Nógrádi Népújság. 1963. március (19. évfolyam. 17-26. szám)

1963-03-30 / 26. szám

4 NÖGRÄDINÉPÚJSÁG 1963. március 38; Palóchetek helyett művészeti fesztiválok A héten Balassagyarmaton összeült az a bizottság, amely­nek feladata az idei nyárra tervezett Palóchetek előkészí­tése lett volna, A bizottság a rendelkezés­re álló lehetőségek gondos felmérése után megállapítot­ta, hogy a Palóchetek 1963- as megtartásához szükséges előfeltételek hiányosak, szá­mos gátló akadály az idő rö­vidsége miatt elháríthatatlan. Éppen ezért úgy határozott, hogy a Pálóchetek helyett a balassagyarmati Mikszáth Művelődési Otthon fennállásá­nak 10. évfordulóját a szö­vetkezeti énekkarok észak- magyarországi dalos találkozó­jával, a népi zenekarok fesz­tiváljával, az Irodalmi Szín­pad és a Palóc Népi Együt­tes műsorával kell megünne­pelni. Ez a program a jövő esz­tendőben rendezendő Palóche­tek főpróbáját is jelenti, amelynek minden tekintetben gondos előkészítést biztosít­hatnak az országos méretűre tervezett eseménysorozatnak. A termelőszövetkezetek és a Könyvbarát mozgalom Szövetkezeti kulturális találkozó Salgótarjánban Kedves vendégei voltak az elmúlt hét végén a salgótar­jáni József Attila művelődési otthonnak: a makói kisipa­ri szövetkezet kultúrcsoport- jának tagjai, A kitűnő együttes nagysi­kerű műsorában bemutatta az egyes tájak hagyományos, szemet gyönyörködtető, lát­ványosan szép népi táncait. Az esten nyújtottakért az együttes tagjain kívül első­sorban Kovács Lajosné mű­vészeti vezetőt illeti elisme­rés, aki a betanítás munká­ját végezte. A makóiak műsorát nagyon jól egészítette ki a salgótar­jáni kisipari szövetkezetek kultúrgárdéja. amely ugyan­csak népi táncokkal műkö­dött közre. Külön élménvt je­lentett az esten a salgótar­jáni rajkó zenekar igényes produkciója. Kirándulás Csehszlovákiába A Csehszlovákia—Magyaror­szág nemzetek közötti labda­rúgó-mérkőzésre társasutazást indít Prágába az Ifjúsági Ex­press Iroda július 2-a és 7-e között. A programban a meccs megtekintésén kívül szórako­zás és városnézés is szerepel. Az út előreláthatólag vona­ton történik. Részvételi díj 770 forint. Jelentkezni április 6-ig lehet a KISZ megvebi- zottságon, ahol bővebb felvi­lágosítást is nyújtanak az utazásra vonatkozóan. Amióta a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése befejező-, dött, parasztságunk a közös gazdaság megszilárdításában a kezdeti eredmények to­vábbfejlesztésén munkálko­dik. A szocialista mezőgazda- sági nagyüzem fejlettségének fokmérője a szaktudományok tervszerű alkalmazása a ter­melésben. A korszerű szocia­lista mezőgazdasági nagyüzem dolgozói csak akkor felelhet­nek meg korunk követelmé­nyeinek, ha állandóan gyara­pítják általános és szakmai műveltségüket. A falusi népművelés alap­jait a könyvtárak és a műve­lődési otthonok képezik. A társadalom fejlődésével meg­változott a könyvtárakról al­kotott közfelfogás is. Régen a könyvtárak rangját a kö­tetek, majd olvasók száma fémjelezte, ma pedig elsődle­gesen meghatározó szempont a társadalmi megalapozottság, vagyis az a tényező, hogy há­nyán és milyen mértékben érzik magukénak a könyvtá­rat. Ennek az új közfelfogásnak ad szervezeti jelleget a Könyvbarát-mozgalom, mely­nek alapvető célkitűzése az állami és társadalmi szerve­zetek, a termelőszövetkezetek, ipari objektumok és az olva­sást, a könyvtárat kedvelők minél nagyobb számának be­vonása a könyvtárakért vég­zett munkába. A mozgalom élén a könyvtár, a társadalmi szervezetek, a termelőszövet­kezetek, az ipari üzemek és az aktív olvasók köréből ala­kult akcióbizottság áll. Ez ha­tározza meg a mozgalom mun­káját. A munkaterv alapján az egyes szervezetek, intézmé­nyek, egyének különféle vál­lalásokat tesznek, melyeket az e célra rendszeresített válla­lási lapon a felettes könyvtár­nak továbbítanak. A legtöbb községben csak a társadalmi szervezetek ve­zetői tettek — hivatalból — vállalást, másutt csak az ak­tív olvasók, személy szerinti vállalását tartalmazzák a la­pok. Mindkét véglet helyte­len. Az egyéni munka csak a mozgalom egészében lehet hatékony, a helyi vezetők pe­dig a lakosság aktivizálása nélkül — szándékuk ellenére is — közönybe, öncélú admi­nisztratív formaságokba ful­laszthatják a mozgalmat. A vállalások akkor reálisak, ha azok az aktív olvasók és a társadalmi szervezetek felada­tait a képességek és a helyi lehetőségek arányában rögzí­tik. A tanácsok és a társadal­mi szervezetek feladatairól a közeljövőben brossúr a ad tá­jékoztatót. A könyvtárak támogatásá­ban a termelőszövetkezetekre is fontos feladatok hárulnak. A községi könyvtár jobb el­látásáért figyelembe kell ven­ni a termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjá­nak felhasználását is. A több megyében kialakult gyakorlat szerint szeretnénk, ha a ter­melőszövetkezetenként az idén 600 forint körüli összeget fordí­tanának könyvvásárlásra, Dej- tár községben azonban már eddig 2000 forintot ajánlot­tak fel. A megyei akcióbizott­ság a megyei művelődésügyi osztállyal egyetértésben felhí­vással fordul a községi kul­turális és irodalmi szervek­hez, hogy az áprilisi ünnepek alatt rendezzenek bált, s az így befolyt összeggel is járul­janak hozzá a községi könyv­tárak fejlesztéséhez, főlég az állomány gyarapításával. Ahol a lehetőségek megengedik, ott hasonló céllal több bál is rendezhető. A termelőszövetkezetek ve­zetői mutassanak jó példát a tagságnak a aktív olvasásban, a szakkönyvek tanulmányozá­sában, — erre különösen té­len, vagy rossz időjárás ese­tén nyílik alkalom. A könyv­tárral közösen rendezzenek könyvismertető előadásokat, az időszerű politikai és me­zőgazdasági irodalomra. A társadalmi szervekkel karöltve a tömegszervezetek is vállaljanak részt a könyv­tár otthonossá tételéből. Tö­rekedjenek arra, nogy min­den felnőtt dolgozójukhoz el­jusson a könyv, minél töb­ben ismerjék meg a magyar és a világirodalom kiemelke­dő alkotásait. Napjainkban sok szó esik a termelőszövetkezetek saját szakkönyvtárairól. A terme­lés legközvetlenebb érdeke, hogy a mezőgazdaság irányí­tóit jól összeválogatott kézi­könyvtár segítse a mindenna­pi munkában. A jövő az ön­álló mezőgazdasági szak- könyvtáraké ugyan, de ez nem zárja ki, hanem megkö­veteli a községi könyvtár és a tsz szoros kapcsolatát He­lyes az a törekvés, hogy a ter­melőszövetkezet könyvtára fiókkönyvtárként egyesüljön a községivel. A községi könyv­táros szívesen segítene a fel- dolgozási munkában, az állo­mány szakszerű elrendezésé­ben. A szakkönyvtár kérdés megoldása megyénkben vi­szonylag távoli feladat, de már most érdemes egyengetni a jövő útjait. Jelenlegi feladatunk a ter­melőszövetkezetek és a könyv­tárak jó kapcsolatának kiépí­tése, melynek eredménye a parasztság szocialista tudatá­ban tükröződik majd. Ezért kell, ezért érdemes dolgoz­nunk. , Kertész György könyvtáros A nagybátonyi zeneiskolai tanárok hangversenye Rövid időn belül immár a második hangversenyét tar­totta a Nagybátonyi Állami Zeneiskola. A növendékek után, jelen alkalommal az iskola tanárai mutatkoztak be igényes mű­sorukkal. Ezzel arról tanús­kodtak, hogy nemcsak a ze­netanítás területén, hanem a gyakorlati muzsikálásban is eredményesen munkálkodnak; Fontos és eléggé nem mél­tányolható kiegészítő része ez az oktatásnak, mert sok em­bert von be a zenehallgatás élményébe: tehát léovr<* - zenei népművelés. Ebből a szemszögből végiggondolva a műsor egyes számait, úgy ta­láltuk, hogy összeállítói te­kintettel voltak arra a jogo­san megmutatkozó igényre, amely rövidebb, könnyebben érthető zenedarabok beikta­tását is szem előtt tartja a nagy terjedelmű, súlyosabb mondanivalójú művek társa­ságában. A következőkben, kissé hosszúra nyúlt programból szeretnénk néhány számot kü­lön is kiemelni: Mindenek előtt Dancsó István klarinét­játékát említenénk. Stamitz klarinétversenyének lassú té­telét jó felkészültséggel és nagy átéléssel szólaltatta meg. Zenei és hangszertechnikai Idős Szabó István gyűjteményes tárlata Mikor a postás meg­hozta a sürgönyt Kuz- micseknek, hogy papa, mama, -feleség meg­haltak stop, gázcsapot elzárták stop, dupla gázszámla várható stop, Kuzmicseket idegösszc- omlással kivltték a kli­nikára. Hacurkáék vi­szont akkorát kacag­tak, hogy potyogott a falról a vakolat, sőt, a tetőről a cserép. Mert bröhöhö, bruhaha. Áp­rilis — az április! De egyszerre a kacaj a torkokba ragadt, a mosoly az arcokra fa­gyott és mindenki arra a titokzatos idegenre bámult, aki megfontol­tan megigazítva fekete nyakkendőjét, kijelen­tette, hogy ez a vicc, ez smatu, ennél a hat­éves kisfia különb áp­rilisi tréfát csinál ré­szegen, félálomban. Na, megállj — gondol­ta Hacurka —, azzal kapta magát, Ripittya kartárssal lónak öltö­zött és mikor a kocsis egy vödörből meg akarta itatni, pléhpofá­val kért egy feketét. A ÁPRILIS koesis ideasokkot ka­pott és attól kezdve csak hátrafelé tudott menni, bruhuhuhu, brö- höhöhö. meg kell vesz­ni a röhögésiől. Szóval ilyet még nem mulattak, mióta április van a világon. Csillárok, nadrágtartók és vesék leszakadtak a megsem­misítő röhejhullámban. — Na. ez csak vala­mi. te rongy Mirelit­ember! — mondta Pa- culák a feketenyakken- dös idegennek, de az csak legyintett. — Ugyan, kérem, hát ez is valami? Állítom, hogy egy agyalágyulás- ban szenvedő orrszarvú különbet eszel ki en­nél. És ez a szellemi fogyatékosság olyan el­szomorító. hogyha nem szégyellném magam, sírva fakadnék. ... És levette a szem­üvegét a piszok s könnyet morzsolt szét pillái között. mm Megállj, te sötét Drakula — csikorgatta fogát Ripittya —, olyat mutatok én neked, hogy kiszáradsz a rö­högéstől, hogy belezöl- dűlsz, az istenfáját. És megtöltött egy rúd téliszalámit puskapor­ral és megkínálta vele Tunk Tihamért, Közép- Európa legfalánkabb bérelszámolóját. A sza­lámi felrobbant, a konyhafal bedőlt, Tiha­mér berevült a kombi- náltszekrénybe, rosszul lett s ekkor viccből megitattak vele egy li­ter petróleumot. De akkor már olyan mére­tű kacagás robbant ki, hogy ez már nem is közönséges röhej volt, ez egy atomröhej volt, egy hidrogénröhej, egy ballisztikus rakétaröhej volt. — Na, ehhez mit szólsz? — tuldoklott Ri­pittya. — Ehhez mit szólsz, te ócska halott- kém, te két lábon járó siralomház, te közteme­tő szégyene? A fekete nyakkendős idegen ásított. — Ez önöknek áprili­si tréfa? Ez önöknek egy jó vicc? Hiszen en­nél még a Ludas Ma- tyiban is jobb viccek vannak. Ez kartársak, semmi. Ez egy nulla vicc, egy hulla vicc. önök szánalmas pitiá­nerek. Mert kérdem én: művészet az egy-két embert elbolondttani? — Miért? Maga talán jobban csinálná? — hö­rögte Macurka. — Hogyhogy jobban? Engedjék meg, uraimi • hogy most én kacagjak egy vérfagyasztót. Elhi­szik, ha azt mondom, hogy nekem 365 áprilisi elsejém van egy év­ben? Mert én százezre­ket röhögtetek meg s ejtek át, uraim! S e százezrek mégis rendü­letlenül hisznek ne­kem. — Hát ki vagy te? Mi vagy te csodalény? — fakadt sírva Hacurka. — Milesz Benő me­teorológus vagyok — fe- j lelte metszőn, hidegen a megfontolt idegen. j FÜLÖP GYÖRGY szempontból teljesítménye úgyszólván hibátlan volt Az elismerés hangján szól­hatunk Varjú Erzsébet Men- delsohn-interpretációjáról is. Zenei felfogás* és játékstí­lusa a fégebbi magyar hege­dűiskola jellemző tulajdonsá­gait mutatja: határozott rit­mus. hajlékony vonóvezetés és a nagyobb zenei szakaszok összefogott bemutatása. Mind olyan dolog ez, amelyet ta- • Oltványai felé Je közvetítenie kell. Ugyancsak sikeresen mu­tatkozott be: Spanyol szim­fóniájával Horváth Ernő, az iskola fiatal hegedűtanára. Megítélésünk szerint zenei fejlődésének legfőbb biztosí­téka az lehet, ha repertoár­ját állandóan bővíti és igyek­szik pódiumrutinra szert ten­ni. A kisebb művek közöl tet­szett Eccles g-moll Szonátá­ja. ezt Královszky János adta elő mélyhegedűn szép tónus­sal. Nagy közönségsikert aratott Köhler: Pillangók c. fuvola­darabja, amelyet a közremű­ködő Molnár Mária zongora- kíséretében Borsányi Mátyás játszott. Az iskola igazgatójának Szüts Pálnak legújabb művét is ez alkalomból mutatták be. A klarinétra és zongorára irt Szonatina sikerült mű. Szó­lamai jól játszhatóak, hang- szerszerűek. témái jól megfor­máltak. Várjuk és szívesen hallanánk Szüts további kom­pozícióit is. Szólnunk kell Apagyi Ani­kó munkájáról is, aki zongora kisérő minőségben a legfá­rasztóbb és legnehezebb fe­ladatot látta el. A hangversenyt szépszámú közönség hallgatta, bizonyít­va ezzel .hogy a Zeneiskola tanárainak művészi munkáját nemcsak igénylik, hanem fi­gyelemmel is kisérik. Kelemen Imre A hatvan esz­tendős bencurfa! - ví mester, Kos- suth-díjas szob­rászművészünk, idős Szabó István gyűjteményes ki­állítása nyílik meg ma, szombaton délben a budapes­ti Műcsarnokban. Egy termékeny élet alkotásainak legszebb darabjait láthatjuk itt ez­úttal együtt; alko­tásokat, amelyek­nek összessége ön­életrajzként be­szél a közönség­hez. Idős Szabó Ist­ván művészete a palócföld, a nóg­rádi bányászélet ihletéséből merí­tette mindig, me­ríti ma is szépsé­gét és erejét En­nek a szülőtájnak az életéről, népé­ről, embereiről szólnak a művek s szinte időrendi láncolatban tárják elénk az alkotások a bányászélet múltját, jelenét, fejlődését, tragi­kus, vagy idilli módon megkapó mozzanatait. Fába faragott, anyagba formált vallomá­sok ezek a szob­rok elmúlt kor­szakokról s a je­lenről s ezért je­lentenek minden­ki számára benső­séges élményt Ennek az él­ményt nyújtó ki­fejező erőnek kö­szönheti idős Sza­bó István, hogy neve ismerős­ként cseng hatá­rainkon túl, a szomszédos Cseh­szlovákiában, a Szovjetunióban, sőt az Egyesült Államokban is. A ma megnyíló gyűjteményes kiállításon helyet kap legújabb, mé­reteiben is jelen­tős alkotása a Rákóczi tölgyből mintázott Lenin szobra, amelyen közel egy eszten­deig dolgozott a mester. Bizonyos, hogy művészete a Műcsarnok látoga­tói körében újabb elismerést szerez s ezzel a Nógrád megyei alkotó mű­vészet lyrnevét is tovább erősiti. KEMÉNY ERZSÉBET: Tarján jelé ’ Pufiért,Isuhán a gyorsvonat s-fe- Tarján felé, a •daloló sín is mintha ezt zengené. Búcsúzóan csillannak meg Pest fényei, a mozdony a sötétséget kettészeli. Az éjszaka mint fekete zászló lobog, beiratlan sötét lapok az ablakok. Rohanunk míg fönt csillagok ezre követ, kedvünket főlderitik-e víg ékkövek. Amarra az országúton reflektorok lángjai mi a fák derekán végigcsorog. Fut a mozdony, a kerekek muzsikálnak, halk lámpája látszik már az állomásnak. Leszállunk a vonatról s az ünnepi csönd mélyén édes dalával az otthon köszönt. Szeplőkrcm Tavasszal nélkülözhetetlen /eftérító' hatású Kiegészíti ruházatát a sertésbőr kesztyű 54— 109,-Ft-ig. 180.

Next

/
Thumbnails
Contents