Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)

1962-11-28 / 95. szám

1962. november 28. NÓGRÁDI NffiPÜÍSA® 7 Képzőművészet és ökölvívás § Az utóbbi években annyi- és megnyitás idejéről más-§ ra hozzászoktunk a város fel hónapja tudtak az illeté-§ életében megnyilvánuló ell n- kések. Tudott erről a városig tétes dolgokhoz, hogy szinte kultúrház igazgatója is. Mé- az lenne feltűnő, ha egy- gis mi történt? A kiállítás^ szer véletlenül annak rendje megnyitását azért kellett egyK és módja szerint logikusan, órával későbbre halasztani. *■ sorjában történnének az ese- mert pontosan ebben az idő-9 mények. Ügy is lehetne mon- ben ökölvívó csatatér is volt§ dani: ha egyszer a megfe- a művelődési ház. Bár ököl-ff lelő időben és helyen tör- vívás és képzőművészet mész-? ténnének dolgok Salgótarján- sze, nagyon m ssze esik egy-9 ban. Vajon ki lepődik meg mástól, a salgótarjáni mű-§ azon. hogy előbb elkészítik velődési ház igazgató ja úgy ff a szépen szegélyezett bitu- látsz:k a megnyitó ünnepség? menos járdákat, s aztán ősz- szimfonikus aláfestésének 9 szetörik azokat széliében és szánta az egy-egy jobb, vagy§ hosszában a posta kábelfek- balegyenes nyomán felharsa-ff tetői. Üjból rendbeteszik a nó ordítást. Valóban „jó”? járdát, de most a villany- szervező munka volt. szerelők zú-zák szét kábel- fektetés miatt. §-§ Kár, hogy a jól összeho zott két esemény napján sza-§ Nem hagyjak érintetlenül a badságon volt a művelődési ff ház igazgatója. A bevételi ? „bal kéz—jobb kéz rei a embe­__ „ ____ kulturális és haszon tudatában élvezhetted m űvészeti életét sem. Milyen volna jó szervező munkája-§ felháborító körülmények között nak fenséges gyönyöreit.ff nyílt meg vasárnap a Nógrád Mindenesetre képzőművésze- ? megyei Képzőművészek X. inktől legalább elnézést kér- y őszi tárlata. A rendezésről hetne e találós produkcióért. § c Továbbképzik mocukat • a szécsényi járás pedagógusai A szécsényi járásban is fel­ismerték a pedagógusok az ideológiai és szakmai tovább­képzés fontosságát. Több mint 180 pedagógus vesz részt a pártoktatás keretében ideo­lógiai továbbképzésen. A szakmai képzést a mun­kaközösségek, a nevelési ér­tekezletek, a tantestületi vi­ták és az egyéni tanulás kere­tében oldják meg. De a pe­dagógusok művelődése bizto­sítása érdekében felülvizsgál­ják: a járás nevelői még mi­lyen lehetőségek közepette tudják megoldani továbbtanu­lásukat.-------------­BÍRÓSÁGI HÍREK A Balassagyarmati Járás- bíróság Csikós József pásztói lakost azért, mórt motorke­rékpárral szabálytalanul köz­lekedett s amikor a szem­bejövő jármű lámpájának fé­nye elvakitotta, nem állt meg, hanem tovább haladt és ne­kifutott egy korlátnak, 1,600 forint pénzbüntetésre ítélte gondatlan veszélyeztetés bün­tette miatt. Az ítélet nem jogerős. Telek János karancslapuj- tői lakost, aki ittas állapot­ban motorkerékpárt vezetett, amelyet jogtalanul vett igénybe — gondatlan ve­szélyeztetés büntette és jog­talan használattal elkövetett bűntett miatt 10 hónapi ja­vító-nevelő munkára ítélte, 15 százalékos munkabér-csök­kentéssel. Kovács István homoktere- nyei lakost azért, mert mo­torkerékpárjával ittas álla­potban közlekedett, ittas ve­zetés büntette miatt 3 hóna­pi felfüggesztett börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. Realista film ? Hollywood nagyszabású filmre készül. Charles Bailey és Fletcher Knebel híres regényét: „A hét nap májusban”-t akarják vá­szonra vinni. Mivel a té­ma erősen katonai vonat­kozású, a szerzők kérték a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium ta­nácsadóként történő közre­működését, és katona­statiszták rendelkezésre bocsátását. Ilyen esetekben a Pen­tagon eddig minden alka­lommal igen-t mondott. Ezúttal azonban megtaga­dott minden részvételt. A film ugyanis kényes témát feszeget. A történet szerint az amerikai kormány jó­zanabb képviselői tárgyal­nak a békés egymás mel­lett élésről, a vezérkar azonban a „nemzet meg­mentésének” jelszavával államcsínyt hajt végre és 1970 májusában átveszi a hatalmat. A filmprodukció vezetője, Kirk Douglas, az ismert színész a vezérkar közreműködését szerette volna, McNamara hadügy­miniszter azonban dühösen elutasította. „Filmen sem kalandorkodunk” — így utasította el a társaságot, amelynek elképzelése úgy látszik veszélyesen élethű és realista lett volna. Mit tehetnek hát a film készítői? Tervük bizonyo­san nehezebben valósul meg, de azért ne legyenek pesszimisták. Elvégre sta­tisztákat csak találnak majd, legfeljebb civileket öltöztetnek egyenruhába. Ami pedig a szaktanácso­kat illeti, elolvashatják a harcias és kakaskodó stra­tégák nyilatkozat-tömegét. Vagy talán hiába kopogtat­nának Eisenhower volt el­nök, Walker extábornok, esetleg Burke admirális, vagy éppen Allan Dulles ajtaján? Hiszen élnek-hal- nak a művészetért és szent számukra a realizmus ... Levelezés Eroll, angol kereske­delemügyi miniszter sze­mélyes levelet intézett néhány száz nyugatnémet nagyvállalkozóhoz és eb­ben arra biztatja őket. hogy létesítsenek gyára­kat Angliában. Minden levélhez brosúrát is mel­lékelt a miniszter, s eb­ben az a kiemelt mon­dat olvasható: „Ha ön vállalatot létesít Nagv- Britanniában, minden esz­közzel segítjük. hoTv gyártmányait exportálhas­sa vagy országunk piacain elhelyezhesse.” Ehhez a légiijabb fej­leményhez néhány nem kevésbé érdekes előz­ményt fűzünk. Kijzismert. hogy Anglia hadgyakorla­tok céljaira alkalmas te­rületeket bocsátott a nyu­gatnémet hadsereg rendel­kezésére. Arról is sokat írtak a lapok, hogy a szi­getország fegyvereket ad el Bonnak. Sőt. nemrég az angol hadügyminiszter is levélírásra fanyalodott: Strauss hadügyminiszter­hez fordult és szemrehá­nyást tett neki, hogy a nyugatnémet hadsereg nem angol harci repülőgépeket vásárol. Valószínűnek tartjuk, hogy a másvilággal nem leveleznek az angol mi­niszterek, de az egykori náci vezetők talán mégis tudomást szereznek az üzenetekről, csodálkozva megvakarják fejüket s így szólnak egymáshoz: — Es mi a második vi­lágháborúban mindezért blokádot szerveztünk, bom­batámadásokat intéztünk és inváziót akartunk in­dítani Anglia ellen! /^£R£/vC5£/íL (KISREGÉNY) A szőlővel bánó paraszt- ember úgy megszokta az es­ti pincézést, mint betyár a magányt, bagoly az éjszakát, macska az egerészést. Köny- nyen lehet, hogy a szőlőt is elsősorban ezért a titokzatos kedvtelésért szerette meg. Vérét ősrégi barátság kötöt­te a mámorhoz, ehhez a hor­dóban élő vadállathoz, szí­vesen ingerkedett vele, s az volt a férfi, aki a bódulat ingoványán is bírta még erővel. Amelyik legényt megtűrtek a tivornyákon — ahol szűz bor képében idéz­ték meg az ördögöt, az is­tenre még akkor sem gon­doltak, ha a harangszót hal­lották —, azt a legényt bíz­vást sorolhatták már a fel­nőttek közé. Dani ismerte a szőlődom­bok valamennyi ösvényét, sokat taposott rajtuk hol ré­szegen, hol józanul. Évek óta járta a pincéket. Be­hunyt szemmel is eltalált volna a zegzugos hajlatokon, de azért magával vitte arasznyi kis viharlámpáját, hogy lefelé jövet, ha neta­lán kótyagos lesz, akadjon valami gyámolítója. Köd szitált, tömény csendesség sűrűsödött a fekete égen. A legtöbb pince kihaltan ko- morlott a vedlett fák között, mélyükön halált lehelt az erjedő must. Ilyenkor meg- gyérültek a vendégváró pin­cék, csak ott világított ab­lak a kásás estében, ahol mulatozó szoba is tartozott a présházhoz. Dani látta, hogy balról, a magasban két apró ablak dereng. Arra in­dult. Tudta, hogy Kulcsár Bertalané a présház, azé a nagygazdáé, aki apjának ki­próbált barátja, s iránta jó­szívvel van. Nem a bor kedvéért in­dult csatangolásra. Inni ott­hon is tudott volna, maradt elég rizling a gyászos lako­dalomról. Idejét érezte, hogy megváltozott élete újra be­leszövődjön a falu közössé­gébe, ráleljen a helyére, mint aki hosszú távoliét után érkezett meg. Mások tapasz­talatából is tudta, meg a ma­ga ösztönei is figyelmeztet­ték, hogy sorvadásra ítéli az elzárkózás, idegenségbe szo­rítja önmagát, ha nem kere­si az utat az ismerősök bi­zalmához. Vétett a közfelfo­gás ellen, ingyen jóindulatot nem remélhetett, kötelessé­gének érezte hát, hogy bi­zalmat kunyeráljon, lehető­leg úgy, hogy büszkesége mi­nél kisebb kárt szenved­jen. Szégyelte a kényszerű­séget, mégsem tehetett mást, ha itt akart élni. örült, hogy éppen Kulcsár Bertalannál lát világosságot. Bizalommal indult a hívoga­tó ablakok felé. Könnyebb­nek érezte vastag ködmönét, homlokán följebb . tolta a bőrsipkát, amely nyirkos és hideg volt a szitáló ködtől. Annyira itthon volt itt, hogy még kopogtatni sem szokott. Minden alkalommal vidám meglepetéssel fogad­ták, ujjongó zajongással vi­szonozták köszöntését és az volt az első, hogy borral te­XII. li poharat nyújtottak feléje egyszerre három helyről. Most is erre számított, meg­szokásból, mielőtt belépett volna. Bizakodó tekintettel, de azért egy kis tétovassággal nyitott be a szobába. Békességes jóestét mind­nyájuknak — köszönt a meg­szokott módon, kicsit hango­san, otthonosan. Kulcsár Bertalan, a vör­henyes bajuszú, puha képű gazda éppen mellette állt, az imént szívott bort a hor­dóból, vállának támasztva tartotta a lopót. Végigmérte Danit, mfht gyanús idegent, a fejét gyorsan elfordította, ment az asztalhoz. — Jóestét... — fogadta a köszönést kelletlenül, hátat fordítva a jövevénynek. Mint aki egyáltalán nem tartja fontosnak a vendéget, elmé- lyülten járta körbe a nyers­fedelű asztalt és telesuty- tyantotta az üveglopóból a poharakat. öten ültek az asztal körül. Vastagon öltözött, csapzott parasztok voltak, valameny- nyien a módosabbak közül. Gyertyalángok lobogtak bi­zalmatlan arcuk előtt, mö­göttük torz árnyékok rajzo­lódtak az alacsony szoba va­kolatlan, mészkőből rakott falára. Valamit mormogtak, de az ugyanúgy lehetett vol­na szidalom is, mint köszö­nés. Ifjabb Kustán Dániel úgy érezte, hogy mindjárt tüzet fog rajta a ködmön. Homlo­kán, ahol a sapka takarta, mintha bolhák mocorogtak volna. Így még sohasem járt és nem tudta, hogyan lépjen ki a szégyen lángoló kariká­jából. Lidércesen hajlongtak a gyertyfények, némán vallatták a tekintetek, s ő megértette, hogy itt ma nem ülhet asztalhoz, hiába van hely a lócán, hiába könyö­költ annyiszor az asztal dur­va széléhez. Fölemelte a pi­ci istállólámpát, hogy elfúj­ja, de meggondolta magát. — Ne hallgassanak — mondta száraz hangon. — Szóljanak, ha rosszkor al­kalmatlankodom. Kulcsár Bertalan úgy tett, mintha nem is hallotta vol­na. Gondosan ügyelt, nehogy az ajtó felé nézzen. Húsos fejét feljebb tartotta, nyíló szájából előlátszott két ha­talmas, odvas fog, amelyek szögletesen dőltek meg, mint vén kilométerkövek. Asztal fölé domborodó hasa alatt feketehéjú kenyér, vastag szalonnaszeletek és néhány fej vöröshagyma hevert. Po­harát a magasba emelte, du­hajul kiáltotta: — Áll még Buda, él még magyar! Jól vigyázzon min­denki magára! Aki meg kor­pa közé keveredik, azt za hál­ják meg a disznók! A többiek kényszeredetten nevettek, elszántan ittak s a gyertyák fényénél vizsgálgat- ni kezdték az üres pohara­kat. Dani összeszorított szájjal, keserű helyesléssel bóloga­tott. — Hát akkor gyorsan el­megyek, nehogy fölzabálja- nak — mondta később, egy percnyi súlyos hallgatás után. Most nézett rá először Kulcsár Bertalan. De Dani­nak már csak a hátát látta. A jóbarát fia mögött rázkód­va dörrent a nehézre vasalt ajtó. (Folytatjuk.) Magyar lyérfnuuyu dam itaktlijé! nújlolták ki a kubai siállilásiigyi minisének Havanna: A „Pabló Sando­val” elnevezésű magyar gyártmányú daru makettjét átnyújtották a napokban Omar Fernandez kubai sznl- lításügyi miniszternek. A da­rut a szocialista országokból Kubába érkező ipari felsze­relések kikötői kirakására használják. A képen: Sós Iván kereskedelmi tanácsos, Mátyás István hajózási igaz­gató és Stádler Béla keres­kedelmi titkár, a magyar gaz­dasági küldöttség tagjai át­nyújtják a daru makettjét a szállításügyi miniszternek. (MTI külföldi képszolgálat) ^^XX^XX^XX^\\^\\^X\^X\^XXX.\\^\X^\\^\X'V\\'V\\'V\\X y-V\\^\X^X\^X\'V\X’V\XVXX'V\\V\\VX\V\\VX\%.X\X.X\VXX,fc.XX'VX\'VXX^.\X^.XX'%.XV%.XX^; A MOJSZEJEV EGYÜTTES A FRANCIA FŐVÁROSBAN Párizs: Nagy sikert aratott a Mojszejev együttes műsora a Sportpalotában. A képen: a kozák táncosok híres ugrása, (MTI Külföldi Képszolgálat) Kis kiruccanás — Az más! Már megijedtünk, hogy átcsalták a szom­széd faluba... (Toncz Tibor rajza) Figyelem! A Nógrád megyei Kéz­műipari Vállalat válla] modern fazonokat, javításokat és átalakítá­sokat, valamint alkal­mi ruhát 24 órán belül készít KERESSE FEL FIÓKJAINKAT Salgótarján, Rákóczi út 17. sz. Salgótarján, Rá­kóczi út 222. sz. alatt. Nagybátony, Bányavá­ros. Minden igényt ki­elégítő pontos, ízléses munkával várjuk ked­ves megrendelőinket (741.) Figyelem!

Next

/
Thumbnails
Contents