Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-05 / 45. szám

1963. június 5. nógrádi népújság 5 A gyenge tsz-ek megerősítéséért Szendehelyen elindultak a Megerősödés útján A szendehelvi Kossuth Termelőszövetkezetnek alig több mint 600 hold az összes földterülete, amiből 456 hold a szántó. A dolgozó tagok száma is kevés: 120 Ez az apró szövetkezet is nagy gondokkal küsz­ködik. Az utóbbi három évben csök­kentek a termésátlagok, a nö­vénytermesztés egvre kevés­bé fizeti vissza a ráfordított költségeket. Az állatállomány viszonvlaaos eevhelvben to- pogása ellenére is. biztosabb iövedelmet nyűit a szövetke­zetieknek. Alapos elemzés tervezéskor Az elmúlt évi gazdálkodás elemzésekor, az idei tenniva­lók tervezése ideién megvi­tatta a járási tanács mező- gazdasági osztálya a szende- helyiekkel is a gyengeség fel­számolásának lehetőségeit. Szendehelyen is. — mint anv- nyi más termelőszövetkezet­ben — fiz állattenyésztés fej­lesztése és a gyümölcstermesztés, elsősorban a bogyósok termesztése hozhat kielé­gítő Javulást és megszilárdulást a gazdálko­dásban. Szendehelyen az első tenni­való volt a vezetés megerősí­tése. Régi óhaj. kimondatlan, csak itt-ott félhangon emlí­tett kívánság valósult meg Ménich Mátyás elnökké vá­lasztásával. a tagság kívánsága sze­rint alakították ki a pre­mizálást is. A kívánságok teljesülése erő­sen megnövelte a nagyobb­részt németajkú tagság mun­kakedvét. « Szarvasmarhahizlalas, , " - baromfit enyésztél Az idén elsősorban az állat- tenyésztést akarják fejleszteni a szendehelyiek. A súlyos vesz­teséggel gazdálkodó sertés­hizlalást megszüntették. A szövetkezetiek inkább a jöve­delmezőbb szarvasmarhahizla­lást és a baromfitenyésztést látják hasznosnak. Ehhez a feltételek is kedvezőek. A szarvasmarba istállót azonban a benépesítés előtt rendbe kell még ten­ni. Az állattenyésztés fejleszté­sével együtt jár a takar- mánvbázás megteremtése is. Mivel Szendehelyen a kuko­rica — mint takarmánygabo­na — termésátlaga igen ala­csony. a' szendehelyiek in­kább termelik meg a szük­séges szemestakarmány meny- nviségét. Ezért vetettek ..je­lentős” területen — 60 hol­don — tavaszi árpát. A szá- lastakarmánvok biztosítása érdekében csaknem 30 hol­dón termelnek vörösherét, a lédús takarmány szükségletet pedig a 15 holdról várható silókukoricával kívánják meg­oldani. Ezenkívül persze gon­doskodtak megfelelő mennyi­Uj lehetőséget kaptak a földművesszövetkezetek ki­sebb építkezések végrehajtá­sára ebben az évben. A bevé­teli forgalom fél százalékát, a tagság kívánságának megfe­lelően felhasználhatják át­alakításra, berendezési tár­gyak vásárlására, a boltok csinosítására. Ezekre a kis beruházásokra fordítható ösz- szeg, a megyében lévő 21 földművesszövetkezetnél ösz- szesen 3 057 000 forintot tesz ki. Sok problémát meg lehet oldani ezzel a pénzzel, mégis úgy látszik földműves­szövetkezeteink nem nagyon ségű takarmánykeverékek ter­meléséről is. Kulcslehetőség: a gyümölcstermelés Önmagában az állattenyész­tés azonban még nem old meg mindent. Szükséges a gyümölcster­melés fejlesztése is. Jelenleg 10 hold termő gyü­mölcsöse van a termelőszö­vetkezetnek. Tavaly újabb 10 holdat telepítettek. A szende­helyiek almát termelnek. Fő­ként Arany Parment és Jo­nathans Bár a télen vadkárt szenvedtek a fák. ez különö­sebben nem befolyásolja a termést; viszont feltétlenül fi­gyelmeztet arra hogy a jövőben gondosabban védekezzenek a kártevők ellen. Végső soron a megerősödés lehetőségei Szendehelyen is megtalálhatók; Az idei gaz­dálkodás tervezéséből, az ed­digi munkákból az látszik, hogy a szendehelyiek felku­tatták a lehetőségeket és el­indultak a megerősödés útján. kapnak az alkalmon. mert mindössze 19 százalékát köl­tötték el eddig a meglévő pénznek. Igen kényelmesek­nek bizonyult a palotási föld­művesszövetkezet, ahol még semmit, és a berceli, karancs- lapújtői, pásztói, valamint a sziráki földművesszövetkezet, ahol a 10 százalékát sem használták fel a rendelkezésre álló összegnek. Egészen másként történt ez .Mátravejrebélyen. .-itt már minden / építési munkához hozzáfogtak és előrelátható­lag június 30-ig, a beruházási összeg teljes egészében fel- használásra kerüL Barátok találkoztak Baráti találkozóra érkeztek vasárnap délelőtt Bujákra a Bányászati Kutató Intézet dolgozói. Immár két éve pat­ronálják a Bujáki Zöldmező Termelőszövetkezetet, s a szokás szerint az év egy nap­ján a pestieket látják vendé­gül a szövetkezetiek a Bá­nyásznapon pedig a pestiek a bujákiakat. Vasárnap délelőtt Tóth Zoltán párttitkár vezetésével mintegy ötven kutatóintézeti dolgozó érkezett Bujákra. A , vendégeket Koncz János, a termelőszövetkezet elnöke üdvözölte, majd a pestiek, a vendéglátó termelőszövetke­zeti tagok kíséretében. megte­kintették a majorságot. A majorságban Gombár Já­nos állattenyésztési agronó- mus tájékoztatta a vendége­ket a termelőszövetkezet helyzetéről és a távlati ter­vekről. A vendégek kedvtelve nézegették a tiszta jószágokat, a ‘példás rendet, s elismerően mondtak véleményt a bujá- kiak munkájáról. Többen ér­deklődtek a tavaszi munkák helyzetéről, a termelőszövet­kezet terveiről, a kibontako­zásról. A vendégek közül né- hányan már többször jártak Bujákon, jól ismerik ennek a gyenge szövetkezetnek a gondjait. Beszélgettek arról is, hogy a közeljövőben mi­lyen segítséget nyújtanak a szövetkezetieknek. A kutatóintézet dolgozói rendszeresen havonta 2—3 alkalommal is felkeresik a bujákiakat, politikai, és gaz­dasági vonatkozásban sokat segítenek. Részt vesznek a párttaggyűléseken, a termelő­szövetkezeti közgyűlésen, se­gítenek a munkaszervezésben, bevezették az istállókba a villanyt és vízvezetéket épí­tettek a majorságban. A látogatás után a bujákiak vadregényes váruk aljában vendégelték meg a pestieket. Szórakozás és tánc közben sok érdekes dologról beszél­tek a vendéglátók és a ven­dégek. Csinosabbak lesznek a földművesszövetkezeti boltok itiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiitiiiiiiitiiiiiitfuiiiiiiitTiiiniinniiiiNimiiirHnitiiiiiiiiiifiifiifHmifiiiiiftimitimiiiiimHMiiiMiifmniitnmiiiiHfHHtifiifiiHiimiinifíKfiimtimHimitiHiiMmimmiffmmini dkik nmi ItajliuuLúk itij,lLaik&ztiL... — Hallom, el akarnak, men­ni a földművesszövetkezettől. — El akarunk? — Nem egé­szen úgy van az, ahogy oda­bent beszélik ... El akarunk! — Higgye el, nem azért jöt­tünk ide, hogy félév után munkahelyet változtassunk. Én például, mielőtt a balassa­gyarmati étteremben a kony­havezetői állást elfoglaltam, tíz évig voltam Pesten a IX. kerületi vendéglátónál meleg- konyha. főnök ... Hogy annyi év után miért találtam ezt jobbnak? Vidéken olcsóbb az élet, a lányom egyetemista, így több jut neki. — És most mégis? — Mégis. El kell mennünk. — Kell? — Odabent nem tűrnek meg bennünket. Pedig mindent megteszünk, hogy emeljük a vendéglő bevételét. Üj étele­ket vezettünk be, olcsón, ízle­tesen főzünk. Nem is ért el soha olyan magas — több mint félmillió forintos — forgalmat a vendéglő, mint ez év már­ciusában. Az utánpótlás' ne­velésére is sok időt fordítunk, rendszeresen foglalkozunk a tanulókkal, három közülük kitünően vizsgázott. Mi ma­gunk is felsőbb vendéglátóipa­ri iskolába járunk, mind a kettőnknek érettségije, sok éves szakmai gyakorlata van. Helyünk máris lenne — a fő­nök a helyi vendéglátóhoz, én Pestre a VII. kerületbe men­nék — mégis fáj itt hagyni, amit eddig építettünk ... Fáj a bánásmód, amit úgy érez­zük, nem érdemeltünk. — Kik azok az „odaben- tiek”? — A földművesszövetkezet Is az FJK elnöke. Meg az 1zemágas. — Dehát csak komoly ok niatt mondtak fel maguknak? L'em? Mi történt? — Azzal kezdődött, hogy az egyik felszolgálót hanyag munkájáért, hangoskodásáért rendreutasítottam. Erre ő fel­jelentett az FJK-nál. Azóta nincs maradásom. Az üzem­ágas igyekezett ellenem han­golni a konyhai dolgozókat a „kihallgatásnál”, és azt mon­datni velük, amit ö szeretett volna bebizonyítani. — A vád? — Hogy rántott húst süttet- tünk magunknak vacsorára. — És? — A többi vád „felderíté­sén” most dolgoznak. Az utolsó mondat az eddi­gieknél is keserűbb ... Ezt az asszonyt nemcsak emberi, de munkás becsületében is mé­lyen megsértették! Az igazság azonban soha­sem egysíkú, sokféle véle­mény, több ember kijelentése, magatartása ötvözi egésszé. — Miért akar elmenni a vendéglő és a konyha vezető­je? — A kérdés a földműves­szövetkezet elnökéhez szólt. — Erről a dologról egyelőre nem vagyok hajlandó nyilat­kozni — válaszolta Bálint Jó­zsef. — Nem nyilatkozom — vissz­hangozta az FJK elnöke, Le- szák Ferenc is, aki éppen ott tartózkodott a földművesszö­vetkezet irodájában. — Csak egy hét múlva — kontrázott az ugyancsak je­lenlévő üzemágvezető, Czele József. — Egy hét múlva? Hiszen az elseje után van, s akkorra Binder Egon és Benke István- né már nem lesznek a föld- müvecszövetkezetnél! — Hála Istennek! — mond­ták szinte egyszerrre. — Bár már rés elmentek volna! — Hogy-hogy? — Kérdezze csak meg a kár­pitos Molnárt, vagy Solcz Je­nőt a cipészektől és a bádo­gost: Miklecz Istvánt. Majd azők megmondják, mit tud­nak a szóban forgó emberek­ről. Ennyit és semmi többet nem voltak hajlandók mon­dani a földművesszövetkezet és az FJK vezetői. Nos, rend­ben van, menjünk a három emberhez, akiket „terhelő ta­núként” jelölt meg az ügy­vezető. — Régen járok a földmű­vesszövetkezeti ,étterembe, majd minden nap ott vagyok — nyilatkozott Miklecz István, a bádogos. — Én meg vagyok elégedve a minőséggel és a mennyiséggel is. — Nekem sincs semmi ki­fogásom sem Binder, sem Ben- kéné ellen — mondta Solcz Jenő. — Jóízűen főznek, meg nem is drágán — így a harmadik „tanú”, Molnár János. — In­kább az ügyvezető körül lesz valami hiba. Szeret hatalmas­kodni ... Valami hiba biztosan van! Ha még a saját tanúk is így vélekednek. De mentünk tovább! Leg­illetékesebbek talán mégis azok, akikkel Benkéné együtt dolgozik egész nap és sokszor fél éjszakákon át: a szakács­nők. Kérdezzük meg őket is! Elsőnek rossz helyen kopog­tatunk, a válasz elutasító: — Én az üzemágvezető anyó­sa vagyok, tetszik tudni, nem mondhatok semmit, így is az a szóbeszéd járja, hogy én ka­vartam fel az egészet. Igen, persze, a rokonság! Rokont nem lehet kérdezni. Megpróbáltunk olyat kérdez­ni, aki nem rokon. Nos, a keresés nem is olyan könnyű! A két