Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)

1962-11-03 / 88. szám

1962. november 3. nógrádi népüjság 7 Vendéglátás: elégtelen Szakbizottsági ellenőrzés a földművesszövetkezetek vendéglátó Melyik háziasszony fogad­ná vendégét rendetlen szo­bában, tenne eléje csorba po­harat és mondaná neki, hogy a kamrája üres, semmivel nem tudja megkínálni? Ha valaki így tenne, az utca, a falu hamarosan szá­jára venné. Bezzeg nem fél ettől jó •néhány földművesszövetkezeti vendéglátó egység vezetője! Pedig őket nemcsak a falu veszi a szájára, hanyagságuk híre sokszor a fővárosba, vagy még messzebb is, Debrecen­be, Szegedre, Pécsre eljut A pásztói Mátra étterem­ben megfordul majd minden Pestről jövő kiküldött, ellen­őr, néha még a minisztériu­mok egy-egy képviselője is. És hiába tiszták a térítők, hiába vannak változatos és ízletes ételek felírva az ét­lapra, ha a vendégnek 20—25 percig kell várnia, míg a leves után a második fogást megkapja. Aki meg csak egy málnára, deci borra, vagy egy pohárka konyakra tér be a söntésbe, annak még ke­vésbé lesz jó véleménye a Mátra vendéglőről, mert meg- eshetik, hogy az utóbbi­ból kevesebbet kap a ki­fizetettnél. Még szerencse, hogy a pult mögé nem te­kintenek, így nem állapíthat­ják meg, hogy a takarítónő napról napra piszkosan „fe­lejti” a fiókokat! A 3-as szá­mú italboltban még rosszabb a helyzet. A vezető férje munkaköpeny nélkül szolgál ki és a rendetlenség fokozá­sára kutyát tart a terem­ben. A legfurcsább dolgot azonban a 4-es számú ital­boltban tapasztalja Pásztón a vendég. A mércék ugyan hitelesek, de a csapos be­bizonyítja, hogy ezzel is le­het súlycsonkítást elérni. Nem sokat; minden decinél „csak” 2—2 centet.:.! * „Követelje a tisztaságot”! ez az okos felírás van ki­függesztve a maconkai italbolt raktárában. E táblát azonban •— a rendetlenségből és a fel­cgységeinél halmozódott porból ítélve — eddig nem vette komolyan sem a kifüggesztő je, sem azok, akik elolvasták. Más hiba is akad ebben az egy­ségben: áruválaszték csak a raktárban található. Ott, ahol a vendégek is hozzájuthat­nának: az italbolt polcain csak 4—5 üveg bor és 2—3 konzerves doboz lézeng .., Hamar el is köszönünk a maconkai italbolt vezetőjétől, meg sem várjuk míg a kért italt kiméri számunkra, mert — a poharat állóvízben mos­sa ki. Mi ismerjük a sza­bályt: „Csak folyóvízben mo­sott pohárból igyék!” • Azt reméljük kellemesebb tapasztalatokra teszünk szert a diósjenői 1-es számú ital­boltban. Csalódunk. Amerre nézünk, rendetlen, hanyag árukezelés nyomait látjuk. Felfedezzük az italbolt gáz­rezsóját is, s ez arra kész­tet bennünket, hogy — meg­éhezvén — főtt kolbászt ren­deljünk. Ez az óhajunk azon­ban nem tele j sülhet azon egyszerű oknál fogva, mert a bolt vezetője saját ebédjét főzi rajta... S ha megfőzte el is fogyasztja, s a tányért — legnagyobb csodálkozá­sunkra — a tiszta edény kö­zé teszi;.. A magyar toll a világ minden táján keresett cikk. Az exportált liba- és kacsatoll ellenértékéért külföldről nyersanyagot és gépe­ket vásárolhatunk. Ezt az érté­kes cikket Magyarországon jelen­tős részben a közismert MÉH vállalatok gyűjtik. Ebből a célból nemcsak a MÉH átvevőhelyei állnak a lakosság rendelkezésére, hanem külön tollfelvásárlókat Is foglalkoztat a vállalat. A felvá­sárlók, különösen vidéken, ottho­nukban keresik fel azokat, akik tollat eladni kívánnak. Még régi szokások is érvényesülnek a toll- begyűjtés e formájánál. Bár a felvásárló elsősorban készpénzben fizesse meg a toll minőségsze­rinti ellenértéket, az eladó kü­Mindezeket olvasva bizo­nyára vannak olyanok,- akik azt mondják: jártunk mi már nagyon tiszta, kulturált föld­művesszövetkezeti egységek­ben is, amelyekben olyan jól éreztük magunkat, mint­ha legkedvesebb barátaink láttak volna vendégül. Hogy csak kettőt említsünk ezek­ből: az ecsegi falatozóban és a pásztói cukrászdában. Va­lóban ide szívesen térünk be, ha arra visz utunk. De bosz- szankodunk, ha Maconkán, vagy éppen Diósjenőn éhe­zünk meg... Ezekért a hiá­nyosságokért az egységveze­tők mellett az üzemvezetők és ügyvezetők is felelősek. Szomorú képek ezek... De ma már van lehetőség arra, hogyha italboltosaink a ma­guk becsületéből nem keze­lik gondosan és a követelmé­nyekhez igazodva boltjukat, a vendégek szorítsák rá őket a kötelességük teljesítésére. A hibákat nemcsak a — sok­szor el sem olvasott panasz­könyvekbe írhatják be —. ha­nem szólhatnak a földműves­szövetkezetek vezetősége mel­lé választott szervek valame­lyikének, akik nemcsak név- leg, de tevékenyen is részt vesznek a vagyonvédelemben, a tervek teljesítésében és a kereskedelem kulturáltabbá tételében. — kemény — lön kívánságára megfelelő ellen­értékű cseretárggyal is fizethet. Visszaélések elkerülése érdeké­ben kötelezi a MÉH vállalat fel­vásárlóit arra, hogy árjegyzéket vigyenek magukkal. A lakosság helyesen teszi, ha a tollátadás lebonyolításakor — történjék a fi­zetés készpénzzel, vagy csere­tárggyal - az árjegyzék felmuta­tását kéri. A tollat eladók részére fontos tudni azt, hogy a különböző mi­nőségű tollat nem szabad össze­keverni, mert akkor már alacso­nyabb az értéke. Tartogatni sem érdemes a lakásban, mert köny- nyen molyosodik. Adjuk át a tol­lat a MÉH-nek! (x) I 'cíkr*.E.NC6£ftz_ f~<L.césZ KISREGÉNY V. Klári burgonyát szedett a Nyúlás dűlőben. Hersenő ka­pája szép, nagy, sárga krump­likat bontott elő a fonnyadt szárcsokrok alól. Ez a fél- holdnyi földecskéjük ért va­lamit, a többi két és félhold fukar anyag volt, nyáron gu­mivá sűrűsödött, ősszel-ta- vasszal meg csirízes vályoggá változott. Nem is nagyon használhatták egyébre, mint korongozásra, mert a nö­vényt ugyan mostohán táp­lálta, de fazekak annál szeb­bek teremtek benne. Fekvésre is ez a Nyúlás dűlőbeli humusz mutatott a legjobban. Simán terült a szegélybarázdáig, azon túl a taligaút következett. A kerék­csapások mögött mindjárt domb emelkedett, szelíd lej­téssel, oldalán legelővel. A letarolt domboldal vászonsi- maságúnak tűnt messziről, fakósárga síkjából kiemelked­tek a sötétebb pagony-szige­tek. Fönt. a domb homloka táján fenyőerdő komorlott, a zöldesfekete lombok közül elővirultak a sárgarépa színű, sudár fatörzsek. A leány néha kinyújtotta derekát, a tenyerével is meg­támasztotta és ilyenkor hu­nyorogva, elégedetten nézett szét. Az ezerszer látott dol­gok mind újak voltak most. Élete élőiről kezdődött, a somogyi hajnalodás óta min­den reggel vasárnapra éb­redt. Olyan vasárnapokra, amelyek május táján szokták orgonaillattal, méhzümmögés­sel megigézni süldőlány ko­rában. Mindazok az órák, amelyek valaha ünnepiét hoz­tak a lelkére, visszaszálltak hozzá, láthatatlan galambszár­nyakon, derűvel díszítették fel az őszi vidéket. Tekintete szépre szomjasan andalgott végig a sokszínű völgyön, föl­sétált a domboldalra, elgyö­nyörködött a ritkára széledt, legelésző csordában és az er­dő alatt üldögélő pásztor is megörvendeztette, amint me­seszerű manóként figyelt le a magasból. * Sedrén kapott a kapáért, fürge munkával akarta jóvá­tenni az ábrándozást. Apja nemrég indult felkeresni az öreg Kustánt, hogy adná köl­csön krumplihordáshoz az ökrös szekerét. Klári kímélni szerette Volna a sánta Kin­csest, ezért is nógatta, hogy menjen csak nyugodtan, az ő dereka jobban bírja a haj- longást. Mögötte szétdúlt bakhátak árasztották a friss földszagot és jókora kosárra való krump­lihalmok sárgállottak egyenes sorban. Üjabb bokor alá csa­pott a kapával, de rémülten eldobta a szerszámot, rövidet sákoltott, ujját a szájába kap­ta. Két pocakos egér szaladt át a lábafején, a kifordult krumplibokor gyökerein pe­dig a szétroncsolt fészek szal- mapozdorjája látszott. Sápad­tan meredt a csupasz, tehe­tetlen egérporontyokra. Ijedelméből nevetésre ocsú­dott. Fölpillantott és előtte magasodott a karcsú Pásztor Anti. Ahogy egymásra néztek, ő hátrált egy lépést és fehérebb lett, mint az imént. A legény meg elfelejtette a nevetést. Vékony, konokságtól keskeny arca borongósra vált, nagy fekete szeme számonkérőn meredt a leányra. — De megijedtél... — Meg... — sóhajtott ne­hezet a leány. Azután vártak, kínlódó te­hetetlenséggel, mintha egy­szerre érezték volna, hogy mindjárt megnyílik alattuk a föld. Anti alatt már meg is in­dult. Minél tovább nézte a leányt, annál jobban elhomá­lyosította szemét az, éber szé­dület. Mintha nyugtalan víz­tükör elmosódott képe lett volna a leány, vonalai hal­vánnyá enyésztek, szép arca homályosan piroslott, csak a szeme ragyogott élesen, kér­dő csodálkozással. Pásztor Anti lehúnyta pilláit, s ami­kor újra fölnézett, már nyo­ma sem volt a káprázatnak. Érzései felocsúdtak az áju- latból, viharzássá szilajultak, de az értelem féken tartotta őket. — Csak azért fáj, hogy szajha lettél, mert szeret­lek ... — mondta halkan. Klári nem tudta, hogy a kapáért ugorjon és azzal vágja szét Pásztor fejét, vagy a puszta körmeivel essen ne­ki. Inkább várt, amíg hár­mat számolhat az ember. Hangjában az indulat leg­Izgatott hangulat Bonnban: a Spiegel-iigy kormányválsághoz vezethet Bonnban csütörtökön — bár november 1. hivatalos ünnep — politikai körökben nagy fe­szültség és izgatott nyugta­lanság uralkodik. A Der Spie­gel ellen intézett példátlan rendőri akció ugyanis kor­mányválság kirobbanásával fenyeget, miután Stammber- ger igazságügyminiszter, aki a Szabad Demokrata Párt tagja, szerdán benyújtotta lemondá­sát Adenauer kancellárnak. Stammbergert és az FDP egész képviselő-csoportját ugyanis rendkívül felháborította az, hogy az igazságügyminiszter előtt szándékosan eltitkolták a Der Spiegel elleni akciót. Eltitkolták az akció előké­szítését Észak-Rajna-Vesztfália tartomány ugyancsak szabad demokrata párti belügymi­nisztere, Weyer elől is, ho­lott- az akciót jelentős rész­ben éppen az Észak-Rajna- Vesztfáliából Hamburgba kül­dött rendőri erőkkel hajtot­ták végre. Ezek a tények, a szabad demokrata párti képviselők­ben megerősítették azt a be­nyomást, hogy keresztény- demokrata koalíciós partne­reik nem tartják őket „meg­bízhatóknak” és az FDP pár­ti minisztereket csupán bár­sonyszékben ülő bábfigurák­nak tekintik. Egyre inkább világossá válik, hogy a bon­ni vehető körök a Der Spie­gel elleni akcióval nemcsak a nyugatnémet sajtót akar­ták megfélemlíteni, hanem kompromittálni akartak egyes, számukra kényelmetlen po­litikusokat is. A bonni rendőrség letartóztatta Bruno Apitz világhírű német írót A bonni reakció újabb an- tihumanista provokációja vi­lágszerte felháborította a tisztességes embereket. Az történt, hogy Bonn „bizton­sági rendőrsége” letartóztat­ta Bruno Apitz írót, az em­berirtó fasizmus világhírű leleplezőjét és üldözőjét.- Apitz tíz esztendőt töltött Hitler koncentrációs táborai­ban. Átszenvedte a dantei pokol minden kínját és bor­zalmát. Ee az igazságba ve­tett hite és lelkiereje életben tartotta. A német fasizmus dicstelen bukása után Apitz a fasizmus ellen harcoló néme­tek élvonalába állott. Megír­ta csodálatosan szép regényét, a „Farkasok közt védtelen” című nagy művét. Csaknem minden létező nyelvre lefor­dították ezt a könyvet, amely mindenütt felrázta az embe­reket. Apitz éppen előadást tartott a nyugatnémet Dort- mundban. Előadása közben rátört a biztonsági rendőrség egy rohamosztaga és a hely­színről ismeretlen helyre el­hurcolta. A hallgatóság ele­mi erővel tiltakozott, de az erős karhatalom ellenében te­hetetlenné vált. Ámde az ut­perfid politikai merénylet el­len. íme, a Spiegel friss bot­ránya után itt a még frissebb Csakhogy Apitz neve most már kibontott zászló lett Nyugat-Németországban is. És ez a zászló azt hirdeti: né­metek, és nem németek, vi­gyázzatok! Ne engedjétek, hogy a fasiszta méregkeverők szabadon garázdálkodhassa­nak! Emlékezzetek — Hitler is így kezdte... Stammberger kijelentette, hogy csak akkor marad a helyén, ha Adenauer elég­tételt szolgáltat neki azokkal szemben, akik szándékosan az ő háta mögött jártak el. FDP-körökben azt hangoz­tatják, hogyha az igazság­ügyminiszter nem kap „meg­felelő elégtételt”, akkor a töb­bi FDP miniszter is követi Stammberger példáját, ami a koalíció felborulásához és nyílt kormányválsághoz ve­zethetne. w VWV V V V V V v vvw vvvwvwwvv V V V V V V VVW w Épül és egyre szépül váró- lalatnál. Három éve nyugdíj­sunk, Salgótarján, és miköz- ba mehetett volna, de neki ben megy az ember az utcán, ez eszébe sem jut. Magányos, eszébe sem jut, hogy a város- idős asszony, aki tizennégy szépítésben szerepe van és éves sem volt, amikor eiő- nem is kicsi az utcaseprőnek, szőr kereste meg a napi en- Különösen nehéz dolga van nivalót és tíz évig volt annak, aki a Rákóczi ut tisz- családfenntartó ágyban fekvő taságának őre. Mert itt még férje mellett... cán — és nemcsak Dortmund- ban, hanem a nyugatnémet nagyvárosok egész sorában — viharos tüntetések robbantak ki. Tíz és tízezrek tüntettek a halványabb árnyalata sem érződött. — Akkor téged is szajha hozott a világra. Meg min­denkit, aki szerelem szülöt­te. Utálj, ha jólesik. De őt ne üldözd. Antit, mintha doronggal ütötték volna tarkón: ráesz­mélt, hogy félnek tőle. Jobb­ról bús napraforgó horgász­tattá le mellette a fejét. Ér­te nyúlt és tépte, morzsolta a vattásbélű tányért. Csizmá­ja orrára csíkos héjú mag­vak hulltak. Szomorú sajnál­kozással nézte a leányt. Ennél bántóbbat nem is mondhatott volna Klári. Per­sze, Danira nem tudott ha­rag nélkül gondolni, de a szándék, hogy ártson neki, a leggyűlölködőbb kedvében sem jutott eszébe. Még ilyen áron is drága volt neki Klári boldogsága, s tudta, soha nem. fog annyira lealja- sodni, hogy bosszúvágyból megrontsa az örömüket. Ha levágják valakinek a karját, ,hiába jajveszékelnek utána, okosabban teszi az ember, ha türelemmel bevárja a seb gyógyúlását. Bizton megjósol­hatta magának, hogy sokáig csonka marad, de belátta, nem vigasztalná az, ha bosz- szúvágyból mások életét cson­kítaná meg. Ezért fájt neki a védekezés: „Utálj, ha jól­esik. De őt ne üldözd.” — Gazember azért mégsem vagyok... — szólt s fáradt mosolya többet mondott bá­natáról, mintha őrjöngött vol­na. A domboldalról idehallat­szott a legelésző csorda ko- lompszava. Kétségbeesetten eszmélt rá, hogy hiába hall­ják ugyanazt a kolompszót. hiába látják ugyanazt a domboldalt, mégis mennyire távol kerültek egymástól. (Folytatjuk.) a rohamos ütemű építkezés tengernyi porát is el kell takarítani. Mucsi Imre úttisz­tító negyedik éve végzi mun­káját. — Felelősségteljes a mi feladatunk is. És ezt épp úgy kell ellátni, mint a munka­pad mellett dolgozó munkás­nak a maga tennivalóját, Az emberek egészségére is vi­gyázunk, amikor tisztán tart­juk az utcát. Ebben a munkakörben első­sorban olyan emberek dolgoz­nak, akiknek nincsen szakmá­juk. Sok még köztük a tudat­ban, akad olyan is, aki a betűt sem ismeri. De sokan ebbe már nem törődnek be­le. Igényük van arra, hogy ők is fejlődjenek. Módot keríte­nek, hogy ismerkedjenek a sajtóval, a napi események közt tájékozódni vágynak. Vitákon, sajtófelolvasásokon gyarapítják ismereteiket, for­málják véleményüket és eb­ben nem kicsi a szerepe az ötvenhárom éves Mucsi Imré­nek. Dicsekszik is boldogan azzal, hogy könyvtáruk, sportfelszerelésük, televíziójuk van és hogy sehol nem ta­pasztalják azt a gőgös lené ző legyintést, mint valaha az úttisztító munkájával szem­ben. Puporka Istvánná munka­helye a Felszabadulás utón és a Meszes alatt van. Tíz éve dolgozik a Köztisztasági Vál­— Megszereztem én már magamnak mindent, ami egy ilyen öregasszonynak kell — mondja elmélázva és hajdan csinos arcán szinte kisimulnak a barázdák — De nem tudok tétlenül élni. És hiányozna nekem az én utcám, az, hogy én ott már szinte mindenkit a nevéről ismerek. S maga a tudat, hogy én még nem szorulok senkire, mert magam keresem a kenyerem, sőt gyermekeimet is meg-megse- gltem Amikor arra kérem, mesél­jen el egyet a sok élményé­ből, nevetve említi meg a legkedvesebbet: rá bízta egy­szer a rendőr, hogy a Béke sétányon senkit se hagyjon ke­rékpározni. A nevében is meg- róhatja a tilalom ellen vétő­ket. Hónapokig nem látott senkit kerékpározni, és egy- szeresek éppen a rendőr ka- rikázik nagy iramban a vörös salakos úton. ö megfogadva a tanácsot, a rendőrt is meg­állította. Puporkáné és Mucsi Imre megbecsült dolgozói a válla­latnak. Hogy ezt elérték, köszönhető munkaszeretetük­nek és annak is, hogy szószó­lói többi munkatársuk érde­keinek. S hogy a maguk posztján igyekeznek annyit nyújtani, amennyire képessé­gükből futja. Ujlaky Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents