Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)
1963-07-17 / 57. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. július 17; Pótoljuk óvek mulasztásait Beszélgetés Németh Jenő elvtárssal, a megyei postahivatal vezetőjével A belterületeken építkezzünk — az a célravezető A civilizációval egyidős postának lépést kell tartania a gazdasági, politikai, kulturális fejlődés ütemével. Sőt, ha fejlődése kissé is elmarad, gátolhatja a gazdasági, politikai, kulturális élet kibontakozását. Már csak ezért is érthető az a megélénkült érdeklődés, amellyel a napjainkban viharos tempóban épülő Nógrád megye társadalma a posta fejlődése iránt tanúsít. Lapunk munkatársa megkérte Németh Jenő elvtársat, a megyei postahivatal vezetőjét, tájékoztassa olvasóinkat: Mit tesz . a posta, szolsáltatásainak magasabb színvonalra való emelésóért? — A Nógrád megyei posta szolgáltatásainak fejlődésével a legutóbbi esztendőkig nem dicsekedhettünk. Sok minden hozzájárult ehhez. Azelőtt például a falusi postahivatal elhelyezése, ha annak fenntartásához igazgatóságától kapott is bizonyos összeget, postamesteri feladat volt. A falusi postahivatalok államosításával óriási gond szakadt a postára. A korszerűtlen hivatalok felújítását, korszerűsítését; új postafiókok létesítését azokban a falvakban, ahol még nincsen — máról holnapra megoldani nem lehetett. De Nógrád megyének még ennél is nehezebb a helyzete, mert az évek során több gazdája is volt: először a budapesti igazgatóság, aztán a miskolci, majd 1955-től a Budapest—Vidéki Igazgatóság. S ha igaz az, hogy sok i bába közt elvész a gyermek, az ránk vonatkoztatva bebizonyosodott. Egy vizsgálat során kiderült, hogy a Budapest—Vidéki Igazgatóság hatáskörébe tartozó négy megye közül Nógrád van a legkedvezőtlenebb helyzetben. Ezen változtatni kellett. Nagyon gyümölcsöző volt a megyei pártbizottság segítsége. Vezetői és az igazgatóság illetékes képviselői között tavaly megbeszélés volt, amelynek középpontjában a posta Nógrád megyei fejlesztése állott. A megbeszélés eredményei máris kézzelfoghatóak. • Milyen eredményekről számolhatunk he olvasóinknak? — Beszéljünk előbb a vidékről. Összegyűjtöttük az összes problémákat, amelyeket 1962-től 1965-ig meg kell oldanunk. Néhányat közülük sikerült átadni a múltnak. Nógrád és Berkenye tavaly új postaházat kapott. Korszerűsítettük — vásárolt házakban, átalakításokat — a Nagy- bátony 1., az alsópetényi, a Mátranovák-bányateíepi. a karancslapujtői, tereskei, cserhátszentiváni, felsőpetényi, palotási, érsekvadkerti és jobbágyi postafiókokat. Ez összesen mintegy 1,5 millió forintba került. Jelentősége ennek annál nagyobb, mert a postafejlesztésnek ebben a szektorában — a már említett okok miatt is — évekig nem történt semmi. — A tavaly megkezdett munka idei eredményeit, fellendülését a Somoskőújfalun 750 ezer forintos beruházásból megépült és a közeljövőben átadásra kerülő ultramodern postaház, valamint a Magyamándoron átadott, 450 ezer forintból létesített teljesen új postaház fémjelzi. De még az idén új fiókpostát kap Zagyvaróna és vásárolt házban Homokterenye, Ecseg. Kishartyán. Korszerűsítettük az idén a dejtári és a honti postafiókot, s még az idén kész lesz a pásztói, etesi és a litkei postafiók. Jövőre. valamint 1965-ben újabb 7 község kap új postát, kilencet pedig korszerűsítjük. — Meg van-e elégedve a posta fejlesztésének ezzel az ütemével? — Őszintén szólva — nem. körülbelül 50 község van, amelyekben postaházat kellene építeni. Sajnos, csak postai beruházásokból ennek 10-15 százaléka a megvalósítható. Azcnban hadd hivatkozzam más megyék példájára, miként gyorsítható meg ez az ütem. Néhány igazgatóság, mint például a szegedi igazgatóság területén is, több évre szóló programot dolgoztak ki a községek rendezésére. A községrendezés egyik fő tényezője a posta. Fokozatosan elérik, hogy a legkisebb falvak is kapnak korszerű postafiókot. De hogyan? Ügy, hogy a községi tanácsok — természetesen a megyei tanács támogatásával — a postaépítés költségeinek a felét magukra vállalják. Teljesen indokolt, és a község érdekeit jól szolgáló számítás ez, hiszen minden egyeben kívül, a postaház építése lakást is jelent a község számára. Szeretnénk, ha ez a hozzájárulás a mi megyénkben is elterjedne, mert lényegesen gyorsabbá tenné a vidéki postahálózat fejlődését. Szurdokpüspöki az első fecske és szeretnénk, ha követnék a többi tanácsok is a példáját. Szurdokpüspökiben a tanács 50 ezer forintért házat vásárolt a község belterületén a posta számára, további 50 ezer forintot adott egyéb költségekre, az építési munkákhoz szükséges homokot és követ pedig ingyen szállítja a helyszínre. Átadására 1964-ben kerül sor. A vidék fejlesztése mellett a megyeszékhelyről sem feledkezünk, meg. Július 10-én nyílott meg a Házi Ferenc utca 35 számú házban egy új postahivatal, amely a mintegy 7-8000 lejket számláló acélárúgyári kerület postaszolgáltatási igényeit hivatott kielégíteni. Egy későbbi időpontban a vásártéri lakótelepen is létesül postafiók. jövőre pedig meg kell kezdődnie a megyei postahivatal építésének is, — Milyen fejlődés várható a telefonhálózatot ille * 3 tően? — A távközlés hlrtelenében is legalább kettős probléma: törekszünk a távolsági távbeszélő vonalak korszerűsítésére. Fenntartásukat, felújításukat, korszerűsítésüket szintén évekig elhanyagolták, A változást érzékelteti, hogy tavaly már 816 ezer forintot fordítottunk erre a célra, az idén pedig 1 278 ezer forintunk van rá. Előzetes tervek szerint — Salgótarjánt nem is számítva — jövőre 3 millió 329 ezer forintot áldozunk a helyközi és helyi hálózat felújítására. A másik, az imént említettnél jóval nehezebben megoldható probléma: felemelni a távbeszélő előfizetők számát abban a mértékben, ahogyan erre az igény napjainban jelentkezik. A távbeszélő készülékek bekapcsolása ugyanis, minden esetben jóval többe kerül a pós- tának, tehát a népgazdaságnak, mint az előfizetőknek. Egy-egy telefonkészülék bekapcsolása a postának átlag 20 ezer forintjába kerül. Az előfizető csupán 200-at fizet — a készülékért — a továbbiakban pedig a kiszabott előfizetési díjat. Megfontolásra késztet az a körülmény is, hogy hazánk export szállításai között a távközlési berendezések igen előkelő helyet foglalnak el. Berendezéseinkért kemény valutát, olyan árukat, nyersanyagokat kapunk, amelyekre az országnak égető szüksége van. A helyi távbeszélő hálózat ütemének ésszerűtlen meggyorsítása esetleg az életszínvonal emelkedésén ütne visz- sza. — A fejlesztés ettől függetlenül folyik. Az ötéves terv végéig 400 új távbeszélő állomást létesítünk — első sorban a hivatalok és jük ki. Bővítjük a Rokkanttelepi és a megyei tanács mögötti lakótelep kábelhálózatát — az automata központ bővítésével egyetemben. Ennek költségei 6 millió forintra rúgnak. Újra megkíséreljük egy nyilvános telefon- fülke felállítását a Tanács- köztársaság téren. Sajnos nem vagyunk nagyon optimisták: 1952-ben ugyanis már volt hét niylvános telefonja a városnak, de valamennyit tönkretették, s a készülékeket ellopták. Most megint megpróbáljuk: ha nem jut elődei sorsára, esetleg felállítunk másutt is. — Az imént vázolt problémákat véglegesen a harmadik öt éves tervben oldhatjuk meg kielégítően. Ebben, az időszakban nyílik lehetőség újabb 200 telefonkészülék felszerelésére, és a város kap egy 5000-es korszerű automatát. Mi egyéb újat várhatunk a postai szolgáltatásokban? — Amit most mondok el, az még Magyarországon is egészen új, nemcsak Salgótarjánban. A város egyemeletesnél magasabb házaiban felszereltünk 1000 darab bérházi levélszekrényt. Július 15-én helyeztük üzemben. Rendeltetésük: a kézbesítő a földszinten felszerelt levél- szekrénybe dobja be a leveleket, hírlapokat. Ezt a módszert, nyugati országokon kívül már alkalmazzák a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Előnye: a kézbesítők mentesülnek az emeletmászástól, gyakran 40-50 kilogrammos táskával a nyakukban, s az ezzel járó szívmegbetegedéstő! tüdőtágulástól, vasszerektől. További előnye, hogy a kézbesítés gyorsabbá válik; 10 órára a hírlapokkal, délután egy óráig mindennemű küldemény kézbesítésével végezhetünk. S mivel az egy-egy kézbesítőre jutó küldemény súlya alaposan lecsökken, emeletet sem kell mászni, erre a munkára nőket is alkalmazhatunk. Meg kell jegyezném, hogy táviratokat, távbeszélő meghívásokat express leveleket, csomagokat ezután is közvetlenül a címzett lakására juttatjuk el. Még az idén felszereljük a második ezer bérházi levészekrényt is. Ezzel Dunaújváros mellett Salgótarján az első e kézbesítési módszer hazai meghonosításában! Cs. G. A községekben e napokban végzik az üres házhelyek számbavételét. A munkák egyes emberek körében nyugtalanságot okoznak. A tanácsokhoz érkezett panaszlevelek száma is emelkedett és legtöbben a házhelyek felmérése ellen emelnek kifogást. Aki ismeri az egész megyében megnyilvánuló házépítési törekvést, körülbelül képet tud alkotni: ha a házhelyek kijelölésénél nem teremtenek rendet, néhány esztendőn belül egész komoly hibák jelentkezhetnek, első sorban a művelésre alkalmas földterületeknél. Nagyon jelentős terület veszne el. De ez zavart kelt a közművesítés terveiben is, hiszen oly gyors ütemben és mértékben képtelen a népgazdaság közművesítést végezni, mint amilyen mértékben az építkezések folynak és ennek komoly egészségügyi, szociális és kulturális kihatásai is lennének. Hosszan lehetne példázni a házhelyek számbavételének szükségességét és helyességét. Az eredmény egyébként már most egészen meglepő. A megye területén a községekben, városokban több mint tíz ezer a beépítetlen telkek száma. A napokban zajlott le Púsztón a Fenyves-erdőben az összetett Honvédelmi Verseny járási döntője. Erről érdeklődünk most Zeke Lszló- tól. — Mi a véleménye az idei döntőről? — Ez a hagyományos vetélkedő sikeresebb volt az idén, mint tavaly — kezdte Zeke elvtárs. — A múlt évben 30, most pedig 42 csapat versenyzett az elsőségért, a megyei döntőbe jutásért. De nemcsak számszerűségében volt eredményes a verseny. A felkészülés minőségére is több gondot fordítottak a fiatalok, mint korábban. — Kik nyertek a versenyen? — Nagy küzedelem folyt a Az illetékesek számításokat végeztek, amely szerint e nagy terület 8—10 évig fedezné a családiház építési igényeket. A beépítetlen területek részben állami tulajdonban vannak, részben juttatottak, de legtöbbjük ősi házhely. Ez az utóbbi okozza a legnagyobb gondot. Ugyanis amikor a községekben elfogynak az állami és juttatott területek, az ősi területre nem építkeznek, hanem a falu határában, ahol teljesen rendezetlen a terület. Kisterenyén a község belterületén jelenleg 60 ház építéséhez van házhely. Az építtetők mégis a Csente-dűlőben építkeznek, ahová sem út nem vezet, sem villanyvezeték nincs. Ezzel szemben a község belterületén teljes közművesítés van, az újonnan épített házat mindebbe csak be kéne kapcsolni. A községekben, városokban addig nem építkezhetnek a településen kívüli területeken, amíg a településeken belül olyan nagyszámú üres telek van, mint a felmérések bizonyították. Már az is nagyon komoly gondot okozott, hogy ezzel mindeddig csak keveset törődtek. Emlékezetes, hogy például a jelölő gyűléseken a legtöbb felkülönböző korcsoportokban. A férfiak első korcsoportjában a mátraszőllősiek, a másodikban a pásztóiak, a harmadikban a jobbágyiak, a női korcsoportban pedig a kisbágyo- niak lettek az elsők. A legegyenletesebb teljesítményt a mátraszőllősi alapszervezet nyújtotta, amely minden csoportban indított csapatot. A jobbágyiaknak dicséretükre válik, hogy a harmadik — ahogy mi nevezzük: veterán — csoportban nyertek első helyezést. A sziráki női csapat tagjai pedig igen fiatal koruk ellenére, versenytapasztalat nélkül is a harmadik helyre kerülték. Egyébként minden résztvevő teljesítményével elégedett vagyok. szólaló a villanyhálózat bővítését kérte. A tanácsokat ma is ezzel foglalkoztatják a legtöbbet. Több száz kilométert tesz az a vezeték, amit a külterületre való építkezés miatt építeni kéne. Nem beszélve a járdákról, a vízvezetékekről, az utakról, a művelődési, szórakozási lehetőségekről, a közellátás biztosításáról. Mindezek órási összeget jelentenek a népgazdaságnak. Ez az út nem járható tovább, mert a községekben, városokban, a közművesítés, a közszükségleti ellátottság már készen van. Ezt a lehetőséget kell kihasználni. De más előnye is ■ van a településen belüli építkezésnek. Ez egyik útját jelenti a falu és város közötti különbség megszüntetésének. A mai szép, modern épületeknek a belterületen való elhelyezése széppé teszi a falut, kialakítja a harmonikus összképet. Eltünteti az üres, foghíjas, dudvával benőtt területeket. Az ősi és juttatott területek kisajátítását az állam megfelelően dotálja. De a belterületek felhasználásának van még, az egész falut érintő előnye is. A kisajátított és kártalanított területek az Országos Takarékpénztár kezelésébe kerülnek. Amikor a bank, az igénylőnek eladja, a kártalanítási és az OTP eladási ár között bizonyos különbözet jelentkezik. Ez a különbözet a községi tanács kezelésébe kerül. A községi tanács ebből az összegből járdát, villanyt, vízvezetéket, egyszóval mindenki által használt szükségleteket elégít ki. A beépítetlen házhelyek fel- használására tehát szükség van. Ezt követeli a falu fejlődése, a földjeink védelme és ezért csak támogatni, helyeselni lehet. A lakosság részéről nagyobb megértésre van szükség annál is inkább, mert elsősorban mindez az ő érdekeit szolgálja. — B — Egy sikeres verseny után BESZÉLGETÉS ZEKE LÁSZLÓVAL, AZ MHS PÁSZTÓI JÁRÁSI ELNÖKÉVEL Szenvedélyük a turisztika és a rádiózás Jókedvüek, csinosak és nagyon tetszik nekik minden, így tudnám jellemezni a három csehszlovák lányt, akik az MHS megyei rádiósklubjának meghívására érkeztek hozzánk, hogy résztvegyenek a Saigon rendezett rádióamatőr versenyeken. S mégsem a Saigon, az izgalmas verseny közepette találkoztunk, hanem Pásztón, a strandon. Leruccantak egy röpke délutánra, hogy pihenjenek, szórakozzanak is. Torják István, az MHS megyei elnöke hozta ide el őket. Itt ülünk most a lányokkal egy pohár hűs sör mellett, illetve (bocsánat) a lányok fagylaltoznak. Huncutul mosolyognak és azt mondják — megárt. Közben persze beszélgetünk. Magyarul legjobban Vera (Viera Heinleinová), kevésbé Emma (Erna Macáková) de Jolánka (Jolana Kráncová) csak figyel; neki fordítanak a társnői. S mi lehet más az első kérdés, mint az, mivel foglalkoznak? — Ketten főápolónők a losonci kórházban — mutat társnőire Vera — én pedig irodában dolgozom, ugyanis közgazdasági középiskolát végeztem. Nagyon elégedettek vagyunk a beosztásunkkal, de azért még szeretnénk tovább tanulni. — Mi a kedvenc szórakozásuk? — kérdezem. — A turisztika és a rádiózás — vág egymás szavába Emma és Vera. Élénk szavakkal ecsetelik a Szlovákiai Érchegység az Alacsony- és a Magas Tátra szép- szégeit. A havasok magányos világának megejtő gyönyörűségeit. Irigylem őket egy kicsit. Rádiózással alig egy éve foglalkoznak. A SVAZARM- ugyanaz, mint nálunk, az MHS — kórházi alapszervezetében ismerkedtek meg ezzel a másik szenvedélyükkel. Persze nem állnak hadilábon más szórakozással sem. Csupán az a hiba, hogy Emma nem szeret táncolni és fürödni, Vera és Jolán viszont szeret. Emma inkább a könyveknek hódol, s ez látszik is rajta, komolyabb megfontoltabb. De azért nagyon jól megegyeznek. Elválaszthatatlan jóbarátok. Elmondják, hogy gyakran járnak moziba, sportrendezvényekre és színházba. A Magyar Területi Színház évente háromszor, négyszer játszik Losoncon. Minden előadását megnézik. Szóba kerülnek a fiúk is. Elhallgat a három lány, de a következő pillanatban Vera és Jolán meg- lökdösi Emmát, aki egy világért sem szólalna meg. Végül Vera mondja: — Minket nem érdekelnek a fiúk, de Emmát igen. _ R ánéz kérdően, nevetve folytatja .— Neki már komoly udvarlója van... Emma nem szól erre, sem csak lesújtó pillantással válaszol az indiszkrécióra. Az idő közben elszaladt. A lányok indulnak vissza Sajgóra. Vera és Jolán még a Balatont is megnézik, Emmát nívja a kötelesség. Úgy búcsúzunk mintha régóta ismernénk egymást. Nógrád megyében jelenleg intézmények igényeit elégítA csehszlovák lányok Torják István társaságában a pásztói strandon. P. A.
