Nógrádi Népújság. 1963. március (19. évfolyam. 17-26. szám)

1963-03-13 / 21. szám

4 1963. március : nögrAdtnépújság Vitázzunk, Salgótarján kulturális jövőjéről in. A népitánc jövője, a könyv távmunka feladatai A népitánc mozgalom és a színjátszás igen nagy mérték­ben különböző ágai a népmű­velésnek, szervezeti kérdések terén azonban — városunk­ban — sok közöttük az azo­nos vonás. A népi tánc kultú­ra eredményesebb fejlődését elsősorban szintén a decentra­lizáltság akadályozza, de sok más probléma is hátráltatja. Tánccsoport csaknem minden kultúrotthonunkban, sőt több, kultúrotthonnal nem rendel­kező vállalatnál, üzemnél is működik. A táncosok jelentős része tehetséges, s megfelelő szakoktató irányítása mellett tudását magasabb színvonalra emelhetné. Tánccsoportjaink nagy részének azonban nin­csen olyan vezetője, táncpe­dagógusa, aki biztosíthatná ezt a fejlődést. Másik oldalá­ról nézve a kérdést: csak he­lyenként van meg a táncok­tató dotálásához szükséges pénzfedezet. Persze a táncok­tató tiszteletdíja csak az egyik részét képezi az anyagi jelle­gű problémáknak. A táncru­hák, cipők, csizmák és egyéb felszerelési tárgyak biztosítá­sa még nagyobb gondot okoz, nem is beszélve arról, hogy nem elég az egyszeri beruhá­zás: egy-egy új mű«orhoz mindig új kosztümök, s ehhez mindig újabb összegek kelle­nek. Ez, — megfelelő táncoktató és ruhák, felszerelések hiánya — népitánc mozgalmunk egyik fő problémája. Nem kisebb gond ennél a táncok színvonalatlansága sem. A legjobb táncosok — akik­nek tudása az igények kielé-, gítésére megfelelő — több cso­portban, szétszórtan tevékeny­kednek. Egy-egy csoportban viszont az átlag színvonal igen alacsony. Ez a kérdés — a táeoktató-hiányon kívül — összefüggésben van a táncok zenei kíséretének, a szereplé­sek csekély számának, a fenn­tartó szervek türelmetlensé­gének kérdésével. Több cso­port szereplését például né­pizene helyett tangóharmóni- kával kísérik (takarékossági, vagy más szempontok miatt?), akkor is, ha az éppen a tánc lényegét, jellegét hamisítja is meg. A csoportok önálló műso­rukra nem készülnek fel, (ez meg is haladná jelenlegi ké­pességeiket, s a közönség igé­nye sem jelentkezik követe­lőén), de elég kevés az olyan rendezvények száma is, ame­lyeken legalább kiegészítő jelleggel, a műsor egy részé­nek biztosításával szerepelné­nek tánccsoportjaink. A sze­replések hiánya pedig sok fiatalnak kedvét szegi. Ez az egyik oka például annak, hogy a tánccsoportokon belül nagy a vándorlás. Sok tehetséges­ként kezdő táncos ilyen okok miatt— a csoporton belüli ne­velés —, a csoport elé tűzött feladatok, szereplések, felsze­relés, elismerés hiánya — alig jut tovább néhány alaplépés elsajátításánál, s abba hagy­ja a táncot, mielőt igazi jó táncossá fejlődne. így lehet­ne még sok hasonló problémát felsorolni. E helyett nézzük inkább azt, mit tervezünk a népitánc-kultúra felkarolása, fejlesztése érdekében. Hiszen nyilvánvaló, hogy hagyomá­nyainkat nem hagyjuk elsat- nyulni, feledésbe merülni. Jelentősebb változást az új művelődési ház felépülése után várhatunk. Itt egy rep­rezentatív, önálló műsorok tartására vállalkozó népi­együttest szeretnénk létrehoz­ni és működtetni. Az együttes tánckarból, énekkarból és ze­nekarból áll majd. A tánc­karba városunk legjobb tán­cosait szeretnénk tömöríteni, az énekkart a KlSZ-korosz- tályú fiatal dalosok vegyeska­ra alkotná (ez lenne az az if­júsági énekkar, melynek lét­rehozásáról előbbi cikkünk­ben szó volt), míg a népizene­kar a már jelenleg is meg­levő rajkó-zenekarra épülne — természetesen létszámában és színvonalában is megerő­sítve. Egy ilyen népiegyüttes al­kalmas lenne a város és a környező községek igényeinek kielégítésére, s képes lenne a jelenleginél jóval magasabb színvonalra emelni népitánc- kultúránkat. Ismét felvetődik a kérdés: mi legyen a kul- túrotthonok, üzemek csoport­jaival, — illetve a csoportok azon tagjaival, akik nem ke­rülnek be a központi együt­tesbe? Feleletünk, illetve ja­vaslatunk több oldalú. Elő­ször: nem szükséges és nem helyes tánccsoportot működ­tetni ott, ahol az ehhez szük­séges feltételeket nem tudják biztosítani. Az a szemlélet, amely a kulturális munka lé­nyegét egy — mindegy, hogy milyen színvonalú — tánccso­port, vagy színjátszó együttes működtetésében látta, régen elavult, sőt, nem is volt helyt­álló soha. Másodszor: egy vá­rosi, központi együttes léte nem zárja ki azt, hogy a szük­séges feltételek biztosítása esetén néhány csoport ne mű­ködjék továbbra is, — elsősor­ban mint a kezdő táncosok alapiskolája. A könyvtári munka főbb feladatai A népművelés egyik igen fontos ága a könyvtári mun­ka. Az előbbiekben tárgyalt ágazatokhoz képest itt nem látunk szükségesnek jelentő­sebb szervezeti változtatáso­kat. A megyei könyvtár — a hozzá tartozó három fiók- könyvtárral, a városi gyer­mekkönyvtár és ennek isko­lai fiókkönyvtárai, a kultúr- otthonok könyvtárai és ezek üzemi letéti állományai, vala­mint az SZMT központi könyvtára és ennek letéti ál­lományai — átfogják a város egészét. A megyei művelődési házzal együtt épül a megyei könyvtár új épülete is, s korszerű kölcsönzőjével, ké­nyelmesen berendezett olvasó­termeivel méltó helyet ad leg­nagyobb könyvállománnyal, legnépesebb olvasótáborral rendelkező megyei könyvtá­runknak. A könyvtári munka fő feladatai tehát elsősorban az olvasótábor további széle­sítésében, a könyvforgalom növelésében — különösen a szakmai, politikai, ismeretter­jesztő művek, valamint a mai magyar és világirodalom legjobb alkotásainak megis­mertetésében, nagyobb forgal­mazásában jelentkeznek. A népművelés többi, fel nem sorolt ágazatában a kul- rális tevékenység eszmei, tar­talmi és színvonalbeli fejlesz­tését követeli meg társadal­munk, s ezt tűzzük célul mi is. Elgondolásaink ismerteté­séből kitűnik, hogy az új mű­velődési ház rendkívül fontos szerepet kap majd városunk — sőt, az egész megye kulturá­lis életében. Központja lesz a hivatásos és az öntevékeny színjátszásnak, zenei életünk­nek, itt működik majd a né­piegyüttes, itt tartjuk jelentő­sebb képzőművészeti kiállítá­sainkat, tárlatainkat, s itt ta­lálnak otthonra a városi báb­színpad aktívái. E tevékeny­ség kialakítása — a népműve­lés néhány ágazatában — át­szervezést, centralizálást tesz szükségessé jelenlegi kultúr- otthonaink munkájában. Csök­kenti valamivel intézmé­nyeink jelentőségét? Semmi esetre sem. Kultúrotthonaink- nak fokozatosan tartalmas, színvonalas munkát folytató munkásklubokká kell alakul­niuk. Folytassák — sőt, fej­lesszék — tovább könyvtári munkájukat, ismeretterjesztő tevékenységüket — egyre in­kább előtérbe állítva a mun­kás-, ifjúsági- és nő-akadé­miákat —, szakköri munkáju­kat, a klubok nevelő és szóra­kozható tevékenységét, a film­színházak tudatformáló mun­kájának elősegítését, a felnőt­tek iskolai tanulásának szer­vezési és tartalmi elősegí­tését, a gyermekművé­szeti és a Lovász József Kulturális Szemlék szervezé­sét és segítését, a szocialista brigádok tagjai művelődésé­nek segítését. f~x — Kulturális fejlődésünkre vo­natkozó elgondolásaink ismer­tetését ezzel befejeztük. Szá­mos kérdésre nem tértünk ugyan ki, mégis reméljük, hogy megfelelő vitaalapot nyújtottunk azoknak, akik a művelődés ügyét szivükön viselik. Hisszük, hogy az olvasók, a kulturális aktívák javasla­taikkal, hozzászólásaikkal bő­vítik, javítják elgondolásain­kat, terveinket. Ujlaky István Megemlékezések ifjúsági nagygyűlések március 15-én A hagyományoknak megfe­lelően az ifjúság az idén is megemlékezik az 1848-as sza­badságharc emlékéről már­cius 14—15-én. Március 14-én valamennyi iskolában osztályfőnöki órán emlékeznek meg a fiatalok a szabadságharcról. Salgótar­jánban március 14-én délután a tűzhelygyári művelődési ott­honban ifjúsági nagygyűlésen vesznek részt a tanulók és munkásfiatalok. Másnap Ba­lassagyarmaton ugyancsak if­júsági nagygyűlésen emlékez­nek meg az évfordulóról. ? PETŐFI SÁNDOR: Föltámadott a tenger... > Föltámadott a tenger, JA népek tengere; \ Ijesztve eget-földet, í Szilaj hullámokat vet { Rémitő ereje. j Látjátok ezt a táncot? • Halljátok e zenét? ’ Akik még nem tudjátok, I Most megtanulhatjátok, í Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodot; Jegyezd vele az égre Örök tanulságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr! Változó sikerrel Tovább folytatódnak, válta­kozó sikerrel a Lovász József Kulturális Szemle keretében a körzeti társastánc verse­lis szemlét, amelyre az előbb említett rendezvényekkel el­lentétben az volt a jellemző, hogy a művelődési otthonban nyék és szellemi vetélkedők, egy {fit. nem lehetett volna el- valamint az úttörő seregszem- * - . . lék. Az elmúlt vasárnap a szécsényi járásban több he­lyütt is rendeztek körzeti döntőket, a többi között Nóg- rádmegyerben, ahol a helyi csapat a bencurfalvai és ma- gyargéci KISZ-esekkel mérte össze a tudását. Bár a szécsé­nyi járásban általában a KISZ-bizottság és a járás mű­velődésügyi szervek sokat és jól foglalkoztak a körzeti dön­tők előkészítésével, a nógrád- megyeri találkozó sikerét mégis szervezési hiányosságok korlátozták. Nagy hiba volt ugyanerre az időpontra hir­detni például a spartakiádot, hiszen a szellemi vetélkedőtől szép számú közönséget von­zottak el a sportesemények. A rossz előkészítés rányomta a bélyegét a csapatok ered­ményeire is. Ugyancsak a szé­csényi járásban levő Varsány- ban került megrendezésre a másik körzeti döntő, Rimóc, Nógrádsipek és Yarsány csa­patai között. A jelentések sze­rint itt egy hajszállal jobban sikerült az összecsapás a me­gyerinél. Az eredmények is jobbak. Mégis, nem ártana megfontolni, helyes-e a kör­zeti döntők időpontját dél­előttre kitűzni. A közönség számát mindenesetre ez a ko­rai kezdés hátrányosan befo­lyásolja. Vasárnap délután tartották Nagylócon az úttörő kulturá­Kőzépiskolások orosz nyelv-versenye Salgótarjánban Salgótarjánban a Madách Imre Általános Gimnázium­ban rendezték meg a techni­kumok és középiskolák orosz nyelvet tanuló legjobb diák­jainak versenyét. A zsűriben öt orosz nyelv­szakos tanár foglalt helyet, hogy figyelemmel kisérje a fiatalok fordítási, kiejtési és olvasási versenyét. Tizennégy fiatal került a megyei döntő­be, hogy összemérje tudását és versenyezzen a legjobb pontokért és az országos dön­tőbe jutásért. A fiatalok ver­senyének helyezettjei: A techinkumok legjobbjá­nak Lukács Mária a szécsé­nyi Mezőgazdasági Technikum tanulója bizonyult. Burda Anna a balassagyarmati Szán­tó Kovács János Gimnázium színeit, a salgótarjáni Madách Gimnázium orosz tagozatát pedig Dombóvári József kép­viseli majd az országos dön­tőn. Hangverseny és kiállítás Nagybátonyban A Magyar Szovjet Baráti Társasággal közösen nagy ér­deklődés mellett rendezte az elmúlt vasárnap első idei nö­vendék hangversenyét a Nagy- bátonyi Zeneiskola. Ez alka­lomból megemlékeztek a Ma­gyar—Szovjet Barátsági Szer­ződés megkötésének 15. va­lamint a Vörös Hadsereg meg­alakulásának 45. évfordulójá­ról. Kiss Zoltán százados elv­társ ünnepi beszédében mél­tatta az évfordulók nagy tör­ténelmi jelentőségét s azt a nagy segítséget és ösztönző erőt, amelyet kultúrális éle­tünkben a Szovjetunió pél­dája jelent számunkra. Az ünnepi alkalomnak megfele­lően. a műsorban kiemelkedő helyet foglaltak el a szovjet és a mai magyar zeneszer­zők darabjai. A zeneiskola életében egy- egy növendékhangversenynek mindig különös jelentősége van. Ilyen alkalmak ugyanis mintegy keresztmetszetben mutatják be az iskola alko­tó-nevelő munkáját, eredmé­nyeit, hiányosságait. A növen­dékhangverseny tanárnak, ta­nulónak, szülőnek egyaránt tanulságos. Itt persze nem arról van szó, hogy egy-egy gyengébb teljesítmény alap­ián túlságosan messzemenő következtetéseket vonjunk le. hanem inkább arról, hogy az egyes jó vagy kevésbé jó teljesítmények milyen összké­pet nyújtanak. Ez az össz­kép a Nagybátonvi Zeneisko­la szempontjából kedvező formát mutat. Az ötödik éve működő iskola megalakításá­tól kezdve, úttörő munkát végzett a zenei nevelés terü­letén: sok bányász fiatalt vezetett be a zene birodalmá­ba. Több alkalommal részt- vettek növendékei az Orszá­gos Kamarazenei Fesztiválo­kon, s egyéb kultúrális ren­dezvényeken. A vasárnapi hangverseny szereplői között több olyan növendék is je­len volt, akik az iskolában kezdték meg öt évvel ezelőtt tanulmányaikat Elért eredmé­nyei biztatóak a jövőre néz­ve. Nem lehet itt feladatunk, hogy részletekbe bocsátkozva menjünk végig a hosszú mű­soron. Általános megjegyzés­képpen elmondhatjuk, hogy a hangverseny kis és nagy sze­replői igyekeztek tudásuk legjavát adni. Különösen tet­szettek a furulyások. a fú­vós duettek a mátranováki kamaraegyüttes, valamint a Sugár zongoratriót előadó nö­vendékek (Kovács Gyula. Sá­ra János és Letovai Ildikó játéka.) Örvendetes volt, hogy több zongora négykezes is szerepelt a műsorban. Egy-egy hegedű duó beiktatása is új szint jelentett volna, sajnos ezt nélkülöznünk kellett, pe­dig ilyen művek szép szám­mal találhatók nemcsak a régebbi, hanem az újabb he­gedű pedagógiai irodalom­ban is. Elmondhatjuk, hogy a zene­iskola tanári kara jó mun­kát végez. A zenetanítás és tanulás természetéből követ­kezik, hogy az eredmény leg­többször csak bizonyos szá­mú év elmúltával jelentke­zik kimutathatóan és mara­dandóan, de akkor Öröm és jóleső érzés mindazok számá­ra, akik ebben resztvettek. Kelemen Imre ejteni, olyan hatalmas tömeg volt kíváncsi Zsunvpuszta, Ri­móc és a vendéglátó Nagylóc úttörőinek nemes vetélkedé­sére. A színes, jó színvonalú műsorban tánccsoportok, ének­karok, szavalok és mesemon­dók léptek fel. Különösen ki­tűntek a rimóci táncosok, akik eredeti rimóci dallamok­ra rimóci népitáncokat adtak elő. Nagy sikert aratott a bábjáték is, amelyet annál is inkább üdvözölnünk kell, mert á falusi általános isko­láknál eléggé ritka a báb­színház. Reméljük, a siker újabb ösztönzést ad e kedves műfaj terjedéséhez. Az itteni, de a szécsényi já­rás más községeiben lezajlott KISZ-es szellemi vetélkedők, társastánc versenyek, vala­mint úttörő szemlék tapaszta­lata azt mutatja, hogy bár szervezés nem mentes a h báktól, de a KISZ-bizottsá és művelődésügyi szervek ősz szefogása, kitartó előkészít munkája gyümölcsöző volt. i balassagyarmati járásba: szerzett tapasztalatok is ez bizonyítják: milyen sikereke érhettek volna el, ha ner hiányzik ez az együttműkö dés. Sajnos, a Dejtárra hirde tett körzeti döntő éppen a ha nyag szervezés miatt hiusul meg, s a cserháthalápi úttöri szemle színvonala sem mond ható kielégítőnek. Ezek a fi gyelmeztető jelek valószínű leg arra bírják majd a balas sagyarmati járás művelődés- ügyi osztályát és a járás KISZ-bizottságot, hogy a hát­ralevő időt kihasználva, meg­találva az együttműködés módját, a többi körzeti dön­tőkön és úttörő szemléken igyekeznek kiköszörülni a csorbát. Huszárvágás, — ' avagy a népszínmű kisértete Elgondolkodtató, hogy kul- túrcsoportjaink egy része mennyire hajlamos még ma is a népszínmű irodalom köz­vetítésére. Nem vetettük el ugyan egészében ezt a műfajt, de a szükséges, alapos rostálás után vajmi kevés az, ami bennünket érdekelhet belőle. Elszállott az ilyenfajta nép­szemlélet felett az idő, való­szerűtlen alakjait legfeljebb megmosolyogjuk s ez még a jobbik eset ' Nem a népszínmű korának terméke, de alapjában véve a népszínmű szemléletét áraszt­ja az a háromfelvonásos, úgy­mondott mai vígjáték, ame­lyet Huszárvágás címmel a Gyöngyösi Szerszám és Ké­szülékgyár színjátszó együtte­se mutatott be szombaton es­te Salgótarjánban a vasas színjátszók épzakmagyarorszá- gi körműsora keretében. A falusi történet az egyko­ri kupecgazga családjának férjfogó mahővereit forgatja három felvonáson át kétségte­lenül igen . ötletesen, de a mulattatás eszközeiben nem válogatósak a szerzők. Felfordult világ ez, tótágast álló figurákkal, együgyű kár­tékonyokkal, akikkel szem­ben semmiféle ítéletre nem késztet bennünket a da­rab. i. A gyöngyösi színjátszók könnyű sikerre vágytak s ezt valóban minden különö­sebb erőlködés nélkül ér­hették el, mert a parasztvíg­játék, vagy pontosabban pa­rasztbohózat alakjainak meg­mintázása nem jelentett bo­nyolult feladatot. Tetszetősek, mutatósak, problémák nélkül egyértelműek, jól „megjátsz­hatok” s az írói rutin jóvol­tából a plasztikusság látsza­tát keltik, de ha a szöveg alatt megkarcoljuk valame­lyiket, nem vér serken elő belőlük, csupán tinta, A Huszárvágást három éves megszületése óta a fél or­szág színjátszó együttesei játsszák únhatatlanul és jobb ügyhöz érdemes buzgalom­mal. S ez elgondolkodtató. Gondolkodtató, mert kultúr- csoportjaink egy részének kisigényűségét tükrözi. A gyöngyösi színjátszók együttese Csortos Gyula ne­vét viseli. Ez a név pedig többre kötelezi őket, de több­re kötelezi főként Sümegi Bé­lát, a rendezőt és Magyar Béla művészeti vezetőt. Többre kötelezi, mert több­re képesek. A színjátszó kol­lektíva a Huszárvágásnál jó­val nagyobb feladatokat is elbír, — bizonyság volt rá ez a bemutató. (b. t.) Jelentkezés a Debreceni Agrártudományi Főiskola nappali tagozatára A Debreceni Agrártudomá­nyi Főiskola nappali tagoza­tára jelentkezhetnek most érettségiző középiskolai tanu­lók, vagy régebben érettségi­zettek, továbbá középiskolák esti, vagy levelező tagozatán érettségizettek. Korhatár 17-30 év. A felvételi kérelmet an­nak a középiskolának igazga­tójához kell benyújtani, ahol érettségiztek. A három éve, vagy annál régebben végzet­tek a főiskola rektori hiva­talánál jelentkezhetnek. (Deb­recen, Böszörményi út 104. sz). Jelentkezési ívet, felvételi vizsga tematikát bárkinek küld és felvilágosítást ad a főiskola rektori hivatala. A kitöltött jelentkezési ívhez mellékelni kell: kézzel írt életrajzot, 30 napnál nem régebbi orvosi és hatósági vagyoni bizonyítványt, vala­mint középiskolai érettségi bizonyítványt. A főiskola egyetemi rangú intézmény, A végzettek ag­rármérnöki oklevelet kapnak, ugyanúgy, mint a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzettek. Debreceni Agrártudományi Főiskola Rektori Hivatala

Next

/
Thumbnails
Contents