Nógrádi Népújság. 1963. március (19. évfolyam. 17-26. szám)

1963-03-23 / 24. szám

1963. március 23. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Központi ív-antenna, mozgatható létra és víztakarékosság Újítások az Ingatlankezelő Vállalat munkájában Az Ingatlankezelő Vállalat­nak hónapról-hónapra kétség­telenül sok problémával kell megküzdenie. A lakók az utóbbi időben a vállalat munkájával kapcsolatban kü­lönösen sok jogos, vagy jog­talan vélt sérelmet mondtak el. Az itt dolgozókat egyre inkább áthatotta az a gon­dolat: hogyan lehetne tevékeny­ségüket jobbá, eredmé­nyesebbé tenni és a dol­gozók igényeit mind job­ban kielégíteni. A munka módszereinek tö­kéletesítésére igen alkal­masnak találták a tapaszta­latcserékben rejlő lehetősé­geket. Jártak az ország több megyéjének Ingatlankezelő Vállalatánál, hogy elsajátít­sanak ott már alkalmazott, hasznos módszereket. így hal­lottak először Tatabányán is azóta több helyen is az al­kalmazott központi antenná­ról. Tanulmányozták az an­tenna létesítésével kapcsolatos előnyöket és felméréseket vé­geztek hol lehetne egyenlőre csak Salgótarjánban mielőbb alkalmazni a hasznosnak vélt újítást. A központi antenna lé­nyege. hogy egyetlen anten­náról 16-20 lakásba lehet be­kapcsolni az új tv készülé­keket. Alkalmazásával meg­szűnne a többnyire laikusok ál­tal feltett antenna erdők so­ra és megszűnnének a pana­szok is. Gyakran ugyanis egy-egy — nem szakember által — elhelyezett antenna bekötése után beázik a meny- r.yezet megtöredeznek a cse­repek és a vállalat különbö­ző részlegeinek több alkalom­mal is ki kell szállnia az okozott kár és hiba megjaví­tására. Az Ingatlankezelő Vállalat­nál elhatározták már a közeljövőben az új városrész több bérhá­zában felszerelik a köz­ponti antennát. Az újítás alkalmazására egyenlőre a vásártéri 48-as, 64-es és 76-os bérházakon ke­rül sor. A központi antenna gazdaságosságát fokozná, ha a beruházók, építettő válla­latok már az új épületeknél beszerelnék a központi an­tenna létesítéséhez szükséges csöveket. Évek múlva ugyan­is minden családi otthonban természetes lesz legalább úev mint napjainkban a rádió, az hogy televíziót vásárol­nak. A vállalatnál ezenkívül még számos egyéb újítás, korsze­rű javaslat kerül megvalósí­tásra. Tervezik például a mozgatható létra beszerzését az eddig alkalmazott állvá­nyozás helyett. így a külön­böző külső javítási munká­latoknál — az eddig hagyo­mányos állványozás mellőzé­sével — faanyagot takaríta­nak meg, másrészt egy-egy munkálat megkezdése sokkal olcsóbbá, praktikusabbá és gyorsabbá válik. Hasonlóképpen hasznosnak ígérkezik az újabb terv, a festékszóró, készülék amely a permetezőhöz hasonlóan kis műn! ával gyorsan elvégezhetővé te­szi a homlokzat festését. A vízzel való takarékosságot szolgálja a WC. öblitő tar­tályok eddigi 12 literről 7 literre történő átalakítása. En­nek alkalmazása vízszegény városunkban naponta több­száz köbméter víz megtaka­rítását jelentené. Az Ingatlankezelő Vállalat az idén először bekapcsoló­dik a tisztasági mozgalomba is. A vállalatoz tartozó bér­lemények ablakaiban virág­tartókat helyeznek el s a Salgó éttermi