Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)
1962-11-28 / 95. szám
A VIII. kongresszusról nyilatkoznak KOVÁCS REZSŐ ACÉLÁRUGYÁR! SZOCIALISTA BRIGÁD VEZETŐ: DÉNES SÁNDOR TANÁCSELNÖK, SÁGŰJFALU: fl termelés korszerűsítéséről K ováes Rezső, az Acélárugyár kovácsoló gyáregységének szerszámlakatos szocialista brigádjának vezetője kedden a kongresszus megnyitásának reggelén nyolc órakor összehívta a brigád tagjait. A brigád elhatározta, hogy a tanácskozás ideje alatt takarékossági hetet hirdet: 290 kilogramm anyagot és 130 munkaórát takarít meg a kongresszus néhány napja idején, amely majd 3 ezer forintot ér pénzben. A brigádvezető most az üzemvezető irodájában a Központi Bizottság beszámolójáról beszél. Olvasta, hallgatta, sőt a TV- ben „látta” és szerdán munkaszünetben felolvastak részleteket a brigádnak. — Tetszett a beszámoló — villan a szemüvege — de még jobban fog tetszeni, ha itt az üzemben is megvalósul. Azt mondta hajdanában valaki- Mozgassunk meg minden követ a termelés emelése érdekében. No, például a bányászok bele is rakták a szén közé, ha már megmozgatták. Ma már más nálunk a módi. Itt az üzemben is. Az a cél: anyagmegtakarítás, a munkaidő kihasználása, s a kettő összevéve — jobb minőség. Jobb minőség, mert rossz szerszámmal nem lehet dolgozni. Amit mi csinálunk, azzal itt a műhelyben dolgoznak, hát nem lehet az a célunk, hogy „minél többet” s ha kimegyünk a műhelybe, szidják a szerszámost, mint a bokrot. — És meg vannak elégedve a szerszámosokkal? — Itt a főnök, ő megmondhatja. Mennyi volt a króm- vanádiumos kulcs előirányzata, Bakacsi elvtárs? — Havonta száztízezer volt azelőtt, 115 volt a legtöbb. Most 141 ezret csinálunk. Ebben benne van a szerszámosok jó munkája is. — Persze van azért még hiba — emeli fel az ujját a brigádvezető. — Például sok baj van az alapanyaggal, amit Diósgyőr küld. Az idén 24 szerszámot úgy selejteztek ki, hogy nem szolgálta le az idejét. Anyaghibásak voltak; szerencsére a bugákat újabban már CseVARGA GÁBOR, A SZILASPOGONYI ÜJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET ELNÖKE: Már a jövő évben megvalósítjuk az ötéves terv célkitűzéseit — Nagy várakozással hallgattam, s érdeklődéssel olvastam a Központi Bizottság kongresszusi beszámolóját, amelyben véleményem szerint pártunk Központi Bizottsága nagyon tárgyilagosan elemzi az elmúlt időszak eredményeit, s irányt szab a további feladatokkal fejlődésünknek. Nekem, mezőgazdasági vezetőnek leginkább az ragadta meg a figyelmemet, hogy a VII. kongresszus határozatai alapján a mezőgazdaság szocialista átszervezésével befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Ügy gondolom, a kettős feladatnak, amely ebben az időben mezőgazdaságunkra hárult, eleget tettünk mi is. Az átszervezés befejezésével egyidejűleg termelő- szövetkezetünk tagsága komoly erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági hozamok növelése érdekében is. A rendkívül aszályos időjárás ellenére az idén közel 12 mázsa búzát takarítottunk be egy holdról, s az őszi árpa holdankénti átlaga mintegy 16,5 mázsa volt. Burgonyából ugyancsak elértük a 90 mázsás holdankénti átlagtermést. Ezekkel az eredményekkel megteremtettük az alapját termelőszövetkezetünk további fejlődésének, szilárdításának. Kádár elvtársnak a kongresz- szusi referátumát tanulmányozva, termelőszövetkezetünk tagsága levonja a megfelelő következtetéseket. A népgazdaság előtt álló hatalmas feladatokat figyelembe véve, termelőszövetkezeti tagságunk olyan tervekkel indul az 1963-as gazdasági évnek, hogy teljesítjük azokat a célkitűzéseket — a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt — amelyet Központi Bizottságunk az ötéves terv végére tűzött feladaként mezőgazdaságunk elé. Hiszen csak így, a termékek bőségének megteremtésével válhatnak valóra azok a célkitűzések, amelyek dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálják. pelen röntgenezik, aztán hozzák ide. Amit viszont Kádár elvtárs a termelés korszerűsítéséről mondott, azon nem ártana nálunk is elgondolkozni. Ha csak a hőkezelő berendezésünket veszem: mennyi miatta a kár! Van egy gázkemencénk, meg egy olajos kád. Lényegében ezzel végezzük a hőkezelést. Nincs előmelegítő, visszaeresztő, nemesítő, ahol a szerszámot javítanánk. Ezért is van az, hogyha ma kapunk egy 20 ezres szériát, a gyárban senki sem tudja megmondani hány garnitúra szerszámra van szükség. Legutóbb szombaton 2 órakor kezdték egy ilyen széria gyártását, hat garnitúra szerszám állt rendelkezésre. Vasárnap reggelre hat fazon ment tőnkre. Nem törtek, henem besüllyedtek. Hőkezelési hiba. De hát mit csináljunk. A gázkemencében a szerszám felülete már meg- poloskásodott — fgy mondjuk mi, ha megég — belül még mindig hideg. Itt újra közbeszól az üzemvezető: — Kovács elvtársnak igaza van. Részben nem regeneratív kemencére volna szükség, hanem villany kemencére, műszerrel ellátva, hogy a hőfokot ellenőrizhessék. A hőkezelés elégtelensége hozzájárul, hogy emelkedik a szerszámköltségünk. Azt vállaltuk, hogy a januári tonnánkénti 592 forintról 540 forintra csökkentjük. De a III. negyedben már 841 forint volt. Persze hibás ebben az üzem is, mert sokan nem tartják be a technológiai előírásokat, például a szerszám előmelegítésére vonatkozóan. Előre pedig azért nem tudjuk kalkulálni, mert hiányzik a tudományos adatgyűjtés. Pár éve elkezdtük, abbamaradt. Pedig mennyi költséget megtakaríthattunk volna azóta is csak az említett két tényezőnek a segítségével. No, de hát az elvtárs, a beszámolóról akar hallani... Nagyobb hatáskört kapnak a községi tanácsok A kongresszusi tanácskozások második napján összetalálkoztam községünk népfront elnökével, az egyik tsz-taggal és traktorossal. Jöttek, hogy megbeszéljünk, pontosabban megvitassunk néhány dolgot, ami Kádár elvtárs beszédében felvetődött. így többek között beszélgettünk a beszámolóban említett tanácsi önállóság növeléséről. Én mondottam, hogy nagyon örülök ennek, ideje rendezni néhány problémát, hiszen régi véleményem, hogy egyes munkaköröket maguk a helyi, a községi tanácsok is el tudnának látni, amelyeket egyelőre a járási tanácsok intéznek. Én persze azt is látom, hogy majdani megnövekedett feladatainkat csakis úgy tudjuk ellátni, ha állandóan következetes és szívós kitartással munkálkodunk a tömegek és a tanács kapcsolatának javításán. A mi községünkben sok példa mutatja, hogy jó úton járunk e vonatkozásban. Igen sikeresek, eredményesek és látogatottak nálunk a tanácstagi fogadóórák és a beszámolók. Az emberek bíznak a tanácsban, a tanácstagokban, hiszen minden problémájukra igyekszünk megnyugtató választ adni. Én még több éves tanácselnöki múltam alatt nem emlékszem olyanra, hogy valamilyen problémát válaszolatlanul haovtnm volna. Addig járok, érdeklődöm, keresgélek, míg végül is megoldom a hozzámfordulók ügyes-bajos dolgát. A tömegekkel való jó kapcsolatunkat mutatja az is, hogy amikor az élet égető szükséggel felvetette az iskola bővítésének fontosságát, a lakosság szinte egy emberként ajánlotta fel segítségét. Pár százezer forintból sikerült így talán egymillió forintot is meghaladó értékű létesítményt építenünk. Ez azt is mutatja, jól ismertük fel, hogy a tanulni- vágyó embernek már kicsi, szűk és korszerűtlen is a több mint hatvan évvel ezelőtt épített iskola. Szeretnek tanulni a ságújfaluiak. Nemrégen még az volt a problémánk, hogy öt továbbtanuló emberünk hagyta abba a felsőbbiskolában végzendő tanulmányait, mert nem bírt lépést tartani a többivel. Ezen okulva felmértük, hogy kinek milyen az iskolai végzettsége, és ütemszerűen dolgoztuk ki a továbbtanulást, úgy megnőtt az igény az emberekben a saját maguk építette iskolában történt továbbtanulás iránt. És mi tanácsi vezetők úgy látjuk, szükséges, hogy szorgalmazzuk az emberek tanulását. Minél műveltebbek az emberek, annál jobban eligazodnak az életben, a paragrafusok között éppúgy, mint a közéletben kifejtett társadalmi munkában. És egy lépéssel közelebb jutunk a nagyszerű távlat felé, amikor az emberek maguk intézik az államigazgatási teendőket. És ezen munkálkodnunk nem kis feladat. De ehhez is, mint annyi máshoz, utat mutat pártunk most ülésező VIII. kongresszusa. ... Érdekes, hát nem a beszámolóról beszélgettünk? Dolgozóink szerte a megyében nagy érdeklődéssel kezdték meg az egész népünk életét érintő, jövőjét meghatározó pártkongresszus anyagának tanulmányozását. Képünkön, idős Tanyai Ferenc, nyugdíjas,; vájár kazán menyecskék társaságában olvassa a kongresszusról szóló beszámolót Küldötteink között a kongresszus napjaiban A VIII. pártkongresszus után művelődéspolitikai feladatainkat abban summázhatjuk, hogy a szocializmus győzelmének fő feltételeként erőteljesebben kell kibontakoztatnunk a szocialista kultúrát, fokoznunk a tömegek tudatosságát, általános és szakmai műveltségét, a magasabb képzettségűek számát, tehát a főiskolák és az egyetemek hallgatóinak létszámát is. Erről beszélgettek osztályfőnöki órán a nagybátonyi bányavárcsi gimnázium III. osztályos tanulói akkor, amikor a pályaválasztási lehetőségekről és a fiatalság jövőjéről volt szó közöttük — Mi van otthon, hogy vagytok? — ez volt az első kérdése Jedlicska Gyula elvtársnak, amikor a kongresz- szus harmadik napján, ebédszünetben megkerestem megyei küldötteinket a Béke Szállóban. S a későbbi beszélgetés során is az a vélemény alakult ki az érdeklődő újságíróban, hogy nem a távolság kilométerei, nem a több napos távoliét jelent „messzeségett” kis megyénk és a fővárosban tartózkodó küldöttek között, hanem az az élményhalmaz, amit itt magukba szívtak. „Szemet nyitó”, fantázia tágító, magasba emelő mindaz, ami a MÉMOSZ székházban a párt kongresz- szusán zajlott le ezekben a napokban. SÁNDOR ELEMÉR elvtárs mondotta, hogy az első percek a külsőségek, a dekoráció egyszerűségével, közelségével „nyűgözték le” a kongresszus résztvevőit. Később, órák, napok múltán a szavak, az elhangzott beszédek tartalma is ezt a közérthető nyíltságot sugározta: „Nagyszerű, és mindenkit lázba hozó munka-értekezlet ez.” Ugyancsak ő tett olyan ösz- szehasonlítást, hogy ez az alkalom „régi ismerős harcostársak országos találkozója.” A pártmunkában, az állami életben, politikai iskolákon szerzett barátok közül sok, most az ország minden részében tevékenykedő embert hozott össze megbízatása. S jó érzés találkozni azokkal, akikkel tíz-tizenkét éve is „egy elven valónak tudta magát az ember.” BOROS SÁNDOR elvtárs, a megyei KISZ-titkár arról a meleg, együttérző és szeretetet sugárzó hangról beszélt, amely a magyar ifjúság említése során minden felszólaló küldött mondanivalójából kicsendült. „Felemelő és még több felelősségre intő. hogy fiatalságunkról veteránok is úgy vélekednek: hazáját szerető, áldozatkész, tehetséges nemzedék lép az idősek helyére, a szocializmus építésének nagy munkájában.” • „Megragadott a hallottakból világító komoly, személyes felelősség tónusa is. Amit és ahogyan elmondottak a felszólalók, abban benne van az ismert területért, az ott dolgozókért mélyen átérzett felelősség. S a bonyolult feladatok kendőzetlen feltárása éppen ezzel a vonással gazdagítva garancia a célok sikeres eléréséhez.” SÁNDOR VILMOSNÉ elvtársnő így összegezte eddigi benyomásait: „Otthon is elmondom minden dolgozó asszonytársamnak az itt tapasztalt határtalanul erős, egységes állásfoglalást. A több száz kongresszusi küldött, milliók nevében egy emberként állt ki építő terveinkért, hibáink megszüntetéséért.” „Ha Kádár elvtárssal alkalmam lenne itt beszélgetni, neki is megmondanám, hogy így tovább, ezzel a határozottsággal és közvetlenséggel egyetért a nép, s ez biztosítja eredményeinket.” ARMINICZKI JÁNOSNÉT, a szandai termelőszövetkezet párttitkárát már az első napokon országszerte megismerhették a lapokban megjelenő képekről, a róla írt újsághírekből. Azt mondotta, hogy nagy izgalommal foglalta el helyét a kongresszuson, de Kádár elvtárs első szavai után , máris otthonosan • érezte magát. „Hiszen amit mi, alapszervezeti taggyűlésünkön tárgyalunk, annak a visszhangja volt a Központi Bizottság beszámolója. A mi problémáinkról van itt szó, s nem távoli elvont kérdésekről folyik a vita. Azt hiszem, nagyon sokáig, évekig kamatoztathatom otthon mindazt, amit itt tanulok. De a hála érzése is serkenteni fog a munkára, a hála azért, hogy itt lehetek most, hogy ilyen nagy élményhez segített hozzá o párt.” GODÖ GYÖRGY elvtárs is a határozottságról, az elvi tisztaságról beszélt. „A mi járásunk nehéz társadalmi, gazdasági feladatainak megoldásához nagy erőt ad ez a kongresszus. Az a biztonság, ami az országos problémák megoldásában megnyilvánul és az a kemény egyenesség, amellyel a hibák, á gátló tényezők ellen fellép a párt, a mi helyi gondjaink megkönnyítéséhez komoly támogatást ad: Itt még teljesebben valóság, hogy egy nagy, szilárd közösség részei vagyunk mi is, és ezzel a közösséggel együtt haladunk előre utunkon.” Arról mindahányon említést tettek, milyen erkölcsi erőt jelent a testvérpártok küldötteinek az MSZMP iránti tisztelete, megbecsülése. Idézték Koepling elvtársnak, a szomszédos Ausztria Kommunista Pártja küldöttvezető- , jének szavait, hogy: „A mi dolgozóinknak a kapitalista társadalmi viszonyok között annyit jelent a szocializmus, amennyit szomszédos elvtársainknál megvalósulni látunk a célkitűzésekből.” Szocialista és nyugati államok kommunista pártjainak küldöttei egyaránt az ellenforradalom felett aratott győzelem, és m szocialista építés sikereinek nemzetközi hatásáról beszéltek. : „Nagy dolog egy ilyen párt tagjának lenni’?, , mondották megyei elvtársaink, a nyilván ebben is egységes volt imla- mennyi kongresszusi küldött véleménye. Koudarosi János