új kislány — mint Benkéné mondja — a két elnök unokahúga, az új kal­kulátor sógornője az egyik irodai dolgozónak. Az említet­teken kívül még néhány ol­dalági és egyenesági FJK és földművesszövetkezeti rokon munkálkodik — jól, rosszul — a balassagyarmati vendéglő­ben. Végül Lackónétól, a fősza- kácsnétől érdeklődtünk a ve­zetők felől. — Olyan, mintha az anyánk lenne — mondja Benkénéröl. — Binder meg soha másként, csak finoman szól hozzánk. Életemben nem tanultam meg ennyi új étel készítését, ha Benkéné ide nem jön. Egy kis tejfel, fűszer, ez az, és mindjárt finomabb, amit fő­zünk. És azok a szép tálalá­sok! — Megmondtam én az ügy­vezetőnek a szemébe is, — ha­jolt közelebb Lackóné —, hogy ilyen jól dolgozó, becsületes embereket kár elmarni innen. Ugyanezt mondta Szabóné is. aki szintén semmi komoly vádat nem tudott felhozni Benkéné és Binder ellen. Sőt, a tanuló fiú sem volt hajlan­dó „a vád tanújaként” szere­pelni. Íme ennyi az, amit a meg­kérdezett tíz embertől meg­tudtunk és mindezekhez tálán nem is kellene fűznünk sem­mit, az elmondottakból ki-ki összeállíthatja az igazság egé­szét. Csak annyit még, hogy Benkéné ez év januárjában, Binder pedig április végén ka­pott pénzjutalmat a földmű- vesszövetkezettöl jó munká­jáért. A felszolgálónő hanyagsá­gáról pedig, — aki miatt a „vihar” kitört — nemrégiben jelent meg a Nógrádi Népúj­ságban elmarasztaló cikk. S most befejezésül még azt szeretnénk ajánlani a föld­művesszövetkezetek legfőbb megyei szervének, a MESZÖV- nek, ne restellje a fáradtsá­got, fellebbenteni a balassa­gyarmati földművesszövetke­zet által nemrég nyert ván­dorzászlót, nem takar-e felfu- valkodottságot, részrehajlást, vagy esetleg még valami mást is? És talán még az sem lenne érdektelen, ha kikutatnánk, miért ment el Balassagyar­matról az étterem előző ve­zetője, Hornyánszki elvtárs, aki mégsem lehet valami rossz szakember, hiszen ma a megyeszékhely legjobb ven­déglőjének, a Salgónak az élén munkálkodik. Kemény Erzsébet Aratógépek - alkatrész nélkül A gépállomások javítóműhelyeiben „beteg” kombáj­nokat, arató és cséplőgépeket „gyógyítanak” a szerelők. Munkájuk sietős, hiszen egy hónap gyorsan elszalad és júliusban már szőkére érett árpában kell vágniok a ren­det. Tavaly a gabona jelentős részét géppel arattuk, s a munkában sokat segítettek a csehszlovák gyártmányú ké­vekötő aratógépek. Az idén lehetséges, hogy még több munka vár rájuk. Mert ha a nyáron is ilyen bőséges esők áztatják földjeinket, a kombájnoknak fenntartott területen is aratógépeknek kell dolgozniok majd. Igen ám, de a javítás közben kiderült, igen sok alkatrész hiányzik és ez nehezíti az aratógépek javítását. Sőt né­hány olyan gép is lesz, amely egyáltalán nem arathat a nyáron. A Pásztói Gépállomásról még februárban elküldték az AGROKER-hez a hiányzó alkatrészek listáját. A kért alkatrészekből azóta néhány megérkezett, de még mindig SO-at számolnak olyant, amelyet eddig nem sikerült meg- kapniok. S ezt hiába kérik levélben, hiába csörgetik tele­fonon, az AGROKER nem tud eleget tenni a gépál­lomás kérésének. Ugyanis a csehszlovák gépekhez szük­séges alkatrészeket az országban nem gyártják. Mit tehetnek ebben az esetben a pásztóiak? Azt, hogy néhány régebbi gépből veszik ki a használható al­katrészeket, hogy meghosszabbítsák egy jobb állapotban lévő gép élettartamát. De megoldás-e ez? Mondanom sem kell, hogy nem. Mert ha csak azt számoljuk, hogy a megyében nyolc gépállomás van, ahol hasonló gondok vannak és ha mindegyik gépállomáson csak két-három gépet fosztanak meg alkatrészeitől, akkor is húsz géppel kevesebbre számífhatunk az aratásnál. Ez pedig hiányzik majd az aratás idején még akkor is, ha több termelőszö­vetkezet vásárolt már aratógépet. Ami pedig az alkatrész ellátásnál a véqleges megol­dást jelentené: a szükségleteket felmérve időben megvá­sárolnák a megyei illetékesek a szükséges allcatrészek so­rát. Hiszen erre van lehetősé g. De úgy látszik egyesek azt tartják, miért vegyék vállukra azt a gondot, amit most néhány gépállomáson, — felhasználva a Csehszlovák traktorállomásokkal meglévő kapcsolatukat, — ahogy mondják, „suba alatt” elintéznek. Vincze Istvánná Nem tudja a balkéz, mit csinál a jobb Minősítéseket készítenek azokról a termelőszövetkezeti elnökökről, szakemberekről, akik állami támogatással dol­goznak a gyenge termelőszö­vetkezetekben. A minősítése­ket sok szempont alapján ál­lítják össze, elvégre tükröz- niök kell, hogyan dolgoznak ezek az emberek, milyen eredményeket értek el a gazdálkodásban. A napokban tártam a ba­lassagyarmati járás egyik termelőszövetkezetében, ahol azt hallottam, hogy az elnök minősítésébe az is belekerült, hogy maradi. Márpedig ez azt jelenti, hogy ez a termelőszö­vetkezeti elnök nem szimpa­tizál az új termelési eljárá­sokkal, módszerekkel; s ezek szerint nem is alkalmazza ezeket a termelőmunkában. A minősítés elkészült, fehé­ren feketén bizonyította ezt a lesújtó véleményt. Megkérdeztem az agronó- must — mert az elnök nem volt hajlandó nyilatkozni, mondván: miért tárgyalok én egy „maradi” emberrel —, hogy mire alapozták a minő­sítés készítői ezt a véleményt. Vállat vont, de azután eszé­be jutott. Amiért nincs állvá­nyos szénaszárítás a terme­lőszövetkezetben. Már éppen mondani akartam, hogy ez nagy l>aj. irtíkoi az agronó- mus azt is közötte velem, hogy 50 holdon befejezték a lucerna kaszálását, s 25 hold termést állványon fognak megszárítani. Erre aztán el­képedtem. Az elképedésem tovább nőtt, mikor azt is el­mondta, hogy a legutóbbi el­nöki értekezleten — ahol o*t volt a járás minden termelő­szövetkezetének az elnöke — csudamódra megdicsérték őket, azért, mert példamuta­tóan csinálják az állványos szén aszárí tűst. Mindez annyira hihetetlen­nek tűnt számomra, hogy megkérdeztem az elnököt is, hogy valóban így történt-e? Ö csak bólintott komoran: igen. Eszerint nem tudja a balkéz, mit csinál a jobb? Ez egy annyira tipikus esete en­nek a szólás-modnásnak, hogy még nevetni sem lehet rajta. Azért nem, mert egy ember munkájáról, annak mérlege­léséről van szó, ami egyálta­lán nem közömbös a szóban forgó elnöknek. Ez az ccet akkora hanyagságot tükröz, hogy elszomorító. Elégtételt kell szolgáltatni ennek az embernek, mert pontosan ez. ellenkezője igaz, mint amH a minősítésébe írtak. P. A. A felsőpetényi Sza­bad Föld Termelő- szövetkezetben az idei tavaszon igen jól szervezték a munkát, szorgalma­san dolgoznak a szövetkezeti tagok. Szépen fejlődnek a kapásnövények, s jó termést takaríta­nak le az első ka­szálással, a 70 hol­das lucernatábláról is. A betakarított takarmány tápérté­két olymódon növe­lik, hogy az eddigi módszertől eltérő­en, állványokon szá­rítják a lucernát. Jelentős mértékben enyhül ezzel a ter­melőszövetkezet té­li takarmánygondja. i /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents