Nógrádi Népújság. 1962. december (18. évfolyam. 96-104. szám)

1962-12-19 / 101. szám

1962. december 19. NÓGRÁDI NlPÜJSÁG 7 EGYÉRTELMŰ VÁLASZ SZAVAK ÉS TETTEK Közeleg a karácsony és az ün- mepváró százmilliókban mind erő­sebb lesz az óhaj: jó lenne, ha a nagyhatalmak valami szép ajándékot tennének le a béke ünnepét köszöntő emberek nagy fenyőfája alá. A szovjet gesztus nyomán tá­madt enyheség megegyezéssel ke­csegtetett a konferenciák városá­ban, Genfben, ahol többek kö­zött a nukleáris kísérletek eltil­tásáról tárgyalnak a hatalmak de­legátusai. A szovjet kormány a nemzetközi életnek ezen a terü­letén is .folytatta a konstruktív kezdeményezés politikáját: java­solta, hogy a közelgő újesztendő első napjától szüntessenek be minden nukleáris kísérletet. Tárgyalni — véli Moszkva — sokkal jobban lehet, ha a .világ­ra idegnyugtató atomcsend borul és a valóságos, valamint a nem­zetközi égboltot nem homályosít- ják el a nukleáris robbanások borzalmas gombafelhői. Sajnos, az amerikai delegátus nem já­rult hozzá ahhoz, hogy a fenyőfa alatt ott legyen az atomcsend ajándéka És a brit kormány? Nukleáris robbantást hajtott végre — vagy­is a tettek nyelvén adta meg a mérhetetlenül kiábrándító, vá­laszt. Kennedy számtalanszor el­mondja, hogy az amerikaiak békét akarnak. Az elnök ne­mes szándékát senki sem vonhatja kétségbe, hiszen szelíd lelkületéről, a világ népei iránti atyai gondosko­dásáról csak legutóbb az atorhháború szélére sodort kubai válság kapcsán győ­ződhettünk meg. Most újabb amerikai kezdeményezés tár­ta ország-világ színe elé a béke megvédése iránti őszin­te gondoskodásukat. A közelmúltban a legna­gyobb példányszámban meg­jelenő amerikai hetilap, a „Life” egész? oldalas hirde­tést közölt: egy hatásos fel­vételt, mellette rövid szö­veggel. A kép egy marcona katonát ábrázol, ahogy meg­tudjuk, , Tofferi kapitányt. Háttérben pedig a Lokheed California Company legújabb gyártmánya, az F—104-es lök- hajtásos gép. A lap megvételre ajánlja a gépet, s értékeként emeli ki, hogy a fentnevezett pi­lóta nagyszerű új rekordo­kat ért el vele. Büszkén is­merteti, hogy az F—104-es kipróbálása során a taktikai hadviselés minden fajtájá­ban: a földi bevetésben és a légiharcban, atombombával a fedélzetén és nélküle ra­•-m*----------------­A . . 1 ' 1 és a törvény Folyik az ENSZ-ben az úgy­nevezett Angola-vita. 'Már alig akad olyan delegátus, aki ne ítélné el a portugálok hajme­resztő terror-akcióit. És ekkor szólásra emelkedik Portugália küldötte. A delegátus érvelé­se szó szerint így hangzik: „Angolában a jogot és a tör­vényt mi tiszteletben tartjuk. Az országot csak kívülről ve­szélyeztetik egyes államok, amelyek be akarnak avatkoz­ni az eseményekbe”. Hát ez ugyebár világos beszéd. Hogy a .