Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)

1963-07-13 / 56. szám

2 NÖGRÄD1 NÉPÚJSÁG 1963. július 13. Az új pártoktatási év Irrl#' f, r «I ■ r elokeszitese idejen Alig néhány hete, hogy be­fejeződött az 1962/63-as párt- öktatási év, máris készülnek pártszervezeteink a tanul­ságok felhasználásával a nö­vekvő feladatokat figyelembe véve az új pártoktatási évre. Az előkészítő munkát ab­ban a tudatban kell végezni, hogy tovább növeljük a kö­vetkező oktatási évben a pártoktalás hatékonyságát és meggyőző erejét, az értelmi és érzelmi ráhatás egységes alkalmazásával is. E feladat elvégzése érdekében emelni kell az elméleti és ideológiai munka színvonalát. Ezt húzza alá az MSZMP VIII. kong­resszusának határozata is, amikor kimondja, hogy a marxizmus eszmei offenzí- vája egész szocializmust épí­tő munkánk szükséglete és követelménye. Az új oktatási év szerves részét kell hogy képezze a marxizmus eszmei off enzí vajának, olyan kell hogy legyen, hogy a pártokta­tás résztvevői maguk is aktí­váivá, harcosaivá válljanak az eszmei offenzívának. Rend­szeresen magyarázzák a párt politikáját, segítsék kialakíta­ni a munkához való szocialis­ta viszonyt, a kommunista er­kölcsöt. A pártoktatás előtt álló feladat, hogy közvetve és követlenül az eddiginél job­ban segítse a párt gyakorla­tát. Mozgósítson az időszerű feladatok végrehajtására, e- mellett segítse elő az embe­rek szociailsta tudatának for­málását, eszmei, politikai ne­velését. Az 1963/64-es pártoktatási év fő irányvonalát továbbra is pártunk Vili. kongresszusá­nak határozatai, a határoza­tok végrehajtására való moz­gósítás. és az SZKP XXII. kongresszusának eszméi hatá­rozzák meg. Hogy a fenti cél- Ütúzésekíiek mindenben -meg tudjunk Íeíeln% elengedhetet­lenül szükséges a jó’ előké­szítő munka. Mint a korábbi években, I most is a propagandista az oktatás központi alakja. E megállapításból kiindulva pártszervezeteink alapvető feladata. a propagandisták helyes kiválogatása. Csak ma­gas eszmei felkészültségű, ta­pasztalt elvtársakat állítsanak be propagandistának. Ezzel is biztosítsák, hogy a színvona­las előadások megtartása mellett a hallgatók a felme­rülő vitás kérdésekre is vá­laszt kapjanak és ne marad­jon tisztázatlan kérdés a sze­mináriumon. A propagandist ták kiválogatásának feltétel* adottak. Pártszervezeteink mi­nél több egyetemi végzettsé­gű, pártiskolát végzett és ko­moly élettapasztalattal ren­delkező elvtársakat vonjanak be a propaganda munkába. Má$ik feladat az előbbivel szorosan összefügg, hogy fe­lelősséggel válogassuk ki a pártoktatás különböző formái­nak hallgatóit. Ez évben el kell érni, hogy a hallgatók is a helyükre kerüljenek. Párt- szervezeteink egyénileg bírál­ják eí a jelentkezőket és kép­zettségük figyelembe vételé­vel javasolják alacsonyabb, vagy magasabb fokon való tanulásukat. E feladat végre­hajtása biztosítékát jelenti a fenti célok maradéktalan megvalósításának. Pártszervezeteink szélesít­sék az előadásos propagan­dát, a gazdaságpolitikai tan­folyamokat. Hassanak oda, a szervező munka eredménye­ként, hogy a fenti tanfolya­mokon minél többen vegye­nek részt. A múlt évi ta­pasztalatok felhasználásával szélesíteni kell a vidéki dol­gozók és a szocialista brigá­dokban dolgozó elvtársak pártoktatásba való bevonását is. Ebben a munkában első­sorban az üzemi pártszerve­zetekre hárul nagy feladat. Csak helyeselni leheti azt az elgondolást, hogy szélesítsük a vidéki dolgozók lakóhelyen történő oktatását. A három salgótaráni nagy­üzem, valamint a falusi párt- szervezetek közötti együttmű­ködés javításával jóval na­gyobb eredményt lehetne el­érni, mint az elmúlt oktatási évben. Igen helyes lenne, ha a szocialista brigádokban dol­gozó, de vidékről bejárók a saját lakóhelyükön vennének részt az üzemek, által szerve­zett pártoktatáson. Ebben az évben nagyobb feladat hárul a tömegszerve- zetekre is az általuk szerve­zett oktatás előkészítésében. A tömegszervezetek álal szer­vezett oktatásba olyan elvtár- sakat kell bevonni, akik a pártszervezet ál tail szervezett oktatáson nem vesznek részt. Ebben az új okatási évben pártszervezeteinknek javítani kell a segítő, ellenőrző mun­kát. Az ellenőrzés rendsze­ressé tétele mellett egyetlen fő feladat, hogy az elvi kér­dések tisztázásához adjanak segítséget, ugyanakkor segít­sék elő az elvi kérdések tisz­tázását és megértését a hall­gatókkal. A pártoktatáson résztvevő hallgatóktól azt vár­juk az új oktatási évben, hogy a kiadott oktatási anyagokat elmélyültebben tanulmányoz­zák. Állandóan felkészülten jelenjenek meg a foglalkozá­son, aktívan kapcsolódjanak be a vitába, véleményük ki­fejtésével járuljanak hozzá a szemináriumon belüli viták kibontakoztatásához. Aktivitá­suk fokozásával lépjünk elő­re az iskolai jelleg megszün­tetésében. Ha az előkészítő munka so­rán az oktatás előkészítése iránti felelősségérzet kellő he­lyet kap a pártszervezetek munkájában és a hallgatók érdeklődése is fokozódik ak­kor az 1963-64-es oktatási év eredménye nem marad el és a megszabott feladatokat ma­radéktalanul végrehajtjuk. Tonsik László a salgótarjáni városi pártbi­zottság munkatársa Csak az örökségért? ** Z ILONA UTCA tizen­kettő alól délutánonként ki­gördül egy elegáns személy­gépkocsi, benne boldog ii‘jó pár. A nagykertes ház kapu­jából édesanyjuk büszke tekin­tete kiséri a fiatalokat és nem mozdul, míg a kocsi el nem tűnik a belváros felé fordu­ló kanyarban. Egész életének műve, boldogsága suhant Sal­gótarján Utcáján. Ahogy nézi a kocsival tovagördülő fiatalo­kat, ellágyulnak vonásai, meg­könnyebbül a küzdelemben megfáradt teste, s mintha zsongna, dalolna körülötte minden, mikor befordul á ka­pun.. Az egyik napon az Ilona utca tizenkettő előtt egy nagy hivatali kocsi állt. A nagy­kertes ház udvarából a taná­csi tisztviselő, nagyon öreg, ráncos asszonykát vezetett ki. Beültette a hátsó ülésre, ahol az öregasszony öklömnyire zsugorodott, s mélyből jövő fájdalmát zsebkendőjébe szi­pogta. A kocsi is lassan moz­dult meg, mintha nagyon sú­lyos volna a terhe. Az utca üres maradt, a távolodó jár­mű, után nem nézett senki, mikor kifordult a város felé vezető útra. A gépkocsi töb­bé nem is tért vissza az Ilo­na utca tizenkettő elé, mert utasát, özv. Orosz Józsefnét elszállította új otthonába, a mátraverebélyi szociális ott­honba, s ezzel küldetését be is fejezte. Az Ilona utca ti­zenkettő elől most már csak az elegáns személygépkocsi gördül 'el, benne a boldog fiatalokkal, akiket anyjuk, özv. Víncze Mihályné tekin­tetével messze elkísér. Mi történt az Ilona utcai nagykertes ház udvarában? Az utcában mindenki nagyon jól tudja, özv. Víncze Mihály­né szerződésben vállalt köte­lezettséget özv Orosz Józsefné, vérbeli nagynénje eltartásáért, i— A hatóságok előtt is is­meretes volt, hogy Oroszné Kanadában éló fia minden magyarországi ingó és in­gatlan vagyonát, amely körül­belül 52 ezer forint, a külke­reskedelmi bankban helyezte el azzal, hogy arra öröközte- ti. aki édesanyját, özv. Orosz Józsefnét öreg napjaiban gon­dozza,ápolja, majd örök pihe­nőre helyezi. Vinczéné vállal­ta, s erről Orosz Józseffel hi­vatalos megállapodást kötöt­tek. A megállapodás értelmé­ben a bank első időkben havi 800 forintot rendszeresen át­utalt Vinczééknek. De ehhez párosult még Oroszné 250 fo­rint nyugdíja. Később a bank a 800 forintot 1 500-ra emel­te, a nyugdíj is 350 forint lett. Bőségesen megtérült hát az öreg korát élő asszony utáni fáradság. Vinczéné nem pa­naszkodhatott. D e ANNÁL TÖBBET pa­naszkodott az eltartásra szo­rult agg asszony. Sirdogált emésztette magát, míg a szom­szédok megelégelték, s fel­hívták a tanács figyelmét. A tanács megvizsgálta, de ami­kor szembesítésre került a sor az öregasszony néma maradt Vinczéné pedig igazolódott: a szerződésben vállalt kötelezet- ségének eleget tesz. Végül egy reszkető kézzel írt levél min­dent megmagyarázott. özv. Orosz Józsefné irta annak a tanácsi dolgozónak, aki a be­jelentés után már vizsgálatot tartott náluk. „Tessék megbo­csátani, nem akartam én visz- szamaradni, de minden áron lebeszéltek. Elmegyek a men- helyre, minden pillanatban megyek, mert csakúgy bánnak velem, mint szoktak. Soha, soha, többé vissza nem mara­dok. . Az öregasszony a szociális otthonba került, ott sirdogá! emészti magát, mert körül­foghatja bármilyen szeretet, nincs hiánya a járandóságok­ból sem, de a szeretteiben ért csalódása mély. gyógyíthatat­lan sebet szakított öreg szi­vén. A fiát is ellene fordítot­ták, aki először becsületesen megtette kötelességét, de ké­sőbb már így irt: „...megtet­tem szülőm iránt kötelessé­gemet. Üreg napjaira mega­lapoztam nyugalmát. De mi­vel az én anyám oly gonosz, hogy amit én neki öreg nap­jaira hagytam, pár hónap alatt akarta széjjel szórni, nő­véremnek gyermekére bíztam nem idegen kézen van... De Orosz néni nem tud be­szélni. Rázza a zokogás, azért tisztán ejti a szót, amelyek ha gyengék is, súlyosan vá­dolnak. — Megvertek, tüzelő nélkül egy nyárikonyhában • teleltet­tek. Az értem járó pénzből, még a nyugdíjamból is egy hónapban 20 forintot ha ad­tak. Amikor tüzelőt készítet­tem. és az azért járó pénzt kifizettem, itt szorongatta — és mutatja vékony nyakát. Sem harag, nem a gyűlö­let nem táplálja. Megbékél­ve várja sorsát, csak akkor fullad szava zokogásba, mi­kor fiáról beszél. — Az én, kicsi fiam előtt, gonosszá festettek — s idézi az elvetemült sorokat. Azt mondja, Vinczéné felolvasta neki is. —Halálom előtt hogyan mondjam el a fiamnak, hogy igazságtalanul vádolnak. Csak még egy kicsit akartam em­bernek maradni, éldegélni bé­kességben. Reménykedni, hogy meglátom unokáim — elcsuk- lik hangja és a könycseppek bukdácsolnak a ráncokon. A nagykertes ház udvarán dolgozott özv. Vincze Mihály­né. Egyszerű munkásasszony a kinézete. A nagyhirtelen ért látogatás változtathatta el arcát. A mozdulata is da­rabosabbá lett a beszéde kap­kodó, összefüggéstelen. El­hagyta az a magabiztosság, amelyet az elegánsan kigör­dülő kocsi vált ki belőle. Vagy A magyar küldöttség' Moszkvában (Folytatás az első oldalról) tel a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatásának. Az összes olasz lapok nagy terjedelemben, feltűnő helyen adnak hírt a Kádár János ve­zette magyar párt- és korT mányküldöttség moszkvai út­járól. Az olasz rádió és te­levízió külön tudósításokban számolt be már eddig is a küldöttség érkezéséről, mél­tatta a látogatás jelentőségét, és örökített meg egy-egy epi­zódját. Az angol lapok is fontos helyet szentelnek a magyar párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatásának. A Times „Kádár látogatása" cimmel a következőket Írja: „Kádár János magyar minisz­terelnök és pártvezető bará­ti látogatásra Moszkvába érke­zett. Hruscsov, aki a pálya­udvaron fogadta, a látogatást a törhetetlen szovjet-magyar barátság újabb bizonyítékának mondotta.” Egyébként a programnak megfelelően végzi munkáját a magyar Párt- és kormány­küldöttség. A hét közepén megkezdődtek a Kremlben, a Szovjetunióban tartózkodó magyar párt- és kormánykül­döttség megbeszélései a Szov­jetunió Kommunista Pártié Központi Bizottságának. e szovjet kormánynak vezetői­vel. A megbeszélések során az MSZMP és a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány vezetői tájékoztatták a szovjet elvtársakat a szocialista építésben elért sikerekről, a magyar népgazdaság eredményeiről, és a ma­gyar nép erkölcsi, politi­kai egységének erősödésé­ről. Ismertették a további gazda­sási. kulturális fejlesztési ter­veket. Megvitattak a mai nemzetközi helyzet kérdéseit, és azokat a lehetőségeket, amelyek alapján tovább erő­síthetők a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának szálai.1. Megvitatták a Szov­jetuniói és a Magvar Népköz­társaság gazdasási kapcsola­tainak kérdéseit és a kapcso­latok további fejlesztésének kilátásait. a lelkiismerete nyugtalanítja. — Én nem küldtem,’ meg­volt neki mindene. Most is mindent vállalok érte. .. És magyarázza a havi 20 forintot, a véletlenül elcsat­tant ütést, mert ahogy mond­ja, ők szerették, hiszen mint gyereklány az öregasszony mellett nőtt fel, aki akkor a híres mátraballai szülész­nő volt. — Szeretem én őt, mindent vállalok érte... De csak egy kis megértést kell tanúsítani, máris meg­változik a véleménye, a hang­ja, az öregasszony egyszerre gonosszá lesz, aki pokollá tet­te életüket. Követelődző, örök­ké háborgó és egyre szapo­rodnak a rágalmak. Mintha legalábbis Oroszné őt juttatta volna a menhelyre, s nem for­dítva. Akkor akad el. ami­kor az igazság eldöntésére a bírósági Ítélet kerül kilátás­ba. —Nem, azt nem! Én tisz­tességben öregedtem meg, a bíróság küszöbét még át nem léptem és az izgalom sírása fojtja a szót. » Egy ASSZONY, aki már több mint öt tisztes évtizedet megélt, vergődik és talán most megtalálja a tisztulás­hoz vezető utat. Mert nem a szeretet vette magához a nyugalomra vágyó öreget hanem az örökösödés, utáni vágy. Talán megtalálja a tisztuláshoz vezető utat, hi­szen neki is vannak gyere­kei, becsületben él; és dolgo­zó fia. a holnapnak növekvő unokája. Ha Vinczénét az élet sok keserűséggel is halmozta el, ma már minden szépet megadott neki. Nincs joga mástól sem elvenni, ha az mégegyszer oly öreg is. Hogy magára találjon, ál­lítjuk a közvélemény magas itélőszéke elé és kérjük a bi- rák közé Orosz Józsefet Ka­nadából. Jöjjön Ítélkezni, mert az anyja alkonyra for dúló napjait felzaklatták •’ ő békességre vágyik. Bobál Gyula 1 Megállapították, hogy tel­jes kölcsönös megértés állt fenn a megvitatott kérdéseket illetően. A munka mellett lehetősé­get találnak a kormányok tasiai. baráti taláikozókra. va­lamint küldöttségünk a moszkvai emberekkel való ta­lálkozóra. Legutóbb Kádár János, a Kremlben ebédet adott a szov.iet párt- és kor­mány ‘vezetői tiszteletére. A szívélyes, testvéri barátság légkörében lefolyt ebéden Ká­dár János és N. Sz. Hruscsov baráti beszédet mondott. Na­gyon kedves v-’t az a jelenet is ahogyan a moszkvaiak fo­Arról panaszkodunk, hogy nincs utánpótlás a termalő- szövetekezetekben, kiöregsze­nek az emberek, s mi lesz tovább? Keresik, kutatják az okát. a megelőzés lehetőségé­it azonban az eredmények ne­hezen akarnak megszületni. De miért? Miért nem tudunk a megyében alig 160 általá­nos iskolát végzett fiatalt le­szerződtetni a mezőgazdaság­ba tanulónak? Holott a me­zőgazdasági tanuló sokkal töpb előnyt élvez, mint az ipa­ri tanuló. Hol keressük a meg­oldást, illetve mi vinne köze­lebb a célhoz? Szerintem nem jó egyálta­lán nem jó az előkészítő mun­ka a felkészítés a szakmára. Nem a nyolcadik osztály be­fejezése előtt néhány nappal kellene ügyet csinálni ebből a fontos kérdésből. hanem sokkal előbb. De mi történik? A fiatalokat elviszik néhanap­ján a termelőszövetkezetbe — nem azért, hogy fokozatosan megismerjék a szövetkezet életét, elbeszélgessenek az el­nökkel, agronómussal — ha­nem, hogy megkapálják a lus­ta tagok kukoricáját, vagy gyümölcsöt szedjenek stb. Ez­zel felelőtlenül megcsúfolják a társadalmi munka nemes eszméjét, mert a gyerekek valami szükséges rosszat <át- -n’c ebben, hiszen a segítse- "két legtöbb helyen még :: zaköszönni is elfelejtik. Egy másik kiragadott példa. gadták a magvar küldöttsé­get. a tiszteletükre rendezett Csaikovszkii: Hattyúk tava nagy balett díszbemutatóján. amelyet a moszkvai balett színházban rendeztek meg. Már a nagyszínházba vezető út mentén taps kisérte veze­tőinket. s amikor a párt- és kormányküldöttség tagjai el­foglalták helyeiket a nagy­színház páholyaiban, kigyul­ladtak a reflektorok és a moszkvaiak meleg ünneplés­ben részesítették a magyar párt- és kormányküldöttség taglalt, valamint a kíséretük­ben lévő szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjait. Köztudott, hogy a Salgótarján: járás ipari jellegű. S nyilvc ebben a járásban a legnehe­zebb a munkaerő helyzet a termelőszövetkezetben. Nos, c járás 12 iskolájában folyt pr lite.-hnikai-oktatás az elmv tanévben, de ebből csak hr rom helyen foglalkoztak a tr. ■ nulók a mezőgazdasági alr." ismeretek elsajátításával. ív­jon nem kellene-e minél tä'‘ iskolában mezőgazdasági jel­legűvé tenni a politechnikai foglalkozást? Hiszen ehhez igazán könnyű a tárgyi feltételeket biztosíts- ni. Föld mindenütt van és szakembert is találni. De lehetne még sorakoztat­ni más példákat is! Vajon mikor jutunk el odáig, hogy lépést tartsunk a követelmé­nyekkel? Hiszen csak az em­bereken múlik hogyan hasz­nálják ki a lehetőségeket a leghasznosabban. Pedagógusolc- kon. termelőszövetkezeti veze­tőkön, a felnőtteken múlik hogyan alakul egy gyerek, ér­deklődési köre, megszeret-e egy szakmát, vagy idegenke­dik tőle. Következetesen és egyöntetűen kell cselekedni. Be kell mutatni a mezőgazda- sági szakma szédületes fejlő­dését, prespektíváját; mert manapság már nem az ökör­rel való szántás, meg a „ro­mantikus” pacsirtaszó jellemző a mezőgazdaságra. P. A. Moszkvában tartózkodik a magyar párt- és kormányküldöttség. A képen: Kádár János elvtársat látjuk N. Sz. Hruscsov elvtárs társaságában. (MTI Külföldi Képszolgálat) Gondoljanak a kismamákra A fejlődés követelményei az emeletes bérházak számá­ra jelentenek jövőt, Salgótarjánban is új városrészek szü­letnek, s megszokottá vált a 2—3—4 emeletes bérház. . Csakhogy olyan épület nincsen, ahol apró gyermekek ne élnének. Az édesanyák terheinek könnyítését, a gyer­mek könnyebb szállítását modernvonalú babakocsival le­het megoldani. A babakocsit azonban ki-ki saját otthoná­ban tartja, aki legfelül lakik az a harmadik negyedik eme­leten. S onnét naponta többször is lecipelni nem kis teher egy gyengébb fizikumú édesanyánák. Budapesten az építők már eszerint terveznek, minden új bérház földszintjén aprócska babakocsi raktárt is léte­sítenek, vielyhez mindenki kulcsot kap, akinek babakocsi garázsra van szüksége. A mi megyénkben azonban erre még senki nem gondolt. Szinte szánnivalók a babakocsival cipekeáö kismamák. Pedig cly minimális költséget jelen­tene mindez, egy kis emberséges törődést igényelve terve­zőtől és építőtől. Salgótarján távlati tervében épülő lakások többezre szerepel. Ha már az első fészketrakókon ilyenformán ne­hezebb segíteni, legalább a későbbi családalapítókra gon­doljanak az illetékesek, Hiszen nem frázis az nálunk, hogy szemünk fénye a gyér mek. S aki életet ad, az is meg­érdemel tán ilyen aprócska törődést. V. M. Felelősség pacsirí aszó nélkül \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents