Nógrádi Népújság. 1963. január (19. évfolyam. 1-8. szám)
1963-01-05 / 1. szám
1963. január 5 nógrádi népújság 7 e&> Jleoeiezóiuk írj/ik Alikéi szülők, pedagógusok részére A balassagyarmati Petőfi Sándor Altalanos Iskola igazgatója és tanári kara elhatározta, hogy a szülők iskolája keretén belül ankétot tart a gyermeknevelésről. A gyermeknevelés problémáinak ismertetésére Versényi György tanárt kérték föl Igen jóleső volt, amikor ismertetésének azon szakaszához ért, hogy szocialista államunkban gyermekeink önbizalmát ne rontsuk a veréssel. Neveljük őket, hogy majd ők is nevelni tudjanak a szülök és pedagógusok példája szerint. Sok szülő nem is tudja, mi az oka a gyermeke túlságos csintalanságának, a rosszaságnak, vagy nem utolsó sorban esetleg a gyermekeken megjelenő búskomorságnak, pedig ezt is okozhatja a rossz nevelés. Versényi igen szereti tanítványait, kik a szeretetét jótanulásukkal hálálják meg tanáruknak, mert tudják azt, hogy belőlük teljes értékű, tanult, hazáját szerető hazafiakat akarnak nevelni. Ezt csak becsületes, tanult és magukat jól képzett hazafiakkal tudjuk elérni. BÉKÉSI ISTVÁN Házfelügyelők figyelmébe! Nem tudom, mi az oka annak, hogy Salgótarjánban a Felszabadulás útról a Köz- tisztasági Vállalat háromnégy naponként hordja csak el a szemetet, de volt olyan is, hogy közel egy hétig nem jöttek felénk se. Mivel a téli időszakban fűtenek többnyire az emberek, így bizony egyes udvarokban egész csinos hamuhegyek gyűlnek össze. Ezt sokan a mozi háta mögé hordják, ami viszont a filmszínház környékét csúfítja ell Probléma az is, hogy a téli idő beálltával a járdák elég síkosak. Sok bosszúságtól és balesettől kímélnék meg a munkába sietőket a háztulajdonosok és házmesterek, ha síkos idő esetén a járdákat leszórnák homokkal. A rádióban sokszor hallani, mikor felhívják a budapesti házfelügyelők figyelmét a fentiekre és egyben arra is, hogy az illetékes területi tanácsok ellenőrizni fogják a fentiek elvégzését. Talán Salgótarjánban nincs erre illetékes? Mayer Tibor Salgótarján Kényelmesség és felületesség Amikor levelemmel felkeresem a szerkesztőséget, tudom, hogy nem új témát szólaltatok meg. Mégis úgy gondolom, szükséges írnom ez ügyben, egyrészt magam, másrészt sorstársaim nevében. Nemrég — pontosan december 11-én este 10 óra 45 perckor történt az eset: a helyijárattal igyekeztünk haza Baglyasaljára, amikor — szokásos módon — sorompót kaptunk. . Pontosan 20 perc telt el csendben, reménykedve, hogy majd. csak jön, már a vonat s többi dolgozó társammal együtt utazhatunk tovább ki- ki a családjához. Á vonat azonban nem jött, s a so-' rompó is lezárva maradt. Végül is meguntam a dolgot és elmentem megnézni, vajon az illetékes sorompókezelő MÁV alkalmazottak, mit csinálnak. Békés baráti beszélgetésbe elegyedve találtam őket, és kérdésemre, hogy a sorompót miért tartják lezárva, meglepő választ kaptam: — Hogyan? A sorompó le van zárva? — s mintha mi sem történt volna gyorAz illetékes válasza san, konkrétan — ha késve is — intézkedtek: felhúzták a sorompót. Nem az első eset, amikor a MÁV dolgozók kényelmessége — és mint most bebizonyosodott — felületessége — miatt az igyekvő emberek értékes perceket veszítenek el, többször a munkaidejükből, s mint jelenleg is a pihenő idejükből... Éppen ideje lenne már, hogy az illetékesek rájönnének arra: a szabályok betartása s a felületesség nem egy és ugyanaz. Ravasz László a MÉSZÖV dolgozója Salgótarján Salgótarjánban 76 Salgótarjánban az elmúlt év végén újabb lakásokat adtak át. A Lovász József utcában a 17-es és 18-as jelzésű épületben nyolc-nyolc lakást, ebből 7-7 kétszobás összkomfortos, 1—1 egyszoba garzonlakásos. A lakásokat a bánya, az Acélárugyár a Tűzhelygyár, az anyagipar dolgozói között Hulladékanyag a kenyérben December 13-án este a pásztói Mátra-étteremben vacsorámat fogyasztottam, amelyhez sajnos kenyeret is kénytelen voltam enni, ha az egyáltalán ehető lett volna. Mikor az adagolt szelet kenyeret enni akartam, a kenyér nem esett széjjel. És vajon miért? Mert egy zsák- fonal összetartotta, melyet persze igyekeztem feltűnés nélkül eltávolítani a kenyérből. Ezzel még nem ért véget a kenyér idegen anyagainak feltárása. Utána következett egy szál drót, majd sok szál drót. végül egy kábelvég, melyet levelemhez csatolok. Mindez 30 fillérért túl sok, jobban jöttek volna ki, ha a MÉH-nek adják el. Azt hiszem minden dolgozó _ társam nevében kérhetem, hogy több figyelmet fordítson a Sütőipari Vállalat pásztói üzemegysége, a kenyerek elkészítésére. Tóth József Pásztó Egy véradó levele Én nem Nógrád megyei vagyok, bár az újsággal már régi, jó kapcsolatom van. Heves megyében ugyanis rendszeresen tájékoztatom az ottani Népújságot. A közelmúltban vendégségbe jöttem el itteni barátomhoz. Úgy adódott, hogy megtudtam, Salgótarjánban sürgősen vérre van szükség. Én magam régi véradó vagyok, elhívtam barátomat, Hovanecz Bélát is és bár nem itteni lakos vagyok, szívesen ajánlottam fel véremet ez alkalommal is a betegek szolgálatára. Ezen a napon 4 deci vért vettek tőlem. Volt még egy és más egyéb élményem, megfigyelésem is. Kellemes napokat töltöttem el az önök városában, mindig szívesen fogok erre visszaemlékezni. Kis János Zagyvaszántó új lakást adtak át osztatták ki, valamint azok között, akiknek jelenlegi lakását a sajtószékház építése miatt lebontják. Beköltöztek a lakók az Üveggyár melletti új szövetkezeti lakásokba is, amelynek a száma 60 és valamennyi lakás összkomfortos. Pataki József és Radios István kiállítása Kellemes meglepetése volt ez a kiállítás az óév és az újév találkozásának. Eddig csak a megyei (képzőmű vésze- ti munkacsoport rendezett tárlatot a megyében, esetleg egy-két országoshírű művész. Azért az egyéni bemutatásoknak is vannak már hagyományai a megyében. A megyei művészek gyakoribb önálló jelentkezése új, jelentős és a művészeti hagyományok gazdagítását szolgálja. Ezek az önálló kiállítások a kiállító művészek valóságszemléletét, gondolat- és érzésvilágál bizonyítják. Amint a valóság sokrétű, úgy ezek a kiállítások is sokrétűen bizonyítják a művészi ábrázolás lehetőségének sokféleségét. Az önálló gondolatok, a művészi élmény megjelenítése megnyilatkozik azokon a műveken is, amelyeket megtekintésre 1962. december 30-án adott át Zólyomi József, a Palóc Múzeum igazgatója a nagyközönségnek. Radics István és Pataki József kiállításáró.l van szó. Munkásságukat a megyei tárlatokról már régen ismerjük. Tehetséges, rokonszenves egyéniségű művészek, akiknek alkotásait nem a pillanatnyi élmény ihleti, hanem az élet a maga teljességében. Nem témát keresnek ők az életben, hanem az élet adja számukra a témát és ez a téma az örök „emberi” kifejezése. Teren- tiusz az Adelphoi című vígjátékában így szól: „Ember vagyok és ami emberi nincsen távol tőlem.” Számukra ezt az emberiességet a szocialista humanizmus táplálja. Pataki József régi ismerősünk a megye művészeti életéből. Nemcsak hivatalosan (a megyei szakszervezeti kulturális bizottság ülésein), hanem magánemberként is állandó és szenvedélyes propa- gátora mindannak, amit az embereknek a művészetről, z festészetről és a művészekről tudnia kell. Szószólója annak, hogy az egyes ember gondolatvilágát a szocialista társadalomban megtermékenyíti a művészetekkel teremtett szoros értelmi, érzelmi kapcsolat. Grafikái: gyors élmény-, rögzítés. Megelőzik a végleges kompozíciót, szinte előszeleként a végleges formába öntött gondolatnak. Napról napra kísérhetjük a művész szándékait, a „befejezetlen” művektől a készig. „Emberek közelről” — jelzik azt a másik területet, amelyre portréi visznek. A Parasztasszony, a Merengő, az Önarckép a művész változatos és gazdag érzelemvilágát bizonyítják Vallomás is: szereti a nyílt tekintetű, őszinte embereket. Patakinál a munka ábrázolása nem egyszerűen program: élmény, amely az élét és a munkavégzés tapasztalataiból fakad. Ezt bizonyítják a Traktorosok, A pihenő kovácstanuló, A kőemelők és a bányászokról készült rajzok. Radics István már a legutóbbi megyei kiállításon is meglepte nézőit az Olvasó nő című rajzával. Mi az ő művészetének jellemzője? A kiállított művek alapján két momentum: az egyik az örök ember, a másik az embert körülvevő természet. Az itt kiállított grafikák meggyőzőbben demonstrálják, hogy nem a természettől, a munkától, a pihenéstől elvonatkoztatott embert Dunai Ferenc, a tehetséges, fiatal humorista neve jócsengésű a vidám Írásokat kedvelő olvasók körében. Apró, friss szemléletű szatírái mindennapi életünk elevenébe vágók, éppen ezért tekintettünk jogos várakozással első, nagyobb lélekzetű bemutatkozása elé. A bemutatkozás a budapesti Vígszínház színpadán A nadrág című háromfelvonásos vígjátékban történt s a vígszínházi bemutatkozót néhány nappal később már az Állami Déryné Színház közönségével való ismerkedés követte. A bemutató, — függetlenül a darab erényeitől és meglévő fogyatékosságaitól, — a Déryné Színház kezdeményező lendületének örvendetes tanúsága is ezúttal. A Déryné Színház az elmúlt évad bizonytalankodásai, megtorpanásai után ebben az esztendőben nagy lélekzetvé- tellel látott munkához. A közönségigényt szolgáló Csárdáskirálynő mellett gyors egymásutánban két Jókai bemutatót láthattunk, más megyékben már műsoron van az Antigone s több jelentős szín- rehozás mellett még három ősbemutatóra számíthatunk. Úgy gondolná az ember, a színháznak az új mű iránti friss reagálását fokozott érdeklődéssel honorálja a közönség. Épp ezért kell felvetnünk: mi okozhatja azt a krónikussá váló érdektelenséget, ami megyei művelődési otthonainkban lábrakapott? Akkor, amikor a Déryné Színház műsorpolitikai és előadási szintje ugrásszerűen megnőtt. A Nadrág című vígjáték esetében pedig különösen értlátja, hanem az élet apró örömeinek és mindennapi gondjainak közepette. Ezt fogalmazzák meg érzékeny eszközökkel portréi, vázlatai, a Töprengő és a feleségéről rajzolt bájos Olvasónője az emberi érzések őszinte tolmácsolása. Tájképei sem sablonosak. Finom lírája — a Vízpart, A csónakkikötő, A halásztanya, A móló, A reggel — a tájnak nemcsak hangulatát érezteti, hanem a benne élő embert is életrekelti. Nagyon szépek a balatoni képei, sajátos vízparti karakterűek, a magyar tenger fényjelenségeivel, párás oldottságaival. A kiállítás méltán kelt érdeklődést a szép képek kedvelői körében. hetetlen ez az érdektelenség, mert a darab a mulatságos helyzetek egész sorát teremti szatirikus szórakoztatásra. Miről van szó a darabban? Egy puritánnak látszó, de valójában korrupt vállalati igazgató váratlan szerelmi bonyodalmak következtében nadrág nélkül marad. A komédia során több férfi is felbukkan, de a nadrág mindig eggyel kevesebb, mint kellene. Az igazgató problémája végül is megoldódik és minden marad a régiben. Ez a váz szolgál foglalatul a szórakoztatásnak s a Déryné Színház fiatalokból álló együttese a budapesti „nagy nevek árnyékában” is sikerrel tesz eleget feladatának. A darab főszerepét, a nadrág nélkül maradt igazgatót a tehetséges Rónaszéki András formálja, pompás humorérzékkel aknázva ki minden kínálkozó lehetőséget. Remek patnere a pikánsan vérbő Berta alakjában Várnái Vali. Tetszett a temperamentumos Martonffy Mária Radónéja, a mutatós Seres Laci megformálója: Balogh Béla, Gönczöl Anikó művészi hitelességgel rajzolt Soltész- néja és a Koltai szerepében is tehetséges sokoldalúságát bizonyító Tordai Gábor. Az előadást Kalmár Tibor rendezte jó vígjátéki érzékkel, mindvégig száguldó tempót diktálva együttesének. A mutatós díszletet Sostarics Zsuzsa, a jelmezeket Rima- nóczy Yvonne tervezte. A Nadrág együttese az első turné után február közepétől újból a megyében játszik. Hihetőleg az eddiginél nagyobb érdeklődés mellett. A NADRÁG Miéri indul 4 Ft-ról a taxi ? Ez is Mikulási ajándék című cikkünkre az alábbi választ írta az Autóközlekedési Vállalat egyik osztályvezetője. — E cikk tartalma Arra ösztönzi vállalatunkat, hogy a taxi- díjszabásban foglaltakat még szélesebb körben tudatosítsuk az utazóközönséggel, annál is inkább, hogy a cikkben közölt vádaskodásokat meg tudjuk előzni. Ugyanis a taxi gépkocsi vitel- díjjelző készüléke mind a kiskocsinál, mind a nagykocsinál állandóan 4 forintos állást mutat. Ez a 4 forint a taxi igénybevétel alapdíja, amelyet a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium az Országos Arliivatallal egyetértésben az 524377 1960 sz. rendeletével állapított meg. Apróhirdetések Pianínó csodás hangú hétezer- ötszáért, tanulópianinó ötezerért eladók. Hohner tangóharmonika váltós 3500-ért eladó, készfizetőnek. Zenetanárnál: Budapest VII., Izabella utca 6. földszint 10. (1) Könyvelési gyakorlattal rendel- kező férfi munkaerőt felveszünk. Építőipari gyakorlattal rendelkezők előnyben. Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Salgótarján. (2) (KISREGÉNY) XXI. A hideg, gyémántos reggelben úgy vöröslött a püffedt nap a szomszéd portája mellett, mintha a falu tartozéka lett volna. Idős Kustán Dániel állt a tornácon, kékítős köténye lelógott a csizmaszárig. Hosszú, keskeny pengéjű kést vizsgálgatott. Hüvelykujjának állította az acél élét, majd a kaszakőre köpött és fente tovább a kést. Felesége észrevétlen árnyékként vándorolt ide-oda a tornácon, edényeket rakott ki a könyöklőre. Az udvar túloldalán, a szalmatetejű ólban csendbefagyot- tan várakozott a hízó. Nem röffent a moslékért, mint más reggelen. Nagy csodálkozással várta sorsára a pontot, amely e pillanatban még a kés hegyén szikrázott, amint az öreg Kustán ráérősen fente az acélt. Kosárnyi kucsmában, ujjatlan birkabekecsben állított be Kulcsár Bertalan. Hatalmas csizmatalpa sötét foltokat hagyott az udvar dértől hamvas agyagján. Kedvetlenül köszönt. — Áldás, békesség. Kezdhetjük? Az asszony nem szólt, csak az embere felé mozdította fejét, hogy ő tudja. Kustán gyermeki örömmel mosolygott rá a fénylő késre. — Lina, hozd a vajlingot. Berci, kerülj beljebb. Elébb iszunk egy kis pálinkát. Ráérősen, csaknem lustálkodva kászálódtak a konyhába. ahol fekete vasfazekakban lobogott a víz a téglából rakott tűzhelyen. Kustán Dániel maszatos pohárkákat válogatott ki az ablakmélyedés ka- catjai közül, s a törpe demi-> zsinból törkölypálinkát csö- pögtetett a kupicákba. Kulcsár húsos, lilaeres arcán az látszott, mintha rosz- szul aludt volna. Vörhenyes bajusza rendetlenül burjánzott duzzadt szája körül. Titkon a körülöttük settenkedő asszonyra figyelt, szótlan maradt mindaddig, amíg Kustán- né ki nem ment a konyhából. Kelletlenül nyúlt a kupicáért. — Te Dani. Amikor jöttem, rendőröket láttam a községháza előtt. Meg három idegen szekeret. Mit gondolsz, miért jöttek? ... Kustán derűs közönnyel vonta fel a vállát. — ök tudják. De ha jöttek, hát akkor el is mennek. — A n> ugaloirmai megáldott emberek ráérősségével döntötte bajusza alá a pálinkát, jókedvű borzongással krákogott. A poharakat nem sietett letenni. Űjra töltött. — Nekem elég! — fogta le a karját Kulcsár. Alattomosan fürkészte barátja szelídségtől révedező, örökvidám arcát. Maga is hinni kezdte már, hogy Kustán szemei mögött, az erős bikahomlok alatt történt valami félelmetes. Ügy unszolta, ahogy a betegeket szokás: — Kezdjük, Da- rvi. A kést bízd rám ... De Kustán nem bízta rá. Megmarkolta kimérten, vizsgálódó szeme sokáig, mosolyogva gyönyörködött a karcsú pengében. — Hogy gondolod, Berci. Tizenhét éves koromtól nem volt olyan esztendő, hogy ne magam nyitottam volna utat a vérnek:.. — Egykedvűen, határozatlan léptekkel indult ki a konyhából. A tornácon jókedvű szelídséggel szólt a feleségének: — Gyére, Lina. Szomjas vagyok, meleg vért akarok inni. Mintha vékony jégen jártak volna, némán, lassan közeledtek az ól felé. Kulcsár váltig azon töprengett szorongva, hogy miképpen csalja el a kést Kustántól. Az ól korlátjánál megálltak, rákönyököltek, nézték a disznót, amely rémületébe feledkezve ücsörgött a járó közepén. Kustán a reteszért nyúlt, vigyázatos mozdulattal nyitotta meg az ajtót, amikor az utcai kapu is megnyílt. Tisztán lehetett hallani a sarokvas nyöszörgését, összenéztek. Léptek dobbanása gyűrűzött szét a fagyos földben. — Nézd már meg, ki a vendég — szólt a feleségének Kustán. Azután a góré sarka mögül előbukkant három rendőr. Prémes sapkát, bundagalléros köpenyt viseltek, vállukon vadonatúj karabély sárgállott. Nem néztek erre mindjárt. Kettő az udvaron maradt, egy bekémlelt a konyhába. Amikor jött vissza, akkor látta, hogy a háziak az ól mellett állnak. — Idős Kustán Dánielt keressük — kiáltotta olyanformán, mintha folyó fölött szólt volna át. — Én lennék — vakkantotta meglepetten Kustán és most, hogy eltűnt arcáról az a titokzatos mosoly, egyszerre nagyon józannak, nagyon ébernek látszott. — Hát akkor jöjjön előre, beszédünk van magával — mondta a rendőr közvetlenebb hangon, de a szavaiban valami bizonytalan balsejtelem lappangott. Kustán bátorságot szívott mellébe a tél forráshideg levegőjéből és megindult a tornác felé. Az udvar közepén álló két rendőr közül, az alacsonyabbik barátságtalanul parancsolta: — Tegye le a kést. Az öreg erre megállt, mintha valami fontosat juttattak volna az eszébe. — Hogy tehetném, amikor le akarom szúrni a hízót. Várjanak egy kicsit, mindjárt elintézem. Addig menjenek a konyhába, igyanak egy kis pálinkát. — Már megint mosolygott. Gyermeki révülettel csodálta meg a karabélyok szuronyát, amelyek kéken verték vissza a nap ideges fényét .. Ujjongva felkiáltott: — De jó, hogy ilyen szép szuronyuk van! öljük le vele a hízót! Le se kell hajolni! Adják már ide, hadd próbálom..; Felhördült fájdalmasan, térdre roggyant, a kés kihullott a kezéből. Az a rendőr, aki a konyhába kémlelt, mögéje került és amíg Kustán a szuronyokkal kacérkodott, elkapta a csuklóját. Az asszony, meg Kulcsár Bertalan a csodalátók hitetlenkedésével nézte mindezt végig. Elfelejtették, hogy hideg van, elfelejtették, hogy mit akarnak. Magukat is elfelejtették. Egy óra múlva kiderült, hogy mire való a három idegen szekér: az egyiken idős Kustán Dánielt, a másikon Kulcsár Bertalant, a harmadikon Farkas .Illést költöztették az ismeretlenbe. (Folytatjuk.) \ W •••