„törvények védelme” gyil­kosságokkal és kivégzésekkel realizálódik, ez minden jel szerint alig zavarja a lissza­boni urak logikáját. Salazárék már régen eljutottak odáig, amit egy hivatalos kommüni­kében így lehetne röviden ösz- szefoglalni: Angolában minden a szokott, normális mederben folyik. A katonai hatóságok csak a napi rendes napalm­bombákat és a lángszórókat vetették be.. . gyogóan bebizonyította fölé­nyét a világ minden más ha­sonló termékével szemben. Ez a hirdetés nem egy futball-labdát, vagy egy tész- tareszelot kínál megvételre, ami senkinek sem árt. Az F—104-es veszélyes tömeg- pusztító fegyver, s mint ilyen, természetesen jó üzlet. Jobb üzlet, több pénzt hoz, mint a béke. Arról elég be­szélni is, ezt pedig jó áron árusítani kell. Leopoldville: A köztársaság parlamentjének épülete előtt nagy tüntetést rendezett a város lakossága. Követel­ték, vessenek véget a reakciós elemek antidemokratikus és alkotmányellenes cselszövéseinek, bocsássák szabadon Gizengát és más bebörtönzött hazafit. A képen: tüntetők a parlament épülete előtt emelt vasrács előtt (MTI Külföldi Képszolgálat) ScÍ£R.E.\iGS£/£Z_ k,. ' ­(KISREGÉNY) XVIII. Pásztor Antit hűvösen fo- gós volt minden idebenn. Ke- .gadta a titkárnő a járási ményített függöny takarta az partbizottságon. Motyogva vi- ablakot, zöld zománcú pán- szonozta a köszönését. célszekrény fénylett a sarok­, Várnia kell. A titkár ban, a főfalat Lenin, Sztálin, elvtars telefonál — mondta Rákosi nagyüzemileg sokszo- unott gépiességgel. A bizal- rosított képei díszítették. A más dolgokba avatottak zár- titkár bőrgalléros, bőrujjas kozottságával ^ tovább nyom- lemberdzsekben ült asztala kodta a pecséteket a stenci- mögött, semmi papír nem lezett körlevelekre. Tökélete- volt előtte, mindössze két te- sen mindegy^ volt számára, lefon lézengett a sivár, nagy- hop? rajta kívül van-e még felületű asztallapon, valaki a szobában. — Szabadság, Pásztor eiv­Anti megszokta már, hogy társ! — köszönt a titkár szi- a járási embereknek nem vélyesen. Az örvendő hází- a közlékenység. gazda szerénységével állt fel. Különben sem vágyott be- vendége elé sietett és kéz- szelgetni. A rikító sárga pa- fogás közben boldogan hu- mutkardigánt viselő, papír- nyorgott. b°ru +j.n° látványa neki se — Hát maguknál mi törté­okozott kellemes pillanatokat. nik? Hegyen-völgyön lakoda- ures tekintettel nézte a pe- lom? Arcáról sugárzott a sze- csetet szorongató fehér ök- retetreméltóság, ajkai szétfe- lot, közben se nem unat- szültek a nevetéstől, szája W) Se nem türelmetlen- sarka mögül előfénylett hi- Kedett. degen a viplafog. Vele volt szégyenlősen vi- Anti nyomban az öreg Kus- selt bánata, amely hallgatás- tán ezüstlakodalmára gondolt, ra késztette, s a bódultság — Volt valami... — mond- tompa párnáival határolta el ta fáradt közömbösséggel, a világtól. A tél még odébb mint akit egyáltalán nem ér­volt, de Anti már havon járt. dekeinek a vigalmak, a vére lassabban keringett. — Valami?! — nézett rá örökké éber fájdalma min- a titkár, hirtelen átváltozva, den szívdobbanására megs aj- Arcának kemény vonásai dúlt Klárit siratta szüntele- minden átmenet nélkül hi- nül, bárhova vetődött, bár- vatalos rámába igazodtak, mit tett, hurcolta magában így is lehet mondani. De en- a méreggé vált vágyat, ön- nek más a neve. Provokáció! maga iránti gonoszsággal összegyűlnek a kisgazdák és rombolta szét nyugalmat a gyalázzák a rendszert. A ku- szerelem és ő jósággal viselte Iák szabadságról szónokol, a az érzések csend mögé bújt, pap isten segítségét kéri el- fáradhatatlan rombolását. lenünk, a párttitkár meg nyu- Volt mire figyelnie, nem godtan alszik a fülén, mint- törődött hát a sárga