virágzó Ter­melőszövetkezet évek óta egyike a leggyengébb gazda­sagoknak a körzetben... Sa­ját gépe nincs, a géppel arat­ható gabona ránk vár. — Gyors számítást végez magában, s azután szól megint; — Négy aratógépet kapnak, s a négy legjobb gépkezelőt, Csávorczki Jánost, Kiss Jó­zsefet, Dudok Jánost, meg Do- honyi Jánost... Gyors iramban szánt a ce­ruza a fehér jegyzetpapíron, az ismert nevekre azonban felkapom a fejem. — Igen, a törzsgárda leg­jobbjai, — mondja Ruga Mi­■«iMiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiKiiiiiniiiiiiimiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Elindultak Indiába Szerencsés utat, eredményes, jy munkát kívánunk, elvtársak! A hosszú várakozás izgalmait már az utazás előké­születei váltották fel. Nagy útra indulnak ezek a mátra- verebélyi emberek. Több ezer kilométeres repülő út után érkeznek meg új munkahelyükre Indiába, hogy hírnevet, becsületet szerezzenek a magyar bányászoknak, még szűkebb családjuknak, az aknamélyítésnek. Igen nagy megtiszteltetés érte az aknamélyítés ma­gyarországi „rekordereit”: 200 méter mély aknát építenek Indiában — úgy tudják, valahol a dzsungel mélyén. En­nél a munkánál csapatvezető beosztásban dolgoznak a nógrádiak, pécsiek, meg az ország más aknamélyítő vál­lalataitól egybegyűlt kiváló szakmunkások. Csütörtökön délután kedves ünnepség színhelye volt az Aknamélyítő Vállalat nagybátonyi üzemének egyik iroda helyisége. Itt búcsúztak az „indiásoktól” a vállalat dolgozói, vezetői, kedves barátok. Tizenhárom hónapra távoznak a vállalat legjobbjai, hogy elismerést, dicsőséget szerezzenek Nógrád megyének is. „Vállaltuk, becsülettel dolgozunk is. Ne féljetek, nem hozunk szégyent az akna­mélyítőkre” — hangoztatták a fiúk. Hosszú lesz ez a tizenhárom hónap. A legkedvesebbet, a családot, — feleséget, gyermeket, szülőket — hagynak itt a bányászok. Azt mondták: kis Magyarországot hoz­nak létre Indiában, hogy jól érezzék magukat ott is. S mindent megtesznek, hogy munkájuk elismerést arasson India népe előtt. Nagy távolság választ el bennünket tizenhárom hó­napig. Most a búcsúztatás megható perceiben, megyénk valamennyi dolgozója nevében szerencsés utat, eredmé­nyes munkát kívánunk! Gvuresik 7nüSn abnás, a. Ak- Dimák László talán a legtdó- Nagy Károly kőműves vájár. Kj. Gáspár József a legfiata­vStaai Fiatal f™ scbb közöttük. Most 35 éves. Há- Nevével sokat találkozhattunk ed- labb a brigádban. Alig 29 eves. bér még de eddigi munkájául rom gyermeket és feleségét hagy- dig is. Szurdok. Katalin II. Szó- ? is kőműves - vájár. Mjmká­Der meg, ne eooigi munaajavai _a Hthon tizenhárom hónapig, rospatak mélyítésénél is kitűnt jában még soha nem csalódtak, méltó lett erre a nagy és fele- a viszontlátás öröme bizony nagy fegyelmével, nagyszerű munkájá- Mindég ott volt, ahol legnehezebb lősségteljes munkára. lesz. * val. volt a munka. hály, s szólítja az üzemgaz­dászt, aki pár perc múlva a tavalyi teljesítményekkel is szolgál: Csávoczki 221, Dudok 280, Duhonyi 238, Kiss pedig 332 hold gabonát vágott le tar valy aratógéppel. Búcsúzunk a gépállomásiak­tól, tovább indulunk. Utunk a felsorakozott kombájnok mellett visz el. A hatalmas lámpaszemek vakon hunyo­rognak a napba, s még dera medt mozdulatlanságba mer rednek a motollák, a kasza- sza, kezetek, s a kaláizierc'cS csigák is. A kombájnokkal kér sőbb kezdődik az aratás. Apró, kis vályogházban, a termelőszövetkezeti irodán ke­ressük Kálión Budai Pált, a termelőszövetkezet elnökhe­lyettesét. Az udvaron ott a pU ros Pannónia, nem lehet messze ő maga sem. Mert Bu­dai Pál, meg a motorkerék­pár ismertek már a káliói ha­tárban. Most sem telik el sok idő, s Budai Pál máris sorolja, 600 holdat kombájn arat majd, háromszázzal megbir­kózik a termelőszövetkezet két aratógépe. Kalló egyike a leg­jobban gépesített termelőszö­vetkezeteknek az erdőkürti gépállomás körzetében. — Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell felkészülnünk a kézi aratásra, — teszi hozzá mindjárt magyarázatképpen az elnökhelyettes. — Százhar­minc hold gabonát kézzel vá­gunk ... Kallón a jövő héten indul a munka, s ezt az időpontot je­löli a kezdésnek Czippán Bé­la, az egyházasdengelegi Kos­suth Termelőszövetkezet me­zőgazdásza is. Előtte fehér pa­pírlapok hevernek, itt-ott szí­nes ceruzákkal jelölt meg raj­tuk valamit. — A kazlazási tervet készí­tem ... — magyarázza. A fa­liújságon látom kifüggesztve az aratógépek, kombájnok me­netiránytervét. Czippán Béla mindjárt magyarázattal is szolgál: — Az idén a gépek uralják a határt Egyházasdengelegen, jóformán mindent géppel ara­tunk ... Persze, biztos ami biztos alapon, a termelőszö­vetkezett tagokból kézi kaszá­sokat is szerveztünk, Egyházasdengelegen az ara­tásra való lázas készülődésben már a cséplésre is gondolnak. Nemcsak a szalma helyét je­lölik ki a majorban, hanem megbeszélik, hány cséplőgép ontja majd a kenyérnek való magot a zsákokba, s hány hold gabonát csépel majd el a kombájn. Mert ebben a nagy nyári melegben hihetet­len gyorsasággal sárgul a ka­lász. Szinte észre sem veszi az ember, hogy rövid tarlók szürkülnek a kalászosok he­lyén, s a határban az aratógé­pek, kombájnok zúgását fel­váltja a cséplőgép. Vincze Istvánné Hol a sör? nógrádi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Népújság AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIX. ÉVE. 54. SZÄM. ÄRA 60 FILLÉR 1963. JÚLIUS 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents