Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)
1963-07-31 / 61. szám
% 0 2 T NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. július 31. ZÖLD UTAT AZ ÉPÍTKEZÉSNEK (Folytatás az 1. oldalról) az, MSZMP Megyei Bizottságának első titkára felszólalásában kijelentette: A végrehajtó bizottságot az is vezette, hogy megossza e problémák megoldásának gondját. Ezzel a végrehajtó bizottság felelőssége nem csökken, de mert több szem többet lát — gondjaink könnyebben megoldódnak. Fontosnak tartjuk ezt annál inkább, mert •,olyan határozatot akarunk hozni, amellyel a tél okozta elmaradás pótlását elősegítjük, s azért is, hogy ha még ■egy-két — az ideihez hasonló — telet kapunk, ne júliusban >kelljen a kiutat keresni. Először a vezetést javítani Ez a szemlélet egyébként: segíteni a jelen problémáin úgy, hogy az egyben tartós változásokat, javulást is hozzon jellemző volt nemcsak a beszámolóra, de a vitákra is. Ezért fordította a fő figyelmet a referátum is elsősorban az építőipari vezetés módszereinek megjavítására, a munkaszervezés magasabb színvonalra való emelésére. iAz ebben található fogyatékosságokra apellált, mikor azt elemezte: mi okozta, hogy az első negyed évi súlyos elmaradást, az építőipar a második negyedévben újabb adó- Bágokkal tetézte. Természetesen érthető, ha 4a beszámoló a legtöbbet a legnagyobb kivitelezővel. a (Nógrád megyei Építőipari (Vállalattal foglalkozott. Ki- ítünt: annak ellenére, hogy az Sdén nagyobb méretű és értékű építkezések folytatódjak tavalyról, mint a korábbi •évek bármelyikében, azon kí- lvül, az építkezéseknek mintegy felét Salgótarjánban kell megvalósítani — s mind két •tényező lehetővé tette a fo- llyamatosság megteremtését, a munkaerő és gépek koncent- ,-rálását — e tényezőket a vállalat -vezetői nem tudlak ki—j-fáltolra—js. (használni. Sőt, a váratlant! í korábban kezdődő és hosszúra nyúlt, a szokásosnál ke- »■ményebb tél szinte teljesen j felkészületlenül érte a vállaltot. Ez okozta aztán, hogy a tavalyi 20.800 munkaóra, illetve másfél milliós, tél okozta kieséssel szemben, az idei tél több, mint tízszerte nagyobb lemaradást okozott. A felkészületlenség, a vállalat felső vezetésében és a munkahelyeken tapasztalható szervesetlenség, valamint a beruházások előkészítésében tapasztalt hiányosságok következtében a második negyed- " évben a helyzet nem hogy enyhült volna, de még súlyosbodott olyannyira, hogy idei első félesztendejét a vállalat mintegy húsz és félmilliós adóssággal fejezte be. A kemény tél és a szervezetlenség okozta elmaradás természetesen kedvezőtlenül hatott a termelési költségek egyéb összetevőire: megnőtt a fagy okozta károk, összege, az improduktív munkáért kifizetett bér stb. Jelenleg nyolc millió forint értékű az az anyagkészlet, amelyet az engedélyezetten fölül tárolnak a vállalatnál — ugyanakkor a munkahelyek néhányanyag- ból krónikus hiányt szenvednek. Ezenkívül nem csökkent az építőiparra korábban is jellemző anyagpazarlás sem. Félre az akadályokkal! A minden eddigit felülmúló nehézségek ellenére azonban a tervet nemcsak kell, de lehet is teljesíteni az év végéig — sőt az év hátralévő időszakában meg kell és meg lehet teremteni a következő esztendők munkájának kedvező feltételeit is. Az elmaradás zömének pótlásáról a harmadik negyedévben kell gondoskodni. A feltételek ehhez részben megértek, részben haladéktalanul hozzá kell látni biztosításukhoz. A vállalat vezetését hosszú ideig gátló személyi problémák végre megoldódtak. Az építőipari minisztérium átszervezése után, érezhető annak hatékonyabb segítsége is. Most minden igyekezettel a vállalati vezetés színvonalának emelésére kell törekedni, megteremteni az összhangot, együttműködést a munkahelyek és a vállalat központi irányítása között. Intézkedési tervet kell kidolgozni, amely ne néhány vezető műve legyen, hanem az egész kollektíváé —- alulról fölfelé. Az intézkedési terv elsősorban természetesen műszaki, munkaszervezési program, de foglalja magába a párt és tömegszervezetek tennivalóit is a közös cél érdekében. Meg kell javítani a vállalat központi egyes osztályai között is az együttműködést, mert a széttagoltságnak és elszigeteltségnek gyakran a munkahelyen is eluralkodó kapkodás, egymással ütköző intézkedések, szervezetlenség lett a következménye. Egyáltalán — minden, ami ezután következik egyetlen céllal történjék: zöld lámpát az építkezésnek! Félre a gátló tényezőkkel! S ez majd ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy — a vezetők nem a hibák magyarázatát, a kifogásokat és jogszabályokat fogják keresni jóelőre — amelyek mögé bújva a felelősséget másra háríthatják — hanem a kibontakozás, a terv teljesítésének lehetőségeinek, módozatainak megteremtésén fognak munkálkodni. Hatalmas a jelentősége a pártszervezet mozgósító tevékenységének is. A kommunisták elsősorban példamutatásukkal ragadják magukkal társaikat, de kövessenek el más úton is mindent, hogy megnyerjék valamennyi dolgozó társukat a közös ügynek. Végső fokon azt kell mindenkivel megértetniük, hogy ha a tervet nem teljesítjük, ez nemcsak a vállalatnak, a népgazdaságnak kár, de külön- külön minden embernek, személynek is. Sokat vár a párt a szakszervezetektől is. Az építőipari hatvankét szocialista és munka brigádjában ma jóval több a tartalék, mint amennyit értékesítünk belőle s ugyanez elmondható az építőiparban dolgozó mintegy ezer A felelősség áthárítása helyett — összefogást! Az alapvető gondolat, mely szerint ne a tél okozta problémákat^ ismételgessük vég nélkül, s beruházó, tervező, kivitelező — egymás ócsárlá- sára, a felelősség áthárítása helyett törekedjék az együttműködésre a terv teljesítése érdekében — a vitában is híven tükröződött. Nem vitás, hogy a vállalat nehézségeinek jelentős részét a beruházások felületes és sokszor szakszerűtlen előkészítése okozta. De hogy az elmaradás alapvetően nem ezért következett be — mint Sándor Elemér elvtárs, a Salgótarjáni Városi Tanács elnöke hozzászólásában kiemelte — ez a pártszékház építéséből tűnik ki leginkább. Ehhez az objektumhoz a vállalat időben megkapta a dokumentációkat, szanálni sem kellett, a munka- területet készen várta az építőket — a munka mégis vontatottan halad. A városi tanács elnöke nemcsak a szervezetlenségért tett szemrehányást az építőknek, hanem a lakások minőségéért is. Sajnos — mondta — előfordul, hogy alig egy esztendeje elkészült lakóházakat már szinte tatarozni kellene, s öt-hat éve megépült lakásokat kí- vül-belül tataroztatnánk. A vitázók közt az elsőként hívta fel a figyelmet a munkahelyek műszaki vezetőinek, a művezetőknek bizonyos fokú politikai és gazdasági elmaradottságára. Ezek a vezetők a legfontosabb pozícióban vannak: közvetlen irányításuktól függ egy-egy objektum sikeres felépítése. De sokan közülük még nem állnak feladatuk magaslatán és a megfelelő hangot sem mindig találják meg beosztottjaikkal. Megszívlelendő * tanácsok Ez utóbbi észrevételt Havas Péter elvtárs általánosította. A munkások igénylik — mondta —, hogy beszéljenek, vitatkozzanak velük, tartsanak nekik beszámolókat a vállalat gazdasági eredményeiről, de a politikai helyzetről is. Az agitáció viszont elmarad ezektől az igényektől. A- szocialista brigád mozgalomban rejlő lehetőségekkel pedig a műszaki vezetők sincsenek tisztában. Az agitáció elégtelensége annál Inkább indokolatlan, mert a munkások hangulata jó, teli vannak tettvágy- gyal. Hibás ebben a pártszervezet, mert magára hagyta a munkahelyek kommunistáit. De a jövőben az agitációs és propaganda osztálynak is több segítséget kell nyújtania. A vitára feltétlenül az volt a jellemző, hogy a hibák öncélú felhánytorgatása helyett, azokat elemezve próbáltak tanácsot, segítséget, egy-egy jó gondolatot adni. Az említett hozzászólásokon kívül mások is foglalkoztak a felvilágosító munka jelentőségével, azzal is, hogy az építők joggal várnak emberi támogatást, bánásmódot feletteseiktől. S megérdemlik, hiszen mikor rendelkezésre áll gép, anyag — szinte csodára képesek. Megint mások, mint Barna Sándor elvtárs, a Beruházási Bank elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a két utolsó negyedév vállalati tervszámait helyes volna megváltoztatni: emelni a harmadikét, mert ez a negyed a legalkalmasabb az elmaradás pótlására. Ugyan ő javasolta, hogy egy sor építkezésen a vállalat teremtse meg a túlteljesités feltételeit, így behozható az a hátrány is, amely egyes objektumok kiesése ' miatt következik be. Kitért a vállalat gépesítésének helyzetére is. Kifogásolta, hogy abból a 180 millió forint értékű gépből, amelyet az építőipar kapott, a megyébe viszonylag kevés érkezett. Különösen földgépekben van hiány. Hasonlóképpen a közgazdász szakember érződött Illés Miklós elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettesének felszólalásán, aki a többi között javasolta: a vállalat vizsgálja meg a veszteségidők okait, végezzen felmérést ebből a célból minden munkahelyen, szinte minden munkásnál. Wolszky Géza elvtárs, az építőipari vállalat termelési osztályának vezetője viszont a bajok egyik fő okát abban látja, hogy az építőipar elmarad a követelményektől a korszerű építési módszerek és építőanyagok alkalmazása szempontjából. Volt aztán néhány felszólaló — elsősorban a meghívott érdekelt felek képviselői közül —, aki mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa: az elmaradásért a partner a) hibás. Azonban a pártbizottság értekezlete nem sokáig hagyta szó nélkül ezt a tónust. Először Sült Tibor elvtárs emlékeztetett arra: a tanácskozás, a vita célja nem az, hogy az egyik felszólaló egy valaki másikat tegyen felelőssé a hibákért. Cser Gyula elvtárs, a 2. sz. AKÖV igazgatója azt javasolta Patai elvtársnak; az építőipari vállalat főmérnökének: vádaskodás helyett üljenek le, beszéljék meg a vitás kérdéseket, így jutnak közelebb a megoldáshoz. Ennek fontosságát emelte ki Bartha Róbert elvtárs is, az építőipari vállalat igazgatója is, majd vázolta azt a szervező tevékenységet, amelynek egy része hamarosan érezteti hatását, de folyamatban vannak olyan intézkedések is, amelyek távlatokban is jobb alapokra helyezik a vállalati irányítást, s valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy a jogi csűrést-csavarást egészséges műszaki-gazdasági szemlélet váltsa fel. Végeredményben, Jedlicska elvtárs zárszavában joggal mondhatta: A vita sokoldalú és magasszínvonalú volt, elérte a célját. Most már a tetteken a sor. S ha később, talán az év végén, ehhez a témához visszatérünk, biztos vagyok benne, elmondhatjuk: a nehézségeink nagyok voltak, de semmi nem akadályozhatott meg bennünket, hogy. feladatainkat, kötelességeinket végre ne hajtsuk. A zárszó után a pártbizottság jóvá hagyta a végrehajtó bizottság beszámolóját, — s megfelelő módosítások figyelembe vételével — határozati .íavaslatát, valamint az építőipar dolgozóihoz intézett felhívását. A határozat ismertetésére következő számunkban visszatérünk. A lakóterületi g»ríi«im bibi kií rói A lakóterületen végzett politikai munkának egyre nagyobb a jelentősége. A körzetekben együttlakó kommunisták ma mindjobban formálják, alakítják a körzetben élő emberek hangulatát, politikai állásfoglalását. Az utóbbi évek tapasztalatai, főleg a tanácsválasztás idején szerzettek azt bizonyítják, hogy a lakóterületi pártcsoportok munkája nagyban hozzájárul az eredmények eléréséhez. Vannak, akik a lakóterületen végzett politikai munkát másodrendű feladatnak tartják. Ez káros nézet. A dolgozók idejük nagy részét nem az üzemben, a hivatalban, hanem odahaza töltik. Ez különösen vonatkozik a háziasz- szonyokra, gyermekekre és az idős dolgozókra, akiknek „világuk” a ház, az utca. Ilyen értelemben tehát a lakóterületen végzett pártmunkának elsőrendű fontossága van. # * Miért szükséges? Salgótarjánban, ha valamikor szükség volt a lakosság között végzett politikai felvilágosító munkára, akkor most különösen nagy szükség van erre. Salgótarján napjainkban és az elkövetkezendő években dobja le magáról a régi, viseltes ruháját és ölti magára az újat. A régi, egészségtelen Hatvan éves 1903 július 30-án kezdte meg tanácskozását az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusa. Ekkor raklak le Lenin vezetésével a munkásosztály harcos forradalmi marxista pártjának, az újtípusú, kommunista pártnak az alapjait. A munkásosztály ügyében rendíthetetlenül hívő kommunisták megtanácskozták, hogyan dönthetnék meg a cári birodalmat. S két évvel később már ez a párt vezette a forradalmat, mely megkezdte, s tizenkét esztendő múlva befejezte végérvényesen a cári Oroszország megdöntését. A nemzetközi forradalmi mozgalom e jelentős eseményének hatvanadik évfordulóMa már több brigád jelenti be versenyvállalását a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál is. Versenyvállalásuk középpontjában a tél okozta elmaradás pótlása áll, s ezért arra tesznek kötelező ígéretet* hogy jobb munka- szervezéssel, a rendelkezésre álló munkaidő tökéletes kihasználásával növelik az egy munkásra eső termelési értéket. Kormos Pál kőműves és brigádja az elmúlt napokban figyelemre méltó vállalást tett. A brigád tagjai kijelentették, hogy egyet érteházak helyére újak épülnek. Bármilyen furcsa is, egyesek, főként az idősek, nehezen szakadnak el a régi, rossz állapotban lévő családi-háztól. A lakóterületi pártcsoportok tagjai együtt élnek ezekkel az emberekkel és nap mint nap magyarázniok kell a városátépítés fontosságát, jelentőségét az egyén és társadalom életében. A közelmúltban megtartott lakóterületi pártcsoportvezetői értekezleten két fontos kérdést vitattak meg. hogy aztán azok ismeretével végezzék a felvilágosító munkát. Az egyik a párt egyházpolitikája, a másik pedig a város- fejlesztés második ötéves terve volt. Mindkét témát illetően igen nagy volt az érdeklődés. Az előadók tisztázták a két témával kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket. A csoportvezetők kérdéseiből, hozzászólásaikból kicsengett, hogy a város dolgozóit menynyire érdekli Salgótarján jelene, jövője. Olyan kérdések hangzottak el, mint például: mi lesz a sorsa a most lebontásra kerülő városrészek után a többi városrészeknek? Miért marad el az építőipar a városépítésben? A városi strand mikor lesz kész? A kultúrház, a kórház, a szálloda építését nem lehetne-e meggyorsítani? A pártcsoportok vezetői kérdéseikre kimerítő választ kaptak, s aztán a lakóterületen a lenini pari ján a Szovjetunió Kommunista' Pártja Lenin ügyének és eszméinek megtestesítője büszkén állapíthatja meg: elvhűségével, fáradtságot és áldozatot nem kímélő proletárinternacionalista kötelességteljesítésével, messzire világító példájával a föld dolgozóinak száz és százmillióit ébresztette történelmi hivatására, mozgósította a világ forradalmi átalakítására. Mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, lenini politikájának eszmei és gyakorlati harcának köszönhető, hogy a korunk emberének életét, sorsát eldöntő eszmeáramlat, a kommunizmus lett, hogy a XX. század a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmének időszaka. nek a kormány határozatával, mely szerint az elmaradás behozására, ha szükséges vasárnapi műszakot is szervezni kell a különböző építkezéseken. Kormos Pál és brigádja a tervteljesítés érdekében ebben az évben nyolc vasárnapi műszakot vállalt a salgótarjáni építkezéseken, s felhívással fordult az építőipar valamennyi bri- gágjához: csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez. A legutóbbi jelentés szerint Verebélyi Pál kőműves és brigádja is csatlakozott e felhíváshoz. a pártcsoportok tagjaival végzik felvilágosító munkájukat. A baglyasiak példája A pártcsoportok közül különösen jól kiveszi részét a munkából a baglyasaljai pártcsoport. Tervszerűen, munkaterv alapján dolgoztak és dolgoznak ma is. Szervezett politikai felvilágosító munkát végeznek. Választ adnak a lakóterületen dolgozók kérdéseire, bármilyen vonatkozású is az. Együtt élnek a körzet pártonkívüli idős és fiatal dolgozóival, ismerik gondjukat, örömüket. Nem véletlen, hogy ennek a körzetnek a pártvezetősége igen sok dolgozót tud felsorakoztatni egy- egy lakóterületet szépítő társadalmi munka végzésére. Szívesen is csinálják ezt a körzet lakói, mert látják, hogy a pártcsoportok vezetői és tagjai élen járnak ebben a munkában. De ugyanilyen eredményes munkát könyvelhetnek el maguknak a II-es VI-os és a VII-es körzeti lakóterületi pártcsoportok is. Az elkövetkező időkben a pártcsoportok munkáját illetően a körzeti pártszervezeteknek a következőket kell figyelembe venni: Feltétlenül kérjük, hogy a lakóterületi pártcsoportok munkaterv szerint dolgozzanak, s ebben legyenek benne az azzal a városrésszel kapcsolatos gazdasági, politikai problémák. Továbbra is szorgalmazni kell a lakóterületi pártcsoportok munkáját és ennek érdekében a városi pártbizottság agitációs és propaganda osztálya által félévenként, negyedévenként, vagy esetenként megtartott tájékoztatója után a pártcsoport vezetői is tartsák meg a csoport tagjainak a tájékoztatót. A csoport tagjai pedig az egyéni agitáció, csoportos beszélgetések és kisgyűlések keretében ismertessék a felvetődő kérdéseket a lakóterület dolgozóival. A lakóterületi pártcsoportoknak ki kell venni részüket a különböző országgyűlési képviselők és tanácstagok beszámolóinak a mozgósításához. Segítsék elő és szervezzék a körzetükben élő tanácstagokkal és hazafias pép- front aktivistákkal a társadalmi munkában való részvételt. A saját körzetükben kezdeményezzék, irányítsák a város szépítéséért folyó mozgalmat, működjenek közre a járdák, az utak rendbehozásában és tisztításában, facsemeték, virágok ültetésében, kertek, terek szépítésében. Teljes összefogást! A pártcsoport mindezeket a feladatokat csak úgy tudja elvégezni, ha munkájában minden párttag részt vesz, függetlenül attól, hogy melyik pártszervezet tagja. A párttag pártmüókája nem fejeződhet be a munkahelyen végzett pártmunkával, hanem ahol az élet nagy részét tölti, a lakóterületen is kell pártmunkát végeznie. Igen fontos az is, hogy a csoport rendszeresen tartsa meg gyűléseit, értekezleteit, háromhavonként, vagy ha rendkívüli feladat jött közbe, esetenként többször is. Ezeken az összejöveteleken, a lakóterülettel kapcsolatos és más egyéb jellegű kérdéseket tárgyaljanak meg. Ide hívják meg a tanácstagokat is és a felmerült esetleges problémákról tájékoztassák a városi pártbizottság agitációs és propaganda osztályát és a városi tanácsot is. A párt nagy jelentőséget tu- ' lajdonít a lakóterületi pártcsoport munkájának. A lakó- területi pártmunka egyike a legnehezebb, de legszebb pártmunkának. A napi elfoglaltság után is a tömegek között élő, példát mutató, „nem szabadnapos” kommunistának nagy becsülete van a dolgozók között. Az ilyen embert a dolgozók szeretik, mert velük él, értük dolgozik. A párt politikáját, a tömegek helyeslik és ezért aktivitásuk egyre nő. A kommunistáktól függ nagymértékben, hogy ezt az aktivitást népnevelő munkánk érdekében a lehető leghasznosabban gyümölcsöztessük. Godó László Az atomcsend-megállapodás parafálása után Gromiko szovjet külügyminiszter (jobboldalt) válaszol a tárgyalóasztalt körülvevő riporterek kérdéseire a megállapodás után. Mellette Zorin, balszélen Harriman, elől, középen újságíróktól részben takarva: Lord Hailsham. (MTI Külföldi Képszolgálat) Nyolc vasárnapra vállalt munkát Kormos Pál kőműves és brigádja