bérházak bejá­ratát is virágtartókkal éke­sítik. Tamilnak a bányaipari dolgozók A megyeszerte tapasztaható tanulási kedv nem kerüli ki a bányaipar dolgozóit sem. Az utóbbi években érezhető­en megélénkült a politikai, világnézeti, szakmai és az ál­talános műveltséget gyarapí­tó ismeretek megszervezése iránti törekvés. Az érdeklő­dés növelését elsősorban a dolgozók általános és közép­iskolai tanulásban való rész­vételénél mérhetjük le Az általános iskolába jelentke­zők száma például 1960-ban 258 volt, az idei tanévben 381, technikumba 330 bánya­ipari dolgozó jár. felsőisko­lába pedig az 1960 évi 29 hallgatóval szemben az idén 67-en járnak A Nógrádi Szén- bányászati Tröszt összesen 28 tanuló részére biztosit társadalmi ösztöndíjat A műszaki és szakmai is­meretek gyarapítását szolgál­ják a segédvájár! vájár! lő- mesteri és egyéb szakmai tan­folyamok. Résztvevőik száma 1959 óta ugrásszerűen emel­kedik: az egykori 2 315 hall­gatóval szemben 1962-ben 6 836 dolgozó iratkozott be ezekre a tanfolyamokra. A bányászaakdémia ma már hagyományos formája a mű­velődésnek a szénmedencé­ben. Három esztendeje 5 he­lyen indultak az első bá­nyász akadémiák, öszesen 250 hallgatóval. Tavaly 8 bányász akadémia volt — 500 részt­vevővel. Különösen szeretik és sokan látogatják Mátrano- vákon és Saigon. Ezekben az esztendőkben fellendült a szervezett doIí- tikai oktatás is a bányászok között. A párt és tömegszer­vezetek által irányított ok­tatásban az idén több mint hétezer ötszázan kapcsolód­tak be. Igyekeznek megoldani a vi­dékről bejáró bányászok művelődési igényeit is: a po­litikai oktatást is és a bá­nyász akadémiákat is a köz­ségek szervezték meg. A- vi­déken lakó dolgozók esti is­kolába járásához is segítsé­get nyújtanak, áz üzemi kul- túrcsoportok pedig időnként meglátogatják a bányásztele­pülések lakóit. Jellemző a művelődés utáni szomj mér­tékére, hogy a szakszerveze­ti könyvtárak három év alatt megháromszorozták a köl­csönzött könyvek számát. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt dolgozóinak mintegy 40-50 százaléka tanul vala­milyen formában. Kiemel­kednek a nagybátonyi bányák dolgozók akiknek körülbelü1 65 százaléka továbbképezi magát. A kereskedelem és a szállítás NEM CSUPÁN A KERES­KEDELEM DOLGOZÓI, a vá­sárlók is meglehetősen sűrűn tapasztalják, hogy a kereske­delmi, de különösen az élel­miszerszállítással nincsen minden rendben. Amellett, hogy a szállítás gyakran ké­sedelmes, a szállítóeszközök állapota sem felel meg min­dig a célnak. Az egyre sűrűb­bé váló panaszok késztették a Nógrád megyei Népi Ellen­őrző Bizottságot is, hogy vizs­gálatot indítson. A vizsgálatot megelőzően a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya szál­lítási értekezletet kezdemé­nyezett, amelyen a kereske­delmi és szállítási vállalatok, valamint főhatóságaik képvi­selői vettek részt. Az értekez­let legfőbb tanulsága: a 2. számú AKÖV rendelkezésre álló gépkocsiparkjával, a bel­kereskedelem fuvarozási igé­nyeit nem tudja kielégíteni. Ezekután a NEB ellenőrei sorra felkeresték az Autóköz­lekedési Vállalatot, a kiske­reskedelmi vállalatokat, a vendéglátóipari, — a sütő­ipari, — a húsipari vállalatot, a MESZÖV-öt, a MÉK-et, hogy a helyszínen tanulmá­nyozzak a kivezető út lehe­tőségeit. A feltárt gátló té­nyezők, hibák, fogyatékossá­gok már jóval pozitívabb kö­vetkeztetések, tanulságok le­vonásához adnak módot. Az ellenőrzéskor az Autó- közlekedési Vállalat szeptem­beri tevékenységét vették ala­pul, tekintettel arra, hogy szállítás szempontjából ez az egyik „legerősebb” hónap. A vállalat a fuvaroztatóval szer­ződést köt minden esetben — ez volt az egyik megálla­pítás. Ezzel tehát rendben is lennénk. Az is rendben van, hogy váratlan akadály esetén a szállító vállalatnak jogá­ban . áll más — akár egy tonnával kisebb, akár na­gyobb — teherbírású gépko­csit küldeni. A baj ott kezdő­dik, hogy a vizsgált időszak­ban például a szállító válla­lat 259 géppkocsival rendel­kezett, ebből 229-re kötött szerződést. Ezzel szemben, bár a tervezett javítás ará­nya 13 százalék volt az ösz- szes gépkocsik számához mérten, a gyakorlatban a szállító eszközök 15,9 száza­lékát kellett javítani. A gép­kocsi parkból tehát kiesett — javítás miatt — 40—41 jár­mű, ami azt jelenti, hogy a vállalat eleve nem elégíthetett ki minden leszerződött fu­vart. S akkor még nem be­széltünk azokról a szállítási igényekről, amelyekkel a kis­lakás építők, tüzelőanyag vá­sárlók és az ipari vállalatok jelentkeznek. LÁTSZÓLAG TEHÄT el­lentmondás nélkül tudomásul kell vennünk az AKÖV hi­vatkozását a hiányos gépko­csiparkra. Ráadásul azt is, hogy ez a gépkocsipark ösz- szetételében sem előnyös — elsősorban az élelmiszerszállí­tás szempontjából. Kevés a fél- és két tonna közti teher­bírású kocsi; ami van, jó­részt az is kikopott, műszaki­lag nem megfelelő. Az élel­miszerszállításhoz szükséges zárt járművek az igényeknek csupán töredékét elégíti ki. Nem hallgathatjuk el azon­ban, hogy o meglévő gépko­csiparkkal a vállalat nem gazdálkodik olyan maximális ésszerűséggel, amilyet az adott, valóban szorult hely­zet megkövetel, s amellyel a meglévő kocsipark kihaszná­lása is teljesebbé válna. De mindhiába ennyi stáció, ennyi megbeszélés, ha mór a kezdet kezdetén baj van: ugyanis a gyakran rosszul, pontatlanul kiállított mű­szaki lapok miatt — s per­sze ezenkívül a tartalékalkat­rész ellátás hiányosságai mi­att is — a javítás elhúzódik. Számtalanszor előfordul az is, mire ezen a szolgálati úton a szerelőig jut a gépkocsi, ki­derül, hogy jelentéktelen hi­báról van szó, s azt bizony a gépkocsivezető is kijavíthatta iiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiftiiriiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiisiiiitiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiim Hetenként 450-500 mázsa húst ad a salgótarjáni vágóhíd CSIRKE SZÁRNY NÉLKÜL Két szovjet kutató Szorokin és Kortenev kísérleteket végzett a pecsenyecsirkék kifej­lődésének meggyorsítá­sára Eltávolították kikelés után 12 órán belül 25 orosz fehér fajtájú csi­béből a szárnyakat. Azok a csibék, ame­lyek szárny nélkül fej­lődtek 70 napos ko­rukban 874 gramm sú­lyúak voltak, szemben a természetes ne­veltekkel, amelyeknek a súlya hasonló kor­ban csak 802 gramm volt. További különb­séget is megfigyeltek és megállapították hogy a szárnyfalán csibék combizmai 11,5 százalékkal voltak fej­lettebbek. rint tovább növelhetnék pél­dául az itt készített töltelék­áruk mennyiségét, bővíthet­ték a választékot, javíthat­ták a minőséget is, ha mód­úkban állna néhány hozzá- rtő szakemberrel megnövelni i szakmunkásgárdát Ugyancsak gondot okoz a vágóhíd szakembereinek a le­vágott állatok húsának táro- ’ sa. A jelenleg meglévő hű- őház már évek óta szűknek — és korszerűtlennek is — bizonyult. Most is 4-5 vagon- ryi húst tárolnak a hűtőház- an, amely egyébként mind- 'sze 2 vagonnyi hús tárolá­sira, befogadására alkalmas. Nyilvánvaló, hogy ez a lehe­tetlen körülmény igen sok esetben a tárolt hús rovásá­ra megy. így jogos a Salgó­tarjánban. Nagybátonyban, Az erős acélfogakról hatal- tennivaló ezt a létszámot tel- va^y a falusi húsboltokban jesen leköti. A vágóhíd szak- vásár!ó .háziasszonyok pana­sza, amikor a hús minőseget embereinek véleménye sze- kifogásolják. Kovács József és Nádas'Ji László a szalonnát elő a füstöléshez. készítik más súlyú kettéhasított 1 szarvasmarha csüng alá, s kö­rülötte hozzáértő hentesek sora szorgoskodik. Ez a lát­vány fogadja naponta a lá­togatót a salgótarjáni vágó­hídon, amely a fél Nóg­rád megyét, többek között Salgótarján és Nagybátony bányaváros lakosságát látja el marha és sertéshússal. A technikai berendezéseket, a szakmunkások és kisegítő dolgozók számát figyelembe véve, naponta 140 sertést, 70- 75 szarvasmarhát képesek le­vágni, feldolgozni. Ez azon­ban csak a nagy vágási sze­zonban az őszi hónapokban van így. s ilyenkor 450-500 mázsa húst szállítanak heten­ként Salgótarján, Nagybá- tony és a környező községek húsboltjaiba. Töltelékáruból hetenként 60-70 mázsát készítenek, füs­tölt szalonnából pedig 15-20 mázsa jut el a megrendelők­höz, a fogyasztókhoz. A vá­góhídon jelenleg 75 ember dolgozik. Ebből a létszám­ból 34 a szakmunkás a töb­bieket kisegítő munkásokként alkalmazzák. A napi munka A szállítási gondok enyhí­tésén túl, hogy a hús minő­ségét megóvják, a vállalat szakemberei már korábban javasolták a megyei tanács illetékes osztályának: bocsá- sák rendelkezésükre a vágó­híd udvarán lévő jéggyárat. Ez az üzem már három éve nem dolgozik. Végleges meg­oldást nem jelentene ugyan. de egy vagon húst tárolhat­nának it! s valamit már ez is enyhítene a jelenlegi tá­rolási gondokon. A vágóhíd dolgozói vállalnák az épület rendbehozását. Ajánlatukra azonban mindez ideig nem érkezett válasz. Pedig úgy gondoljuk; bármelyik szerv legyen is gazdája a vágó­hídnak, ennek a — közellátás szempontjából rendkívül fon­tos — létesítménynek korsze­rűsítésére mindenképpen na­gyobb gondot kellene fordí­tani. V-né Mukában a vágóbrigád egyik szorgalmas tagja. így készül az ízletes virsli. (Foto: Tamaská) volna. Hogy ez miért fordul elő olyan gyakran? Két oka is van. Először is mert a vál­lalatnál nagyon sok a fiatal, gyakorlatlan gépkocsivezető. Ennél azonban nyomosabb ok az, hogy o gépkocsivezetők sem anyagilag, sem erkölcsi­leg nem érdekeltek a kisebb hibák kijavításában. Sem a járművek műszaki állapotá­nak óvására, sem a kisebb hibák kijavítására nincs ösz­tönzés, ha egy jármű elrom­lott, a vezetője minden to­vábbi nélkül leadja a javító- műhelynek, a forgalmi me­netirányító pedig másik ko­csival küldi tovább a sofőr! Nem lehet csodálkozni azon* bogy például az YA 92—04 rendszámú teherautót 1962- ben tizenhat gépkocsivezető vezette, 33 esetben váltották egymást. Az elmondottak természete­sen nemcsak a járműveknek nem használnak. Okozói a szállítási határidők pontatlan­ságának késedelmességének is. Kirívó példa erre, a VB 70—52 rendszámú nyerges te­hergépkocsi esete. Az idén, január 16-án, menetlevél sze­rint 17.30 órakor indult liszt­rakománnyal Selypről Salgó­tarjánba. A következő napon, 17-én 14,30 órakor, ugyanaz­zal a rakománnyal vontatták be a javító műhelybe. A csaknem 1 napos késést olyan egyszerű hiba okozta, ame­lyet a sofőr útközben önálló­an is kijavíthatott volna. FOGYATÉKOS A JÁRMÜ­VEK FELSZERELÉSE és mű­szaki állapota is. A nyitott tehergépkocsik zöme rendel­kezik ponyvával, de azok annyira rosszak, hogy a fu­varoztató vállalatok emiatt is sokat panaszkodnak. A Nóg­rád megyei Sütőipari Vállalat például számtalanszor kifogá­solta, hogy a lisztet, — ha esik, ha szél fúj — ponyva nélkül szállítják. A ponyva idő előtti elhasználódásának oka elsősorban a gépkocsive­zetők hanyagságában, vigyá­zatlanságában keresendő. S ha valaki nem vigyáz a fel­szerelésre, miért vigyázna arra, hogy a kocsija rendes és tiszta legyen mindig? Pe­dig ez az élelmiszer szállítás­nál elsőrendű követelmény! Felületesség, nemtörődöm­ség. hogy a gépkocsivezetők igen gyakran az ipari szállí­tások után sem takarítják le a rakteriiletet. Nyugodt lelki- ismerettel szállítanak a po­ros, piszkos, olajos jármű­vön húst, süteményt, kenye­ret, mert az efféle felháborí­tó hanyagság nemcsak hogy felelősségrevonást von maga után, de a gépkocsivezetők és feletteseik is nyugodt lel­kiismerettel hivatkozhatnak arra: nem lehet seprűt kapni, ezért nem takarítják a kocsit! így aztán az is hiábavaló, hogy az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat és a Sütőipa­ri Vállalat jónéhányszor visz- szaküldi a kocsit. Az AKÖV- nél ilyenkor úgy vélik: eszi nem eszi — nem kap mást? EBBŐL ÉS A VIZSGALAT során megállapított egyéb hi­bákból, mulasztásokból meg­állapítható, hogy a szállítási igények sokkal inkább kielé- c/íihetöek lennének, mint azt jelenleg az AKÖV vezetői. el­ismerik. S még sok mindenen változtatni, javítani lehetne, ha a szállító- vállalatok és a fuvaroztatók közti együttmű­ködés is szorosabbá válna. A közlekedési vállalatok, •így a Nógrád megyei 2. szá­mú AKÖV is, az ország egész­séges vérkeringését biztosít­ják. Ha ebben a vérkeringés­ben zavarok keletkeznek, sbk tíz és százezer ember érzi a hatását. Ezért kell nagyon komolyan venniük a népi el­lenőrök megállapításait mind a szállító, mind a szállíttató vállalatoknak, s latba vetni minden erőfeszítésüket: a hi­bák egyszerű megállapításá­nál végre előbbre kell jut- niok, a múltnak adva át azo­kat a hibákat, amelyeknek kijavítása a vállalatok illeté­kes vezetőin és dolgozóin mú­lik. Csizmadia Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents