Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-19 / 49. szám

6 nógrádinepojsag 1963. június 19. Az évzárón veszik át megbízólevelüket az építőtáborba jelentkezők Csaknem 500 fiatal vesz részt az építő-táborozáson IFJÚSÁGI ÉPÍTŐTÁBOROK 19 6 3 A múlt esztendőben az if­júsági építőtáborban résztve­vő Nógrád megyei fiatalok szép eredményt és hírnevet szereztek a megyének, moz­gósításban pedig a legjobb három közé kerültek. A leg­utóbbi öt év alatt az ifjú­sági építő táborok leányai so­kat segítettek az állami gaz­daságoknak, tsz-eknek, száz­ezer mázsa gyümölcsöt és zöldséget szedtek 2 millió 100 ezer szőlőtőkét kötöztek, 22 ezer katasztrális holdon címe­reztek hibrid kukoricát. Hasonlóképpen ügyeskedtek a a fiúk is. Közreműködésükkel 197 kilométer csatorna ké­szült el, ami 41 ezer kataszt­rális hold terület művelését teszi lehetővé. Az idén önkéntes jelentke­zés formájában a tervezettnél is több fiatal vállalkozott munkára. A „keret” 485 kö­zépiskolás fiatal jelentkezését engedélyezte de 497 fiatal akar építőtáborba menni. A lányok első csoportja a so­roksári állami gazdaság „Vagy Ilona” önkéntes Ifjú­sági Építőtáborába június 30- áv érkezik meg. ,ltt csak nóg­rádi lányok dolgoznak majd. A salgótarjáni Madách Im­re. a Balassagyarmati Balas­si Bálint, a pásztói és a nagy- bátonvi gimnázium lányai kö­zül összesen 174-en vesznek részt itt a munkálatokban. A lányok másik csoportja július 28, augusztus 10-e kö­zött ugyancsak itt tölt mun­kával, szórakozással fűszere­zett két hetet. Ekkor 120 kö­zépiskolás lány kapcsolódik be a munkába. A Borsod me­gyei Zalkod község Kilián György Ifjúsági önkéntes tá­borába július 4-én érkezik a nógrádi fiuk 109 tagú cso­portja. Ide a balassagyarmati Balassi és Szántó Kovács Gimnázium, valamint a pász­tói gimnázium fiú tanulói je­lentkeztek. A fiúk második csoportja — 94 fiatal — au­gusztus 11-én érkezik Zalkod- ba. Ekkor a Madách Gimná­zium, a Gépipiari Technikum, a nagybátonyi gimnázium és a szécsényi Mezőgazdasági Technikum, fiataljai vesznek részt a munkában. Az építő táborba jelentke­ző fiatalokat és szülőket egy­aránt érdekli, hogy a vállalt munka mellett milyen lesz a tábor napirendje, programja, milyen a vidék, ahol a két he­tet eltöltik. E tájékozódást kí­vánjuk elősegíteni mellékelt fényképünk közlésével is. Egyébként táboronként más­más a program, de az általá­nos napirend a következő: A korán reggel megkezdett munka után — amit az tesz szükségessé, hogy ne kelljen a legforróbb déli órákban dolgozni — ebéd, majd csen­des pihenő következik. A csendes pihenő után sport és kultúrális szabad foglalko­zásokon vehetnek részt a fi­atalok az öntevékenyen össze­állított programok szerint. Lesz ahol a fiatalok kultúr­műsorokat. belföldi és külföl­di sajtótájékoztatókat, eszté­tikai előadásokat hallgatnak vagy filmvetítés, gazdag sportversenyek tarkítják a programot. A fiatalok egyébként tíz ta­gú brigádokban dolgoznak, a munkacsapat élén maguk vá­lasztotta brigádvezetővel. El­helyezésük ugyancsak brigá­donként történik egyenként tíz férőhelyes sátrakban. A nyári építőtáborba szó­ló megbízóleveleket ünnepé­lyesen az évzárón adják át a jelentkezőknek. A kétheti munka után a leg­jobban dolgozó iskolák tá­boronként, — a helyezéseké nek megfelelően — a KISZ Központi Bizottság vándor- zászlaját, turnusonként tárgy- jutalmat és okleveleket kap­nak. A vándorzászló — há­romszori elnyerése után — az iskola birtokában marad. A legjobb brigádok tagjai emlék­lapot és Személyi tárgyjutal­mat is kapnak. Ezenkívül minden táborozó megkapja az építő táborok emlékjelvényét és a viselésére jogosító iga­zolványt. Azok, akik öt éven át dolgoznak KISZ táborban, a KISZ aranykoszorús jelvé­nyét kapják. Fiatal pedagógusok, diákok, üzemi fiatalok kirándulása Prágába Július 6-a 11-e között az Ifjúsági Express tervezett tár­sasutazásán jutalomként fia­tal pedagógusok, diákok, üze­mi fiatalok látogatnak el Prá­gába. A jól dolgozó kiszesek kül­földi kirándulásán városnézés, üzemi látogatás és csehszlo­vák fiatalokkal történő bará­ti találkozó szerepel a prog­ramban. Felvétel a szécsényi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatára Termelőszövetkezeteink megerősödésének és fejlődé­sének kulcskérdése a vezetők szakmai továbbképzése. A jövedelmező nagyüzemi gaz­dálkodás elengedhetetlen fel­tétele, hogy a termelő mun­ka élén szakképzett vezetők álljanak, akik elméleti és gyakorlati tudásukkal helye­sen tudják irányítani terme­lőszövetkezeteinket. A Mezőgazdasági Techni­kum levelező tagozata lehe­tőséget nyújt mindazoknak, akik felnőtt korban kívánják megszerezni a szakmai képe­sítést, mely munkájukhoz fel­tétlen szükséges, vagy a tech­nikum elvégzése után mező- gazdasági téren akarják mun­kájukat folytatni. A tanulmányi' idő négy év, melynek sikeres elvégzése után a hallgatók képesítő vizsgát tesznek. Az otthoni tanulást hetenként egyszeri tanári konzultáció segíti. Felvételi feltételek: bizo­nyítvány az átlalános iskola nyolc osztályáról, 19—40 éves korhatár, szakmai gyakorlat és munkahelyi javaslat. Jelentkezések már megkez­dődtek és ennek végső hatá- ideje augusztus 15. A felvé­telt kérők mindenekelőtt „Jelentkezési lapot” kérjenek a technikum igazgatójától* s a további útbaigazítást ugyanott megkapják. A szécsényi központi leve­lező osztályok mellett eddig Pásztón, Kisterenyén, Balas­sagyarmaton és Rétságon mű­ködik kihelyezett osztály, de új kihelyett osztály nyitására csak ott kerülhet sor, ahol legalább 35 jelentkező lesz a környékről. Egyébként a szé­csényi központi vagy vidéken működő osztályok egyesítik a tanulókat. A technikum júli­usig naponta, július hónaptól kezdve csak a hó 2-ik és 17-ik napján áll az érdeklő­dők rendelkezésére. Benedek Pál igazgató-------------­K özépiskolai tanácsadó tanárok értekezlete Nógrádverőcén Július 1-e és 6-a között az ország középiskoláinak tanács­adó tanárai egyhetes tovább­képzésen vesznek részt. A Nógrádverőcén megrende­zendő továbbképzésen megyénk „színeit” 12 tanácsadó tanár képviseli. A pedagógusok meg­beszélik a középiskolás KISZ- szervezetek jövő évi felada­tait és megvitatnak néhány aktuális problémát is. iniiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiinHitiiiiiiiiiiiiiiifiHtiiiiiiiiniiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiii Egy országjáró naplójából n. Fenn, az egyik északi me­gyében, — talán éppen Nóg- rádban — van egy község. Nagyon szeretnek ott ben­nünket. El is látogatunk hoz­zájuk majd minden előadá­sunkkal. Éveken keresztül amikor ott játszottam, a meg­érkező autóbuszunkat min­den alkalommal a kultúrház udvarán várta egy elhanya­golt öltözetű, testifogyatékcs kis paraszt fiú. Ö volt az, akire annak idején azt mond­ták, hogy a „Falu-bolondja”. Sok-sok megaláztatásban volt része. Minden alkalommal magaszedte kis virágcsokorral fogadott bennünket. A kis el­hagyatok nagyon is hasznos­sá tette magát a számunkra. Ivóvizet hozott, elszaladt ci­garettáért és az apró könnyű kellékeket felcipelte a szín­padra hogy előbb készülhes­sünk el az előadásra. Mi a szolgálatait azzal háláltuk meg, hogy előadást nézni bevittük a színpadra, mert jegyre hon­nan is lett volna pénze. De­dikált fényképeket kért tő­lünk — mert ez volt a gyüj- tőszenvedélye. A sok év alatt kapott „faluszinházisták” fény­képeiből, azt hiszem neki van az egész országban a legna­gyobb gyűjteménye. Legutóbb amikor ott voltam ismét virággal várt benün- ket ez a szemünk előtt felcse­peredett gyerekember, de feltűnően tiszta és rendes ru­hában. Éppúgy hozott ivóvizet, cigarettát és segített mint régen. Szokásához híven az új tagoktól dedikált fényké­pet kért. Amikor fel akartuk szokott helyére vinni a szín­padra, büszkén utasította vissza és meglobogtatta a je­gyét. Kérdésemre elmondotta, hogy a tsz-ben dolgozik, va­lami könnyű munkán. Van már pénze, hogy megvegye a jegyét és nagyon büszke ránk az „ö” színészeire! Mi is büszkék vagyunk azóta a mi kis „DOLGOZÓNKRA”! Az első időkben, jó tíz esz­tendővel ezelőtt történt. Nem tudtuk megfejteni, hogy mi az az állandó, monoton, halk recsegés, amit előadás közben a sötét nézőtérről hallunk. Egyszer aztán rájöttem az okára. Ketten voltunk a szín­padon és egy nehéz, drámai, de halk jelenetet játszottunk. A nézők feszülten figyeltek, ám a recsegés nem szűnt meg, sőt a legkényesebb jelenet­nél, hátul a nézőtéren hirte­len egy öblös hang szólalt meg. „Ne köpj a fülembe!” Partneremmel megdermed- ten hallgattunk el és ijedten néztünk egymásra. Talán rosz- szul játszunk, hogy nem tud­juk lekötni a nézők figyelmét? De aztán azonnal jött a vá­lasz a nézőtérről. „Már el­fordultam! Köphetsz!” Belőlünk a legnagyobb drá­mai jelenet közepén majdnem kitört a kacagás és rájöttünk a recsegés okára. Az egész nézőtér napraforgómagot rá­gott, „szotyolázctt.” Hol van már ez az idő! Most ünneplőben, ragyogó fe­hér ingben, elegáns selyem ruhában, tűsarkú cipőben vo­nulnak be a nézők az előadás­ra és pisszenés nélkül nézik végig a darabot. „Szotyola” helyett csokoládét, cukrot zör­getnek. Ez a fejlődés! Ugyancsak az első időkben, az volt a szokás, hogy* elő­adás előtt egy falubeli felkö- szöntött benünket. Egy alka­lommal mondotta a szónok: „Szeretettel köszöntjük a köz­ségünket meglátogató buda­pesti falujáró műkedvelő kul­túr csoportot!” Ma ez már megszűnt. Ab­ban az időben ez természetes nek tűnt. Hosszú évek mun­kája volt az, amíg tudatosí­tottuk, hogy ez színház és itt hivatásos színészek játszanak. A napokban azonban az egyik kis községben egy transzpa­rensre felpingálva ugyanez a szöveg fogadott benünket. A Déryné Színház fennálásának tizenkettedik esztendejében! Egy budapesti újságírónak baráti beszélgetésben mesél­tem történetemet ,hogy or­szágjáró vándorlásaink köz­ben. az egyik havas határ­ban megpillantottuk: sas mar­cangol egy nyulat. Az autó­busz megállt, az egyik kollé­ga kiugrott, hogy elhessegesse a sast és a már holt tapsi- fülest diadallal hozta a kocsi­ba. Szóval: a sas szájából ki­vette a falatot! Ugyancsak ő, másnap elkészítette pörkölt­nek a nyuszit és egy adagot eladott nekem 10 forintért! De nem ez a történet csattanója, hanem az hogy újságíró ba­rátom „elírta” előlem a témát Amikor megvettem a lapot és elolvastam a karcolatot, akkor döbbentem rá, hogy a „sas szájából kivett falat” ne­kem nem 10, de már 10 forint és 80 fillérembe került. (folytatjuk) Fehér Tibor az Állami Déryné Színház tagja AZ MHS KONGRESSZUSA ELŐTT Pénteken Budapesten tart­ja V. Kongresszusát a Magyar Honvédelmi Sportszövetség. Erre az ünnepi alkalomra ké­szültek az MHS tagjai me­gyénkben is. A különböző szakkörök tagjai sikeresen állták a próbákat, hogy mél­tóan ünnepelhessék az V. Kongresszust. A repülőklub tagjai táborozáson vettek részt. Ezzel készültek fel az évvégi vizsgák sikeres végrehajtására Az ifjú gépkocsivezetők a motorosklub keretén belül a gépkocsi sebességváltójával ismerkednek A rádiósklub is készült a kongresszusra. Igen szép eredményt értek el az úgynevezett „róka vadászaton” összetett honvédelmi verseny is volt a kongresszus tiszteletére. Megyénkben eddig mintegy 6 ezer fő vett részt ezeken a versenyeken Az összetett honvédelmi verseny győzteseinek Kónya István elvtárs, az MHS városi elnöke a díjakat osztja ki

Next

/
Thumbnails
Contents