kardigá- ha már föléoült volna a nos nővel. Szinte furcsállot- szocializmus! Nem így kell a ta, amikor szóltak hozzá:' nótát húzni, Pásztor elvtárs! — Bemehet. Várja Szekeres A farkos meg a bárány csak elvtárs. a moszkvai állatkertben él­Hosszú, vörös posztóval bo- hét békében egymás mellett, rított asztal állt a teremnyi Itt osztályharc van, a falu­szoba közepén, ehhez csatla- juktól egy kilométerre ellen­kozott keresztben a járási tit- séges figvelőtorony ágasko- kár íróasztala. Pedáns, ropo- dik és aki ezt nem veszi észre, az nem lehet kommu­nista! Anti, pilláinak félénk reb- benésével próbálta védeni ar­cát az ostromló szavak elől. Szekeres előtte állt masszív, vasbaöntött alakjával, az igazság és fegyelem éber ka­tonájaként meredt rá valla- tón, s ő egy pillanatig sem kételkedett a felettes, csalha- tatlanságában. A falak jég­virágokat utánzó, hideg min­tái, a méltóságteljesen reá tekintő képek, a nagy asz­talok. a telefonok és a pán­célszekrény, a hatalom intő tárgyilagosságával vették kö­rül, elnémította a bűntudat Szánalmas, ostoba fajankónak érezte magát, akinek egyebe sincs a lelkesedésénél, értel­me túlságosan gyenge ahhoz, hogy fölfogja ésszel a ma­gasabb politikát. — Hibáztam... — ismerte be egyszerűen. — De hogyan mehettem volna el, ha nem hívtak? ... Szekeres visszament az asz­tal mögé, de nem ült le. — Egy 'jó párttitkár még azt is tudja, hogy miről ál­modnak a parasztok a fa­lujukban. De maga nem jó párttitkár. Sehogy se jó, ha utólag kell figyelmeztetni az éberségre. — Kezefejével in­gerülten meglegyintette a merev függönyt, majd éle­sen vetette tekintetét a tá­volabb álló Pásztor Antira. — Hova tűnt el a fiatal Kus- tán? — Dolgozni ment a fele­ségével. Tavaszig. — Csakhogy valamit ma­ga is tud. És miért enged­te, hogy kulákhoz menjen fe­leségül egy párttag? Anti lehunyta a szemét, hogy okkal sötétüljön el előt­te a világ. Hegyomlás mo- rajlott benne, a dübörgő hang­tól elveszítette hallását. — Mert szeretik egymást — mondta halkan és ekkor meg olyan csönd vette kö­rül, mintha az éter jégkris­tályos magasságaiba emelke­dett volna. Szekeres hozta vissza az őr­jítő révületből. Hálás volt, hogy beszélnek hozzá. Mind­egy, miképpen, az volt a fontos, hogy beszéljenek, em­beri szót halljon, hogy szi­lárd értelmet érezzen a kö­zelében. — Vegye turomásul: kom­munista számára a szerelem nem magánügy. Az ellenség arra való, ogy harcoljunk el­lene. Aki pedig ezt nem ve­szi tudomásul, annak sem­mi helye a pártban. Vagy a tagsági könyv, vagy a ro­mantika. De erre ne legyen magának gondja. Mi majd elintézzük. Gátakat szakító kényszer parancsolta Antinak, hogy boruljon le a vörösposztós asztalra, ne szégyellj e a zo­kogást, csak a lelke könnyí­tésével törődjön, panaszolja el falánk fájdalmait, zsarnok magányát, befogadatlan sze­relmét, amelyről még senki­nek nem beszélt. De tudta, hogy mégsem alázkodhat együgyűvé, állt hát egyenesen, nyurga termete fegyelmezet­ten magasodott és ajka a szeretet lágyságával mozdult meg. — Ne bántsuk őket. Bol­dogok. Szekeres nézte az óráját. Hirtelen sietős lett a visel­kedése. Anti szavalt nagy­vonalúan hagvta válasz nél­kül. A legényhez ment, meg- ütögette a karját. — Rosszul néz ki. Igyon több tejet És szervezzék a csoportot. Mozgassa meg egy kicsit a vén Kincsest is. Ta­nácsolom, hogy kérjen fegy­vert. Kell az. Határövezet­ben kétszeresen nehéz párt­munkásnak lenni. Na. viszont­■DqS7tirvr oTTr+ár’q! Envhülten. atyáskodó jóin­dulattal nyújtott kezet Igv adta tudtuk hogy a dorgá­lást nem kell túlságosan ko­molyan venni, s hogy Anti a bizalom birtokosaként dolgoz­zon tovább. (Folytatjuk) AMI A RIPORTBÓL KIMARADT... Reggeli párbeszéd a tarjá­ul tejcsárdában. Aki munká­ból jön: „De hosszú volt az éjszaka!” Aki munkába megy: „De rövid volt az éj­szaka!’ Ezt nevezik „relativi­tásnak”. * — x — Minden községnek van va­lami nevezetessége. Az egyik­ben jól működik a tsz, a má­sikban új, nagy művelődési otthont építettek, a harma­dikban sokan járnak az ezüstkalászos szakmunkás- képző tanfolyamra, a negye­dikben megyeszerte híres a tsz tehenészete és így tovább. ,A napokban ösagárdon utaz­tam át s útitársam nyomban jellemezte ezt a községet is: „Itt főzik a legjobb szilva- pálinkát." — x — Egy tizennégy és tizenöt éves kislány beszélget a ba­lassagyarmati főutcán. „Es­tére bálba megyek” — mond­ja az egyik. „Jól teszed. Ad­dig szórakozz, amíg fiatal vagy” — hagyja helyben a másik. Ö már tapasztalt vén- ségnek számít, hiszen már elsős gimnazista!... — x — Ságújfaluban mesélik, hogy „tűzeset” volt a földműves- szövetkezet szeszfőzdéjében. Kigyulladt a padláson a víz­tartály körül tárolt fűrész­por, a tűz átterjedt a födém­re is és a mennyezet egy da­rabja leszakadt. A nagy ijedt­ségben azonnal mozgósították i megyei tűzoltókat, akik a lokalizálás érdekében leszag­gatták a födémet. Utólag az­után megállapították, hogy nagyobb volt az ijedtség, mint a veszély. Három vödör víz felhasználásával fáradtsá­got, munkát, időt, utat taka­ríthattak volna meg és a tűzkár is egészen csekély lett volna! De hát könnyű a kibiceknek, ha már vége a játszmának!... — x — Nyugati hírszolgálati iro­dák jelentéseiben és külföldi lapokban böngészek. 1. Egy amerikai cég skót szállítót keres, aki hajlandó évente százmillió élő gilisztát leszál­lítani. A giliszta kizárólag a lumbricidae fajtához tartoz­hat és 15 centinél egy se le­het rövidebb. 2. Egy kairói női fodrászt zsarolás vádjá­val letartóztattak, mert mag­nószalagra vette egyik hölgy- vendégének társalgását, amelyben az összehasonlítá­sokat tett férje és szeretője között. 3. Az angliai Hali­faxban egy asszony, akinek már két unokája van, hár­masikreknek adott életet... Tehát: „Válámi van, de nem áz igázi!’ — x — A téli idényt a Nógrád me­gyei termelőszövetkezetek legtöbbje legelőtisztításra használja fel. Ilyenkor távo- lítják el az árnyaló és ned­vességet elszívó borókabokro­kat a hegyi legelőkről. Ter­mészetesen még helyenként akadnak olyan tsz-tagok, akik vigyáznak rá, „nehogy valami betegséget kapjanak a megfeszített munkától”. Egy ilyen tagról tették a szécsényi járásban a követ­kező, szó szerint veendő meg­jegyzést: „Ahol ő megjele­nik, ott nem nő fű.” SZIMAT PETER Jienflel^en az ünnefLtkM tártát, kaláciat, íütef/iéiujt Sző vetkezeti cukrászdákban 0 £4 öleid mindert ónok kmóaonuYa KONKRÉT A SZÖVETKEZETI BOLTBÓL! 02766759

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents